Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-22 / 42. szám
ÚJ szú 15 1982. X. 22. A Vezúv tűzhányó kitörésekor életét vesztő római tudós és író, az idősebb Plinius (i. sz. 23-79) műveiben Batusz néven említi a mai város elődjét. Hogy milyen lehetett akkor e település, azt nem tudom, ám azt igen, hogy Batumi- ra ma sok pozitív jelző ráillik. E kis autonóm köztársaság fővárosának 130 ezer lakosa, ötven ipari üzeme, két főiskolája, közel három tucat alap- és középiskolája, négy múzeuma, egy állandó állalmi színháza, gyermekszínháza, hangversenyterme, könyvkiadója, cirkusza, egy hatalmas sportstadionja, több filmszínháza, kultúr- központja és zenés szórakozóhelye van. Ugyanakkor található itt még számos további érték, nevezetesség, érdekesség. Az egyik útikönyvben azt olvastam róla, hogy feltűnően tiszta és esős időben sem találhatók víztócsák az utcákon, sétányokon. Az öt napból az egyik meleg volt, a többi viszont esős, így összehasonlíthattam a könyv állítását a valósággal. Egyezett. Pornak, szennyes levegőnek és sáros, lucskos utaknak nyomuk sem volt. Még a parkok aszfalt nélküli ösvényei sem rejtegettek sárfészkeket. Kísérőmtől, Tavdumadze Jurijtól megtudtam az állandó rend titkát:- A város különös szerkezetű homokos rétegen épült, így nincs kedvező talaja a pornak, az esővizet pedig, ömöljön bármennyi belőle, egykettőre elnyeli a föld. A török határtól légvonalban mindössze nyolc kilométerre fekvő Batuminak minden bizonnyal a tenger és az Október-sugárút között elterülő része a legszebb. Régebben Tengerparti bulvárnak nevezték ezt a negyedet, ma Művelődési és Pihenöparknak hívják. Két-, háromszintes lakóházak, szállodák, valamint üdülőközpontok váltják egymást, a toronyépületekből egyelőre kevés van. Azért írom, hogy egyelőre, mert sok a most épülő hatalmas házak száma, s négy-öt év múlva már alighanem azok lesznek túlsúlyban. A tengerparti széles homoksáv itt is olyan, mint másutt a világon. Rossz időben szürke és kevésbé zajos, ám áprilistól decemberig - eddig tart itt a fürdöidény - minden szép napon színes és nyüzsgő. Sajnos, nekünk pechünk volt, mert május végére, amikor más éveken rendszerint már javában tart a jó idő, most eső és hűvös szél költözött e tájra. Vendéglátóink szerint ez itt május végén igen ritka jelenség. Hogy mi is meggyőződjünk róla, elökerítettek egy nyomtatványban megjelent kimutatást. Az ott feltüntetett sokévi átlag az ö szavukat igazolta. De az időjárás ugyan hol „papírforma“ szerinti?! - Majd máskor nagyobb szerencsénk lesz - nyugtatgattak grúz kollégáink. Igaz, minket nem is igen aggasztott a hűvös idő, mert elvégre nem üdülni mentünk Adzsáriába, meg aztán úgy is rengeteg volt a látnivaló. A tengerparton például a hangulatos sétányok kötötték le figyelmünket. Sárgás virágaikat fürtökben lelógató pálmák, dúsle- velü babérfák, bambuszerdöcs- kék, örökzöld puszpángok és tuja- fák, ezer színüket és illatukat ontó gondosan ápolt virágágyások, valamint a vízsugaraikkal játszadozó szökőkutak paradicsomában járni, s közben hallgatni, ízlelgetni a szabadtéri és zárt terű szórakozóhelyek, kávéházak, cukrászdák zaját: a fülbemászó tánczenét, a modern feldolgozásé grúz népzenét és népdalokat, a többszólamú éneklést s a hangjában a mi citeránkra, alakjában pedig a mandolinra hasonlító népi hangszert, a csongurit, nem mindennapi esemény, nem hétköznapi élmény egy közép-európainak. A PIONÍROK LIGETÉBEN A Pionírok ligete a hosszú sétány déli csücskében van. Rengetegen felkeresik. Kit a liget nyugodt, zajmentes zugai, kit a csónakázásra alkalmas kis tavacska, kit pedig a delfinárium és a hatalmas akvárium vonz oda.