Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-15 / 41. szám
AZ IDOMÁR Paczolay áprilisban kutyát vett. Mindenki tud- hogy Paczolay a gyerek kedvéért verte igát költségbe. Egy fajtatiszta farkaskutya m olcsó mulatság. A gyerek még ugyan rócska, de csak szokjon hozzá az állathoz jében A kutya már értette a szót, a gyerek /ésbé, de az a kisebb hiba, majd belejön ő is. Alig várta Paczolay, hogy felmelegedjen a le- 30, s természetesen ezáltal a víz is, mert ;utyát legjobb a szabadban füröszteni Mikor rkezettnek vélte az időt, pórázra kötötte Rexit karjára emelte Gyurikát. Persze egy fadarbot cipelt magával, amit előbb a réten hajigáit jó isszire, s Rexi minden alkalommal visszahoz- és a gazdája lába elé tette. A gyerek egy ideig /élt, aztán mintha nem érdekelné a játék, ishova tekingélt. Következett.a víz.- Aport, Rexi! - kurjantotta Paczolay, s a farabot a Dunába dobta. A kutya habozás Ikül a vízbe vetette magát. Micsoda nagysze- állat, lelkendezett Paczolay. Ám kissé korán, irt a nedves kutyának van egy bolond szokálerázza magáról'a vizet. Ettől viszont ször- cn megrémült Gyurika. Előbb szepegett majd mbölni kezdett, ahogy a torkán kifért.- Ne félj, nem bánt - csitította oktalan írmekét Paczolay. A gyereksírásra a kutya dve is alábbhagyott.- Nem bánt, ne sírj! - szólt keményen az apa, rben az ebről sem feledkezett meg - Aport xi! - és megint bedobta a fát a vízbe. Míg xi befelé éviekéit, a fiúcska elhallgatott, ám <or megfordult pofájában a zsákmánnyal, jyerek még hangosabban jajveszékelt.- Hallgass, te hülye! - üvöltötte Paczolay. - Nem megmondtam, hogy nem bánt? A gyerek, ki tudja miért, elhallgatott. - No látod! - enyhült meg az apa és barátságosan megtapogatta a kutyát. 2. A LÓ Túri régi lovasember. Soha nem érdekelték a gépek, beszélhettek neki fejlődésről, technikáról, könnyebb életről. Ugyan! A szövetkezetbe sem állt be, csak lovazott magának s aztán másoknak, sót később többet másoknak és kevesebbet magának, ami elég jó üzletnek bizonyult. Mindene volt a ló. Sokszor még az éjszakát is köztük töltötte, akár egy hajdani jó cseléd. Talán oka is volt rá, ha nem valós, hát vélt. Ugyanis azt állította, hogy a fiú, aki a nevét viseli... Szóval, semmi köze sincs hozzá. Eskü- dözött az asszony égre földre Ha a gyerek az övé lenne, nem menekült volna a gépek közé. Egyszer Túri még a fejszét is utána hajította, amit a fiú soha nem felejtett el. Már úgy látszott, kibékíthetetlen ellentét jött létre apa és fia között, amikor érthetetlen dolog történt. A gyerek már nagykorú lett, önállósította magát, jól keresett, autón szaladgált, 3 egy szép napon váratlanul benyitott Túrihoz.- Apa, lovat vennék, jöjjön el velem szakértőnek! - Túri kezéből kiesett az abrakos kosár. Előbb azt hitte, bolondot üz belőle a kölyök, talán jobb lenne a kocsiostorért nyúlnia, de aztán meggondolta magát. Szép állat volt, amit a fiú kiszemelt magának. Ritka példány manapság. Semmi hibát nem talált rajta Túri. A fiú ugyan ezután is maradt az ipari üzemnél, csak szabad idejében maszekoskodott. Túri valahányszor összetalálkozott vele, mindig elöntötte a szívét valami melegség. Fiam, az én fiam - mondogatta magában. Csak az idegesítette, hogy a lovak minden találkozásnál rondán felröhögtek. 