Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-15 / 41. szám
Vajon milyen lehet Grúzia?- fogott el egyre élénkebben a kíváncsiság, amikor Moszkvában a vnukovói repülőtérről magasba emelkedett velünk az Aeroflot szovjet légiforgalmi társaság TU-134-es gépje. Jirina Lapková, a prágai Hospodárske noviny- gazdasági hetilap - szerkesztője és Antonin Votava, a Csehszlovák Rádió prágai riportere, szintén izgultak, hiszen ők is először indultak akkor a Szovjetuniónak ebbe a Fekete-tenger melletti köztársaságába. Az előzetes szóbeli tájékoztatások, valamint az áttanulmányozott könyvek és folyóiratok szép, érdekes látványt ígértek, s jóval kecsegtetett a legenda is: Az Isten hat nap alatt teremtette a világot és a hetedik napon pihenni készült. Ekkor kopogtattak az ajtaján. A grúzok követsége érkezett: - Felosztottad a Földet, mindenkinek juttattál, csak rólunk feledkeztél meg - mondták. Az Úr zavartan vakarta meg a tarkóját:- Ejnye, fiaim, igazatok van. Nincs már csak egyetlen darabka földem, amit magamnak tettem félre öreg napjaimra. De ha már hibáztam, jóvá kell tennem, nektek adom, legyen az a tiétek." A fővárost elhagyva közel tíz kilométer magasságból fürkésztük volna a Tulánál eredő és az Azovi- tengerbe torkolló Don folyót és környékét, ha nem szól közbe az időjárás. Sajnos, ahogy közeledtünk a Kaukázushoz, úgy sűrűsödött alattunk a szemünk elöl minden földi látnivalót elrejtő szürkésfehér felhőszőnyeg, így a fedélzeti hangosanbeszélő utastájékoztatójából ugyan megtudtuk, mikor repülünk Voronyezs, Mineralnyije Vodi és mikor a többi nevezetesebb város fölött, de a táj képe nem rajzolódott elénk. A fedélzeten halkan szólt a nálunk is közismert Álla Pugacsova melodikus táncdalainak egyvelege, folyt a társalgás, s közben fél szemével szinte mindenki azt figyelte, mikor bújik elő a kinti egyhangúságból az óriáshegység első csúcsa. Szomszédom, a családjával egyhónapos grúziai üdülésre tartó szibériai munkás szintén izgatottan kémlelte a láthatárt. Öt nem is annyira a sziklák és az örökös jég valamint hó birodalma érdekelte, inkább a Fekete-tenger több színben játszó víztükrére volt kíváncsi.- Azt mondják - közölte velem beszélgetés közben -, hogy a napsugarak erősségétől, a víz sótartalmától és mélységétől, valamint a vízben lebegő, saját mozgást alig végző parányi állati és növényi szervezeteknek az ösz- szességétöl Ogyesszánál szürkészöld a tenger, a Krím félsziget mentén smaragdzöld, Szuhumi környékén égszínkék, Batumi térségében pedig sötétkék, s hogy ugyanakkor minden patak és minden folyó más-más színt, más árnyalatot visz a Kaukázusból a tengerbe. Közel két óra lebegés után elértük a várva várt hatalmas hegyvonulatot. A szürke, hófedte fehér ormok és gerincek - a mi csodálkozásunkra - egymás után bújtak elő az alattunk hömpölygő dús felhörétegböl. A Nagy-Kaukázus legmagasabb csúcsa, az 5642 méter magas Elbrusz is ránk bólintott, amikor nyugati oldala mellett, illetve felett repültünk. így, fölülné- zetből csodálatos látvány az Azo- vi- és a Fekete-tengert összekötő Kercsi-szorosból kiemelkedő, majd keleten a Kaszpi-tengerbe süllyedő, 1200 kilométer hosszú hegyvonulat. Még akkor is nagy élmény ez, ha az embernek kevés ideje jut a bámészkodásra s a látási viszonyok sem a legkedvezőbbek ahhoz, hogy az utazó egybehangolja a térképet a valósággal, illetve a 900 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó repülőgépből felismerhesse az alatta ágaskodó csúcsokat, a sötétkék és fekete foltok alakjában megjelenő szakadékokat, valamint a Kaukázus fürge vizeinek utat és medret adó völgyeket. Kint, gépünk körül negyven fokos