- Ha van hozzá kedvetek, az utóbbi kettőt mi is megnézhetjük- ajánlotta Jurij egyik délután. Elfogadtuk műsorkínálatát, s később nem bántuk meg döntésünket. Egy uszoda nagyságú medencében, melyről azt is megtudtuk, hogy vizét a tengerből kapja és rendszeresen cserélik, játékos delfinek szórakoztatták az ámuló közönséget. S nem akárhogyan. A víz szélén álló idomáruk integetésére, vezénylésére egyenként és csoportosan ugrották át a levegőben lógó lécét, később pedig a közel két méter magasságban elhelyezett karikákon is egyszerre vetették át magukat. Szólt a zene, a nézők derültek, tapsoltak s a delfinek káprázatos dolgokat műveltek. Még kosárlabdáztak is. Egy-egy sikeres gyakorlat után hol kidugták a fejüket a jutalomért- a halacskáért —, hol pedig egész testükkel kivetették magukat idomáruk lába elé a szárazra. Amikor befejezték szereplésüket, fegyelmezetten elhagyták a játékteret, visszaúsztak a kis medencébe, állandó lakhelyükre. A fekete gumiruhába öltözött tanítómesterük, Cerodze Tengisz még ki sem pihente magát, de hajlandó volt válaszolni kérdéseinkre.- Hat éve csinálom - mondta.- A Fekete-tengerben három fajta delfin él, s mi nemcsak bemutatókra használjuk az itt látható néhányat, hanem kísérletezünk is velük, figyeljük viselkedésüket, szervezetüket. Jelenleg tizenkettő alkotja az állományt, s abból kettő már itt jött a világra.- Milyen nehezek?- A legtöbbjük 200-300 kilogramm súlyú, a legnagyobb viszont, a Persely, 400 kilós.- Nem veszélyesek?- Nem. Előfordult már, hogy egyikük átugrotta a betonházuk falát és a medence tövében levő tóban kötött ki. Persze, kifogtuk és visszahoztuk. Miközben a fejüket a vízből kidugó és érdekes, sípoláshoz hasonló hangot kiadó „kíváncsi“ delfineket figyeltük, idomáruk azt is elmondta, hogy egy-egynek a napi eledele 10-12 kilogramm apró hal, s hogy azért töltik tengervízzel a medencét, mert más vízben ezek nem bírnák ki sokáig. A delfinárium szinte egy fedél alatt van a Szovjet Tudományos Akadémia Oceánológiai Intézete grúziai kirendeltségének akváriumtelepével. Ezt Galina Kovaljo- va szakmunkatárs mutatta be nekünk. Körbevezetett a hatalmas benti és kinti víztartályok körül és minden üvegablaknál megállt, magyarázott. Elmondta, mit tapasztalnak az egyes halak életjelenségeinek megfigyelése során, beszélt az előttünk kényelmes ütemben úszkáló 50-80 kilogramm súlyú teknósbékákról, majd fokozatosan vázolta a mintegy hatvan halfajta, így a porcos-, vértes- és csonthalak csoportjába tartozó úszkálok tulajdonságait. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a cápafélék zsírjában olyan anyagot fedeztek fel, amely a jövőben talán felhasználható lesz az egészségügyben, az emberi daganatok elleni orvosságok alapanyagaként. ÜZEMLÁTOGATÁSI TAPASZTALATOK A fővárosban három üzemet látogattunk meg. Először egy olyan kísérleti központban jártunk, amelyből nincs több a Szovjetunióban - a szubtrópusi gyümölcsök feldolgozási és raktározási lehetőségeit vizsgáló tudományos kísérleti intézetben.- Létesítményünk állandóan fejlődik. Jelenleg itt száznegyvenen dolgozunk, a kutaiszi kirendeltségünk pedig huszonhat szakembert foglalkoztat, ám a tervek szerint 1985-re 300-350-en leszünk, s addig felépül néhány új laboratórium is - játékoztatott az igazgató, Papunidze Guram. - Hogy miért e nagy bővítés, arra elsőnek elmondok néhány számadatot: Konzervgyáraink 1978- ban 28 ezer tonna citruszfélét dolgoztak fel, 1979-ben 58 ezer tonnát, 1980-ban 70 ezer tonnát, 1981-ben pedig 96 ezer tonnát. Természetesen a terméshozam is állandóan emelkedik, s