Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-15 / 41. szám

* . i *- Athénban érmet kell szerez­nem - eróskódött a nyár elején. - Nem adhatom ennél alább. Mindenki ezt várja tőlem az olimpiai ezüst után. Ha jól szol­gál az egészségem, s a formám legalább olyan jó lesz, mint ta­valy, biztosan az Európa-baj- nokság esélyesei között fognak emlegetni. Ezt természetesnek tartom, s nem ijedek meg a fele­lősségtől. .. E steledik. Lassan kigyúlnak a neon­fények az athéni Olimpiai Stadi­onban. Megszólal az ünnepélyes harso­naszó. Görög népviseletbe öltözött lá­nyok mögött három jól megtermett fiatal­ember vonul a pályára. A dobogó legma­gasabb fokán egy barna, göndör hajú fiú. Sűrű szemöldöke alatt sötét szempárja tisztán, szelíden mered egy távoli pontra. A himnusz hangjai mellett az .árbocra kúszó nemzeti színű zászlóra. Az idő, az események kerekét vissza­fele forgatván itt kezdődik a történet. Bugár Imre története. Egy szavatartó em­beré, azé a sportolóé, aki nem ijed meg saját árnyékától, sőt, a szóbeszéd szerint senkitől és semmitől nem fél. Vagy mégis? (- Félek az esőtől. A csúszós talaj rossz érzéseket vált ki bennem. Még ahányszor esőben versenyeztem, soha semmit nem dobtam. Valahogy tudat alatt elhitetem magammal, hogy így nem megy... De talán mégis! Most jut eszem­be: tavaly a berlini Olimpiai Napon eső­ben nyertem. Ezt nem is tudatosítottam a mai döntő előtt. Csak az egyre sűrűb­ben hulló cseppeket figyeltem, s arra gondoltam, nincs cipőm az esőbe. Aztán végre elállt... Midjárt az első kísérletnél megcsúszott a lábam. Alaposan szem­ügyre vettem a dobókört, s találtam egy parányi száraz helyet. Az ötödik soroza­tot kétszer kezdtem meg, először ,, el­ment“ a bal Iában, de még sikerült visz- szahoznom magam, így nem számított érvénytelen kísérletnek. A gyomrom émelygett, de erőt vettem magamon. Megy ez, öregem, mennie kell! - biztat- gattam magam. Technikailag nem volt jó dobás, nem gondoltam, hogy elég lesz a győzelemre.) Elég lett. S Bugár Imre életének első aranyérmét jelentette. Megérdemelt ara­nyat, amely sok-sok munka árán, nagy elszántság, küzdeni tudás révén szüle­tett. Egészséges önbizalom gyümölcse­ként. Apropó, önbizalom. Állítólag disz­koszvetőnk ennek sincs híján. (- önbizalom nélkül nemcsak sporto­ló, senki, de senki sem érhet el semmit az életben. Engem nem látnak társaim ide­gesnek egy-egy verseny előtt, pedig né­ha csak úgy feszülnek az idegszálaim. De hát, ezt nem szabad mutatni. Mert ezzel csak lovat adnék az ellenfél alá. Engem is feldob, ha látom, hogy egy-egy vetélytárs tart tőlem. Egyszerűen olyan taktikával állok ki mindig, hogy minél több ellenfelet legyőzzek, s ezzel már azt is tudom, hogy nagyot kell dobnom.) Még sohasem láttam öt rosszkedvű­nek, bosszúsnak, ingerültnek. Míg mások magukba roskadtan meditálnak, izgul­nak, ö vidáman társalog, élcelödik. Athénban élvezte a tengert, a szálloda medencéjének vizét. (- Amennyire félek az esőtől, annyira imádom a vizet. Csakhogy olyan kevés­szer élvezhetem. Az idő... abból soha nincs elég. Évek óta arról álmodom, hogy egyszer majd kirándulok a tengerhez, nagyokat úszom, kifekszem a forró ho­mokra, aztán evezek, dobálnak a hullá­mok. .. Addig is, amíg ezt egyszer meg­élem, lopok egy-két percet a versenyek közben. No, nem közvetlenül előttük, mert az nem tesz jót. Általában két nap­pal azelőtt, hogy pályára lépek, teljesen kikapcsolok. Sportot nézek a