Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-01 / 39. szám

r Mély és jogos felháborodással írt levelet kap­tunk a közelmúltban szerkesztőségünkbe. Az egyik bratislavai olvasónk arról panaszkodott, hogy valaki hanyagsága miatt nem vehetett részt vidéken élt testvére temetésén, mivel a ha­lálhírt tartalmazó táviratot nem kapta meg. Levelével felkerestük Rudolf Chynoranskyt, a bratislavai Távíróközpont vezetőjét, aki kivizs­gáltatta a panaszt. Megállapították, hogy a fel­adó postán a táviratot továbbító dolgozó a cím­zett vezetéknevének első betűjét elírta, s így a kézbesítő hiába kereste a címzettet. A távíró- központ dolgozói a rendőrséghez fordultak se­gítségért, de sikertelenül, mivel a valóságban nem létező nevet a lakosok jegyzékében nem találták meg. Elgondolkoztató eset, s megrendí­tő, hisz valamennyien arra gondolunk: ha ez velem történt volna, milyen nehezen viselném el. S mindez egyetlen betű elírása, valaki felelőt­len hozzáállása miatt. A sárga trabantos kézbesítő Anna Piecková ma délelőttös. Mosolyogva köszön jó reggelt munkatársainak. Anton Novak, a táviratok osztá- lyozója átnyújtja neki az első adaqot:- Huszonnyolc darab, Ligetfaluba és Lúkyra. Anna asszony feljegyzi az indulás időpontját, s gyors léptekkel siet az udvarra.- Az a sárga Trabant az enyém. Nemrég kaptam. Nagyon örülök neki, mert a régi kocsival sok baj volt. Már indít is. Néhány kereszteződés után megállapítom: magabiztosan vezet.- Tizenegy éve kézbesítek, hét évig gyalog jártam. Megszereztem a jogosítványt, azóta kocsival közlekedek. Szeretem ezt a munkát. Eleinte ugyan furcsállották, hogy nők ültek a kormány mögé, de most már megszoktak bennünket. Talán negyedik napja vezettem, amikor kézbe­sítés közben defektet kaptam. Két választásom volt; kicse­rélni a kereket, vagy otthagyni az autót és hívni a közleke­dési központot. Rövid mérlegelés után az előbbi mellett JÓ ÉS ROSSZ HÍREKET VISZNEK Hajlamosak vagyunk arra, hogy hasonló esetekben a kézbesítőt szidjuk. Pedig legtöbbjük igen becsületesen végzi mindennapi, nem könnyű munkáját. Erről győződ­hettem meg a távíróközpontban tett látogatásom során.- Az egész országból egy helyre érkeznek a szlovák fővárosba címzett sürgönyök, naponta átlagosan 1600-2000 - tájékoztatott Rudolf Chynoransky. - A távíró­gépek papírtekercseire rögzített szövegeket különböző­képpen továbbítjuk. A vállalatoknak, üzemeknek, melyek rendelkeznek távíróval, ennek segítségével adjuk tudtukra a hírt. Ha a feladó feltünteti a címzett telefonszámát, telefonon értesítjük a távirat szövegéről és másnap a levél­kézbesítő viszi el a sürgönyt. A címzett és a feladó érdekében egyaránt hasznos, ha a telefonszámot feltüntetik: a távirat gyorsabban jut el a címzetthez. Sok esetben a központ dolgozói telefon­könyvben keresik meg a címzettek számát. A dísztávirato­kat viszont semmiképp nem továbbíthatják telefonon, azo­kat mindig személyesen viszik el a kézbesítők. A főiskolá­sok avatóünnepségeinek idején 2500-3000 táviratot is kézbesítenek naponta. Gyalog, kerékpárral, gépkocsin- ötven állandó kézbesítőnk van - folytatta a központ vezetője. - Egy részük gyalog (főképp a belvárosban), másik részük kerékpárral kézbesít. A lakótelepekre és a távolabb eső negyedekbe 17 trabantos kézbesítő viszi a sürgönyöket. Dolgozóink többsége nő. Sokéves tapasz­talatom alapján elmondhatom, csak az marad meg nálunk, aki szereti ezt a munkát, mert felelősségteljes és fárasztó a kézbesítés. Megszakítás nélkül üzemel a távíróközpont. A kézbesí­tők műszakokra dolgoznak, éjszaka szolgálnak (a sürgős táviratokat éjjel is kézbesítik). A gyors továbbítás mindany-^ nyiuk érdeke, hisz anyagilag érdekeltek, hogy a meghatá­rozott időn belül valamennyi távirat a címzetthez kerüljön. döntöttem. Soha nem felejtem el: egy férfi egészen közel­ről mosolyogva nézte, mit, hogyan csinálok. De sikerült. Igaz, nagyon lassan mentem a kerékcsere után, féltem, hátha nem húztam meg kellően a csavarokat. Az útvonal szerint osztályozott táviratok közül az első a Vrbová utca 6-os számra szólt. A Klenoty vállalat V » raktárának kellene ott lennie, de mi csak a lerombolt falakat találjuk.- Ezt a táviratot visszaviszem, a levélkézbesítötól meg­kérdezzük, nem tudja-e, hová költöztek. Neki ugyanis állandó körzete van, jobban ismeri, mert mi az egész várost járjuk.'Ha nem sikeröl megtudni, telefonon érdeklő­dünk az illető vállalat igazgatóságán, vagy valamelyik részlegen. Még egy sürgöny akadt, melyen egy már szanált ház száma volt feltüntetve a Jilemnicky utcában. Az illető címét majd a rendőrségen megérdeklödik, aztán kézbesítik. Rossz liftek, zárt ajtók Élményekben gazdag délelőttöt töltöttem Anna asz- szonnyal. A huszonnyolc táviratból a fent említett kettőt nem tudtuk kikézbesíteni, hatot vettek át személyesen, a többi lakót nem találtuk otthon. S hogy milyen élményeim voltak? Nehéz volna felsorolni valamennyit. Például az egyik toronyházban megállapítottuk, hogy a címzett a hetedik emeleten lakik. A felvonókhoz mentünk. Az egyik sem működött, a másik pedig a hetedik emelet helyett a tizenkettedikre vitt fel. Lejöttünk a hetedikre, de nem találtunk otthon senkit. Az ajtóban üzenetet hagytunk, hogy a levélszekrényben távirat van. Ilyen és hasonló eset a kézbesítőkkel naponta megtörténik. Anna asszony listáján valamennyi címzett mellé felje­gyezte a kézbesítés módját, pontos idejét.- Délelőtt nagyon kevesen vannak otthon, főképp itt az új lakótelepen. Az a baj, hogy sok házban hiányzik a lakók jegyzéke, a levélszekrényeken legjobb esetekben csak a név van feltüntetve, az emelet, az ajtó száma már nem. Egy 12-13 emeletes toronyházban, ahol minden emeleten 6-8 lakás van, lehetetlen aztán megállapítani, hol lakik a címzett. Néhány házban a biztonság kedvéért zárják a bejárati ajtót. Jobb esetekben működik a kaputelefon, de így is pár percig eltart, míg valaki kinyitja. Az is előfordul, hogy a kézbesítőnek várnia kell, míg valaki hazajön. Pedig nincs ideje ácsorogni a kapu előtt, a kézbesített táviratok száma szerint kap prémiumot. Két sofőr egy családban Nem számoltam, hány emeletet jártam meg, s azt sem, hányszor indított Anna asszony. Az autóval ügyesen szedte a kanyarokat, kerülgetve a veszélyes gödröket, betondarabokat, az építők után maradt szemetet. Ha elkészülnek a lakótelepen a rendes utak, gyorsabban kézbesíthet majd. Útközben elmondta: férje a Zdroj vállalat gépkocsiveze­tője. Naponta kb. ugyanannyi kilométert tesznek meg a fővárosban. Eddig a férje dolgozott műszakokban, május­tól viszont ő, mert a munkahelyén szükség volt rá. A gyere­kek már megnőttek: lánya közgazdasági középiskolába jár, s a két kisebb délután (minden másnap délutános) jól elvan az apukával. Dél felé járt, mire visszatértünk a központba.