Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-24 / 38. szám

A BEVEHETETLEN VÁR A Felsö-Nyitra-völgy híres várkastélya a soktornyú bajmóci (Bojnice) vár. A vár alatt barlang, mellette híres gyógyfürdő és strand, a parkban állatkert és botanikuskert. Kapuja alatt egy 1550-ben öntött, aprócska bronzágyú fogadja a látogatót. Eger várából szállítanák ide a Pálffyak. A vár száz fényes szobáját bonyolult, sokfolyosós lépcsörendszer köti össze. Mielőtt belép­nénk az itt őrzött műkincsek közé, nézzünk vissza a múltba. A Prépost-barlangban neander-völgyi ember nyomaira is rábukkantak a régészek. Egyébként a várat és az alatta elterülő települést 1113-ban említik először a krónikák. Alapjait állítólag egy Bojník nevű rablólovag építette, de tény, hogy Csák Máté birtoka volt, később királyi birtok, majd Mátyás király fiáé, Corvin Jánosé. Az ő idejéből számtalan monda fűződik a várhoz. Egyik, hogy a tapasztalatlan, fiatal herceg Póky Pétert tette meg Bajmóc várnagyává, akinek egyetlen istene volt: a pénz. Sanyargatta, zsarolta a környék népét. Adó, dézsma, robot, mind kevés volt neki. Kitalálta hát, hogy a gyógyforrásokhoz, melynek vizét ősidők óta ingyen használták a szenvedők, csak úgy juthatnak a betegek, ha egy-egy dinárt fizetnek neki. Szállt is a panasz, szidalom és átok a pöffeszkedő várnagy fejére. Ö meg az ölnyi várfalak védelmében boldogan számolgatta a kincses ládákban szaporodó dinárokat. Ám ez is kevés volt neki. Két legmegbízhatóbb csatlósának három erszény aranyat adott, hogy gyilkolják meg orvul Corvin János herceget. A merénylet azonban nem sikerült. Viszont nemsokára katonák zörgették a vár kapuját a király nevében. Póky össze is trombitáltatta zsoldosait. Azoknak azonban nem volt kedvük olyan parancsnokért harcolni, aki az egész környék vérét szívta. Lekapták a tíz körméről, kezét-lábát megkötözték, kaput nyitottak a király embereinek, akik vasra verve szállították Budára. Ott kemény ítéletet hoztak a törvény emberei: „Négy ló farkához kötöztessék, teste elevenen tépessék széjjel.“ Hiába esedezett irgalomért, végrehajtották a rettenetes ítéletet. így volt? Másképpen volt? A vár alatt ráncos arcú nénikék igy mesélik. Nem búcsúzhatunk el a vártól, míg szó nem esik a park évszázados hársfáiról. A leghatalmasabbat még Csák Máté ültette 1301-ben. Árnyékukban pihengetett és fényes lakomát rendezett Mátyás király, a hársak lombja alatt tartott országgyű­lést Bocskay István. Ez nem monda, ez tény. Néhány jegyző­könyv így kezdődik: „Kelt a bajmóci hársfák alatt...“ Kedvelt pihenőhelye volt II. Rákóczi Ferencnek is. A harcos évszázadok során Bajmóc a bevehetetlen vár hírére tett szert. Ostromolják a husziták, kétszer a törökök, de bevenni soha senki nem tudja. Csak a kuruc generális, Bercsényi Miklós hadai előtt nyitja meg kapuit. t Corvin János halála után a Szapolyai család kapja meg a várat, majd a Thurzók kezére kerül. 1636-ban a Pálffyak kapják meg, mert kitüntették magukat a törökök elleni harcokban. Kegyetlenül megzsarolták a környék népét. A bátor prievidzai asszonyok fel is lázadtak az embertelen bánásmód ellen, de a felkelést 1711 -ben leverték. A 19. század végén a viharvert erődítményt a művészetszeretö Pálffy János 3 millió aranykorona kötséggel, francia példára román - gótikus stílusú lovagvárrá építtette át. Termeiben értékes műkincseket’halmozott fel, de az örökösök nagy részét széthord­ták. Ami megmaradt, ma mindannyiunk közös kincse. Aki szereti a szépet és becsüli a régi mesterek művészetét, ezt a várat feltétlenül látogassa meg! Török Zsuzsanna A legkisebbek a> 5 •4) > a <*­-ö t fi 5) < Karlovy Vary ban, a Thermál- szálló nagytermében rendez­ték meg a csehországi óvodá­sok együtteseinek seregszem­léjét. A műsorban 15 együttes, 230 gyermek szerepelt. Két évvel ezelőtt már rendeztek ilyen seregszemlét. Mivel az idei páratlan sikert aratott, úgy tervezik, hogy ezentúl hagyo­mányosan, minden második évben megrendezik ezt az ak­ciót. A felvételen az ostravai óvodások együttesének né­hány szereplője látható Kovács Árpád Régen volt, amikor én isko­lába jártam, de még ma is emlékszem Julikéra, a hosszú hajfonatos, barna szemű, csendes kislányra. Árva volt. Édesapját még egészen kicsi korában elveszítette, édesany­ja pedig akkor halt meg, amikor ő a kilencedik évében járt. Julika jó tanuló volt, pedig senki sem kérdezte ki otthon a leckéjét és senki sem ígért neki csokoládét, ha szépen megírja a házi feladatát. Az előttem levő padban ült. Most is magam előtt látom abban a szúrós szürke szövetruhá­ban és fekete fűzős cipőben, amit karácsonyra kapott az iparos kör jótékonysági akció­jából. Amikor az osztályt fény­képezték, hátra állították őt, hogy a képen ne lássék a ru­hája. Tízórait sosem hozott magával. Ha valamelyik osz­tálytársa meg akarta osztani vele a zsíros kenyerét, szé­gyenlősen elfutott. Otthoni éle­téről keveset tudtunk. Mind­össze annyit, hogy az egyik nagynéniénél, egy özvegyasz- szonynál lakott. Julika gyönyörűen tudott szavalni, de nem szeretett sze­repelni. Egy alkalommal el kel­lett szavalnia a „Három árva sír magában...“ című verset. Az egészet kívülről tudta, mély átérzéssel mondta a szavakat: - „Három árva sír magá­ban, elhagyott, sötét szobá­ban... Zivataros sötét éj van, édesanyjuk kinn a sírban..." Egyszerre csak elcsuklott a hangja, majd keservesen zo­kogni kezdett, aztán hirtelen kifutott a teremből. Az illusztrációt Fülöp Éva készítette Nagyon megsajnáltam sze­gényt. Úgy szerettem volna megvigasztalni. Utána somfor- dáltam a folyosóra. Az egyik ablakmélyedésbe húzódott, és ott sírdogált. Bátortalanul meg­simogattam hosszú, befont ha­ját, majd a kötényzsebembe nyúltam, és odaadtam neki azt a spárgára fűzött gyönyörű pi­ros gombot, amit a szünetek­ben berregtetni szoktam.- A tied, tedd el, neked adom - mondtam. Julika kissé elmosolyodott. Odahajoltam hozzá, gyorsan megcsókoltam az arcát, aztán zavartan elfu­tottam. Az osztályban nem tudtam a tanításra figyelni. Folyton az édesanyámra gondoltam: si­mogató, meleg kezére, féltő gondosságára, jóságos tekin­tetére. Alig vártam, hogy vége legyen a tanításnak. Rohan­tam haza. Nem ácsorogtam az utcán, nem nézegettem a kira­katokat, mint máskor. Otthon a sarokba dobtam a táskámat, édesanyám nyakába ugortam, és olyan erősen öleltem ma­gamhoz, ahogyan csak bírtam, összecsókoltam az arcát, ke­zét, ahol csak értem. Szegény meglepetten nézett rám és ijedten kérdezte:- Mi történt veled kislá­nyom? És belőlem kitört a zokogás. Sok-sok év eltelt azóta. Ha­jamba már ősz szálak vegyül­tek, de csak akkor tudtam iga­zán megérteni Julika bánatát, amikor eltemettük édes jó anyámat... Parraghy Johanna Ml VOLT A LEGTRÉFÁSABB? Az idén másodszor rendezett sportna­pot a Jednota fogyasztási szövetkezet komáromi (Komárno) szakszervezeti üzemi bizottsága az alkalmazottak gyer­mekei számára sz őrsújfalusi (Nová Stráz) autocamping sportpályáján. Két korcsoportban húsz versenyző vetélke­dett ezen a sportnapon. Az idősebbek csoportjában