tévében, persze, csak olyat, amihez nem értek, amin nem tudok felhevülni. Sétálok, olva- \ sok, vagy játszom, valamivel mindig el­foglalom magam. Moszkvában az olimpia ■ előtt a játékautomatát kínoztam, annyi \ ideig és olyan buzgalommal, hogy majd­nem vízhólyag lett a tenyeremen.) Idénykezdetkor azzal indult neki, hogy országos csúcsot javít. Még az amerikai portya során. Aztán a sors úgy hozta, hogy ez másik diszkoszvetőnknek, Gejza Valentnek sikerült. De Bugár nem adta fei, nem abból a fából faragták. Ha Valent tud, akkor ö még nagyobbat tud. BUGÁR IMRE TÖRTÉNETE (- Mondtam Gézának, amikor gratulál­tam neki, pajtás, vigyázz, mert nemsoká­ra visszaveszem. Nem irigység ez, jó barátok vagyunk, hecceljük egymást. Igaz, a dobókörben ellenfelek vagyunk, mindketten győzni akarunk. Nos, amit viccként ígértem Gézának, augusztus 16-án Prágában, a Rosicky-emlékverse­nyen komolyra fordult. Hatvannyolc mé­ter hatvan centivel ismét én lettem az országos csúcstartó.) Az amerikai portya első versenyén, Modestóban hat rekorder találkozott: AI Oerter, négyszeres olimpiai bajnok és világcsúcstartó (1962, 1963, 1964), Lud- vík Danek olimpiai bajnok és világcsúcs­tartó (1964, 1965), Jay Silvester, az első diszkoszvető, aki túldobta a 60, illetve a 70 méteres határt, 1961 -ben és 1968- ban világcsúcstartó, Mac Wilkins, az 1976-os olimpia bajnoka, négyszeres vi­lágcsúcstartó, az első aki hivatalosan 70 méter fölötti eredményt ért el; Rink Babka, 1966-ban világrekorder, Benjamin Pluck- nett, az első ember, aki a 72 méter fölé küldte a diszkoszt. Visszatérve Imre so­káig nem talált magára, valami nem volt rendjén. (- Nem hittem, hogy ennyire nehezen mégy majd az akklimatizáció, itthon ez nem jelenthet gondot. Jelentett... A má­sik baj pedig az volt, hogy elvesztettem a koordinációt, sokat súlyzóztam, s ezzel elbénitottam magam. Egy időre, eztán újra rendbe ment minden. Egyébként az amerikai versenyek nagyszerűek voltak, sok hasznát vettem, hogy ilyen ellenfe­lekkel versenyezhettem. Mindenki min­denkit biztatott, az ellenfél tanácsot adott a vetélytársnak, a főbíró figyelmeztetett, ha rám került a sor, a versenybírók kezet ráztak velünk verseny előtt és utána, a rendezők ügyeltek arra, hogy minden versenyzőt bemutassanak a közön­ségnek.) • Bugár Imre akcióban... Életfilozófiájának, versenyzői krédójá­nak, magatartásának kialakításában van „némi“ szerepe Miloslav Vicék edzőnek. E szerint a lényeg az, hogy az ember mindig tudjon valami pluszt nyújtani, ver­seny közben reagálni az eseményekre. Imre ilyen típusó atléta. Egyedüli gyengé­je, hogy a technika néha nem kristálytisz­ta. De ennek is megvan a maga oka. (— Ahhoz, hogy diszkoritmusom ideális legyen, javítani kell a lábmunkán. Az idén ugyan sokat csiszoltam a technikán, de még a befejezés, az eldobás Így sem az igazi. 1979-ben megsérült á bal térdem, ennek következményeit még mindig ér­zem, ezért vagyok sok esetben lassúbb a dobókörben.) Az idei év jól zárult. Igaz, a siker nem váratlanul jött. Folytatása volt valaminek, ami már tavaly, sőt, még a moszkvai olimpián elkezdődött. Tavaly kétszer is országos csúcsot javított. Először Gott- waldovban... „Gratulálok. Már előbb vár­tam. Nem gondoltam, hogy az 1974-ben elért 74,18-as rekordom ilyen hosszú életű lesz" - ezek voltak Ludvík Danek első mondatai örököséhez, Bugár Im­réhez. Amire hét évig kellett várni, most egy­szerre jött, és rögtön a múlté is lett. Budapesten, a