Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-22 / 42. szám

Amikor 1954-ben - az akkor még olcsó kőolaj térhódításá­nak és a szénbányászat hanyat­lásának a korszakában - a Moszkva melletti Obnyinszk- ban üzembe helyezték a világ első áramot termelő atomerő­müvét, az emberek még csak nem is sejtették, hogy két évti­zed múlva kirobban az energia- válság, s az atomerőmüveknek kulcsfontosságú szerepük lesz az energiaellátás problémáinak megoldásában. A világ közvéle­ménye elsősorban újabb fontos tudományos-műszaki vívmány­nak tekintette ezt a lépést, amely konkrétan bizonyította az atomenergia békés célú fel- használásának egyik távlati le­hetőségét. Nemsokára Angliában és az Egyesült Áliamokban is üzembe helyzetek egy-egy kis teljesítményű atomerőmüvet. Az ENSZ kezdeményezésére 1957. július 29- én megalakult a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség, amely az eltelt 25 év alatt rendkívül sokoldalúan támogatta az atomenergetikai kutatást, s jelentős fej­lesztési és ellenőrzési tevékenységet folytatott. Az első fejlesztési irányzatok A világ iparilag fejlett országaiban a kí­sérleti és az ipari atomerőművek több típusát fejlesztették ki. Az angliai Calder Hall-i erőmüvet például - dúsító üzem hiányában - természetes uránnal üze­meltették, amihez moderátorként grafitot, hűtőközegként pedig széndioxidot hasz­náltak. Később is ezt a tipust fejlesztették tovább, de áttértek az 1,5 százalékos dúsított fűtőanyagra - a természetes urán ugyanis csak 0,7 százalék 235-ös tömegszámú uránizotópot tartalmaz, amely a láncreakció hordozója - s így kialakították a gázhütésű reaktorok töké­letesített típusát. A Szovjetunióban, az Egyesült Álla­mokban és az NSZK-ban kimagasló eredményeket értek el a forraló vizes reaktorok fejlesztésében, amelyeknél a turbinákat hajtó gőz közvetlenül a reak­torban keletkezik. Ilyen volt egyébként az obnyinszki atomerőmű is, amely 5 MW- os teljesítménnyel működött, s a szovjet kutatók az itt szerzett értékes tapasztala­tokat először a belojarszki Kurcsatpv Atom­erőmű építésénél hasznosították, mely­nek első 100 MW-os blokkját 1964-ben helyezték üzembe. Ez szintén forraló vi­zes, csatorna típusú reaktorral működik. Előnye elsősorban az, hogy a reaktortar­tály méretei jóval kisebbek, mint a nyo­mottvizes reaktoroknál, s hőcserélőre sincs szükség, amely szükségszerűen csökkenti az atomerőmű hatásfokát. A forraló vizes reaktorok tehát a fémszük­séglet szempontjából takarékosabbak, ezzel szemben a szabályozási és bizton­sági rendszerük nagyon bonyolult, igen sok precíz műszert és berendezést igé­nyel, ami megdrágítja az itt termelt ener­giát. A további műszaki fejlesztés ered­ményeként a Kurcsátov Atomerőmű má­sodik blokkjának teljesítményét már 200 MW-ra növelték. A szerkezeti elemek és a műszaki megoldások tökéletesítése, főleg a cirk- caloy-ötvözet (cirkon, ón, kevés vas, króm, nikkel ötvözet) alkalmazása - ebből ké­szülnek az urándioxid-pasztillákat tartal­mazó fűtőelemek csövei - a Szovjetunió­ban végül is a nagy telesítményű lenin- grádi Lenin Atomerőmű megépítéséhez vezetett, melynek első 1000 MW-os blokkját 1973 őszén, a másodikat pedig 1975 végén helyezték üzembe. Ezek a forraló vizes FtBMK-1000-es reaktorok két-két 500 MW-os turbinát működtetnek. A Lenin Atomerőmű üzemeltetése során szerzett tapasztalatok lehetővé tették az ennél is nagyobb teljesítményű, 1500-2000 MW-os blokkok tervezését. A másik fejlesztési irányzatot a nyo­mottvizes reaktorok képezték, s különbö­ző gazdasági, műszaki, biztonsági és egyéb megfontolások alapján ezekre esett a választás, amikor