Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-24 / 38. szám

ÚJ szú 17 UipiTRM PINTÉR ISTVÁN mórrtők, kandidátus cikksorozata A MÁSODIK GENERÁCIÓ ŰRKOMPLEXUMAI (5) Az eddig említett ürkomplexu- mok az orbitális űrállomások első generációjához tartoznak. Lehető­vé tették az állomás ellátó rend­szerének és különböző technikai berendezések ellenőrzését. Az űrállomások fedélzetén rengeteg tudományos kísérletet végeztek el, főleg az asztrofizika és a bioló­gia szakterületéről, és különböző megfigyelésekkel gazdasági igé­nyeket is kielégítettek. Ezek az űrállomások kényelmesen voltak berendezve, azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék nagyszámú újabb feladat elvégzését, az űrállomás legénységének a nyugodt pihe­nést és azt, hogy az űrhajósokban minél jobban csökkentsék a be­zártság érzését. Az orbitális űrállomások jelen­tőségét és fontosságát igazolja az a tény is, hogy a Hold-expedíciók után az USA is hasonló programra összpontosította figyelmét. 1973. május 14-én Föld körüli pályára juttatták a Skylab orbitális űrállo­mást. Még ugyanez év májusá­ban, júliusában és novemberében három amerikai űrhajósokból álló legénység dolgozott a Skylabon. A Skylab fedélzetén nagyon fon­tos megfigyeléseket végeztek a Nap röntgensugárzásáról (1. kép), és jelentősek a fehér fény­ben végzett Nap-korona észlelé­sek is. A Nap röntgensugárzásá­nak megfigyelése felfedte az ún. koronális lyukakat, amelyek a Napszél nagy sebességű áram­latainak forrásai. A Skylabról törté­nő Nap-korona megfigyelés köz­ben nagy plazma „buborékok“ (2. kép) keletkezését észlelték, ame­1. kép- A Nap röntgenképe 2. kép Plazmabuborék a Napon (Felvételek: CSTK-1, archív-2) lyek nagy Nap-erupciók után ke­letkeznek és 1500 km/s sebes­séggel terjednek a bolygóközi tér­be. Az ilyen gyors Napszél-áram­latok elején lökéshullám jön létre, amely nekiütközve a magneto- szférának mágneses viharokat vált ki. A mágneses viharok viszont az emberi szervezetre vannak hatás­sal, és ezért fontos a Nap-Föld hatások tanulmányozása, de erről majd ennek a sorozatnak egy má­sik cikkében számolok be. A második generációhoz tarto­zó Szaljut-6 orbitális űrállomást 1977. szeptember 29-én juttatták Föld körüli pályára, és az ember űrrepülésének minőségileg új sza­kasza kezdődött meg vele. A Szal­jut-5 orbitális űrállomás legfőbb jellemzője, hogy eltérően a koráb­biaktól, két csatlakozó rendszere (dokkja) van. Első esetben lehetett orbitális űrállomásokat összekap­csolni és a komplexumhoz még két teherszállító űrhajót csatolni. A két csatlakozó rendszer segítsé­gével meghosszabbítható az orbi­tális űrállomás élettartama, mivel rendszeresen szállíthatnak üzem­anyagot az állomás munkaciklu­sának biztosítására, és ez jelentő­sen megnövelte az űrhajósok biz­tonságát is. A Szaljut-6 tevékeny­ségének rendszere kétféle űrszál­lítóeszköz felhasználásán alapul. A Szojuz űrhajó a legénységet és csak a legszükségesebb rako­mány szállítja az állomásra, a többit a Progress, az önműködő teherszállító űrhajó viszi. Ezzel a módszerrel nagyon hatékonyan biztosítható a Szaljut-6 legénysé­gének többszöri cseréje viszony­lag alacsony költségek mellett. A Szaljut-6 nemrég befejezte tevékenységét. 