baráti hadseregek sparta- kiádján 67,48 lett a csúcsok történetének következő állomása. S ez - de talán még inkább a tavalyi kiegyensúlyozott, meg­bízható szereplés - azt jelentette, hogy a római Világ Kupán diszkoszvetőnk indul­hatott Európa színeiben. Ez volt tehát 1981. Következik (csak a mi sorrendünkben, tehát egy évvel előbb) a moszkvai olimpia, amelyen mind­össze 26 centiméter választotta el a do­bogó legfelső fokától. Ennyivel győzött ugyanis a szovjet Rascsupkin. (Vojtísek és CSTK - felvétel) • ... és civilben (- Ilyen a verseny. S ez így szép és érdekes. A kubai Delis mindössze hat centivel szorult mögöttem a harmadik helyre. Balszerencse? Szerencse? Ez is, az is. Forgandó. Kétszer találkoztam Rascsupkinnal, s mindkétszer legyőztem. Az olimpia előtt nem volt valami jó formá­ban. De nem ez a döntő, az, hogy Moszk­vában huszonhat centiméterrel többre volt képes nálam, s győzött. Pedig én jobban tartottam Schmidttől, Tuokkotól, Hjelnesstől. S ők érem nélkül maradtak.) Bugár Imrének ekkor már volt egy érme, bronz az 1978-as prágai EB-ről. Ekkor figyelt fel rá az ország, pedig az igazi nagy ugrása nem ez volt. Hanem egy évvel azelőtt. (- összesen hatszor, tulajdonképpen minden negyedik versenyemen egyéni csúcsot dobtam. így értem el és szárnyal­tam túl életemben először a hatvanméte­res határt. S ebben az esztendőben győztem le először Ludvík Daneket, pél­daképemet, tanítómesteremet. Ekkor már a prágai Dukla versenyzője voltam. 1974-ben kerültem oda, akkor, amikor ő utoljára csehszlovák csúcsot dobott.) Prága. Hosszú út vezet odáig. A csal­lóközi Kürtről (Ohrady) indul. Évekkel ezelőtt egy csupa kéz és láb gyerek dobálgatta ott a kavicsokat. Játékból - majd egyre sűrűbben és egyre mesz- szebb. Senki sem gondolt arra, hogy egyszer híres diszkobolosz válik belőle. (- Kedvtelésből dobálgattam, ami a kezem ügyébe került. Ha az iskolában hógolyóztunk, én legtöbbször magam voltam az egész osztály ellen. Mert hiába voltam olyan vézna, erőm az volt. Aztán Dunaszerdahelyre jártam iskolába, ott kezdett el velem foglalkozni Vendég Vin­ce. 1970-ben, 15 éves koromban indul­tam első versenyemen, másfél kilós szer­rel, s 39 méter 12-vel nyertem. így lettem diszkoszvető. Felkerültem a szlovák fő­városba, megnőttem, megerősödtem. Két év múlva ifi válogatott lettem, akkor már 44,42 volt az egyénim. Évről évre javultam -48,22-re, majd51,38-ra. Ennyi­vel érkeztem a prágai Duklába.) A főváros elcsábította. No, nemcsak a város „ludas“ ebben, valaki más is. Egy kislány, akinek az olimpia után örök hűséget esküdött. így aztán végkép Prá­gában ragadt. Pedig Kürtön hazavárják. Édesanyja, édesapja, fivérei, az egész falu. Szeretettel várják, de Imre olyan keveset jöhet, s ha, akkor is csak egy ugrásnyira. Telente a felkészülés, nya­ranta az állandó utazás, a versenyek tartják távol. Pedig, de sokat emlegeti az otthoniakat, bármerre járjon is. Athéntől Kürtig, Kürttől Athénig vezet Bugár Imre útja, ennyi a története. De csak eddig a percig. Mert ennek a törté­netnek még nincs vége, sok-sok folytatá­sa következik. URBÁN KLÁRA #Ű J szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Raőay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 577-10, 532-64. Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanskóho nábreiie 15, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 817 59 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
Thumbnails
Contents