Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-24 / 38. szám
NEMCSAK MUNKÁT AD AZ ÜZEM T alán nem a legjobban fogalmaztam, amikor Ervin Podolaynak, a Piéta vállalat ipolysági (Sahy) üzeme igazgatójának feltettem a kérdést: Mit_ nyújt az üzem az itt dolgozó nőknek? Ó ugyanis mosolyogva válaszolta: elsősorban munkát. S aztán komolyra fordítva a szót, megmagyarázta a válaszát:- Az 1922-ben épült kaszárnya épületében kapott helyet az üzem. Nem éppen ideális munkakörülmények közt kezdtek itt dolgozni, de jöttek a nők, mert a környéken a szövetkezeteken, az állami gazdaságokon kívül kevés volt (s ma sem sokkal több) a munkalehetőség a lányoknak, asszonyoknak. A munkafeltételek javításának fokozatosan egyre nagyobb figyelmet szentelünk. Az üzemben járva meggyőződhettem erről: az átépített, rendbe hozott csarnokokat virágágyak övezik, s a nagy fák mintha tudnák, ágaikat tovább kell nyújtani, hogy árnyékukkal csökkentsék a hőséget a műhelyekben. Rend és tisztaság az udvaron, a csarnokokban egyaránt.- Ebben az épületben vannak az öltözők - mutatott az igazgató a bejárattól jobbra levőre. - Innen aztán már átöltözve megy ki-ki a munkahelyére. Tetőket készítettünk a járdák fölé, hogy rossz idő esetén ne ázzanak meg a dolgozók. Végigjártuk a csanokokat, melyekben ügyes kezű lányok, asszonyok varrják a szebbnél szebb, divatos kötött holmikat. Naponta tízezer darab készül el. Exportra, tőkés és szocialista államokba, valamint a hazai piacra. Míg kísérőm elmondta és megmutatta, hogyan készül a pulóver, szvetter, mellény, igyekezétt minden köszönést viszonozni, hol magyarul, hol szlovákul. Aztán magyarázatként hozzátette:- Nyolcszáz dolgozónk van, sokukat személyesen ismerem, főként a régebbieket. A nők aránya 87 százalékos az üzemben, jelenleg 150-en vannak gyermekgondozási szabadságon. Ez a női üzemek sorsa, ehhez kell alkalmazkodnunk. Ipolyságon megtalálták a módját, hogyan. Az új dolgozók egy része háztartásbeli volt, akiket 3-4 hónap alatt tanítanak be, ez idő után egy, esetleg kétfajta műveletet el tudnak végezni. És nevelik az utánpótlást is: az üzem szaktanintézetének jelenleg 120 növendéke van. Az elmúlt években tizenhatan a kö- töipari, huszonegyen pedig a ruhaipari szakközépiskolát végezték el (érdekességként megemlíthetjük, hogy mindkét csoportban két-két férfi volt, a többi nő). Négy ösztöndíjasa van az üzemnek, a munka mellett a libereci Textilipari Főiskolán tanulnak a jövő szakemberei.- Az elméleti oktatás az új gimnázium épületében folyik, a gyakorlati pedig itt, ebben a csarnokban - kalauzolt az igazgató a következő épületbe. Egyforma munkaköpenyben ültek a varrógépeknél a lányok. Minden gépsor végén a mester ügyel munkájukra, ha segítség kell, kéznél van. A csarnok másik részében van a tanterem. Nem hiányoznak a korszerű audiovizuális segédeszközök sem, hogy könnyebben sajátítsák el a tananyagot. •- Örülünk a fiataloknak, az utánpótlásnak. Csak azt sajnáljuk, hogy az iskola elvégzése után, ha férjhez mennek, gyereket szülnek, egy részük nem jön vissza dolgozni.- Nem a gyermekintézmények hiánya az ok?