Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-15 / 41. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI ' KIADÁS 1982. október 15. XV. évfolyam 41. szám Ára 1 korona A művelődés hétköznapjairól gondolkodva, a városban illetve a faluban zajló kulturális élet sajátosságait vizsgálva mindannyiszor felvetődik ez utóbbi életforma művelődési lehetőségeinek az előbbivel szembeni állítólagos szűkössége. Átlagos jelenségekről szólok, ami azt jelenti, hogy az elégedettségre okot adó kivételek mellett, többségben van a mennyiségi és minőségi középszerre, a sablonos formákra, módszerekre alapozó és a helyenként minimális igényeket sem kielégítő népművelői szemlélet. Gazdasági és politikai eredményeink között fontos a szocialista nagyipari termelési rendszerű mezőgazdaság megteremtése, amely meghatározóan a falu, a falusi életforma társadalmi értékét is egyre inkább megnövelte. Amikor két évtizeddel ezelőtt egymás után, olykor a kivitelezéssel egymásra licitálva épültek falvai nkban a művelődési házak, sok tekintetben különböztek a művelődéssel szemben támasztott igények a maiaktól. Bármennyire Is tagadnánk, ezeket nagymértékben segített megváltoztatni az azóta általánosan elterjedt tömegkommunikációs nagyhatalom, a televízió. Ártalmairól, „közösségeket romboló, pasz- szivitásra kárhoztató, papucsszemléletet terjesztő“ hatásairól hallunk a legtöbbet a falusi népművelőktől. Egyben benne látják munkájuk sikertelenségeinek egyetlen okozóját. Már-már minden érvvel, bírálattal szemben használt varázsmondat lett: ,,A televízió kényelmessé tette az embereket". Pedig a kényelmesség emlegetését általában ott hallhatjuk, ahol a népművelő nem mindig áll a helyzet magaslatán. A művelődés új típusú közösségeinek megteremtésében használható jeiense- gek sora, szinte divatként került a falusi művelődési házak környékére. Hány népművelőnek jutott eszébe, hogy a kiállításokat produkáló kézimunka-szakköröket másra is lehet használni? A népi hímzéstechnikák, a tiszta népművészet megismertetésén túl, a néprajz, a honismeret, a helytörténet alapjairól is hallhattak volna az olykor irányító nélkül, a maguk örömére összejáró lányok, asszonyok. Tudok néhány olyan faluról, ahol egy ilyen kézimunkázgató (spontán) közösségben a népdaléneklésig is eljutottak, s felvetődött az éneklő csoport megalakítása. Van-e olyan hely, ahol a sütő- föző tanfolyamon - túl a fiatalasszonyok főznitanításán - a korszerű táplálkozással, a takarékossággal, a konyhai munkát segítő gépek, eszközök ismertetésével, a különböző diétás ételek elkészítésével, az ilyen étrendek szakszerű összeállításával is foglalkoztak volna? Mert ha nincs, akkor tényleg érdemesebb a televízióban a Főzőcske, de okosan című műsort nézni. . . A két hétköznapi példával azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a népművelésben is konkrét igény lett a minőségi érték. Nem véletlen az sem, hogy egyetemi szinten folyik a szakemberek képzése, szakközépiskolákban érettségizett fiatalok kerülnek a falusi művelődési házakba. Formát és tartalmat ma már csak a felkészült, művelt szakember tud adni ennek a munkának. Ha televízió, akkor nemcsak az említett negatív hatások, de az igényesség, a vizualitás, a széles ismeretek, a kultu- ' rális értékek iránti fogékonyság is. Tehát, amikor a népművelés hagyományos funkciójáról beszélünk, akkor nem a sajnálkozás szintjén kellene kezelni a falun élő ember és a televízió viszonyát. A kérdést a helyi viszonyok alapján kialakított stratégiával kell megközelíteni. Vagyis: a divatozó kertészkedés segítségére szervezett tanfolyamon nem dugványozást alapismereteket kellene adni, hanem a helyiség éghajlatának, a talaj sajátosságainak, a belterjes gazdálkodás helyi hagyományainak ebben a szabadidőtevékenységben hasznosítható ismereteit. Nem szeretném, ha szavaimat egyfajta módszertani akadékoskodásnak tekintené bárki is. Csupán arról van szó, hogy a népművelés minőségi értékeit ma már a rétegigények sokirányú kielégítésével lehet megteremteni. A keretek szinte spontán igényként jelentkeznek. Művelődési, ifjúsági és nyugdíjas klubokban az elmúlt években tapasztalt kezdeti fellendülése után, az utóbbi hónapokban valamiféle elcsendesülés tapasztalható. Okait éppen az ott folyó tevékenység minőségi hanyatlásában kereshetjük. Egy-egy klub a megalakítása után szinte törvényszerűen fokozatosan elveszti tagságát, pártoló közönségét. A hivatkozások, indoklások keresése helyett a munkán, a műsoron kellene változtatni. Vagyis mindegyre oda lyukadok ki, hogy a népművelői munka korszerűségét, szocialista jellegét az azt végző emberek tudása, szakmai hozzáértése határozza meg. A falu megváltozott társadalmi szerepe, a mezőgazdasági termékek önellátó termelésében való sokirányú részvétele a közeljövőben a kultúra, a művelődés dolgozóitól is korszerűbb munkát követel. Ennek minőségétől nagymértékben függ falvaink közösségi kapcsolatainak pozitív változása, az emberek közös dolgaink iránt érzett felelősségtudata. DUSZA ISTVÁN (Gyökeres György felvételei)
