Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-22 / 42. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. október 22. XV. évfolyam 42. szám Ára 1 korona forgalmat követel a tavasz, erőfe­szítést a nyár, de a mezőgazda­sági dolgozóknak annyi munkát még megközelítőleg sem ad más évszak, mint az ősz. Erre az időszakra sok-sok tenni­való sűrűsödik össze a gazdaságokban. A növénytermesztés szerkezete úgy ala­kult, hogy rövid néhány hét alatt szinte minden talpalatnyi földdel foglalkozni kell: az őszi és tavaszi vetésű növények alá szántani kell, a talajt el kell munkálni, és elvetni a magot. Nagy területeken vár betakarításra a siló-, a szemes kukorica, a cukorrépa, a burgonya, a napraforgó, a zöldség, a gyümölcs, a szőlő... Mindezt ráadásul kiszámíthatatlan időjárásban, a gazdasági szempontok figyelembe vé­telével kell elvégezni. A munkák eddigi menetéből minősé­géből, a betakarítás eredményességéből arra következtethetünk, hogy teljesülni fognak az idei őszhöz fűződő várakozá­sok. A mezőgazdasági üzemek jól ki­használják az aratás korábbi befejezésé­ből származó előnyt. A korán lekerült gabona után tüstént nekiláthattak a talaj­munkáknak, s mivel a kukorica is koráb­ban érett és a szőlő cukortartalma is idejében elérte a kívánt fokot, idejében elkezdhették a betakarítást. A kora őszi időjárás kedvezett. Szep­tember végén, október elején ugyan sok­_____IDEIEN fe lé mondogatták, elkelne egy-egy kiadó- sabb eső, hogy könnyebb legyen a talaj­munka, ne kelljen annyiszor „megjárat­ni“ a földeket, ám egészében véve talaj­előkészítésre, vetésre, betakarításra egyaránt kedvező idő járt. S mivel nem tudhatta senki, hogy meddig tart az amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra szó­lás szellemében cselekedtek. A munka ütemét, persze, nemcsak az időjárás, hanem maguk a mezőgazdasá­gi dolgozók, a kívülről jött segítség és egyéb tényezők is alakították és alakítják most is; gyorsítják, illetve lassítják azt. a szervezés színvonalától függően. Az egységes földművesszövetkeze­tek, állami gazdaságok gondos­kodtak róla, hogy mire elérkezik az őszi munkák ideje, minden kéz, minden ké­pesség azok szolgálatában álljon. Idejé­ben megjavították a gépeket, minden lehetséges időjárási tényezővel számoló variációs terveket dolgoztak ki. Abból az alapállásból kiindulva, hogy csakis felké­szülten, szervezetten oldhatják meg az esztendő hátralévő feladatait, azokat,' amelyek döntően befolyásolják az egész évi gazdálkodási eredményeket. Társa­dalmi összefogás, együttműködés is se­gíti őket céljaik elérésében. Az élet, a gyakorlat már évek óta igazolja, hogy csakis sokak közreműködésével tudnak úrrá lenni a helyzeten. Munkaerőben nincs hiány. A mezőgazdasági dolgozók családtagjain, a nyugdíjasokon, az ipari és kereskedelmi dolgozókon kívül diákok és katonák segítik a földműveseket. A külső segítség különösen a gyümölcs, a szőlő kézi-munkaigényes betakarításá­ban nélkülözhetetlen. Az alkalmi segítő­ket ennek megfelelő bánásmódban ré­szesítik, gondoskodnak ellátásukról, bé­rezésükről. Az idén különösen jó termést adott a cukorrépa, a kukorica, sok szőlő és alma termett. A bőség azonban, ameny- nyire kívánatos, annyival több munkát ad a betakarítóknak, a feldolgozóknak és a felvásárlóknak. A mezőgazdasági üze­mek tanújelét adták az új helyzethez való alkalmazkodóképességüknek, képesek az őszi csúcsmunkák elvégzésére. A ku­korica betakarításának ütemét például a szárítóüzemek áteresztőképességéhez igazították, nehogy a mag a szárítók környékén halomba szórva befülledjen. Azonfelül körültekintően szárítják, hogy minden tápértéke megmaradjon. Igaz ugyan, hogy ahol eddig nem használták ki az összes rendelkezésre álló betakarí­tógépet, ott az időjárás rosszabbra fordu­lása után valószínűleg sck küszködés­ben lesz részük. Azonban inkább minde­nütt vállalják a nehezebb munkát, mint­hogy a kukoricatermést kockáztassák, hiszen az kinn, a határban kevesebb veszélynek van kitéve. Tapasztalatok szerint az idén a tavalyi­nál jobb az együttműködés a termelők és a cukorgyárak között. A borászati üze­mek is tudták fogadni a több szölcjt. Az alma felvásárlására hivatott szervezetek­ben azonban a bőség zavart okozott, a kapkodás lett úrrá, és az almáskertek­ben emiatt sokáig ládákban veszteglő értékes, keresett gyümölcsben sok he­lyütt nagy károk keletkeztek. A mezőgazdasági üzemek eleget tesz­nek annak a jogos követelménynek is, hogy minden növény veszteségmentes betakarítására törekedjenek. Megszer­vezték az elhullott kukoricacsövek, cu­korrépafejek utószedését is. Viszont ők is joggal elvárják, hogy mindazt, amit meg­termeltek, maradéktalanul rendeltetési helyére - a dolgozók asztalára kerül­jön. KOVÁCS ELVIRA Molnár Alajos a vágsellyei (Sala) Ba- Gépek csoportos bevetése a cukorrá- rátság Efsz traktorosa beállítja a vető- Paföldön (Foto: ÖSTK) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll iiimmiiii

Next

/
Thumbnails
Contents