- Itt a városban semmiképpen sem. Terézia Vargová normázó és Bagó Edit fömester a varrónők a szabászati részleg munkáját normázzák Valamennyi gyermeket el tudunk helyezni bölcsődében, óvodában. Most egy újabb óvodát építünk hatvan gyermek részére, Z-akcióban, közösen a városi nemzeti bizottsággal. Az. egyik óvodát patronáljuk, évente 6-7 ezer koronáért vásárolunk játékokat az apróságoknak, karbantartóink pedig elvégeznek minden szükséges javítást. A falvakban, ahonnan dolgozóink bejárnak, nincs bölcsőde, s ahol a nagymamára nem tudják rábízni a kicsit, az anyukáknak otthon kell maradni. Megnéztük a csomagoló részleget, ahol egy korszerű automata gép segítségével kerülnek a kész termékek zacskóba. Két dolgozót helyettesít ez a gép, s végzi a változatosnak nem mondható munkát. A szabászati részlegen a Kurie Gizella vezette szocialista munkabrigád dolgozik, mely az üzemben a legjobb, tagjai megkapták az ezüst jelvényeket.- Ebben a műhelyben hatvan olyan nőt helyeztünk el, akik valamilyen komoly oknál fogva nem tudnak két műszakban dolgozni. Többen szeretnének, főképp az anyukák közül, csak délelőtt dolgozni, de sajnos ez a maximum, amit megengedhetünk - magyarázta az igazgató a következő műhelyben. Az üzemlátogatást befejezve Viliam Azúrral, az üzemi pártbizottság elnökével, a káder- és személyzeti osztály vezetőjével beszélgettem.- Az év elején adtuk át az üzemi étkezdét. A konyha kapacitása napi 250 ebéd - mondotta. - Nyáron ugyan nincs teljesen kihasználva, télen nagyobb az érdeklődés és étkeztetés iránt, örülünk, hogy három üdítőital-automatát sikerült beszereznünk, melyeket a műhelyekben helyeztünk el. Azóta nem kell egy-egy pohár vízért messzire menni.- Nem ártana egy kávéfőző gép sem, sok-sok értékes percet takarítanánk meg - tette hozzá az igazgató. Az egészségügyi ellátás színvonala jelentősen emelkedett, mióta üzemi rendelőt létesítettek. A korszerű műszerekkel felszerelt rendelőben más üzemek dolgozóiról is gondoskodik az orvos, s mivel sok esetben nem a meghatározott órákban mennek a többi üzemből az orvoshoz a dolgozók, a várakozási idő néha túl hosszúra nyúlik. S ha már az egészségügyi ellátásról van szó, meg kell említeni, hogy az idén a helyi kórháznak egy 160 ezer koronás készüléket vásároltak, melyet természetesen nemcsak az üzem dolgozói esetében használnak.- Nagyon fontosnak tartom, hogy jó emberi kapcsolatok alakuljanak ki a dolgozók között, a mesterekkel, a vezetőkkel egyaránt. Az én ajtóm mindig nyitva van. Bármilyen nehézséggel fordulnak hozzám a dolgozók, igyekszem segíteni. Tudom, nem könnyű a nők helyzete. Az itteni munka ügyességet, odafigyelést, pontosságot igényel. Azt is tudatosítom, hogy ezekre az asszonyokra otthon a ház körüli munka, a gyermeknevelés vár. De elmondhatom, üzemünk nődolgozóinak többsége becsülettel helytáll, s ez eredményeinkben megmutatkozik. Ezért is tartom fontosnak a szociális gondoskodás állandó tökéletesítését - mondotta búcsúzóul Ervin Podolay. x DEÁK TERÉZ N em véletlen, s nem is valamiféle rutin megnyilvánulása, hogy az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsága évről évre kidolgozza, elemzi és megtárgyalja a következtetések levonása érdekében az illetékes vezető állami és pártszervek elé terjeszti jelentését a lakossági panaszok, észrevételek és közérdekű bejelentések számáról, rétegeződéséról, jellegéről és elintézésük módjáról. Végső soron a minisztériumok, a többi központi hivatal és a nemzeti bizottságok asztalára kerülő ilyen beadványok amolyan barométer szerepét is betöltik, amelynek segítségével meglehetősen pontosan lemérhető életünknek melyek azok a területei, ahol a legtöbb nem kívánatos jelenség fórdul elő, hol szorít a cipő a legjobban, m- az, amire figyelmünket összpontosítani kell, összhangban az egyének és az egész társadalom érdekével. Hiszen közös, jól felfogott érdekünk, hogy a kölcsönös bizalmat ne bolygassa meg olyasmi, ami sok esetben nem írható az objektív körülmények