1981. márciusáig öt űr-expedíció keretén belül vé­gezték rajta a tudományos kutatá­sokat, amelyek fojyamán kilenc legénység cserélődött ki. Közülük nyolc nemzetközi összetételű volt. Progress típusú automatikus te­herszállító űrhajók 12-szer vittek utánpótlást az űrállomásra. A Szaljut-6 fedélzetén kb. 800 tu­dományos vagy technikai kísérle­tet végeztek el, több mint 50 mű­szerrel és berendezéssel, ame­lyek összsúlya meghaladta a 2000 kg-ot. Három esetben az űrhajó­sok - elhagyva az űrállomást - ki­léptek a világűrbe is. 1982. május 14-én A. Berezo- voj és V. Lebegyev űrhajósok let­tek a modernebb Szaljut-7 űrállo­más első lakói. Erre az űrállomás­ra még sok jelentős feladat vár a kozmikus kutatásban. Az orbitális űrállomásokon a hosszú időtartamú űrrepülések alatt már eddig is nagyon sok tudományos munkát végeztek el, köztük sok geofizikai témájú kuta­tást különböző optikai és elektro­nikai műszerekkel. Ezek között előkelő helyet foglalt el az MKF-64 jelzésű multispektrális űrkamera, amelyet a Szovjetunió és az NDK szakemberei közösen fejlesztettek ki. A Szaljut-6 fedélzetén végzett rendszeres megfigyelések adato­kat szolgáltattak az oceanográfia, a geográfia és a geológia részére, sőt a mezőgazdaságnak és a ten­geri halászatnak is. Az űrrepülések alatt speciális programok szerint 185 technoló­giai kisérletet-végeztekel. Ezek kö­zé tartozott a Szplav és Krisztái fedőnevű kísérlet is, amelynek so­rán olvasztókemencében külön­böző anyagokból több mint 300 mintát állítottak elő a súlytalanság állapotában. A Szaljut-6 orbitális űrállomás hosszú időtartamú űrte­vékenysége nemcsak az a célt szolgálta, hogy megmutassa kü­lönböző műszerek rendszeres fel­szállításának és kicserélésének lehetőségét és az űrállomás élet- képességének állandó meghosz- szabbíthatóságát, hanem azt is, hogy megvizsgálják, elvégezhe­tik-e az űrhajósok a feltétlenül szük­séges javításokat az űrállomáson. Az űrhajósok sikeresen végezték el a szükséges javításokat úgy az űrállomás belsejében, mint kint a világűrben. Az űrállomás fedél­zetén több mint 200 különböző javítást és felújítást végeztek el. Az űrállomás hatékonyságának növeléséhez nagymértékben hoz­zájárult az ember aktivitása. A Föld körüli pályán egybekapcso­lódva keringő Szaljut-6, Szojuz, Progress űrkomplexum minőségi­leg új lépést jelent az űrkutatás­ban. Az orbitális komplexum meg­szakítás nélküli üzemeltetése cse­rélődő személyzettel sokkal haté­konyabbá teszi a tudományos­technikai problémák és gazdasági feladatok megoldását. A jövőben még továbbfejlesztik a személyzettel ellátott szovjet or­bitális űrállomásokat, és elkülöní­tik a különböző célokat szolgáló részeket, pl. ellátórészleg, munka­részleg, lakórészleg stb., ami még tovább növelné a repülés alatt a kényelmet. A kutatási progra­moknál is tervbe vették az ágaza­tok szerinti egységek, modulusok kidolgozását. Külön egységek vé­geznék pl. a Föld felszínének megfigyelését, az asztrofizikai megfigyeléseket, a geofizikai megfigyeléseket, a technológiai kísérleteket, a biológiai megfigye­léseket stb. A Szovjetunió a Progress típu­sú teherszállító űrhajóval megol­dotta az orbitális űrállomások anyagi utánpótlásának biztosítá­sát. Az űrállomások legénységét megbízható Szojuz űrhajók