3. GÉZUKA Városon vagyunk. Persze hogy városon, hiszen falun még nem ismerős e fogalom: státuszszimbólum. Státuszszimbólum sok minden lehet, többek között akár Gézuka is. Gézuka, aki új ruhát kapott, elegáns nadrágot és hosszú karcsú mellénykét. Megszokott helye a kocsi hátsó ülésén volt, onnan kandikált ki a rohanó fákra, meg mindenfélére, amivel útközben találkoztak. nem szokott belebeszélni a felnőttek dolgába. Egyébként is olyan család voltak ők, ahol csak egy valaki szólhatott, a gazdasszony. Ő mondott ki mindent Gézuka helyett is.- Gézuka most csokornyakkendőt köt, Gézuka ezt teszi, Gézuka azt teszi - és Gézuka mint szófogadó jól nevelt fiúcska, mindent úgy csinált, ahogy az asszonyság óhajtotta. A kocsi előállt s a nagyság kijelentette, hogy ez alkalommal Gézuka az első ülésen akar helyet foglalni. A férj bólintott, bár ne tette volna. Alig haladtak pár kilométert, valahol a város szélén szembetalálkoztak egy hasonló elrendezésen utazó családdal. S Gézuka e látványra elveszítette a fejét. Mintha ki akart volna ugrani a szélvédőn, s közben jól meglökte a sofőr kezét. Természetesen felborultak.- Hogy került ez az állat az első ülésre? - mutatott a rendőr szigorúan Gézukára.- Azt mondta, hogy ott szeretne ülni - nyafogta az asszonyság, mire a férj talán életében először durván felordított, és embertelenül oldalba rúgta a kutyát. zuraja al-Bakszami* i menyasszony a tükör előtt áll. fi szí tette magát csecsebecséi- megigazította aranyszállal zett égszínkét ruháját és óva- tn kezébe vette az ezüstfésűt. !sű szinte belemélyed éjfekete, szú, dús hajába. Eddig csak önséges fafésűvel érintették it, melyeket a vándorkereske- Baszráböl hoznak. Ezt a fésűt t vette valamikor Indiában sküvöjük napján ajándékozta jának. S ma végre eljött a nap, írült a sor. , tükörben a menyasszony há- íögül pajkos gyermekarc verő- vissza. Á nagy fekete szemek lalmas gyönyörűséggel simo- ák a tarka, csodálatos tárgya- A kislány egy percig sem áll gton, ide-oda futkos, hogy mi- öbbet láthasson a sok győnyő- ígből. A falmélyedés alsó szé- aggatott kristálygömbök csá- an hintáznak. Tegnap véletle- összetört közülük kettőt. Ala- an megrakták érte és most árkéje, Fatima esküvője nap- az új ruháját sem veheti fel. I az a szerencse, hogy karpe- iit, a remek kis karperecéit, fékét a lábán szokott viselni, 1 vették el tőle. Úgy csilingel- mint a vizhordó ember sza- a nyakán a csengettyű. Regmindig a csengettyű hangjára íd. Odaszalad faládikójához, sz belőle két karperecét és ira illeszti. léhány napja a házban valami Jkívüli, valami szokatlan törté- Ki tudja, miért, mindenki sut- a beszél. Idegenek jönnek- mek. A ház tele van nagy kkal. Anya időnként hol az két, hol a másikat nyitja fel ’önyörű, színes holmikat vesz előlük. Amikor a kislány megélt érdeklődni, hogy mi is tör- ; a házban, letorkolták, mint mi értelmetlen lényt: „Kicsi r még, neked ehhez semmi >d!“. Kicsi? Valóban olyan kicsi va- <? - gondolta. - Nemsokára íegy éves leszek. Anyánk ti- sgy éves korában ment férjhez, ihárom éves korában szülte atyámat, Szalihot. Nem is ér- hogy eddig én miért nem item férjhez? lost már tudom, miért ez így riadalom a házban - a nóSzilva József: HÁZAK A RAKPARTON (tus) véremnek van az esküvője. Tegnap az ajtónál meghallottam, amikor anyám azt mondta a szomszéd- asszonynak: „Szerencsés a lányom. A házasságközvetítő szerint a vőlegény gazdag és olyan szép, mint a holdsugár“. Fatima észrevette húgocskáját, letette a fésűt és sírástól vörös arcát felé fordította. Sír? Sír az esküvője napján, az, aki olyan szép fiatalemberhez megy feleségül, mint a holdsugár?!...