Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-15 / 41. szám
Vasárnap 1982. október 17. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.57, nyugszik 16.43 Közép-Szlovákia: 6,05, nyugszik 16.51 Nyugat-Szlovákia: 6.13, nyugszik 16.59 órakor A HOLD kel - 6.11, nyugszik 17.29 órakor Névnapjukon szerettei köszöntjük HEDVIG nevű kedves olvasóinkat • 1842-ben született Magnus Gustaf RETZIUS svéd anatómus és antropológus (t 1919) «1892-ben született Otakar JEREMIÁS zeneszerző, nemzeti művész (fi962,). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL SZABAD NÉPEK SZÖVETSÉGE LETT SZSZK A SIKER ELÉGEDETLENSÉGBŐL SZÜLETETT JÁN DUUN CIKKE KI A JÓ DOLGOZÓ? ÁDÁM PÉTER CIKKE TANULSÁGOS ESZTENDŐ HACSI ATTILA RIPORTJA TÖRÖKÖT FOGTAM, VALÓBAN NEM ERESZT? gály iván Írása AKARNAK ÉS TUDNAK DEÁK TERÉZ RIPORTJA A NÉPI REALIZMUSTÓL A TÖRTÉNELMI REALIZMUS FELÉ RÁCZ OLIVÉR ÍRÁSA A KÉTSZÁZ ÉVES DIÓFA KULCSÁR FERENC ELBESZÉLÉSE O strava/ óriásgyár. Területén bármelyik ember csupán egy ten- gercsepp. Nyomába eredni, felkutatni útbaigazítás nélkül, időmilliomosnak szánt kaland. A magamfajták közül erre ritkán vállalkoznak, még ha országos hírű élmunkás is az egyén, akit keresnek, akkor sem nagyon. Szerencsémre az építőüzem, ahol dolgozik, az- Első emelet... - darálja végig nehezen érthetően hivatalnoki ,, végrendeletét Hát itt labdáznak velem, villan fel agyamban a felismerés és elégedetlenség egyszerre. Megnyilvánulásait mégis magamba fojtom, mert hátha meggondolja a dolgot, s akkor csak magamnak ártanék vele. Az utolsó lehetőségben bízva, mentőöv gyanánt megpróbálok magyarázkodni. Hiába minden kísérlet; a kőkemény szív s az utasításoktól megkötött kéz legyőzhetetlen. Sőt, egyik ténymegállapító észrevételemet félreérti, és erre kitör a perpatvar. Az addig türelmes hivatalnoknő hangjától lesz egyszerre zajos a heA bürokrácia belépője egyik gyárkapun kívül emelt adminisztratív épületet. így hát itt kérdezősködhetek leendő riportalanyom felől. Perceken belül megvan a kapcsolat, megoldódik hozzákerülésem mikéntje. Csak egy apróság okozhat fennakadást: nincsen hivatalos belépőm.- Visszafelé menjen, két megállót villamossal - küld a titkárnő az általam szinte formálisnak vélt kitöltött nyomtatvány előkészítésére. A főbejáratnál, a belépő megszerzésének legvalószínűbb színhelyén, portások mondanak egyértelmű nemet, és küldenek a vagy ötvenméternyire eső földszintes épületbe. Valóban ökölnyi betűkkel van a bejárat fölé írva: Belépők kiállítása. De mesz- szebbről aligha veszi észre valaki is e feliratot. Benn, a hivatalnoknőnek újból elmondom kívánságomat, s hogy szavaimnak nagyobb nyomatékot adjak, odanyújtom neki személyazonossági igazolványomat. Mire észreveszi, hogy kifogytam a szóból, kérdéseket zúdít rám. Mindenre kíváncsi, akár az ügyész a tárgyaláson egy fővádlott ellenében. S mikor megtudja, hogy távolból jött tollforgató vagyok, ő is nemet mond, mert csupán alkalmazottaik ügyintézőjének tartja magát. De felemeli a kagylót, tárcsáz, tanácsot kér valakitől. lyiség. Érthetetlen felháborodásának viszhangfoszlá- nyai egyenesen kiűznek az épületből, még a következő ,, ügyintéző" nevét is majdnem elfelejtem. Mosolyogva közelítem meg ismét a főbejárat portását, hátha a derű egy újabb konfliktustól mentesít. Ideértemkor mondja is az egyenruhás férfi: miért nem említettem rögtön újságírói mivoltomat, minden másképp alakult volna. De hisz csak belépőt hajszolok, ez most a fontosabb, válaszolom megértőén, és füzetében teleírom adatokkal ^ rám jutott sort. Újabb kitérő, újabb fölösleges megálló, veszem észre, mikor benyitok a sajtómegbízott ajtaján. Hozzá küldtek, így hát neki is elmondom óhajomat, kiegészítve eddigi bolyongásaimmal.- Ne higgye, hogy bürokraták vagyunk, ha eny- nyire megjárattuk, és ráadásul fölöslegesen raboljuk az idejét. Nálunk rend van, s nekünk tudni kell, hogy ki, milyen szándékkal jár-kel gyárudvarunkon. Fizet biztosítást? No látja, mi a biztonságáért is kezességet vállalunk. Valaki majd elkíséri... Sietségemben hosszú órának tűnik a pár perces monológ. S mihelyt szóhoz jutok, tüstént megjegyzem, már csak a belépőre lenne szükségem, a többit az építők megszervezték. Erre újabb irodába visz. Itt végre kitöltik a nyomtatványt, elkészül a belépően- gedély. A sajtómegbízott még ráíratja a megjegyzést: Kiséri a kohóipari vállalat, mármint a riportalany cégje. Lenne hozzászólásom, de inkább szó nélkül távozom. Nyomban nem is, de idővel biztosan elfelejteném az egész esetet, ha a villamosmegállónál nem kellene annyit várakoznom. Beleolvasok hát a belépő hátsó oldalán található utasításokba, s az egyik soron megakad a szemem. ,,Biztonságáért minden látogató saját maga felel“. így, szöges ellentétben azzal, amit még percekkel korábban hallottam. Tehát mégsem támaszkodhatok mások biztonságteremtő figyelmére, gondolom magamban. Való igaz, nem is kértem ezt, csupán a fölösleges járkál ássa!, s ,, tanfolyammal" összekapcsolt belépő-kálváriát furcsállom. Ezek után talán mondanom sem kell: magam tettem meg az utat a gyárudvaron. Semmivel sem több vagy kevesebb felelősséggel vállamon, mint annak idején többedmagammal az épülő atomerőmű aknájában botorkálva, vagy egy panelház ki tudja hányadik emeletén mászkálva. Távozásomkor a kapuőr sokáig ,,bejárt" belépőengedélyemet nézegette. Jóval a kapun túl jöttem rá: nem írattam alá vendéglátómmal. Ha erre valaki felfigyel, s nem fogja tudni hol, s merre jártam a gyárban, alighanem - a bürokrácia útját választva - levélben kér magyarázatot. Válaszom erre nem lehet más: előbb kérdezzék meg riportalanyomat, s én majd utólag jóváhagyom, persze írásban. Ha más nem, legalább ennyi bürokrata furfang már rám ragadt. Mert az ostravai ,. mintaórán ‘' volt mit ellesni! IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nemzeti bizottságok munkájának tökéletesítése és tevékenységüknek további fejlesztése elsősorban a kommunista képviselők, tisztségviselők és dolgozók feladata, akiknek közvetítésével a párt érvényesíti vezető szerepét. Egyidejűleg hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti bizottságok munkájának javítása az egész pártnak, minden szervének és szervezetének ügye. Ennek tartós figyelmet kell szentelniük és azt a szakaszt káderekkel rendszeresen erősíteniük kell. A pártszervek feladata jobban irányítani a képviselők pártcsoportjait, hogy munkásságuk jobban járuljon hozzá a kommunista képviselők jó felkészítéséhez a nemzeti bizottsági szervek tanácskozásaira, a véleménycserére, a fontos problémák megoldásában a megközelítés összehangolására, aktivitásuk és a választópolgárok körében kifejtett tevékenységük fejlesztésére. A nemzeti bizottságok apparátusában működő pártalapszervezetek munkájának tökéletesítéséről kell gondoskodni, hogy a párttagok példaadásukkal megteremtsék a magas fokúan igényes munkavégzés légkörét. Előtérbe kell helyezni a nemzeti bizottságok dolgozói politikai és szakmai képesítése növelésének, a lakossági szükségletek iránti érzékeny viszonyuknak kérdéseit. Figyelmet érdemel a nemzeti bizottságok egyes szakosztályaiban a kommunisták eltérő szervezettségi szintjének rendezése és a CSKP tagjainak viszonylag magas átlagos életkora. A vezető szerep helyes érvényesítése azt is megkívánja, hogy a párt szervei és szervezetei sokkal igényesebben mérjék fel a nemzeti bizottságok munkájának eredményeit. Ennek során induljanak ki saját elemzéseikből és tapasztalataikból és ezek alapján hagyják jóvá következtetéseiket, határozataikat és javaslataikat. A párt területi szervei és szervezetei fordítsanak nagy figyelmet a nemzeti bizottságok területén végzett kádermunkára. Ügyeljenek arra, hogy az irányító tisztségeket olyan politikailag elkötelezett es képzett dolgozókra bízzák, akik képességeiket jó munkaeredményekkel bizonyítják. Lényegesen jobb feltételeket kell teremteni a fiatalok felkészítésére és érvényesülésére, főleg a szakszempontból igényes tevékenységi szakaszokon. /<'0 (A CSKP KB 6. ülésén elhangzott besz '^ mólóból) ' J »Mr Meg a bányától is. Ez a két fogalom ugyanis elválaszthatatlan az 55 éves Jozef Hajnala számára. Koránál fogva már nyugdíjas, valójában az is, de még dolgozik. Pedig már egyszer úgy volt, hogy örökre búcsút mond a bányának. Ám amikor nyugdíjba ment, a fiatalok rövidesen felkeresték, hogy térjen vissza közéjük, s legyen még az előmunkásuk. Persze hogy nem tudott nemet mondani.- Én mindig a fiatalokra építettem a kollektívámat - mondja az alacsony termetű, halk szavú bányász, akivel a válla- ■ lat klubjában beszélgettem.- Már az iparitanuló-intézetben fölvettem velük a kapcsolatot. Meghívtuk őket brigádunk rendezvényeire, őszinte barátság jött létre köztünk. Meggyőződésem, hogy jók a mai fiatalok. Bár Hajnala elvtárs már nyugdíjas, egy 60 tagú ifjúsági kollektívának a munkacsoportvezetője az Ostravai Győzelmes Február Konszernvállalat 2-es számú bányaüzemében. Kollektíváját tavaly a vállalat egyik legjobbjaként értékelték. Naponta 270 tonna szenet fejtenek rendkívül nehéz tektonikai körülmények közepette: kézi munkával, mivel ott, ahol dolgoznak, a gépek nem használhatók. (Hajdú András felvétele) jelentkeznek. Munkacsoportunkból 12-en tagjai a népi milíciának. Igen rendes fiúkkal dolgozom. Beleértve cigányszármazású munkatársainkat is, akik közt szintén vannak párttagjelöltek és népi milícia tagok. Sok fiatal itt, nálunk nevelődött komoly, felelős dolgozóvá. Ezt külön szeretném kiemelni. Akárcsak azt, hogy szocialista munkabrigádunk tagjai már két éve megkapták az aranyjelvényt. Jozef Hajnala 1953-tól bányász. Az üzemben 1961-től dolgozik.- Fiatalon kerültem ide Pla- vecké Podhradieból. A föld NEHEZ A FIATALOKTÓL MEGVÁLNI- Mivel nyerhetők meg a fiatalok?- Ha látják a párttagok példáját, a többletmunkát is vállalják. Fontos, hogy jó munkát végezzen a pártcsoport. Mint a miénk teszi, melynek a vezetője Svat'an Mách, aki rendszeresen beszámol munkájáról a pártbizottságnak. A pártalap- szervezettől mindenben segítséget kapunk. Ezt látják a fiatalok. Ezzel is magyarázható, hogy nálunk nem okoz gondot a tagjelöltek kiválasztása. A népi milíciába is szívesen alatti munkát érdekesnek találtam. A kollektíva is megtetszett. Az a tudat is marasztalt, hogy bányászként igen hasznos tagja vagyok a társadalomnak. Hogy fontos munkát végzek. Kéthónapos bányász- tanfolyamot végeztem. Később a kombájnosi tudnivalókat is elsajátítottam. A fiam is bányász lett. Itt, a vállalatnál dolgozik. Előbb lakatos szakmát tanult, majd szakközépiskolát végzett. A bányától lakást kapott. Nekem is szép szövetkezeti lakásom van. A bányászok élete sokat javult az elmú' évtizedekben. Különösen a szociális és a higiéniai telté .elek. A termelés meggyorsult. Én még emlékszem a régi időkre, össze tudom hasonlítani a mai életünkkel. Gyerekkoromban a nagybirtokos, akinél dolgoztam, még meg is rugdosott, ma pedig megbecsülnek. Számos kitüntetésben részesült. Ezek közül hármat említ. Az építésben szerzett érdemekért és a kiváló munkáért járó érmet. Továbbá a fiatalok neveléséért kapott Fucík- érmet, melyre a legbüszkébb. A vállalat pártbizottságának egyik tagja beszélgetésünket hallva megjegyzi:- Ünneplő bányászegyenruhában kellene látnia Hajnala elvtársat. Amikor minden kitüntetését kitűzi. Ha teheti, ellátogat szűkebb szülőföldjére, a Záhoriéba és Bratislavában élő lányához. Szabad idejében szívesen megy hétvégi házába, ahol ■négyáras kertjében dolgozgat. A legszívesebben azonban a brigád tagjai közé megy, ahol még legalább két évet szeretne aktívan dolgozni. Ehhez persze egészség kell. Éppen ezért legnagyobb kívánsága, hogy továbbra is egészséges legyen. Hogy ne kelljen még megválnia a fiataloktól. FÜLÖPIMRE
