Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-24 / 38. szám

HA BEKOPOGTATUNK | 0 ^ 8 gHf ■/ £ 1 ' 8 ■ I 0 Ha most imák a város történetét feldol­gozó kétkötetes kiadványt, akkor a legfris­sebb, említésre méltó adatok egyike ez lenne: Rozsnyó (Roznava) az 1981-ben a városfejlesztés terén elért eredményei­ért ez év tavaszán a nemzeti bizottságok versenyének győztesei között szerepelt, s 200 000 korona jutalmat kapott. A festői környezetben fekvő, csaknem 20 000 la­kosú város látogatói - különösen a turis­taidényben sokan megfordulnak itt átuta­zóként vagy a környék nevezetességei­vel ismerkedve, néhány napos szállóven­dégként - nemigen tudnak e hazaiakat büszkeséggel eltöltő eredményről. A vál­tozással, a fejlődéssel, a városukat sze­rető lakosok, diákok, dolgozók szorgos­kodásának nyomaival viszont lépten- nyomon találkozhatnak.- Nem először neveztünk be a nemzeti bizottságok versenyébe - mondja Ploéni- ca János, a városi nemzeti bizottság titkára igyekezetünk gyümölcse azon­ban, csak most érett be. Jól jött az anyagi támogatás is, de ennél még többre be­csüljük a közös munka erkölcsi értékelé­sét s ennek az elismerésnek az ösztönző erejét. A versenyben a Z-akció eredmé­nyeit vették számba, azokat pedig a la­kosság, az üzemek, vállalatok támogatá­sa nélkül nem érhettük volna el. Hogyan mozgósítható egy 20 ezres lélekszámú város lakossága a közössé­get szolgáló feladatok teljesítésére7 Erre igyekeztünk elsősorban feleletet kapni. Bocsárszky Pál ma is lelkes szervező­je a közösségi életnek így látja a képviselő Nála jobban kevesen ismerik a várost - múltját, jelenét, a fejlődésével járó gon­dokat, nehézségeket. Bocsárszky Pál ugyanis több mint húsz éve a városi nemzeti bizottság képviselője, tanácsá­nak tagja, évekig az iskolaügyi és kultu­rális bizottság elnöke volt, s a közösségi ÍJ SZÚ 9 ezeknek igen magas hányada, számsze­rűen 61,9 százaléka meg is felel a való­ságnak. Mi is kerül elsősorban tollvégre? Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának megállapítása szerint a bírálat kiváltója sok esetben az egyes árufajták iránti kereslet huzamos ki nem elégítése. Ese­tenként nemcsak egyes alapvető árucik­kekről van szó, hanem a divatnak és a műszaki igényeknek megfelelő áruvá­lasztékról is. Kézenfekvő tény, hogy a termelés és a kereskedelem - sokszor oktalanul hivatkozva a különben létező és a helyzetünket természetszerűen ne­hezítő körülményekre - nem ismeri és nem érvényesíti eléggé és idejében a la­kossági szükségletet, az áru választéka és minősége ezzel nem tart lépést. To­vábbra is elfogadhatatlanul nagy a silá­nyabb gyártmányok hányada, ami egye­bek között a termelő üzemekben a mű­szaki ellenőrzés komoly fogyatékosságait bizonyítja, és következményeiben duz­zasztja a lakossági reklamációk számát. Elég megemlíteni, hogy tavaly a rekla­mált árucikkek értéke Szlovákiában meg­haladta a 171 millió koronát, pedig tudva­levő, hogy például a gyümölcs, a zöldség és általában az élelmiszer reklamációit rendszerint közvetlenül a boltokban inté­zik el, vagyis nem szerepelnek az említett statisztikai adatban. A szolgáltatások színvonala sem felel meg a várakozásnak, ezért olyan fonto­sak a vezető pártszervek kezdeménye­zésére a legutóbbi időben fokozatosan megvalósításra kerülő intézkedések. Fel­tétlenül változtatnunk kell ugyanis azon a helyzeten, hogy a szolgáltatóüzemek még sok esetben nem tartják meg a szál­lítási időket, munkájuk, a javítások, a kar­bantartás minősége joggal kifogásolható. E tekintetben a fordulat elérése halaszt­hatatlan követelménnyé vált. Látószö­günkből azonban nem szorulhatnak ki a kivizsgálások során többnyire meg­erősítést nyerő gyakran felpanaszolt olyan tények, hogy bár a kereskedelem és a szolgáltatások dolgozóinak zöme lelkiismeretesen tesz eleget feladatainak és megfelelőképpen szolgálja is a vásár­lókat, a megrendelőket, akadnak köztük - nem is elvétve - olyanok, akiknek magatartása kifogásolható. Gondolunk itt például a vásárlóközönség iránti érzéket­lenségre, sőt, kelletlenségre, udvariatlan­ságra csakúgy, mint a különféle üzelmek- re, a kivételezésre, az árdrágításra, a súlycsonkításra s nemkülönben a szak­mai ismeretek hiányára. A lakossági panaszok gondos figye­lembevétele és ennek alapján nem is annyira az illetékesek bíráló szava, súlyosabb esetekben a bírságolás, mint inkább az előrelátó pozitív intézkedések lehetőleg minél gyorsabb gyakorlati meg­valósítása olyan elhanyagolhatatlan té­nyező, amely ezen a felette fontos terüle­ten az adott lehetőségek között is lénye­ges javulást eredményezhet. GÁLY IVÁN A város főtere megőrizte régi jellegét életnek ma, nyugdíjasként is lelkes szer­vezője.- Rozsnyó tulajdonképpen a hatvanas évek elején kezdett rohamosan fejlődni. A munkálatokba már annak idején is igyekeztük bevonni az üzemeket, szerve­zeteket, az ifjúságot, a lakosságot - em­lékezik vissza képviselői pályafutása kez­deteire Pali bácsi, ahogyan a legtöbben ismerik és szólítják. - Az 1968 utáni években csökkent a lelkesedés, az em­berek valahogy közönyösek lettek kör­nyezetük, a város dolgai iránt. Pár éve viszont fordult a kocka, könnyebb segítő­kezekre találni, ha erre szükség van. Amikor az év elején bekopogtatunk a vá­lasztókhoz, nincs olyan család, amelyik ne vállalna részt valamelyik munkából. Hogy konkrét legyek: régi vágya volt a rozsnyóiaknak, hogy saját strandjuk legyen. Tavaly végre valóra vált az óhaj. A lakosság segítségével elkészült az olimpiai méretű úszómedence. Büszkén mondogatjuk, olyan tiszta a vize, hogy akár inni is lehetne. De említhetem a vá- rosszépítési akciót, a temetőnk, amelyet már Móricz Zsigmond is megcsodált, rendben tartását, az óvodák építéséhez segítséget nyújtó szülőket. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy rendszeresen tájékoztatjuk a lakosságot nemcsak az eredményekről, hanem a gondokról is. A városi pártbizottság, a vnb és a Nem­zeti Front városi bizottságának havonta megjelenő kiadványában maguk a lako­sok is szót kapnak s észrevételeikre, bírálataikra ugyanitt megtalálják a választ is. Meg aztán mi idősebb képviselők a fiatalabbakat úgy igyekszünk irányítani, kezdetben bátorítani, hogy munkájukkal elérjék, az emberek bizalommal fordul­nak hozzájuk kéréseikkel. A polgári bizottság is összekötő kapocs Persze csak abban az esetben, ha nem csupán papíron létezik. A Rozsnyón működő 16 polgári bizottság egyik legak- tivabbika a Frantisek Simkovic mérnök irányításával működő 6. polgári bi­zottság.- Bizottságunk mind a 9 tagja új, egyikünk sem rendelkezett tapasztala­tokkal ebben a munkában - mondja Frantisek Simkovic. - A választások óta eltelt idő alatt azonban már kialakítottuk saját munkamódszerünket. Elsősorban a legfontosabb, a körzetünkbe tartozó 2000 embert legközvetlenebbül érintő kérdésekre összpontosítottunk. Például: négy élelmiszerüzlet van a körzetben, de Ploánica János, a vnb titkára hétfőn mindegyik zárva tartott. Elintéztük, hogy az illetékesek módosítsák a nyitva­tartási időt. A környezetszépítést tervszerűen a műszaki szolgáltató vállalattal együtt­működve végezzük. Ezalatt azt értem, hogy a lakótelep zöldövezeteinek tervét j a vállalat kidolgozza, ellát bennünket a szükséges anyagokkal, a lakosok pedig segítenek a kivitelezésben. Hogy óvjuk is azt, amit megteremtettünk, az egyes te­rületeket az iskolásaink rendszeresen gondozzák. így a gyerekek is jobban vigyáznak a kiültetett fákra, virágágyá­sokra. Az állami lakások három ház­tömbjét ugyancsak a lakók saját maguk gondozzák, s ezt szeretnénk a többi háztömbben is rendszeresíteni.- A polgári bizottságok munkája szá­munkra is igen nagy segítség - veszi át a szót a vnb titkára. - Tőlük tudhatjuk meg közvetlenül az emberek vélemé­nyét, az őket legjobban foglalkoztató problémákat. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a polgári bizottságok aktívan tevé­kenykedjenek. Jogkörüket is igyekszünk bővíteni. így például újabban, amennyi­ben valamilyen problémát meg akarnak oldani, jogukban áll az ügyben illetékes szerv vezetőjét - vállalat, üzem igazgató­ját, a nemzeti bizottság vezető dolgozóját - meghívni tanácskozásaikra, s a meghí­vottak kötelesek meg is jelenni. Talán apróságnak tűnő dolgok ezek, de az előrehaladáshoz elengedhetetlenek. Amiért a jutalmat kapták Számokban kifejezve a város lakosai­nak és dolgozóinak tettrekészségét, ezt a képet kapjuk: a 2638 egyéni és 65 kollektív kötelezettségvállalás 9 217 620 koronányi értéket jelentett 1981 januárjá­ban. Az év végéig a közös munka gyü­mölcseként Rozsnyó több mint 15 millió korona értékkel gazdagodott. Mivel? A strandot már említettük. Felépült továb­bá egy 22 tantermes magyar tanítási nyelvű alapiskola, ahol szeptembertől kedvező körülmények között tanulhatnak a gyerekek. Áthelyezték és korszerűsítet­ték a távolsági autóbuszállomást. S ami­nek a város vezetői és számos idős ember egyaránt örül: átadtak egy 72 lakásos nyugdíjasházat. Ide el is látogat­tunk Olga Gétzyovával, a szociális osz­tály dolgozójával. A kora délutáni órában csendes volt az épület, a szokatlanul erős, nyárvégi nap­sütés elöl a szobák hüsébe húzódtak az idős lakók. Bauhofer Mária nénihez csen­gettünk be. Büszkén, kicsit meghatódva vezetett körül új otthonában.- Elsőként költöztem ide egy nagyon régi lakásból. Nem volt nehéz hozzá­szoknom a kényelemhez. Már olyan, mjntha mindig is itt laktam volna. A kör­nyék csendes, jók a szomszédaim, mi más kell még?- A nyugdíjasház környékét a közeljö­vőben tesszük rendbe. Parkot létesítünk, s mivel adott a lehetőség, a lakók közül, aki igényli, kis kertet is kaphat. Itt pedig a kpnyha és a klubhelyiségek épülnek - mutat kísérőm egy befejezés előtt álló épületre -, addig a nyugdíjasotthonból hordjuk azok számára az ebédet, akik saját magukat nem tudják ellátni. Az eredmények felsorolásából sok minden kimaradt. Azt viszont mindenkép­pen el kell mondani, hogy a rozsnyóiak lelkes tenniakarása a „győzelem“ után sem csökkent. Kitűzött terveik megvaló­sításához erre mindenképpen szükség is lesz. FLÓRIAN MARTA 982 IX. 24 Elkészült a várva várt strand (Gyökeres György felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents