Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-22 / 42. szám
A nap süt. Az utca zajos. A stúdió csendes. E pillanatban ez a három legfontosabb dolog a Gorkij filmstúdióban. Moszkvában, az ifjúsági és gyermekfilmgyártás központjának hármas stúdiójában felvételre készülnek. Egy elhúzott fedőlemez mögül erősen süt a nap fényét reflektorok egészítik ki, a nyitott ajtón a közeli utca forgalmának zaja szűrődik be, míg be nem csukják a hatalmas szárnyakat.- Elismerem, a történet szinte közhely - mondja Tatjana Lioznova rendező -, annyi variációja forog közkézen. Egy vidéki fiatal csupa jó szándékkal a nagyvárosba érkezik és ott csalódások érik. Mindössze ennyi a patent. A nagy rendezői trükk, hogy a történetet úgy tudjuk előadni, hogy igaznak tűnjön, s olyan érdekes jellemekkel legyen tele, amelyek képesek magukkal ragadni a nézőt. Nos, én is egy ilyen megoldással, ha úgy tetszik, ilyen trükkel próbálkozom. Anna Ro- gyionova darabjának megfilmesítése már régóta foglalkoztat, de eddig nem találtam hozzá megfelelő főszereplőt. Azután a televízió megkért egy Gelman-darab rendezésére és ők javasolták a mű főszereplőjét - Irina Muravljovát. Mire elkészült a tv-film, már tudtam, sikerült megtalálnom Nyi- na alakítóját is, a régóta tervezett Karnevál cimú filmhez. Joggal kérdezhetné, ha magam is „szinte közhelynek“ tartom a történetet, miért filmesítem meg? Nos, azért, mert, ha sikerül megvalósítanom elképzeléseimet, akkor olyan film születhet, mely nálunk most a figyelem középpontjába kerülő magánélet egyik érdekes problémáját mutathatja be. És azt hiszem, az is fontos, hogy ezt a problémát női szemmel, egy nőrendezö eszközeivel és állásfoglalásával viszem filmre. Lioznova társszerzője is a filmnek, melynek éppen egyik kulcsjelenetét veszik fel. Új, még bűtorozatlan lakás. Padlóján egy csodálatosan szép cigánylány, Karma, akivel Nyina a vasúton ismerkedett meg, s aki első szállásadója, s a csalódások után Karnevál a 3-as stúdióban A műteremben szinte kizárólag hölgyeket látni. Egy hölgy ül a rendezői székben is — Tatjana Lioznova. Két hölgy a kamerák előtt, két ismert arc: Irina Muravljova, a híres moszkvai Kisszínház művésznője, a Karamazov testvérek egyik legutóbbi bemutatójának nagy sikert aratott Gruseny- kája, aki egy évtizede népszerű film- színésznő is. A szovjet nézők olyan filmekben ismerték meg, mint a Miniszter szeretnék lenni, Ivan és Ko- lombina vagy a Tipikus angol gyilkosság. Muravljova most egy kisvárosból Moszkvába érkező naiv lányt alakít, aki színésznő szeretne lenni. Otthonában, majd a vasúton arról álmodik, hogy a moszkvai színiakadémia növendéke lesz, hogy újra találkozik édesapjával, aki sok-sok évvel ezelőtt vált el édesanyjától, s azóta új családot alapított, ahol - mint a fiatal lány reméli - számára is lesz hely. Aztán megérkezik Moszkvába és minden másképpen történik. Hiába volt ö, Nyina a kisvárosi diákszínjátszás „királynője“, a főiskolára nem veszik fel. Hosszas keresés után rátalál ugyan édesapjára, de annak új családja nem öleli magához. Ezek után Nyina nem mer hazatérni, nem mer szembenézni édesanyjával, barátnőivel, a kisvárossal. Moszkvában marad, mert elhatározza: egy éven belül beküzdi magát a főiskolára és színésznő lesz. Sok csalódás és viszonylag