szállít­ják fel és vissza a Földre. A hetve­nes évek kezdetétől számítanak arra, hogy a jövőben az űrállomá­sok személyzetének cseréjét és anyagi ellátását új szállítóeszköz, az űrrepülőgép fogja elvégezni. Az űrrepülőgép kifejlesztésére inten­zív kutatómunkába kezdtek az USA-ban és a Szovjetunióban is. A Columbia nevű első amerikai űrrepülőgép indulásának idejét 1981 márciusára határozták meg. Az űrrepülőgép, a „Space-Shut- le“, abban tér el az eddigi űrszállí- tóeszközöktól, hogy többször fel­használható, mert rakétaként in­dul, de siklórepüléssel tér vissza a Földre. Ez a változás jelentős módosításokat és bonyodalmakat vont maga után a rakétakilövőállo­máson és az űrrepülőgépet foga­dó repülőtéren is. 1976-ban a szocialista orszá­gok képviselői elfogadták a Szov­jetunió javaslatát, hogy az Inter- kozmosz program keretén belül a szocialista országok kutatói is résztvehessenek az űrrepülések­ben. A szocialista országok ürha- jósafhak közös űrrepülései a szo­cialista országok együttműködé­sének fontos mérföldkövei. Az első nemzetközi összetételű legénységet A. Gubarev szovjet űrhajós és Vladimír Remek cseh­szlovák állampolgár alkotta. 1978. március 2-án indultak a Szojuz-28 űrhajóval. A Föld körüli pályán hozzákapcsolódtak a Szaljut-6 or­bitális űrállomás és a Szojuz 27 űrhajó alkotta komplexumhoz, át­szálltak az űrállomásra és sikere­sen elvégeztek minden tervbe vett tudományos kísérletet. A Szaljut-6 orbitális űrállomást nyolc nemzet­közi összetételű legénység láto­gatta meg és az Interkozmosz program keretében kifejlesztett műszerekkel több mint 70 kísérle­tet végeztek el. A Szovjetunió a nem szocialista országokkal is együttműködik az űrkutatás területén. Ez év júniusá­ban valósult meg például a szov­jet-francia közös űrrepülés. Indiai ürhajósjelöltek most készülnek az indulásra a Jurij Gagarin űrhajós kiképző központban. Eddig az ember irányította űr­hajók csak a Föld és a Hold körüli térségben jártak. A jövőben azonban számolnak más bolygók­hoz vezető űrexpedíciókkal is. Az ember természetes vágya, hogy túljusson a Naprendszer határain, rövidesen teljesülhet. A Novy Bor-í Ipari Automatizációs Művek, a brnói Zbrojovka és a Prágai Automatizált Eszközök Kutatóintézete közös komplex racionalizációs brigádja tevékenységét olyan eszközök kifejleszté­sére irányította, melyekkel devizát takaríthatnak meg. A kollektíva tagjai megoldották a KDP 720-as tárcsás memóriaegység módosí­tásával kapcsolatos kérdéseket, s így az eddig tőkés országokból importált tárcsák helyett bolgár gyártmányúakat hozhatunk be. A brnói Zbrojovkában még az idén legyártják az első tíz módosított meghajtással működő tárcsás memóriaegységet, a jövő évben azonban már 660-at készítenek belőle. A felvételen Vladislav Koucky, a Novy Bor-i Automatizációs Müvek kísérleti részlegén az ASM 7-es új motor prototípusát ellenőrzi (Felvétel: CTK - Ján Sváb) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Óriási szélmalom A nyugatnémetországi Schleswing-Holstein-ben, Marne közelében 1982-re ké­szül el a világ legnagyobb „szélmalma“. A száz méter magas acéltorony tetején a re­pülőgépekhez hasonló fülke lesz. A száz méter átmérőjű kétágú forgólapát évente 12 millió kilowattórányi villamos