a KGST-orszá- gok a hetvenes évek folyamán megvaló­sították az atomerómúvi berendezések sokoldalú szakosított és kooperációs gyártását. Ez a reaktortípus megfelelő a nemzetközi együttműködésben való al­kalmazásra, s az egyes berendezések gyártásánál jól érvényesíthető a szabvá­nyosítás, amely a kooperáció egyik alap­vető feltétele. Az első nyomottvizes reaktort 1964- ben helyezték üzembe Novovoronyezs- ben; ennek 210 MW volt a teljesítménye. Ugyanitt indították be 1972. december 30- án, a Szovjetunió megalapításának 50. évfordulóján azt a WER 440-es nyomottvizes reaktort, amelyet a KGST- országok közül az NDK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában, valamint Finnor­szágban is üzemszerűen alkalmaznak az atomenergetikai program megvalósításá­ban. E reaktor továbbfejlesztett változa­tával épülnek az újabb atomerőművek is Csehszlovákiában, a magyarországi Pakson, Bulgáriában, az NDK-ban, Ku­bában és Jugoszláviában. Csehszlovákia különösen jelentős részt vállalt a 440 MW-os reaktorokkal működő atomerö- művi berendezések sokoldalú szakosított hogy ezek gazdasági szempontból is fel­vehették a versenyt a hagyományos olaj- és széntüzelésű erőművekkel. Különö­sen gyors ütemben épültek az atomerő­művek az Egyesült Államokban, ahol tel­jes kapacitásuk 1972 végére elérte a 15 000 MW-ot, s 1976 január elsejéhez már a 40 000 MW-ot is meghaladta. Az atomenergiát hasznosító államok sorá­ban igen jelentős helyet foglal el Francia- ország, Japán, az NSZK, Anglia, Svédor­szág, Svájc, Finnország és Belgium is, többek között Spanyolországban, In­diában, Pakisztánban s Argentínában is I. AZ ATOMENERGIA AZ EMBERISÉG SZOLGÁLATÁBAN ! működnek ipari áramot termelő atomerő­müvek. Az atomenergetika különösen előnyös helyzetbe került a hetvenes évek dere­kán bekövetkezett olajárrobbanás után, habár ez a körülmény a tőkés országok­ban nem gyorsította meg az atomerőmű­vek építését, sót inkább lelassult a koráb­ban tapasztalt ütem. Ennek több oka is van, az egyik az, hogy a gazdasági recesszió és a beruházások stagnálása az atomenergetikára is szükségszerűen ki­hat, a másik pedig az, hogy a biztonság fokozására irányuló műszaki fejlesztés hatalmas mértékben növeli a beruházási költségeket, s meghosszabbítja a kivitele­zések idejét. Ez egyébként a hazai atom- energetikai építkezéseknél, a Jaslovské Bohunice-i V-2, valamint a Dukovanyi Atomerőmű építésénél is tapasztalható. gyártásában, ami lehetővé teszi, hogy ezekből összesen tizenkettőt helyezzünk üzembe Jaslovská Bohunice, Dukovany és Mochovce közelében. A Don partján, Novovoronyezsben végzik a próbaüze­meltetését annak a nyomottvizes 1000 MW-os reaktornak is, melynek kooperáci­ós gyártását a KGST-országok a nyolc­vanas évek második felére tervezik. Ezek a nagy teljesítményű reaktorok hosszú időre megoldják majd a KGST-országok energiaellátási gondjait. A tervek szerint nálunk először a dél-csehországi Teme- lín mellett épül ilyen atomerőmű, össze­sen 4000 MW beépített teljesítménnyel. 277 működő atomerőmű a világ 23 országában Az atomerőművek céltudatos műszaki fejlesztése világszerte azt eredményezte, A Plzeöi Skoda Müvek reaktorcsarnokában sorozatban gyártják az atomerő­müvek legfontosabb tartozékait, a reaktorokat (ÓSTK felvétel) Az elmúlt év végén a világ 23 országá­ban összesen 277 atomerőmű üzemelt, összesen 158 200 MW beépített teljesít­ménnyel, ami azt jelenti, hogy jelenleg a világ villamosenergia-szükségletének körülbelül 15 százalékát már atomerő­művek szolgáltatják. A korábbi előrejel­zések tehát nagyjából beváltak. Ezek ugyanis 1985-re