kevés örömteli esemény után sikerül valóban színésznővé lennie... első segítője lesz Moszkvában. A jelenet Nyina első otthonkeresö találkozása Karmával... Megszólal a duda, kigyullad a felvétel kezdetét jelző vörös lámpa Pjotr Katajev operatőr felvevőgépén, és a szobába belép Nyina... Leül a gyönyörű Karma mellé a földre és mesélni kezd. Ä jelenet magával ragadja a stúdió ooigozúit, és a betolakodó külföldi vendéget is. Hosszú, majdnem ötperces jelenet - valóságos csalódást jelent, amikor felhangzik az asszisztens hangja: „Ennyi! Vége“ A rendező két szereplőjéhez, Irina Muravljo- vához és Jekatyerina Zsemcsuznajá- hoz, Karma alakítójához siet. A műterembe pedig újabb szereplők érkeznek. Jurij Jakovlev, Klara Lucsko, Alekszander Abdulov és Alekszander Mihalkov foglal helyet a felvevögép - mögött. A következő jelenetben már ők is szerepelnek... Alig néhány héttel később, a Karlovy Vary-i filmfesztivál filmpiacán, a legújabb szovjet filmek bemutatóján a Karnevált is vetítik. Érdekes, szép film lett, s közhely-téma ide vagy oda, nagyon eredeti. Irina Muravljova játéka pedig valóságos élmény. Már a Moszkva nem hisz a könnyeknek főszereplőjeként is felfigyeltünk rá - de a Karnevállal befutott a legnagyobbak közé... FENYVES GYÖRGY SZEREPET ÉS RENDEZŐT LÁTOGATÓBAN BÁNSÁGI ILDIKÓNÁL Te jó ég, a kötényem - ugrik fel a székről, de akkor már késő, mert a csipkés szélű jelmez alaposan összegyűrődött alattam. - Na, nem baj - mondja megnyugtatóan -, messze még a hét óra, majd szólok, hogy vasalják ki újra. Csak el ne felejtsem... Hol is hagytuk abba?- Ott, hogy megszületett Gergő, a kisfia.- Igen, pár hetes volt mindössze, de én már sehol sem találtam a helyemet. Dolgozni akartam, elegem volt a tétlenségből. Arra vártam, hogy eszébe jussak valakinek. Szerencsém volt, mert Mészáros Márta éppen akkor keresett fel, hogy játsszam el az édesanyját a Néma kiáltásban. öt nap a Tátrában; el sem tudja képzelni, milyen jól esett ez a kis kikapcsolódás. A hegyek, az erdő, a Csorba-tó, a "forgatás; kár hogy csak az emlékképekben lehettem jelen. Egyébként a Mephisto Nicolettáját sem éreztem igazi tehernek. Olvasta a regényt? Ugye, hogy ott sokkal erőteljesebb ez a szerep? A Bizalom, ,,szeretetre, nyugalomra vágyom“ (Mertz Loránd felvétele) látja, jobban kielégített. Ott igazán éreztem, hogy el kell veszítenem az énemet és le kell ráznom a gátlásaimat. A forgatás idején, emlékszem, éjszakáról éjszakára rám jött a sírás. Föl s alá járkáltam a szobámban, alig aludtam valamit, annyira kimerültem a nehéz munkától. Kora reggel, fél hatkor jártam el otthonról és, éjszaka volt, mire hazaértem. Ma már tudom, hogy ez tette tönkre a magánéletemet. Mert kinek van kedve holtfáradtan miértekre válaszolni? Vége is lett egy nagy szerelemnek... Hogy jól sikerült a szerep? Az más kérdés. Hogy mennyit nyűglődtem vele, azt csak én tudom. Voltak jelenetek, amelyek nem és nem akartak sikerülni. Például az, amikor zavarban kellett lennem, közben nem a partnerem szemébe, hanem a felvevögépbe kellett néznem. Szabó István, a film rendezője tudta, hogy a hangos szó nem segít rajtam, mert elsírom magam és olyan gyomorfájást kapok, hogy képtelen vagyok tovább dolgozni. Odaállt a kamera mögé, a szemembe nézett, s én rögtön zavarba