energiát fejleszt majd a sizél energiájából - ez az energia- mennyiség 250 családi ház el­látására elegendő, beleértve a fűtést is. Háromévi kísérleti üzem után további óriási szél­erőművek építését tervezik. Szennyezett folyadékok fényvallatása Tévedés nélkül meghatározható a folyékony hajtóanyagok szennyezettségének mértéke a Kirgiz SZSZK-ban kifejlesztett újfajta műszerrel. A méréshez mindössze két perc szükséges. Az üzemanyagban levő szilárd szemcsék mennyiségét a vizsgált üzemanyagra irányított lézersugárral mérik. Különleges berende­zés fogja fel és alakítja át elektronikus impulzusokká a fényfelvil­lanást. Világító táblán elektronikus számláló jelzi az elemzés eredményét. Az új műszerrel mérhetik másfajta folyadékok szennyezettségének mértékét is. Bronzkori kohászok Háromezer évvel ezelőtt, Kazahsztán területén haszná­latos rézöntés termelési tech­nológiáját sikerült rekonstruálni a régészeknek. Egy Ataszu nevű faluban ugyanis kiváló állapotban megmaradt mű­helyre bukkantak. Az időszámításunk előtti II. évezred magas színvonalú ré­zolvasztó módszereiről tanús­kodnak a faszénnel fűtött ko­hók, amelyekben kiolvasztot­ták, majd pedig finomították a rezet. Az első régészeti ered­mények azt bizonyítják, hogy a régi idők mesterei nemcsak könnyen olvasztható érceket használtak, de ismerték a ma­gas kéntartalmú rézércek fel- dolgozási technológiáját is. Ez utóbbit mindeddig jóval későb­bi találmánynak tartották. Esőztető robot Különleges esőztető robotot terveztek a tulai műszaki egyetem kutatói, amely a mindenkori helyi időjárási viszonyoknak megfele­lően végzi munkáját. A robot elektronikus blokkjai folyamatosan mérik a levegő hőmérsékletét, a szél erősségét és a talaj nedvességét, s a kiértékelt adatok alapján működtetik a berende­zést. Ezzel egyidejűleg ellenőrzik és irányítják a vízhez csatlakoz­tatott műtrágya-adagolót. A tulai mérnökök már dolgoznak a vezetékes gép korszerűbb, lézersugárral irányított példányán. Gyorsjáratú alagútvágó Szovjet szakemberek nagy teljesítményű berendezést fej­lesztettek ki a kemény talajon áthaladó metróalagutak építé­séhez. A szerkezet két gépből áll. A vágathajtó kombájn biz­tosítja a kőzet fejtését, ki­emelését és csillékbe rakását. Teljesítménye, amely óránként eléri a 90-100 köbmétert, lé­nyegesen meghaladja a jelen­legi használt legnagyobb vá­gathajtó gépek teljesítményét. Az alagútdúcoló konstrukció teszi lehetővé, hogy gyakorlati­lag lemondjanak a nehéz és nem is biztonságos kézi mun­káról. A gyűrűk összeszerelé­se egyszerre történik a kőzet- fejtéssel. Kopásálló váltónyelvek Kopásállóbbá tehetik a vasúti váltók nyelveit induktív felületi edzéssel. A Német Demokratikus Köztársaság brandenburg- kirchmöseri váltógyárában új eljárást dolgoztak ki ehhez. A gyor­san kopó váltónyelveket, amelyeknek csúcsa mindössze öt milliméter keresztmetszetű, induktív hevítés után levegő-víz keverékkel hütik le. Az új eljárással változó keresztmetszete ellenére egyenletesen edződik meg a váltónyelv felszíne. A már a gyakorlatban is bevezetett új eljárással folyamatos üzemben azonos szilárdságértékű váltóalkatrészeket állíthatnak elő. (Források: APN, Delta) 1982 IX. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents