Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-09 / 27. szám
’ hogy lássák, hogy áll a dolog. Én, amikor ;gláttam a kisfiút, azt mondtam magamba: jszemberek, ez a suhanc átver engem. De az íber hallgatag volt és valami, nem tudom mi, ak azt tudom, hogy jó volt a tekintetében, sgkérdeztem, hogy volna-e kedve szántani, t mondta kissé szégyenkezve (nekem úgy it), hogy sohasem szántott, nem tudtam megái és elvigyorodtam. Még nem szántott, nem It paraszt, ugye? De az asszony kedvéért tam neki munkát. Megsajnálta. Há’ lássák, jó íber volt, pedig nem volt paraszt.- Pszt, nézze e’ hallgatja. Meg nézi is magát.- Egész éjjel nem rítt. Kemény, mint az apja.- Úgy néz ki, mint egy örült: figyelje meg ízemét. Egyebet se tesz, csak néz, mint egy ilt. ERNESTO GARCÍA ALZOLA*- Há’ az igazat megvallva, szegény Maca- .. Az az ágy olyan csupasz, nem akadna itt ! gyertya? Hé, te, Marcial, fiú, hozzád szólok! m volt az apádnak gyertyája, szükség ese3?- Nem, csak egy lámpája. í/livel csak három ülőhely volt, váltakozni ett, hogy mindenki élvezhesse. Újabb férfiak eztek, onnan a Fekete Dombról, igyikük nagyon szép és nagyon csillogó irt hozott. Ki gondolta volna: Macario meg- t! Hiszen oly kemény és vad parasztnak zott, keménynek, mint a kő, erősnek, mint a! Ki látta ilyennek? Mert mások jobbnak ák: alkatilag robusztusnak, de a szerencsét- ségek által meggyötörtnek, szomorúnak, ma- lyosnak, félig törtlelkünek. Kz asszonyoknak van érzékük a részletek it. Angustia az őrölt kávéval fél üveg pálinkát, gyertyát és egy gondosan összehajtogatott papírdarabot is küldött. A holmit a férje vette át és a papírdarabbal kezdte. Miután elolvasta egyszer, majd még egyszer, jól megnézte azt, aki hozta, kissé bosszankodva felesége bárgyú- ságán. - Nézzék már, mit küld neki, írásban mondani ilyet!- Hé, Sapo! Megtanultad az ábécét?- Nem, tudja azt maga. Minek kérdi?- Semminek, ember, csak úgy. A gyertyák egy kicsit hihetőbbé tették a halálesetet, a pálinka meg egy kis vidámságot hozott. Az utolsónak érkezők közül egy legény, meg sem akadva a gyereken, aki a sárga fényeket nézte, megkérte a gitárost, hogy jöjjön ki a szentjánoskenyérfa alá és énekeljen el néhány szomorú strófát. De a kisgyerek vad tekintettel fordult feléjük és mindenki megértette, hogy a fiúi bánattól szenved - mogorva és gonosz ahogy gondolták, de mégiscsak a fia volt. A gitáros meg akarta simogatni borzas haját és néhány szóval megvigasztalni, s mivel úgy hitte, árván maradt, nincs senkije, aki törődne vele, eszébe jutott,,megkérdi, nem lenne-e kedve vele tartani, öccáeként. De érezte, hogy megfogják a karját és kihúzzák az udvarra.- Hé! Hogy jut eszedbe ilyet mondani a kisfiúnak? Hagyd békén, hisz szenved, szegényke. Meg aztán... A férfi ravasz szeme elmerengett a gondolaton. A gyerek igazság szerint a tulajdona. Vad és inkább rossz, mint jó, nem sok nevelést kapott, de felnőhet, ahogy az apja, szánthat és néhány év múlva olyan rabszolgaféle válhat belőle. Az övé, mert a két éhező az ö házában evett az első hónapban, meg kölcsön is adta az apának egyik emberét, hogy segítsen neki pálmadeszkából megépíteni az ablaktalan kunyhót az ő erdejének tövében, s mert ő bérlő, bár csak pár ezre van, de akkor is földbérló, na meg nincs fiúgyermeke, bár szükség lenne rá, hát ez a gyerek a jószerencse ajándéka. Bal kezével a felesége üzenetét gyürögette a zsebében.- Nézd, fiú, iszunk egy kortyot. Holnap vagy azután eljátszhatsz valamit a házamban. Iszunk a pálinkából, amit küldtek. Szerelmes vagy-e?