egyes előrejelzések szerint 1985-ben Grúziában mintegy fél millió tonna terem majd a citrusfélékből. Mivel a termés nagy részéből befőtt, dzsem és gyümölcslé készül, a feldolgozás idején egyre nagyobb feladat, egyre több munka vár a feldolgozóiparra. Azért is nagy, mert a feldolgozás nem tarthat tovább másfél - két hónapnál. Jelenleg tehát a konzervgyárak műszaki berendezésének a korszerűsítése, így a gyümölcshámo- zás, a főzés, valamint a tárolás és a palackozás meggyorsítása foglalkoztat minket. Rövidesen elkészítjük az első olyan gépsort, amelyik a mandarin tisztításában, osztályozásában és hámozásában kétszáz embert tud majd helyettesíteni. Ugyanakkor szeretnénk azt is elérni, hogy a gyümölcslevet ne mind itt palackozHavlasi Meri hét éve igazgatója a ruhagyárnak zuk, hanem nagy fémtartályokban tartósítva küldhessük hazánk különböző helyeire és ott palackozzák. Ezzel nem kis mértékben csökkennének a szállítási költségek. A kétezer hatszáz dolgozót, túlnyomó többségében nőt foglalkoztató batumi ruhagyárban nemcsak az egzotikus növényekkel ékesített szép udvar és a korszerű üzemi étkezde tetszett, hanem a női ruhákat, gyermekruhákat, matrózingeket és pioníröltözékeket készítő varrónők munkájának az értékelési módja. A csarnokok homlokfalán elhelyezett táblákról ugyanis bárki bármikor tudhatja, mennyi munka vár az egyes üzemegységekre, munkacsoportokra az egész hónapban, azon a héten, vagy napon, s ugyanakkor az elmúlt időszak eredményeiről is állandóan tájékozott. Az egyik táblán tizenkét mutató van feltüntetve és azok havi értékelése. - Ez az ún. pontozási rendszer tükre - magyarázta a fiatal igazgatónő Havlasi Meri. - Ennek alapján végezzük az üzemegységek és a munkacsoportok értékelését, a munkaversenyeket s a dolgozók premizálását. Amint láthatják - mutatott a számokra - itt nem csupán a gyár teljesítménye van feltüntetve, hanem az egyes részlegeké, munkacsoportoké is, így azonnal tudjuk, ki milyen minőségű munkát végzett, hol hogyan ügyelnek a munkabiztonságra, a munkakörnyezet kultúráltságá- ra, a dolgozók szakképzettségének növelésére, hol hány újítási, ésszerűsítési javaslat született... Itt hadd jegyezzem meg azt is, hogy két legjobb újítónk csehszlovákiai jutalomkiránduláson vesz részt.-Talán együttműködnek valamelyik gyárunkkal? - érdeklődtünk a hallottak alapján.- Sajnos, mostanában nemigen. Hét éve vagyok a gyár élén, így tudom, hogy évekkel ezelőtt jó kapcsolatunk volt a bratislavaiak- kal, de az utóbbi időben nemigen látogatjuk egymást, pedig jó lenne a csehszlovák partnerekkel is úgy, olyan szinten tartani a kapcsolatot, mint amilyenen a bolgárokkal tartjuk. Egyelőre azonban sok a termelésen kívüli dolgunk, hiszen - láthatták is - új csarnokokat építünk, egy újabb bölcsödé és többek között még néhány üzemi lakás felépítése is vár ránk. Persze, a barátságról nem mondunk le. A tbiliszi Szamtreszt borkombinát helyi üzemében, ahol havonta a 15 bódéiéból összesen 500 ezer litert palackoznak, megtekintettük a híres grúz borok feldolgozását. Érdekes gépsorokat láttunk, jártunk az óriási tartályok között, elbeszélgettünk néhány munkással, s közben felfedeztünk valamit, amit bizony néhány hazai üzembe szívesen elhoztunk volna: a sikeres munka egyik legfontosabb előfeltételét - a rendet, a tisztaságot és a munkafegyelmet. S ezeket az értékeket nemcsak ebből az üzemből hoztuk volna haza... GAZDAG JÓZSEF Itt a ruhagyár egyik kiváló munkásnóje dolgozik. Ezt a feje fölötti fényképes tábla is hirdeti (A szerző felvételei) Egy a sok szökőkút közül fiMÉMMl nnmraV] fTÍITlíMl «■fi | TÚL A KAUKÁZUSON - II.