Gabriel Sátek, Ján Nemec és Gál Zoltán nyertek első helyezést, a fiatalabbak csoportjában Kürthy Júlia, Adrian Sátek és Buga Gábor. Tréfás versenyszámok is szerepeltek a sportnap programján, mint például a zsákbanfutás, versenyfutás tálcával, melyre vízzel t,elt poharat helyeztek. Legtréfásabb mégis a kötélhúzás volt. Ugyanis, a rendező legnagyobb ámulatára, mikor húzni kezd­ték a gyermekek a kötelet, azonnal elsza­kadt. Jót derült a közönség. Persze, a rendezők mindkét csoportot győztes­nek tekintették. Egyébként vesztese nem volt a sportnapnak, hiszen a győztesek díjat kaptak, a versenyzők pedig festék- és ceruzakészletet jutalomként a részvé­telért. Sztrecskó Rudolf Ha szombat, akkor... Nádszegen (Trstice) rendszerint szombatonként rende­zi a hnb polgári ügyek testületé az ünnepségeket. Seszták Anikó, Nagy Henrietta és Révész Anikó, az alapiskola tanulói, mindegyiken részt vesznek. Három éve mind­egyiken. Énekelnek, szavalnak, hiszen tehetségükről már a szavalóversenyek, a kulturális rendezvények során is tanúbizonyságot tettek. Almási Mária tanító nénivel beszé­lik meg műsorukat, hogy az mindig az alkalomnak megfelelő legyen. Leginkább a névadó ünnepségeket kedvelik. És persze, várják, hogy egyszer ők legyenek az ünnepeltek. Hogy mikor lesz ez? Egy-két év múlva, amikor majd nekik is ünnepélyesen adják át a személyazonossági igazolványt. B. M. A BÁNYÁSZMÚZEUMBAN Nyolcvan évvel ezelőtt nyitott kaput először Rozsnyón (Roznava) a Bányászmúzeum. A jeles évforduló arra késztette az ifjú filatelistákat, hogy a maguk módján ők is kifejezzék tiszteletüket a bányászok iránt. Kiállítást ren­deztek a Bányászmúzeumban. Bemutatták azokat a gyűj­teményeket, melyek sikerrel képviselték a járást a kerületi és az országos kiállításon. A múzeum munkatársaival együttműködve díszes, alkalmi nyomtatványokat is kiad­tak. öt borítékot és levelezőlapot. Mindegyiket alkalmi bélyegzővel lepecsételve. Harviscsák István. VÍZSZINTES: 1. Politikai lap. 1921-töl a csehszlovákiai kommunista párt ma­gyar nyelvű közlönye volt. 8. Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak központi napilapja. 9. Előkelő. 10. Azonos betűk. 11. Ádám azonos hangzói. 12. Osztályzat. 13. Némán kér. 14. A króm és a kén vegyjele. 15. Az első Magyaror­szágon megjelent kommunista újság. 16. Heves fájdalommal járó betegség. 18. Földet túrj. 19. Óra keverve. 20. Kopasz. 22. Szó­végződés. 24. Porció. 26. Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi napi­lapja. FÜGGŐLEGES: 1. Kálium. 2. Pici. 3. ... Lanka. 4. Satu fele. 5. „A“ seb széleit összeillesztő öltés. 6. Hegy Kréta szigetén. 7. E napon. 9 Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának napilapja. 11. Kiskereskedő. 13. Harmadik hatvány. 14. Városon, falun kívüli fogadó (ék. f.). 15. Erődítményed. 17. Kezdetleges lábbeli. 21. Svájci folyó. 23. Vissza: lángol. 25. Lavórban van! L. L. Beküldendő a vízszintes 1., 8., 15., 26. valamint a függőleges 9. számú sorok meg­fejtése. A szeptember 10-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A béke az egész emberiség kincse.“ - 61 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban ré­szesülnek: Korec Brigitta, 3. oszt. Szádalmás (Jablo- nov nad Turnou), Nagy Mónika, 3. oszt. Dunaszerda- hely (Dunajská Streda), Frei jános, 3. oszt. Királyhel- mec (Královsky Chlmec), Tánczos Tihamér, 4. oszt. Pozsonyeperjes (Jahodná), Bugár Róbert, 4. oszt. Csallóközkürt (Ohrady) 3 I ÚJ SZÍ 18 1982. IX. 2t

Next

/
Thumbnails
Contents