számlájára, hanem megszüntethető a felelősségteljesebb, hozzáértőbb, következetesebb munkavégzéssel, elv- szerübb és emberibb magatartással. S van még mivel perbe szállnunk. így van ez annak ellenére, hogy tavaly Szlovákiában az ilyen jellegű panaszok lényegében megfeleltek atöbb évi átlagnak, ami olyan nézet kialakulásához is vezethetne - lám, nincs itt komolyabb hiba. Az ilyen álláspont helytelenségét bizonyítja a közismert tény. hogy viszonylag igen kevés embert késztet akár a saját sérelme is arra, hogy szóban vagy írásban az illetékeshez forduljon orvoslásért. Ennek sokféle a magyarázata. Sokan túlzott kényelemszeretetből nem hajlandóak tollat fogni a kezükbe. Mások tartanak az ügyintézés időt rabló huzavonájától és vannak olyanok is, akik hol alaptalanul, hol korábbi tapasztalataik hatására egyszerűen nem bíznak abban, hogy az illetékes szervek tesznek is valami érdemlegeset a helyzet javítására. Ebben a megvilágításban pedig már nem is tekinthetjük olyan kevésnek az 1981 -es esztendőben nyilvántartásba vett és nagyrészt elintézett 37 202 panaszt. Annál is inkább nem, mivel elég jelentős hányaduk, csaknem a felük megalapozottnak bizonyult. Ezen túlmenően, nagyon is oda kell figyelni arra a tényre, hogy hosszú távon a bírálat dandárja azokra a területekre összpontosul, amelyek közvetlenül összefüggnek a lakosság mindennapos életével, szükségleteivel és jogos igényeivel. Nem lehet napirendre térni afelett - s ezt szerencsére egyetlen felelősségét átérző, a következményeket tisztán látó irányító szerv és dolgozó sem teszi -, hogy évek óta viszonylag a legtöbb zokszót váltják ki a kereskedelem, a szolgáltatások, a lakásgazdálkodás fonákságai, valamint az egyes szervekben és szervezetekben még nem ritkán előforduló jelenségek, amilyen például a társadalmi tulajdon megkárosítása, a gazdasági és az állam- igazgatási szervek egyes dolgozóinak helytelen cselekvése és magatartása. Vegyük most - a tavalyi eredmények alapján - kissé közelebbről szemügyre azokat a lakossági panaszokat, amelyek az ellátásra, a kereskedelemre, a szolgáltatásokra vonatkoztak. Ez esetben is a tényleges helyzetet elködösítő megállapításokra csábít, hogy noha 5794 ilyen panasz érkezett, ami a szervekben és a szervezetekben uralkodó viszonyokat kifogásoló bíráló észrevételek után a legtöbb, számuk az előző évhez képest 1105-tel csökkent. Könnyű és könnyelmű dolog lenne a tényeket így kezelni, hiszen köztudott, hogy éppen tavaly - az elvitathatatlan részeredmények, főleg a nemzeti bizottságok e területen megnyilvánuló intenzívebb törekvései mellett - jócskán tapasztalhattunk igencsak bosszantó hiányosságokat. Hogy csökkent az ilyen jellegű panaszok száma? Nos, ennek - sajnos - az is egyik magyarázata, hogy ezen a területen a kedvezőtlen jelenségek évek óta tartó, különböző szintű és sokszor nagyon erélyes hangú elmarasztalását nem mindig követi előrelátó, átfogó helyzetrendezés, hanem sok esetben csak amolyan kampányszerű, ideiglenes megoldások. S ha azután a bírált fogyatékosság ismét ,,megfricskázza" az orrunkat, sokan inkább már csak legyintenek, ahelyett, hogy - amennyiben,a háttérben szubjektív okok húzódnak meg - továbbra is élnének a bírálat nem is annyira kicsorbult fegyverével. Egyszóval továbbra is komolyan kell vennünk azt a tényt, hogy viszonylag sok a panasz a termelő vállalatokra, a kereskedelemre és a szolgáltatásokra és BAROMÉTER A szakmunkástanulók az üzemben sajátítják el a varrás csínját-bínját. Előtérben Hatvanger Judit harmadéves tanuló