- Bocsásson meg, de ez az én dolgom. Iszom, ha kívánja. Pálinka, mosolyok, lyukakon beszűrődő hideg holdfény, gyertya- és szivarfüst, lárma, az erdő sóhaja, zsákokba és rongyokba jól-rosszu betekert holttest, s főleg a kisfiú, a ravasz kis vadállat csökönyösen a halál rejtelmére szegezett szeme.!. Mikor már jócskán felkelt a nap, két öreg érkezett, egyikük magas, egyenes hátú, a másik botra görnyedő.- Milyen is a véletlen - szólt az első helyet foglalva -, nincs egy hónapja, hogy Santa Cruz del Sur-ban jártam. Tizenöt napja, sokat mondok. Ennek a falujában, a jó Macario temetőjében. Szép falu, de ha ajándékba adnák se kéne. Magasba építették. Most messze tőle a tenger, jócskán messze. De meglátják, isten ne adja! Nincs, aki bírna a szörnyeteggel. Én is ott vesztettem el a lányomat. Sűrű és fehér csend követte szavait. Hallani lehetett a kora reggeli szellőben reszkető lángok susogását.- De ez az ember mindenét elvesztette ott, kicsi híján a bőrét is ott hagyta. Elveszett minden: az asszony, három lánya, egy öregasz- szony, aki a második anyja volt... Mikor biztosítottam az embereket arról, hogy a közelében lakom, csak úgy záporoztak a történetek és a megbízatások. Nagyon szerették. Itt fele any- nyira sem ismertük, mégis látják, hogy állunk vele! Na de, hallaniuk kellett volna, mit mond róla az egész falu. Azt mondják, a feleségét kitekert fejjel és szétvert mellkassal találták, az egyik lánya meg sosem került elő. Macario! Ott úgy ismerik: az óriás. Fiatal korában szekeres volt, később zsákhordó vagy teherautósoför. Mindenki azt mondja, hogy a ciklon második vagy harmadik napján menekült el, s magával cipelte a kisfiút, meg hogy nem tudták, hogy koldusként járkál errefelé.- Bizony, dón Nicolás, mint egy csavargó, aki a falvakat járja - bizonygatta a gitáros. - Sokszor láttam errefelé jegyet árulni meg koldulni. Egyszer többek szeme láttára megragadott valakit egy parkban (mindenki állítja), megragadta, mert az kinevette, hogy mindig magával cipeli a gyereket, mikor az már nagy. Megölhette volna a nagy erejével, de elengedte és folytatta útját, mintha mi sem történt volna. Hogyan kötött ki itt? Igaz, hogy háróm hónapig éltek egy barlangban, nem messze innen, a Fekete Domb mögött? A bérlő szívélyesen jóféle szivarral kínálta meg dón Nicolást, az meg, mikor elvette, meglepetésében könnyedén biccentett, majd mint aki nem is akarja, megkérdezte:- S ki marad a kisfiúval? Valaki maguk közül gondolt már erre?... Mert az igazat megvallva, nekem jól jönne egy unoka. Végtére is nekem olyan, mintha vér szerinti volna. De ... ha valaki úgy hiszi, több joga van hozzá, mint ennek az öregnek... Angustia férje ösztönösen az övéhez emelte a kezét. Kérte, hogy csináljanak még egy kis , kávét és beszéljenek a kakasokról, mert vasárnap három jó viadal lesz.- Ej, s pont most leszek elfoglalva - tette hozzá - a temetéssel meg a bírósági ügyekkel. Jó kis elfoglaltság. Ráadásul, köteles is vagyok. A kezemet nyújtottam a férfinak, amíg élt. Nem igaz? így hát most is segítenem kell rajta az áldóját. Az egész temetést ugyancsak hamar elrendezték és végül a délután közepén megkezdődött. Egy kordéban szállították a holttestet, koporsó nélkül, mögötte maroknyi férfi ment lóháton. Amikor elhaladtak az első ház előtt, Angustia, aki a kapuban állt,, keresztet vetett. Pár csepp könny hullt az orcájára. A kislányok meg egy öregasszony a félig nyitott ablakon át néztek ki. Gyilkosán sütött a nap. A bérlő egy gebét kölcsönzött Marcialnak és atyailag mellette lépkedett. Három hosszú mérföld a poros márciusi úton. Az országúton nyugtalanul várakoztak a többiek: két hordár és egy nagyon fehér úr a kocsi oldalán. A művelet, melyre ott került sor, bár nagyon egyszerű volt, mélyen