- Miért sírsz, nővérkém? Ma van életed legboldogabb napja. Ezután saját házad lesz, gyerekeid, szolgáid lesznek. .Ujjaidat lehúzzák majd az aranygyűrűk, úgy fogsz majd élni, mint egy hercegnő, vagy még jobban. És te is olyan szép vagy, mint a holdsugár...- Kicsikém, hát ki mondja, hogy boldogtalan vagyok? De azért mégis félelmetes. Szabika, az Umm Muhammed szomszéd lánya azt mondja: nagyon szép a vőlegényed. Az a szóbeszéd járja, a szép férfi pedig hamar megunja a feleségét, és másik asszonyt keres.- Ne félj, nővérke, Szabika irigykedik, mert neki nincs szerencséje. Szegényke, nernsokára már húszéves lesz. Egészen biztos, hogy vénlány marad... A szobába belépett egy asz- szony, segített a menyasszonynak befejezni az öltözködést. A kislányt kikergették - ő még kicsiny. Este összegyűltek a vendégek az egész negyedből. Tele volt az udvar. A kellemes illatok összekeveredtek az izzadság szagával. Tűrhetetlenné vált, amikor az énekeslányok rázendítettek dalaikra és ütemesen verték dobjaikat. A kislánynak a borzasztó hangzavar okozta kínjait csak a vendégek hízelgő megjegyzései tették elviselhetővé: Ez meg Vadha, hogy megnőtt, hogyan kifejlődött, kész menyasszony... Még szebb, mint Fatima“ - „Adja isten, hogy egy év múlva bekössék a fejét...“ Fatima zöld fátyolba burkolva a széken ül. Vadha a sok idegen hátától azonnal nem láthatta a vőlegényt. Végre megpillantotta őt... „Oh, Fatima, szerencsétlen nővérkém! Te még attól féltél, hogy a vőlegényed túlságosan szép. összeaszolódott, mint a tavalyi krumpli, gyér hajszálain még meg sem száradt a fekete festék...“ Oroszból fordította KODAY BERTA * Neves kuvaiti képzőművész és Írónő ANDREJ PLÁVKA Vágyakozás Megérkeztem verseim ladikjával az én utolsó kikötőmbe is, felszínen tartott viharban, orkánban, partra segítve lelkem sebeit; hadd lelje meg a béke csendes öblét, vegye szemügyre végre önmagát, s míg lefolytatjuk kettőnk párbeszédét és végsőt lobban a húnyó parázs, talán marad még egy kevéske időnk nézni a messzi, szelíd víztükörre, az apró hullámok, amint reszketőn varsámba megkésett vággyá futnak össze: utam végéről látni a kezdetet, a távolt, hol ég és föld találkozik, újra felragyogni letűnt szerelmeket, míg saját fényed végleg távozik. Gondolni rá is, ki csak vihart vetett, de mégsem lett ő soha az enyém - Biela Skala felé fordítani szemed, amíg a tengerbe hull lényed - a fény. PAVOL KOYŐ Az ember nem megy el Hová viszi el az embert a pillanat, mikor tőlünk látszólag búcsút vesz, mikor kiittuk a hála poharát: legyen tovább is friss, egészséges... ? Kihúny az ünnep, a csillárok fénye. Hová megy vállán hordva éveit, mint fa, mit megroskaszt termése, hová viszik lassúdó léptei? Lehet, zöldellö berken át vezet és lágy mohán pihen meg szeme párja. Ni csak, a rezgőnyárfa hogy remeg, s mi tág a színdús égbolt kupolája. Tán folyópartok vándora lesz ő, ki ellesi a vizek okos csendjét, vagy elcsábítja ismeretlen föld és rója majd az utak végtelenjét. Az is lehet, hogy ajtót, kertkaput ácsol majd kedves otthonában, és bár keze már eleget gyalult, becézve dolgozik újra a fával. De bárhová is menj, te jó barát, soha ne érezd, hogy magányba léptél. Holnap velünk egy kártyaparti vár, vagy telt pohár, hogy víg dalt énekeljél. A munka pohara is betelik egyszer, s eljön a nagy elszámolás, de azt, elvtársunk, pontosan jegyezd fel: barátaidnál tárt ajtót találsz... L. GÁLY OLGA fordításai
