Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-15 / 41. szám
r A MATESZ komáromi (Komárno) társulata idei első bemutatójára Rusztam Ibragimbekov Homokon épülő ház című drámájával készül, amelyet az orosz és szovjet dráma fesztiváljának keretében Jurij Petrovics Kiszeljev, * a Szovjetunió nemzeti művésze, a Sza- ratovi Ifjúsági Színház főrendezője állít színpadra.- Tisztelt Jurij Petrovics, még mielőtt a komáromi rendezéséről szólna, kérem mutassa be olvasóinknak a szaratovi színházat- Színházunk, amikor 1918. október 4- én megnyitotta kapuit, a világ első, speciálisan gyermekek és fiatalok számára játszó színháza volt. Hatvanhatéves történetének nagyobbik részét ismerem, hiszen negyven éve dolgozom ott. Színházunk hasonló módon gondolkodó emberek közössége. Az ötven alkotó tag többsége stúdiónkban nevelkedett. Ez teszi lehetővé, hogy azonos módszerekkel dolgozzunk, azonos művészeti és pedagógiai elveket valljunk illetve valósítsunk meg. Meggyőződésem: a modern színház igényli az alkotó teameket. Színházunkban dolgozik egy író-dramaturg csoport, amelynek feladata az új darabok megírása-előkészítése. Ennek köszönhetően az utóbbi harminc esztendőben harmincöt olyan darabot mutattunk be, amely színházunk műhelyében íródott. Mit mondhatnék még? Két éve résztvet- tünk Franciaországban a lioni nemzetközi fesztiválon, 1979-ben Moszkvában és 1981 -ben Leningrádban vendégszerepeltünk. FELKÉSZÜLTEK, TEHETSÉGESEK Beszélgetés a Magyar Területi Színház szovjet vendégrendezőjével- Milyen a szaratovi közönség?- Amint azt bizonyára tudják, Szaratov milliós nagyváros, ahol több mint százezer diák tanul. Nem véletlen tehát, hogy a mi legszeretöbb és leghűségesebb közönségünket ők alkotják. A repertoárunkban játszott darabok nagyrésze az ifjúság számára íródott, és a diákok életévei, gondjaival foglalkozik. Így az sem véletlen, hogy jogosultak lettünk a Lenini Komszomol Színháza nevet is viselni.- Köztudott, hogy a szaratovi terület és a nyugat-szlovákiai kerület között évek óta gyümölcsöző a barátság. Az ön komáromi vendégrendezése is ennek a barátságnak az egyik megnyilvánulása. Néhány hetes művészi alkotó munka után milyennek látja a MATESZ-t?- Nem szeretem az összehasonlításokat, ám a lényeges különbséget a színházak üzemeltetéséből meg lehet állapítani. Mi köszínházban dolgozunk, a komáromi pedig tájoló színház. Hozzánk jön a közönség, a komáromi kollégák pedig a közönséghez mennek. Ez a művészektől nagy áldozatot követel, ennek ellenére elvileg nem lehet mély különbség egy tájoló színház és egy kőszínház között. Komáromban mindenesetre rugalmasabb rendezői és színészi munkára van szükség, mert egyszer klubban, máskor művelődési palotában, harmadszor hideg falusi termek pódiumain kell, hogy játsszanak. Ezt hívom én „garmos- kának“ - harmonikának, hiszen úgy kell a térben összenyomni illetve széthúzni a játékot, mint a hangszert, mert csak így ad hangot. Ráadásul a legjobb előadást is megbélyegzi a rossz akusztika, a hiányos világítás, a fárasztó utazás. Egy darabot és a kabaréjukat láttam, így csak azokról a színészekről alakulhatott ki véleményem, akikkel együtt dolgozom. Professzionálisan felkészültek, fejlettek, a szükséges adottságokkal, tehetséggel rendelkeznek.- Milyen feltételeket teremtett az ön munkájához a színház vezetése?- Minden rendelkezésemre áll, ami a körülményeikhez képest elérhető. Lényegében nekem is azok között a feltételek között kell dolgoznom, amelyek között a MATESZ művészei alkotnak.- Kérem, hogy beszéljen Ibragimbekov darabjáról is, amely elsősorban a családon belüli nemzedékek ellentéteit, a változó élet emberi kapcsolatait elemzi!