a hideg, a fedélzeten viszont kellemes a légkör, csodálkozással, ámuldozással telített a jó hangulat. Az egyre tisztábban látható tájjal való ismerkedés közben alig vesszük észre, hogy a hatalmas hegység minket tovább enged, ám az eddig szorgalmasan velünk úszó felhöréteg - mindnyájunk örömére - nem kap tőle „beutazási engedélyt“ Grúziába. - Mindjárt Szuhumi fölött leszünk - szól a légikisasszony, s mi erre a kis, kerek ablakok előtt még jobban nyújtogatjuk nyakunkat. Ki a tengerre kíváncsi, ki pedig azt is szeretné látni, hogy milyen is az a hely, ahol a legrégibb emberi települést találták a Szovjetunióban. Ez is, az is érdekes. Szomszédom jó helyet kapott, mert a gép jobb oldali ablakain át - ahol ő ült - csak a kékeszöld víztükör volt látható, a bal oldalon ülőknek viszont a tarka szárazföld mutatta magát. Olyan magasból szinte fel sem tűnt, bárhová nézett az ember, hogy,szubtrópusi övezetben vagyunk, s hogy itt legalább 15 fokkal melegebb van, mint Moszkvában volt. Vonaton negyven órán át utaztunk volna, repülőgéppel viszont alig két és fél óra alatt jutottunk el a Moszkvától 2340 kilométerre levő Batumiba, a 69 ezer 700 négyzetkilométer területű és az ötmillió lakosú Grúz SZSZK-nak 2900 négyzetkilométer nagyságú és 350 ezer lelket számláló Adzsár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságba. ISMERKEDÉS ADZSÁRIÁVAL Landolás közben úgy tűnt, mintha a gépmadár a nyugodt tengerre akarna velünk leszállni, hiszen kerekei már-már a víz felületét súrolták, de később kiderült, fölösleges az izgulás, mert Batumiban mindig ilyen a földet érés. A repülőtér ugyanis annyira vízközeiben van! hogy a tágas betonpályáról, azaz hivatalos nevén a fel- és leszálló- mezőről fejest lehet ugrani a partot simogató lágy hullámokba. A jellegzetes görög tájakra emlékeztető vidék első látásra megnyerte tetszésünket. Kilépve a repülőgépből megálltunk a légiforgalmi „kikötő" irodaháza előtt lengedező pálmafák tövében és fürkésző tekintetünkkel azonnal pásztázni kezdtük az óriási „botanikus kertet“. Hamarosan rájöttünk, hogy nem véletlenül nevezik így ezt a területet. Igaz ugyan, hogy itt található a világ egyik legnagyobb mesterséges botanikus kertje, de az is tény, hogy e tenyérnyi szélességű síkságnak, amelyet északkelet felöl a Mesz- heti-hegység védi a kaukázusi hideg légáramlatok ellen, délről a Törökországban terebélyesedő Savseti hegység övezi, nyugatról pedig a tenger áztatja, üvegházra jellemző, párás a levegője és a növényvilága is érdekes. Legalábbis nekünk, közép-európaiaknak igen.' A Szovjetuniónak ez a legmelegebb és a legnedvesebb része - évente átlagosan 2500 mm csapadék hull - így a pálmák, fügefák, agavék, kámforiák, az örökzöld babérfák, a magas és dús lombú eukaliptuszok, a rohamosan növő bambuszok, a citrusfélék közül főleg a mandarin és a narancs, továbbá a domboldalakat bolyhos szőnyeg mintájára borító teaültetvények, valamint a szubtrópusi éghajlatot kedvelő többi fű- és fafélék igazán otthonosan érzik magukat ebben a kis köztársaságban. S nemcsak otthonosan érzik itt magukat és ékesítik a tájat, de azok jelentik- elsősorban a citrusfélék és a tea- e vidék gazdagságát. Mielőtt azonban részletesebben is betekintettünk néhány üzembe és városkába, meg kellett ismerkednünk a vendéglátóinkkal. Négyen voltak. Az SZKP területi bizottságának hatalmas termetű és állandóan víg kedélyű munkatársa Kutubidze Szoszo, valamint az autonóm köztársaság kétnyelvű napilapjának, a 46 ezer példányban grúz nyelven magjelenö „Szabcsota Adzsara“-nak és a 18 ezer példányszámú orosz nyelvű „Szovjetszkaja Adzsarija“-nak a főszerkesztője, s egyben