jöttem. Ha már itt tartunk: munka közben mindig szere- tetre, nyugalomra vágyom. Ha ez megvan, biztos kipattan belőlem valami. Ahhoz, hogy a legnehezebb jeleneteket is meg tudjam csinálni, nekem oldott, felszabadult légkörre van szükségem. Ilyenkor aztán magam is rájövök a hibákra. Erre is van egy példám, a Bizalomból. Már kész volt a jelenet, Szabó István elégedett is volt vele, amikor azt tanácsoltam neki, hogy vegyük fel újra, mert úgy érzem, kócosabbnak fáradtabbnak kellett volna lennem. Megcsináltuk és kiderült, hogy igazam volt. A szerepet egyébként már az első olvasás után eljátszom magamban. Később, amikor •mindent tudatosan csinálok, már csak az érzelmeimre hagyatkozom. Nem, nem az agyammal kormányozok. Az ki van zárva. Hagyom, hogy le s föl járjon bennem a szerep. Egyszer a fejemben kattog, aztán hol a gyomromban, hol az ujjaimban érzem. Igen, az első kilengések már együtt járnak a próbával. Melléfogások és túlzások követik egymást, aztán szépen lassan minden a helyére kerül bennem. Mozdulat, tekintet, hangszin... Utána már csak földöntúli lebegést érzek. Persze csak akkor, há minden jól sikerült. Legutóbb egy tévéfilm, a Holtodiglan váltott ki bennem ilyen kellemes érzést. A forgatás után kerek két hétig lebegtem. Sosem felejtem el: pontosan százhúsz oldalt kellett megtanulnom, s az utolsó napokban tíz-húsz oldalas szövegeket mondtam fel és hadarva, megállás nélkül, mert így kívánta a szerep. Különben sem szerelem, ha egy monológot hat részben veszünk fel. Olyankor megtörténik, hogy leáll az agyam és fehér lapot látok. Mostanában sokan kérdezik tőlem: érzek-e valamilyen változást magamon, amióta anya vagyok Hát persze hogy érzek Amíg nem volt gyerekem, csak úgy ficánkoltam a színházban. Most meg a fürösztés után itt, a Vígszínház öltözőjében szedem össze magam. Szerencsére az anyámra és a férjemre bármikor számíthatok. Ők mindig ott állnak mellettem. Csak végre kapnék már egy kedvemre való filmszerepet. Olyat, mint annak idején a Madárkákban. De ha körülnézek, elkeseredek, hiszen alig van ember, akivel tudnék.egy olyan filmet csinálni, amely húsz év múlva is értékes lenne. Tényleg kevés az ilyen rendező körülöttem. A régebbi szerepeimről meg annyit, hogy ma, ezzel az ésszel nem egyet visszautasítanék belőlük. Széttépném a szerződést, higgye el. Hogy milyen szerepre vágyom? Mindenből legyen benne: biztonságból, melegségből, szeretetből, tragédiából. Es az sem lenne baj, ha az a nő hasonlóképpen tudna bánkódni és örülni, mint én. Boldog is lenne meg csalódott is; mosna, főzne, takarítana, mint minden ember. Szóval millió tulajdonsága lenne, mint nekem. Te jó ég, a kötényem. Már majdnem elfelejtettem... SZABÓ G. LÁSZLÓ Ismét A nyomorultak Ki tudná számon tartani, hogy Victor Hugo nagy regényéből A nyomorultakból hány filmváltozat készült? Szinte minden évtizedben feldolgozták, néha több alkalommal is, Jean Valjean históriáját, talán mert minden rendezőt izgattak a remekmű adaptálásában rejlő lehetőségek, vagy inkább, mert mindig akadtak színészek, akik szívesen ajánlkoztak a nagy formátumú regényhős eljátszására. Most Robert Hossein vállalkozott rá, hogy rendkívül nagy erőfeszítéssel, több száz színész, háromezer statiszta és több mint száz technikus segítségével feldolgozza az „örökzöld“ regényt. A nyomorultak az utóbbi évek egyik legnagyobb francia produkciója. A címszerepet ezúttal régi ismerősünk, Lino Ventura alakítja, Javert felügyelőt Michel Bouquet játssza, míg Thenadier-t Jean Carmet, Famine Evelyn Bouix, Marius Frank David, a kis Cosette pedig Valentine Bourdet. (n) ► Bizonyára sokan emlékeznek még a Magyar Televízió Csehszlovák körkép cimú szombat éjszakánként jelentkező vetítés-sorozatára, amelynek keretében hazai filmgyártásunk egy tucat híres darabját láthattuk. E sorozatban került a képernyőre Vladislav Vanöura nemzetközi hírű filmje, A hűtlen Marijka. E sok szempontból rendhagyónak számító alkotás keletkezésének körülményeit tárja fel a SCÉNA című folyóirat ez évi 25-26. száma. A film 1934-ben készült, mégpedig amatőr szereplőkkel. Ebből a szempontból, mármint, hogy egy előre megkomponált történetet amatőr szereplők keltsenek életre, a filmművészet úttörőjének számít. A forgató- könyvet két neves író, Karel Novy és Ivan Olbracht közösen írtak. A film szellemi atyja Ivan Olbracht, tőle származik az alapötlet; az író a forgatási helyszínek kiválogatásakor és a szereplők szerződtetésekor is jelen volt, sőt a cseh turista epizódszerepében maga is megjelenik a filmben. Az alkotást az Európa-hírű Ja- roslav EHazek fényképezte, zenéjét Bohuslav Martinü szerezte, Ivan Olbracht gyűjtései alapján. De a magas művészi színvonal - írja a SCÉNA - mégiscsak annak köszönhető, hogy az alkotók egy új formáért letértek a megszokott útról, s a dokumentariz- must és az agitatív szándékot művészi érzékenységgel párosították. Olbracht ebben a munkájában eredményesen hasznosíthatta azokat a filmes tapasztalatokat, amelyeket szovjetunióbeli tartózkodása során szerzett A HŰTLEN MARIJKA Egy csehszlovák film háttér-története A történet ennyi: Marijka, Petro Biréák favágó felesége, amíg a férje a hegyekben dolgozik, beleszeret Danilóba, gyermekkori pajtásába. A tiltott szerelem hamar kiderül; Petro anyja megírja fiának, hogy csalja öt a felesége. Petro faúsztatás közben megöli Danilót. Amikor hazatér, mintha minden rendeződött volna, élik tovább sivár életüket. A film pozitívumai közé tartozik az is, hogy mindig eredeti helyszíneken, természetben, Kolocava falu lakosainak statisztálásával forgattak. Daniio megszemélyesítőjével, Nikola Skirával 1933 nyarán ismerkedett meg Olbracht. Skira hosszas rábeszélés után vállalta a számára addig ismeretlen munkát. Skira ekkor az ungvári tanítóképző növendéke volt. Ma nyugdíjas tanítóként él Dragován. Marijka alakítóját is hosszas kutatás után sikerült kiválasztani. Anna Ökelebejová, a Vyáná Bystrá-i nyolcgyermekes zsellér akkor huszonegy éves lánya ma özvegyen él Kelet-Szlovákiában, s mosolyogva emlékezik azokra az időkre, amikor még a „havasok csillaga“ volt. A forgatás 1933 nyarán kezdődött Koloöaván. a belső felvételek Prágában a barrandoví stúdióban készültek. A film hamarosan elkészült; a következő év áprilisában be is mutatták Ungvárban. Szereplői egy csapásra Kárpátalja kedvencei lettek. Mi tagadás, nyolcvan-év távlatából még ma is „modem“ ez a film, megvalósításának hitelessége teszi modernné, példamutatóvá, egy ma már megszokott stílus, a dokumentumjáték műfajának úttörőjévé. KISS PÉNTEK JÓZSEF ÚJ SZÚ 14 1982. X. 22.