- Bocsásson meg, hogy kijavítom, de ebben a drámában csak áttételesen esik szó erről az ellentétről. Ami lényeges, s ezt akarom a rendezésemmel is ki• Gyökeres György felvételei emelni, az a bennünket körülvevő erkölcsi és érzelmi éghajlat kihűlése. S ez mindannyiunkra jellemző, nemcsak a fiatalok és az öregek kapcsolatára. Ez nagyon elszomorító tendencia, ami szerencsére már nem csak a művészeket izgatja, hanem a szociológusokat, társadalomtudósokat és a politikusokat is. A darab legfontosabb gondolati fonala arról győz meg bennünket, hogy a végrehajtott, illetve elmulasztott cselekvés után senkinek sincs jogában a körülményekre hivatkozni, Mindig vállalni kell a cselekvést, vagy a nem-cselekvést a következményeikkel együtt, csak így érdemeljük meg az „ember“ nevet.- A próbát látva, az ön rendező módszerének lényege a szövegelemzés és a dialógusok mélyrétegeinek a felszínre hozása. Elemez, előjátszik - otthon is ilyen módszerekkel dolgozik?- A nyelvi akadály az, ami erre késztet Hátra van még két-három hét, s szeretném, ha minden pontosan úgy sikerülne, ahogy elképzeljük. Ezért ez a látszólagos rendezői diktatúra. Az otthoni próbafolyamat lényege az improvizáció és az alkotó színészi játék. A színészekkel együtt elemezünk minden apró részletet, etűdöket rögtönzünk, az írott drámai forma kana- vásza alapján. A próbák végső fázisában pedig a színészek több variációt is felkínálnak, amiből én már csak a legmegfelelőbbet választom ki. Ez ellentétes azzal, amit itt csinálok, bár be kell vallanom, hogy pályám első tíz esztendejében a tőlem Komáromban látott próbákhoz hasonlókat vezettem, sajnos akkor néha hibáztam is. A nyelvi akadály és az idő rövidsége késztetett arra, hogy magamnak adjak nagyobb szabadságot, s ezért köszönöm a színészeknek a velem szemben tanúsított türelmüket.- Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN seményre Készült fos Színház >ub^T6unaszerdahea la’ .„a bemutatóján a y |ó dramaia iaK első ,a^ élő Tóth alkotópáros Unapétef - szigetl Lfdra Kolár Péter ior került színpadra. A szeeléseben ne óba,an Kész e\s0 tös szerepen 1 js# Agi) Vara / ösbemui ^hszlovak.a.^irtották Kasló Géza. oVctóber -,ównázábanA Kőmíves Kelemen egyike a legmélyebben a tudatunkba épült népballadáinknak. A görög kultúrából délszláv közvetítéssel honosodott meg a magyar népköltészetben, de variánsait természetesen a környező országok népművészetében is megtaláljuk. A ballada témája a hetvenes évek elején a magyar drámairodalom egyik vándor-témája lett. Ám nem előzmények nélküli a Kőmíves Kelemen drámafeldolgozása. Kárpáti Aurél és Vajda László háromfelvonásos drámát írt (Kós Károly illusztrálta az 1916-ban kiadott kötetet) Kőmíves Kelemen címen. A X—XII. századba helyezett történetben a besenyők elleni harcok miatt vált sürgőssé a várépítés, amit azonban a néphiedelem szerint egy boszorkányos asszony praktikái akadályoznak. A dévai bírónak erről más a véleménye, szerinte az építők az asszonyukkal törődnek, ahelyett, hogy dolgoznának. Kelemenék ezért fogadalmat tesznek, hogy sem ők nem mennek haza, sem az asszonyok nem látogathatják meg őket addig, míg el nem készül a vár. Ugyanakkor a bíró, Kelemen és asszonya között szerelmi háromszög-történet is kibontakozik. Kettős erkölcsi kötés szorítja tehát Kelement: a fogadalmának is eleget kell tenni, de a feleségét is félti. Végül is az asszony a bíró elől menekül a várhoz, s lesz az építők áldozata. Kelemen összeomlik tettének súlya alatt: amikor a vár felépül, leveti magát a falakról A drámai feldolgozások sorát azonban ténylegesen Sarkadi Imre kezdte. Ö fogalmazta meg először egy új társadalom építésének allegóriájaként Kőmíves Kelemen történetét. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján született mű csak töredékekben maradt meg, amelyekből a hetvenes évek elején több változat is készült (Siklósi Olga, majd Osztovits Levente dramaturgiai közreműködésével, illetve ez az alapja a Pesti Színházban nemrég bemutatott Szörényi-Bródy-féle musicalnek is). A leginkább SarkadiAz áldozathozatal változatai hoz hű, ugyanakkor a kis- és nagyközönségek és az egyének kapcsolatát egy modelldráma igazságával és egy szertartás erejével és tisztaságával ábrázoló változat az, amelyet a Paál István vezette Szegedi Egyetemi Színpad mutatott be és vitt sikerre, országhatárokon belül és kívül 1970-ben írta meg Dér Zoltán vajdasági magyar író eredetileg rádiódrámának, majd színpadi műnek a ballada újabb variánsát. Nála a kőművesek nem várat, hanem egy vad, jeges folyón átívelő hidat építenek a török időkben, a török támadás visszaverésére. Itt az eredményeknek reális okai vannak, hiányzik a darabból mindenfajta földön- túliság és parabolajelleg. Az asszony feláldozását a darab nem mutatja meg, az eseményeket az író Kelemen fiának szemszögéből láttatja, s az áldozat ellenére a jégzajlásban újra szétváló hidat a bán parancsára, de Kelemen fiának szakértelme segítségével építik fel. Gyurkó László tulajdonképpen nem drámát írt a balladából, hanem egy részekre tagolt mai verses feldolgozást (Kőmíves Kelemen balladája), amelyben kimondja, hogy azért nem épül a vár, mert az asszonyok hűtlenek az urukhoz. A koholt vád miatt Déva városában általános a rettegés, a gyanakvás, az asszonyokat tüzpróbának vetik alá, de senki sem találtatik bűnösnek. Katinka, Kelemen felesége önként vállalja az áldozatot, mondván: „Minden, ami épül, áldozatból épül.“ Sárospataky István szintén verses drámát készített a témából, az ő főhőse Kelemenné, akinek egyéni tragédiája áll a mű középpontjában. A legújabb Kőmíves Kelemen-dráma Tóth Lászlóé, aki az Áldozat című művében mintegy szintézisét adja az eddigi feldolgozásoknak, s egyben kitágítja az eredeti ballada-alap érvényességét. A dráma első oldalán az olvasható: Történik bárhol és bármikor. Azaz a híreshírhedt Déva vár építése után vagyunk, ez az építkezés csupán rossz emlék és intő példa. A tizenhárom kőmíves is megfogyatkozott, már csak hatan maradtak, a többiek vagy megszöktek a feladat elől, vagy betemette őket az újra meg újra leomló fal. Ezek a kőművesek egyszerűen falat építenek - amely lehet egy vár fala is akár. Számukra a fal nemcsak egy nagy egész fontos részét jelenti, hanem a mindennap újra és újra megvívandó egzisztenciális küzdelmeik színhelyét és közegét, az életükben mindig újrafogalmazódó konkrét feladatokat. Tóth László a drámai építkezésben a Sarkadi-féle töredék szellemét követi, de két ponton túllép azon. Sarkadinál Kelemen és leghűségesebb társa, Boldizsár úgy állnak egymással szemben, mint egy ember két énje. Tóth Lászlónál egyértelműen Kelemen a vezető, Bálint csak helyettese, az az ember, aki közvetít a mester és a kőművesek között. Ő válik mégis a dráma központi figurájává, mert az ő viselkedésén mérhető le a döntéshozatallal, az áldozatvállalással járó tragédiák közvetlen hatása. Ebben a darabban nemcsak Kelemen feleségét kell feláldozni. Mint ahogy láttuk, több variációban is hiábavaló az áldozat, a várfal az asszony befalazása után is leomlik Hol a szakértelem, hogy a szerencse segítségével épül fel végül is a fal. Tóth László darabjában Kelemen feleségét kisorsolják az áldozat szerepére, Bálint felesége viszont- amikor az újabb áldozatvállalásra ismét szükség van- már önként lép be a falba, s a megdermedt kőművesek gyűrűjébe maga magát falazza be. Az ismételt áldozat kiélezi a drámát, egyszerre sugallja az áldozathozatal folyamatának végnélküliségét, elkerülhetetlenségét, s egyben hiábavalóságát. NÁNAYISTVÁN Felvételünkön Kövesdi Szabó Mária, aki Tóth László Áldozat című darabjának egyik főszerepét játssza (Kolár Péter felvétele) ÚJ SZÚ 14 1982. X. 15.