az ad- zsáriai újságírók szövetségének az elnöke, Kuridze Sota, továbbá a hetente ötször megjelenő említett lap főszerkesztő-helyettese, Diaszamidze Avtandir és az ipari rovat vezetője, a mi mindennapi helyi „idegenvezetőnk“, Tavdu- madze Jurij. Az első kézfogástól a búcsú pillanatáig igen kedves, közvetlen és igen vendégszerető embereknek bizonyultak. Igyekeztek minél többet megmutatni, minél többet elmondani szép hazájuk múltjáról és jelenéről. A MÚLT- Tények bizonyítják, hogy ez a vidék már az időszámításunk ai&ti XIV-XII. században is lakott volt - kezdték a legrégibb történelemmel. - A mai Grúzia területén akkor két törzsközösség élt s mindkettő kartvelinek, vagyis a mi nyelvünkön grúznak nevezte Ahová a teatörő kombájn nem jut el, ott még a hagyományos módon szedik a zöld levelet Batumi kikötője, előtérben a Győzelem emlékoszloppal magát. Az idő múlásával mindkettő állammá fejlődött és így lett aztán a mai Nyugat-Grúzia területén Kholkhisz vagy más nevén Kolhi- dea, keleten pedig Ibéria. Később mindkettőt külföldi hódítókfoglalták el. Az i. e. V. században Dareiosz Perzsiájának fennhatósága alá kerültek, egy évszázaddal később Xenaphón görög hadvezér uralta, majd az i. e. I. században Mithri- datész pontuszi királyé e hely. Egy időben rómaiak is csatároztak erre, de Kolkhisz és Ibéria teljesen sohasem kerültek Róma kezébe. A VII. században Grúzia arab fennhatóság alá tartozott. Két évszázad elteltével az azonban meggyengült, így egy egységes Grúzia jött létre, amelyik Építő Dávid király, III. György király, majd Tamara királynő uralkodása idején gazdaságilag kezciett megerősödni és kulturális téren is fejlődésnek indult. Ekkor Grúzia kisebb fejedelemségekből, államokból állt és közéjük tartozott Adzsária is. Egy ideig aztán a tatárok dúlták e vidéket, majd 1545-től bő háromszáz évig a törökök. Adzsária 1878-ban szabadult a török uralom alól. A XX. század első éveiben a munkásmozgalom itt az 1902-es batu- mi munkáslázadással kezdett hallatni magáról, s az adzsár proletárok - matrózok, gyári dolgozók, katonák - a Nagy Októberi Forradalom előtt és idején is síkra szálltak elveik megvalósításáért. Az ellenforradalom és az intervenció ugyan egy időre ismét elszakította Adzsáriát Szovjet Oroszországtól és német, török, valamint angol kézre adta, de 1921. március 18- án véglegesen győzött a proletár- ság s új élet kezdődött itt is. A JELEN Hogy Adzsária erősen mezőgazdasági jellegű, azt az egyik beszélgetés során Katamadze Enver, az Adzsár ASZSZK mezőgazdasági miniszterhelyettese is megerősítette. Elmondta, hogy az elmúlt hat évtized alatt országuk gazdasága óriásit fejlődött. Hatalmas gazdasági és kulturális jellegű változások mentek végbe, új ipari és mezőgazdasági üzemek épültek, a régiekből néhányat rendbe szedtek, jelentősen megnövekedett a citruszfélék és a teaültetvények területe, terméshozama, felszámolták az írástudatlanságot, harmincháromszorosára bővült a kórházak, egészségügyi intézmények, fürdőhelyek és az üdülőközpontok hálózata. Hogy Grúziában ma alig valamivel több, mint egy nap alatt állítanak elő annyi terméket, mint 1922-ben egy egész évben, ahhoz Adzsária nemcsak szép mezőgazdasági eredményeivel járul hozzá, hanem iparával is. Az üzemek közül néhányat ott-tartózko- dásunk során mi is megtekintettünk. Megismerkedtünk sok ottani dolgozóval, a termelés színvonalával, a munkakörülményekkel, a munkaszervezéssel s többek között a szocialista munkaversenyek szervezési kérdéseivel. GAZDAG JÓZSEF Szabadtéri kultúrműsor vasárnap délután a tengerpart közelében (A szerző felvételei) Túl a Kaukázuson I. ■ ffls Äffliaii"