általában 350 000 MW atomenergetikai teljesítményt helyeztek ki­látásba, de olyan feltételezések is voltak, hogy a világ atomenergetikai kapacitása 1985-ben eléri a 600 000 MW-ot. Az egyes országokban, például Franciaor­szágban tapasztalható jelenlegi fejleszté­si ütem azt a prognózist is igazolja, mely szerint 2000-ben az atomenergetika ré­szesedési aránya a világ villamosener- gia-termelésében eléri a 40-50 százalé­kot. Jelenleg egyébként 227 atomerőmű építése van folyamatban, további 110 építését pedig kötelezően megrendelték, tehát néhány év múlva több mint 600 atemerömüvet fognak üzemeltetni a vilá­gon. Mivel az újabb blokkok teljesítmé­nye is nagyobb a régieknél, várható, hogy az üzemelő atomerőmüvek össztel­jesítménye megközelíti a félmillió mega­wattot. Az atomenergetika részesedési ará­nya az egyes országok áramtermelésé­ben még nagyon eltérő. Svédországban és Finnországban például 35 százalékos, Belgiumban, Franciaországban és Svájc­ban 26-28, az NDK-ban, Angliában, az Egyesült Államokban, az NSZK-ban és Japánban 12-15 százalék körüli. Az ipa­rilag fejlett tőkés államok közül jelenleg főleg Franciaországban szorgalmazzák az atomerőmüvek építését, ahol az elmúlt évben ezen a téren 72 százalékos növe­kedést értek el. Elsősorban ennek kö­szönhető, hogy a nyugat-európai orszá­gok együttes atomenergia-termelése 1981-ben meghaladta az Egyesült Álla­mokét. Az energetikai szenet helyettesítve A KGST-országokban a nyolcvanas évek folyamán szükségszerűen meggyor­sul az atomerőművek építése. A Szovjet­unióban - ahagyományos tüzelőanyagok, főleg a szén és a földgáz jelentős készletei ellenére - az atomerőművek kapa­citásán 985-ig elsősorban 1000 MW-os blokkok építésével 25 000 MW-ra akarják növelni, ami már 12-14 százalékos része­sedési arányt jelent a villamos energia termelésében. Ha figyelembe vesszük a szibériai szénjövesztés, vala­mint a vízi energia hasznosításának je­lenlegi és perspektív arányait, a Szovjet­unió feltételei között ez az arány igen tekintélyesnek számít. Ez a magyarázata annak is, hogy a Szovjetunióban eddig nem az atomerőmüvek nagyarányú épí­tésére, hanem elsősorban a műszaki fej­lesztésre, az egyes típusok kipróbálásá­ra, vagyis az atomenergetikai program megvalósításának alapos előkészítésére törekedtek. A távlati elgondolások szerint az atomerőművek kapacitását 100 000 MW-ra tervezik növelni. A többi KGST-ország szintén a saját feltételeiből indul ki az atomenergetika fejlesztésében. Csehszlovákiában példá­ul az energetikai szén jövesztése közis­merten egyre nagyobb gazdasági, mű­szaki, társadalmi és környezetvédelmi problémákkal jár, a jövesztett szén minő­sége állandóan romlik, a készletek né­hány évtized alatt kimerüléssel fenyeget­nek, ezért nálunk az évezred végéig fokozatosan csökkenni fog a hagyomá­nyos széntüzelésű erőművek kapacitása, mivel újak már nem épülnek. Az 1985-től 1990-ig terjedő időszakban például a széntüzelésű erőművek kapacitása 17 250 MW-ról 16 860 MW-ra csökken, ezzel szemben az atomerőmüvek beépí­tett teljesítménye 3080 MW-ról 6290 MW-ra növekszik, s az évezred végére eléri a 12 280 MW-ot. A Temel ín közelé­be tervezett 4000 MW-os atomerőmű például évente 23 millió tonna energetikai szenet fog helyettesíteni, vagyis a jelen­leg jövesztett mennyiségnek csaknem a negyedrészét. Nem is beszélve a kör­nyezetet szennyező káros anyagok, a füst, a kén- és a nitrogéngázok óriási tömegéről, ami ennyi szén elégetése után felhalmozódik, illetve rontja a le­vegőt. MAKRAI MIKLÓS Következik: II. Tiszta és biztonságos energiaforrás

Next

/
Thumbnails
Contents