Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-24 / 38. szám
A BEVEHETETLEN VÁR A Felsö-Nyitra-völgy híres várkastélya a soktornyú bajmóci (Bojnice) vár. A vár alatt barlang, mellette híres gyógyfürdő és strand, a parkban állatkert és botanikuskert. Kapuja alatt egy 1550-ben öntött, aprócska bronzágyú fogadja a látogatót. Eger várából szállítanák ide a Pálffyak. A vár száz fényes szobáját bonyolult, sokfolyosós lépcsörendszer köti össze. Mielőtt belépnénk az itt őrzött műkincsek közé, nézzünk vissza a múltba. A Prépost-barlangban neander-völgyi ember nyomaira is rábukkantak a régészek. Egyébként a várat és az alatta elterülő települést 1113-ban említik először a krónikák. Alapjait állítólag egy Bojník nevű rablólovag építette, de tény, hogy Csák Máté birtoka volt, később királyi birtok, majd Mátyás király fiáé, Corvin Jánosé. Az ő idejéből számtalan monda fűződik a várhoz. Egyik, hogy a tapasztalatlan, fiatal herceg Póky Pétert tette meg Bajmóc várnagyává, akinek egyetlen istene volt: a pénz. Sanyargatta, zsarolta a környék népét. Adó, dézsma, robot, mind kevés volt neki. Kitalálta hát, hogy a gyógyforrásokhoz, melynek vizét ősidők óta ingyen használták a szenvedők, csak úgy juthatnak a betegek, ha egy-egy dinárt fizetnek neki. Szállt is a panasz, szidalom és átok a pöffeszkedő várnagy fejére. Ö meg az ölnyi várfalak védelmében boldogan számolgatta a kincses ládákban szaporodó dinárokat. Ám ez is kevés volt neki. Két legmegbízhatóbb csatlósának három erszény aranyat adott, hogy gyilkolják meg orvul Corvin János herceget. A merénylet azonban nem sikerült. Viszont nemsokára katonák zörgették a vár kapuját a király nevében. Póky össze is trombitáltatta zsoldosait. Azoknak azonban nem volt kedvük olyan parancsnokért harcolni, aki az egész környék vérét szívta. Lekapták a tíz körméről, kezét-lábát megkötözték, kaput nyitottak a király embereinek, akik vasra verve szállították Budára. Ott kemény ítéletet hoztak a törvény emberei: „Négy ló farkához kötöztessék, teste elevenen tépessék széjjel.“ Hiába esedezett irgalomért, végrehajtották a rettenetes ítéletet. így volt? Másképpen volt? A vár alatt ráncos arcú nénikék igy mesélik. Nem búcsúzhatunk el a vártól, míg szó nem esik a park évszázados hársfáiról. A leghatalmasabbat még Csák Máté ültette 1301-ben. Árnyékukban pihengetett és fényes lakomát rendezett Mátyás király, a hársak lombja alatt tartott országgyűlést Bocskay István. Ez nem monda, ez tény. Néhány jegyzőkönyv így kezdődik: „Kelt a bajmóci hársfák alatt...“ Kedvelt pihenőhelye volt II. Rákóczi Ferencnek is. A harcos évszázadok során Bajmóc a bevehetetlen vár hírére tett szert. Ostromolják a husziták, kétszer a törökök, de bevenni soha senki nem tudja. Csak a kuruc generális, Bercsényi Miklós hadai előtt nyitja meg kapuit. t Corvin János halála után a Szapolyai család kapja meg a várat, majd a Thurzók kezére kerül. 1636-ban a Pálffyak kapják meg, mert kitüntették magukat a törökök elleni harcokban. Kegyetlenül megzsarolták a környék népét. A bátor prievidzai asszonyok fel is lázadtak az embertelen bánásmód ellen, de a felkelést 1711 -ben leverték. A 19. század végén a viharvert erődítményt a művészetszeretö Pálffy János 3 millió aranykorona kötséggel, francia példára román - gótikus stílusú lovagvárrá építtette át. Termeiben értékes műkincseket’halmozott fel, de az örökösök nagy részét széthordták. Ami megmaradt, ma mindannyiunk közös kincse. Aki szereti a szépet és becsüli a régi mesterek művészetét, ezt a várat feltétlenül látogassa meg! Török Zsuzsanna A legkisebbek a> 5 •4) > a <*-ö t fi 5) < Karlovy Vary ban, a Thermál- szálló nagytermében rendezték meg a csehországi óvodások együtteseinek seregszemléjét. A műsorban 15 együttes, 230 gyermek szerepelt. Két évvel ezelőtt már rendeztek ilyen seregszemlét. Mivel az idei páratlan sikert aratott, úgy tervezik, hogy ezentúl hagyományosan, minden második évben megrendezik ezt az akciót. A felvételen az ostravai óvodások együttesének néhány szereplője látható Kovács Árpád Régen volt, amikor én iskolába jártam, de még ma is emlékszem Julikéra, a hosszú hajfonatos, barna szemű, csendes kislányra. Árva volt. Édesapját még egészen kicsi korában elveszítette, édesanyja pedig akkor halt meg, amikor ő a kilencedik évében járt. Julika jó tanuló volt, pedig senki sem kérdezte ki otthon a leckéjét és senki sem ígért neki csokoládét, ha szépen megírja a házi feladatát. Az előttem levő padban ült. Most is magam előtt látom abban a szúrós szürke szövetruhában és fekete fűzős cipőben, amit karácsonyra kapott az iparos kör jótékonysági akciójából. Amikor az osztályt fényképezték, hátra állították őt, hogy a képen ne lássék a ruhája. Tízórait sosem hozott magával. Ha valamelyik osztálytársa meg akarta osztani vele a zsíros kenyerét, szégyenlősen elfutott. Otthoni életéről keveset tudtunk. Mindössze annyit, hogy az egyik nagynéniénél, egy özvegyasz- szonynál lakott. Julika gyönyörűen tudott szavalni, de nem szeretett szerepelni. Egy alkalommal el kellett szavalnia a „Három árva sír magában...“ című verset. Az egészet kívülről tudta, mély átérzéssel mondta a szavakat: - „Három árva sír magában, elhagyott, sötét szobában... Zivataros sötét éj van, édesanyjuk kinn a sírban..." Egyszerre csak elcsuklott a hangja, majd keservesen zokogni kezdett, aztán hirtelen kifutott a teremből. Az illusztrációt Fülöp Éva készítette Nagyon megsajnáltam szegényt. Úgy szerettem volna megvigasztalni. Utána somfor- dáltam a folyosóra. Az egyik ablakmélyedésbe húzódott, és ott sírdogált. Bátortalanul megsimogattam hosszú, befont haját, majd a kötényzsebembe nyúltam, és odaadtam neki azt a spárgára fűzött gyönyörű piros gombot, amit a szünetekben berregtetni szoktam.- A tied, tedd el, neked adom - mondtam. Julika kissé elmosolyodott. Odahajoltam hozzá, gyorsan megcsókoltam az arcát, aztán zavartan elfutottam. Az osztályban nem tudtam a tanításra figyelni. Folyton az édesanyámra gondoltam: simogató, meleg kezére, féltő gondosságára, jóságos tekintetére. Alig vártam, hogy vége legyen a tanításnak. Rohantam haza. Nem ácsorogtam az utcán, nem nézegettem a kirakatokat, mint máskor. Otthon a sarokba dobtam a táskámat, édesanyám nyakába ugortam, és olyan erősen öleltem magamhoz, ahogyan csak bírtam, összecsókoltam az arcát, kezét, ahol csak értem. Szegény meglepetten nézett rám és ijedten kérdezte:- Mi történt veled kislányom? És belőlem kitört a zokogás. Sok-sok év eltelt azóta. Hajamba már ősz szálak vegyültek, de csak akkor tudtam igazán megérteni Julika bánatát, amikor eltemettük édes jó anyámat... Parraghy Johanna Ml VOLT A LEGTRÉFÁSABB? Az idén másodszor rendezett sportnapot a Jednota fogyasztási szövetkezet komáromi (Komárno) szakszervezeti üzemi bizottsága az alkalmazottak gyermekei számára sz őrsújfalusi (Nová Stráz) autocamping sportpályáján. Két korcsoportban húsz versenyző vetélkedett ezen a sportnapon. Az idősebbek csoportjában Gabriel Sátek, Ján Nemec és Gál Zoltán nyertek első helyezést, a fiatalabbak csoportjában Kürthy Júlia, Adrian Sátek és Buga Gábor. Tréfás versenyszámok is szerepeltek a sportnap programján, mint például a zsákbanfutás, versenyfutás tálcával, melyre vízzel t,elt poharat helyeztek. Legtréfásabb mégis a kötélhúzás volt. Ugyanis, a rendező legnagyobb ámulatára, mikor húzni kezdték a gyermekek a kötelet, azonnal elszakadt. Jót derült a közönség. Persze, a rendezők mindkét csoportot győztesnek tekintették. Egyébként vesztese nem volt a sportnapnak, hiszen a győztesek díjat kaptak, a versenyzők pedig festék- és ceruzakészletet jutalomként a részvételért. Sztrecskó Rudolf Ha szombat, akkor... Nádszegen (Trstice) rendszerint szombatonként rendezi a hnb polgári ügyek testületé az ünnepségeket. Seszták Anikó, Nagy Henrietta és Révész Anikó, az alapiskola tanulói, mindegyiken részt vesznek. Három éve mindegyiken. Énekelnek, szavalnak, hiszen tehetségükről már a szavalóversenyek, a kulturális rendezvények során is tanúbizonyságot tettek. Almási Mária tanító nénivel beszélik meg műsorukat, hogy az mindig az alkalomnak megfelelő legyen. Leginkább a névadó ünnepségeket kedvelik. És persze, várják, hogy egyszer ők legyenek az ünnepeltek. Hogy mikor lesz ez? Egy-két év múlva, amikor majd nekik is ünnepélyesen adják át a személyazonossági igazolványt. B. M. A BÁNYÁSZMÚZEUMBAN Nyolcvan évvel ezelőtt nyitott kaput először Rozsnyón (Roznava) a Bányászmúzeum. A jeles évforduló arra késztette az ifjú filatelistákat, hogy a maguk módján ők is kifejezzék tiszteletüket a bányászok iránt. Kiállítást rendeztek a Bányászmúzeumban. Bemutatták azokat a gyűjteményeket, melyek sikerrel képviselték a járást a kerületi és az országos kiállításon. A múzeum munkatársaival együttműködve díszes, alkalmi nyomtatványokat is kiadtak. öt borítékot és levelezőlapot. Mindegyiket alkalmi bélyegzővel lepecsételve. Harviscsák István. VÍZSZINTES: 1. Politikai lap. 1921-töl a csehszlovákiai kommunista párt magyar nyelvű közlönye volt. 8. Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának központi napilapja. 9. Előkelő. 10. Azonos betűk. 11. Ádám azonos hangzói. 12. Osztályzat. 13. Némán kér. 14. A króm és a kén vegyjele. 15. Az első Magyarországon megjelent kommunista újság. 16. Heves fájdalommal járó betegség. 18. Földet túrj. 19. Óra keverve. 20. Kopasz. 22. Szóvégződés. 24. Porció. 26. Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi napilapja. FÜGGŐLEGES: 1. Kálium. 2. Pici. 3. ... Lanka. 4. Satu fele. 5. „A“ seb széleit összeillesztő öltés. 6. Hegy Kréta szigetén. 7. E napon. 9 Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja. 11. Kiskereskedő. 13. Harmadik hatvány. 14. Városon, falun kívüli fogadó (ék. f.). 15. Erődítményed. 17. Kezdetleges lábbeli. 21. Svájci folyó. 23. Vissza: lángol. 25. Lavórban van! L. L. Beküldendő a vízszintes 1., 8., 15., 26. valamint a függőleges 9. számú sorok megfejtése. A szeptember 10-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A béke az egész emberiség kincse.“ - 61 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: Korec Brigitta, 3. oszt. Szádalmás (Jablo- nov nad Turnou), Nagy Mónika, 3. oszt. Dunaszerda- hely (Dunajská Streda), Frei jános, 3. oszt. Királyhel- mec (Královsky Chlmec), Tánczos Tihamér, 4. oszt. Pozsonyeperjes (Jahodná), Bugár Róbert, 4. oszt. Csallóközkürt (Ohrady) 3 I ÚJ SZÍ 18 1982. IX. 2t