meghatotta a falusiakat és sokan gondoltak őszinte sajnálattal a kisfiúra, aki elvesztette az utolsó vér szerinti kart is, melyre támaszkodhatott. Néhány kíváncsiskodó közelebb jött és a menet a hasonló esetekben szokásos ünnepélyességgel elindult. Csendben emelték le Macario földi maradványait. Aztán a bérlő feltette kalapját és rágyújtott egy jó szivarra, balra pillantott, némi nyugtalansággal körbejáratta a szemét. Kérdezett valamit a közelében állóktól. Egyesek azt mondták, hogy utoljára az országúton látták Marcialt, amikor mindenki leszállt a lováról, hogy az elhunytat átemeljék, de mások esküdni mertek rá, hogy látták a temetőben rácsra támaszkodva, könnytől harmatos szemmel. Lehetetlenségnek látszott. Keresték mindenhol, de hiába, a kisfiú elszökött ezektől az emberektől. LÖRINCZ EMŐKE fordítása * Mai kubai elbeszélő !■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■ ■ ■ ■ ■ ■■■■■■■■■ Perzsa aforizmák Korlátolt emberre bízni a tudományt annyi, mint részeg ember kezébe kardot adni. Bár nem tetszik az orrod formája, mégsem vágod le. Harci dobpergést hallani csak távolról élvezetes. A gazdag rostonsülttel, a szegény pedig a füsttel lakik jól. A kő mindig a sánta ember lába elé pottyan. A fokhagyma is gyümölcsnek tartja magát. Ki miről beszél szívesen? A csupasz állú a szakállról. Ha rókára mész vadászni, vigyél magaddal oroszlánölő fegyvert. Jobb nemes cél érdekében hazudni, mint a halálos ellenségeskedést lángra lobbantó igazságot kimondani. Aranynak a tűz, embernek a munka a próbája. A nagyság csak ésszel és nem növekedéssel érhető el. öszvérré válni könnyű, de emberré nehéz! Oroszból fordította: - ybSitakant Mahapatra Katona a lövészárokban A szél mely csak gyermekek hangjára vágyik elhagy engem. Megnyílt föld sötét távolok ébredező ég alatt egymásba hajló árnyékok és fellángol hirtelen a táj holddal óriási naranccsal. Hangos robbanás hasit a dermedt éjszakába ólommal szórja tele a kékséget csendjeimbe zárva barátaim alszanak szoborként békés kegyeletben a holdvilág kegyetlen grimaszában. A megfagyott fájdalom nem kínzóbb mint amikor ötévesen láttam annak a légynek lassú halálát apám reggeli teájában. És a halál sem izgat jobban mint amikor hatévesen hangyákat láttam amint fürge evezősök módjára emelték tovább és tovább egy halott pillanqó kifeszült vitorláját. Az élet ami történik velünk egy közömbös ég alatt melyen béna hold világot. Nemsokára reggel lesz. Feltámadás (Egy vietnami gyermeknek, Lu Tehnek) Nevettél és napot tűztél az égboltra töredezett szavak csiripelő madarak keltek szárnyra ajkadról és váltak csillagokká a kékség lombjain. Meglobogtattad parányi kezed és felhangzott a kilencedik szimfónia a madaraké a napé a holdé. Lehunytad szemed ártatlan lágy szendergésben szemöldököd mint hullámok érett mezőkön és béke volt szívünkben. Gonoszságunk gyűlölködésünk a szilánkok ők vetettek véget az álomnak reggel szállt le a nap meghalt a szellő kiszáradtak az óceánok elfelejtették dalaikat a madarak zuhogtak a csillagok mint jégdarabok az éjszakában. Másik Jézus lett megfeszítve. És mi bűnös szülök keressük újra nevetésed életünk borús naptalan pedig tudjuk hogy egyszer visszajösz töredezett szavaid elsöpörnek minden acélt ólmot termővé teszik a sivatagokat mosolyod túlél gyűlölködést birodalmakat ostobaságokat. BODNÁR GYULA fordításai • Sitakant Mahapatra indiai orija költő, 1937-ben született. Hazai és külföldi egyetemeken tanult; verseit orija nyelven írja, eddig a világ számos országában láttak napvilágot. Az itt közölt két verset maga a költő ültette át angol nyelvre, ennek alapján készült a fordítás.