- Megérkeztem - szólt a vezetőnek, s feljegyezte az időpontot. Az esetleges reklamáció miatt fontos, hogy nyilvántartsák mikor, hol jár. Bár az ő munkájára az eltelt 11 év alatt egyetlen indokolt panasz sem érkezett. Átadta a megmaradt táviratokat, s az elosztó újabb adagot tett asztalára. Huszonhárom sürgönyt és két pén­zesutalványt. Irány újra Ligetfalu. A folyosó végén felveszi a pénztárból a pénzt, szinte fut le a lépcsőkön. Igyekeznie kell, hogy a műszak végéig valamennyi táviratot kézbe­sítse. Elbúcsúztunk, a sárga Trabant kifordul a Kolárska utcából. Anna asszony viszi a jó és a rossz híreket. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 9 A gyerek egyik nap nem akar iskolá­ba menni. Nem mondja meg, mi­ért, csak sír, toporzékol, hogy ő oda nem megy A reggelit kihányja s a szülő kiabá­lása, rábeszélése, de még verés sem segít. És ez így megy minden nap, míg- a gyerek egyre gátlásosabb, kedvetle­nebb, idegesebb lesz .. A tanító észreveszi a változást s ajánl­ja a szülőnek, hogy menjen a gyerekkel orvoshoz. Az elviszi, s a gyerekorvos, mivel nem talál semmi szervi bajt, szak­orvoshoz - pszichiáterhez küldi a gyere­ket további kivizsgálásra. A szülő eleinte sértésnek veszi, elvégre az ő gyermeke nem elmebajos, de végül, mert a helyzet rosszabbodik, mégis elmegy. Az orvossal folytatott néhány beszélgetés során kide­rül, mi is történt tulajdonképpen a gye­rekkel, és elkezdődhet a kezelés... xxx A felgyorsult életvitel, az időhiány, a magánélet feszültségei és még sok más tényező közrejátszik abban, hogy egyre gyakrabban lépnek fel felnőtteknél és gyermekeknél pszichés zavarok. A szülők többsége úgy neveli gyerme­két, hogy az problémamentesen vészeli át a nehézségeket. A szép szó, a szere­tet, de az igazságos büntetés felvértezi őt, erős, kiegyensúlyozott lesz, ha meg­van ehhez az érzelmi háttér. Vannak vi­szont olyan szülők, akik nem képesek erre, nem tudnak gyermeküknek segíte­ni, mert önmaguk is segítségre szorul­nak És végső soron, valljuk be, vannak olyanok is, akik figyelembe sem veszik gyermekük problémáit. Az ilyen környe­zetben felnövő gyerekekkel rendszerint baj van. S ha a problémák ismétlődnek, tovább tartanak, nem marad más hátra, mint hogy a gyermek- vagy az iskolai orvos a pszichiátert ajánlja. Az alapos kivizsgálás után, ha rájönnek a baj okára, a gyerek vagy rendszeresen jár kezelés­re a rendelőbe, vagy beutalják őt a pe- dopszichiátriai nappali szanatóriumba. Csak a legvégső esetben kerül kórházba, az elmegyógyászatra. Sokan nem tudják, mi is az a nappali szanatórium, milyen kezelés, munka fo­lyik ott. Ezért is kerestük fel az intézmény vezető orvosát, Ludovít Entner doktort, aki készségesen kalauzolt végig az épü­leten.- Kik és mikor járnak ide? - tettük fel első kérdésünket.- Nagyon nehéz ezt pontosan megha­tározni - gondolkodott el a vezető orvos. - Ha csoportosítani akarnám a gyereke­ket, akkor a következőket mondanám. Vannak egészséges gyerekek, akiket a szülők rosszul nevelnek, vannak alkal­mazkodni akarók, de nem tudók és van­nak beteg, agykárosodásban szenvedő gyerekek. A beteg gyerekek nem a nap­pali szanatórium páciensei. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert azokat a szülőket, akik nem ismerik az itt folyó munkát, a ,,jól értesültek“ azzal ijesztge­tik, ne hordják ide a gyereket, mert ide ,, bolondok“ járnak. A nappali szanatórium módot ad arra, hogy a gyereket ne ragadjuk ki az ottani környezetből, mégis segítsünk rajta, gyó­gyítsuk. A legtöbb esetben nem csupán a gyereket, de a szülőt is, hiszen a szülőt kell megtanítani arra, hogyan bánjon, illetve ne bánjon gyermekével. Megtudtuk, hogy a nappali szanatóri­umban már korán reggel kezdődik az élet. Fél héttől hozhatják a szülők a gyer­mekeket, akik itt járnak iskolába is. Téve­dés ne essék, ez nem kisegítő iskola, hanem rendes alapiskola, a különbség csak a tanítási módszerekben van. A diá­kok itt étkeznek s az ebéd után folyik a tulajdonképpeni kezelés, az egyéni csoport-, a munka- és a zeneterápia.- Rendszerint elég, ha csak néhány hónapig járnak a gyerekek ebbe az isko­lába - folytatta magyarázatát Entner dok­tor -, és máris javulás áll be. A gyerek alkalmazkodóképes lesz, megszűnik az agresszivitása, levetkőzi gátlásait. Sokat számit a környezet segítő szándéka és főleg a család, a barátok viselkedése. Tudjuk, hogy az egészséges gyermek rossz és beteg környezetben megbeteg­szik, de igaz az is, hogy aki pszichikai zavarokkal küzd, az egészséges környe­zetben meggyógyulhat. A gyerekek szeretnek a szanatórium­ba járni, nemcsak azok, akik itt tanulnak, hanem azok is, akik csak néhány órát töltenek itt. Együttes erővel segítik őket ki a bajból, megtanítják elfogadni a körülöt­tük zajló és az őket érintő nehézségeket úgy, hogy ne veszítsék el lábuk alól a talajt. Fontos az is, hogy a szülő lássa: gyermeke hogyan viselkedik, ha más­képp bánnak vele, mint ahogyan ő szo­kott.- A játszóteremben van egy kis ablak, ami nem más, mint egy egyirányú tükör A szülő átlát a terembe anélkül, hogy gyermeke látná őt. A pszichológus, vagy a gyógypedagógus megrendezi, előhívja a konfliktusos helyzetet és... A szülö- néha megdöbbenve látja, hogy gyermeke nyugodtan reagál, ha a pedagógus is nyugodt, nem szidja, hanem értelmesen beszél vele, magyaráz. Azok a szülők, akik ezt egyszer látják és megvan ben­nük a segítőszándék, rr\ár nem bánnak a gyerekkel úgy, mint azelőtt. S ez na­gyon fontos. Sajnos, a környezet rossz hatását mi sem tudjuk kivédeni - folytatta a vezető orvos, -, de a gyerek, ha tudja, hogy másnap ismét idejöhet, könnyeb­ben kibírja az otthoni, számára megalázó idegesítő, rossz légkört. A bratislavai nappali pedopszichiátriai szanatórium 12 éve működik. Ezalatt az idő alatt 27 000 gyermeket vizsgál­tunk meg és 600-at gyógykezeltünk. Ta­pasztalatból mondhatom, hogy ha a gye­rek hirtelen megváltozik, ha viselkedési zavarok, agresszivitás, ha a visszahúzó­dás tüneteit látjuk meg rajta, gondoljuk előbb végig, hogy akaratlanul is, de nem mi okozzuk-e a bajt Néha a gyerekekkel szemben támasztott túl magas igények, néha a saját problémáink feletti ideges­kedés váltja ki gyermekünk pszichikai zavarait. Ezeket orvosolni kell, megelőz­ve a komolyabb felnőttkori zavarokat. S ez tulajdonképpen a mi munkánk, a gyermek-eimegyógyászat feladata. Vidám gyereksereg szaladt a szanató­rium teraszára. - Relaxációs gyakorlato­kat végeznek - magyarázta búcsúzóul a vezető orvos -, ezek fontos részét alkotják gyógyterápiánknak. A gyerekek felszabadultan végezték a gyakorlatokat, nem látszott rajtuk a be­tegség legaprányibb jele sem. Pedig ezekből a gyerekekből az orvosok segít­sége nélkül rokkant felnőttek lennének. Jó érzés volt látni, tudni, hogy a segítő kezek a gyógyulás útjára vezették őket. PÉTERFI SZONYA SEGÍTŐ SZÁNDÉKKAL 1982. X. 1.-4űE£ mjm A cél: gyorsan, pontosan oT B a > >» 2> * o 0) a> c 0) :0 > 0 c^. 8 3 a 8 c § .<0 1 '§ £ (B c c

Next

/
Thumbnails
Contents