Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-24 / 38. szám

I I —. meghibásodik a szövőgép, a hi"d ba helyét az elszakadt fonal azonnal megmutatja. Ha leáll az esztergagép, ugyancsak könnyen megállapítható, melyik része hibásodott meg. A gépkocsimotor hibáját is könnyen felfedezi a hozzáértő szakember, olykor már a motor hangjának alapján. Ha viszont egy elektronikus számítógép hibásodik meg, már nem könnyűi a hibamegállapítás, hiszen egy-egy ilyen gép néhány tízezer alkatrészből is állhat. A szem, a fül nem sokat segít ilyenkor, a fő szerepet a méréstechnika veszi át. Minden kis drótot, alkatrészt külön le kell ellenőrizni, míg a karbantartó eredményt éréi Persze, vannak olyan szisztematikus módszerek, amelyek gyorsabbá teszik a hibakeresést, a javítás meggyorsítható egész részegységek cseréjével, csak ez bizony nem olcsó eljárás. Van lehetőség azonban más, olcsóbb módszer alkalmazására is. Az alábbiakban erről szólunk.

Az elektronikában érdekes összefüggés van érvényben. Egy hibás alkatrész megtalálása mondjuk az integrált áramkörök és egyéb, a számítógéphez szükséges alkatrészek előkészített csomagjában mintegy 4 koronába kerül. Ha viszont a hibás alkatrészt bekötik egy szerelvényegységbe, akkor a hibamegtalálás - esetünkben - már 40 koronába kerül, vagyis az eredeti összegnek a tízszeresébe. Amennyiben pedig a szerelvényegységekből összeállított gép nem működik - egyetlen hibás rész miatt - akkor a hibamegtalálás és -javítás ára már 400 korona. Es ha a hibát már csupán a megrendelő fedezi fel, akkor a termelőnek rendbehozatalára az eredeti összegnek az ezerszeresét, esetünkben 4000 koronát kell adnia. Azt is hozzá kell tenni, hogy minden hiba csökkenti a vásárló bizalmát, és a termelő kockáztatja a termékei iránti érdeklődést. Tehát fölöttébb gazdaságos a hibás alkatrész mielőbbi felfedezése.

Az elmúlt évtizedekben az elektronikai iparban meghonosodott az a gyakorlat, hogy az alkatrészeket szerelvényegységekben kötik össze. Ilyen látható a tv- készülék vagy a rádiókészülék belsejében is. A számítástechnikában természetesen sokkal bonyolultabbak az ilyen lapok, s áruk 4000 és 8000 korona között mozog. Ha pedig az üveglaminát lapokra bekötik az alkatrészeket (többnyire az integrált áramköröket), akkor az értéke már 30 000-90 000 korona között mozog; és ha ebben a fázisban derül ki, hogy a szerelvényegység hibás, akkor ezt a pénzt úgymond kidobtuk az ablakon, hiszen az integrált áramkörök a leszereléskor tönkremennek. Mindebből az következik, hogy a szerelvényegységek ellenőrzése rendkívül fontos, s minden számítógép-gyártónak nagy figyelmet kell szentelnie ennek a területnek. Az elektronikai iparban tehát csupán az a termelő állhatja meg a helyét, amelyik azon kívül, hogy kiváló terméket képes szerkeszteni és kiváló alkatrészbázist teremt, képes a megbízható és gyors mérésre is. Csupán az ilyen gyártónak vannak esélyei a világpiacon.

Ennek a követelménynek megfelelő a helyzet az elektronikai ipar termelésében is. Míg az elektronikai termékek kereskedelmi forgalma évenként általában 12 százalékkal növekszik, a számítástechnikai termékek esetében e mutató növekedése eléri a 15 százalékot évenként, az automatizált mérőeszközök kereskedelmi forgalma már évenként 30 százalékkal növekszik. Míg az elektronikai termékek ára - a tömeggyártásnak köszönhetően - az utóbbi években csökken, a méréstechnikai termékeké emelkedik. A mérőműszerek, az úgynevezett tesztelök fontosságát igazolja az a tény.

A hagyományos mérési mód. Ily módon hetente 2-4 ezer pontot kellett leellenőrizni

(A szerző

felvételei)

hogy egyre több az embargó a velük való kereskedelemben. A csúcsszínvonalú tesztelöket a termelők mindaddig nem adják el, amíg nem pótolja még tökéletesebbel.

Hazánk elektronikai ipara sem lehet meg méréstechnika és alapos ellenőrzés nélkül. A tesztelöberendezések ára és a rájuk vonatkozó embargó miatt bizony a szerelvényegységek ellenőrzésében nagyon nehéz a helyzet. A szerelvényegységeket kézzel ellenőrzik, vagy csupán a minimális fokozatú gépi segítséggel. Egyetlen szerelvényegység leellenőrzése, kipróbálása még egy gyakorlott technikusnak is megtart egy hétig Hogy milyen állapotban teszi le hét végén a munkát, azt elképzelhetjük. Ugyanakkor nem kizárt, hogy éppen a szellemi, látási és fizikai fáradság lesz a tévedés oka. A számítógépvezérlésű automatizált tesztelő ezt a munkát egy másodperc alatt elvégzi, a hibalehetőség pedig gyakorlatilag kizárt.

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a hetvenes évek végén a Prágai Számítógép- kutatóintézetben fiatal műszakiak csoportja megkezdte egy szerelvényegység- tesztelő kifejlesztését. Úgyszólván a semmiből indultak ki. Nem volt lehetőségük ilyen berendezés megtekintésére, nem volt lehetőségük tapasztalatszerzésre. Csupán a külföldi cégek ilyen termékeiről készült képek, szórólapok álltak a rendelkezésükre, és néhány tűt vásárolhattak (ezekről a későbbiekben még szó lesz) néhány tíz dollárért.

Jan Uhlír mérnök, az alkotócsoport egyik tagja ezzel kapcsolatban a következőket mondja:- A kívülállónak talán reménytelennek tűnhet ez a helyzet, de mi tudjuk, miben

rejlik a tesztelő titka. Egy mikroprocesz- szorhoz, vagy egy közepes nagyságú számítógéphez viszonyítva a tesztelő nagyon egyszerű szerkezet. Csupán azt kell megoldani, annak a módját kell megtalálni, milyen legyen a mérési módszer. A műszaki eszközök előteremtése már nem olyan nehéz. A mikroprocesszor esetében ez éppen fordított.

Hallottam egy ironikus megjegyzést, hogy ahol elegendő a ceruza és a papír, ott mérnökeink is „nagyok“, de egyébként. . Ebben az esetben az iróniának nincs helye. Uhlír mérnök kollektívájának sikerült kigondolni a mérési módszert, amely minden különösebb dicsekvés nélkül felülmúlja a külföldön ismert módszereket. Lényegesen pontosabb, ami lehetővé teszi a jobb döntést, vagyis pontosabban meghatározza, hogy az adott áramkör még alkalmazható-e vagy már eldobható. A külföldi módszerek csupán a ,,jó-rossz“ feleletet ismerik, tekintet nélkül az adott célra.

További kemény diót jelentettek az aranyozott tűk. Egy-egy tesztelő berendezésen több ezer darab található belőlük, és arra szolgálnak, hogy a szerelvényegységet a mérőműszerhez kapcsolja. Csupán az elképzelés céljából: a tűket úgy rendezték el, hogy az egészre rátekintve az a benyomás keletkezhet a hozzá nem értőben, hogy az egy fakir szögekkel tele fekhelyének miniatűr változata. A szerelvényegységbe minden egyes tűt csak nagyon gyenge nyomással csatlakoztatnak, s ugyanakkor szavatolnia kell a tökéletes elektromos kapcsolást. Elég, ha egyetlen egy tű felmondja a szolgálatot, és a tesztelő nem dolgozhat. Az alkotócsoport tagjai jó néhány külföldi gyártmányú, illetve típusú tűt kipróbáltak. Élettartamuk - tekintettel az árukra - oly kicsi volt, hogy szinte használhatatlanok voltak. Másodszor is előkerült a papír és a ceruza. Ma már az általunk gyártott tűket szabadalom védi, és noha mindössze két koronába kerülnek (az aranyat is beleszámítva) megbízhatóságuk az összehasonlítható termékekéhez viszonyítva többszörös.

Azt mondtuk, hogy egyetlen tű benyomásához a szerelvényegységbe nagyon kevés eró kell, de a néhány ezeréhez már sok. Már nem elegendő a kéz vagy a csavarhúzó, szükség van segítségre is. És itt szóhoz jut a hidraulika, persze, nem akármilyen. Nagy erőt kell ugyan kifejtenie, ugyanakkor azonban finoman kell bánnia a tűkkel, hogy közülük lehetőleg egy se hibásodjon meg. Olyan hidraulikus brendezést sikerült készíteniük, amelyet ma már szintén csehszlovák szabadalom véd.

A tesztelő a szerelvényegységet néhány másodperc alatt leellenőrzi, és önműködően kiállítja a „kórlapot“. Hiba esetén pontosan meghatározza annak helyét és jellegét. Az ilyen szerelvényegység kijavítása ezt követően már csupán néhány tíz percig tart. A szükséges adatokat lyukszalag-szolgáltatja. A kiszolgálószemélyzet feladata csupán az, hogy gondoskodjon a berendezés zavartalan működéséről.

A tesztelő jelenleg próbaüzemei. A mintapéldány ára kétmillió korona körül mozog. Mintegy 30 nyugatnémet márka értékben tartalmaz külföldi alkatrészeket, a többi kizárólag hazai gyártmányú. Noha mindeddig csupán a kutatóintézetben működik, ára már így is többszörösen megtérült.

A tesztelő sikere alkotóinak köszönhető, főleg ötletgazdagságuknak. Nem'volt szükségük költséges kutatásokra, sem pedig a kozmikus műszaki berendezésekhez hasonló bonyolult műszerekre. Elektronikai iparunk képes hatékony gyártásukra és, ami ugyancsak nem mellékes, előnyösen értékesíteni is tudja. A tesztelő, amelyet a prágai kutatóintézetben fejlesztettek ki, eddig egyedüli a KGST-tagországok viszonylatában. Már eddig is nagy érdeklődést nyilvánítottak iránta a szovjet, az NDK-beli szakemberek, és megtekintették magyar és lengyel hozzáértők is.

Esélyekről beszéltünk az elején. íme, bizonyíthatóan vannak esélyeink az elektronikai iparban is, jóllehet nem titok, hogy ennek az ágazatnak van mit pótolnia. Ugyanakkor az is igazság, hogy mint egész, nem lehet minden szakaszon csúcsszínvonalú. Most arról van szó, hogy helyesen döntsenek arról, mit fejlesszünk, mely szakaszán érjünk el lehetőleg csúcsszínvonalat, miben legyünk szolid színvonalon önellátóak és miről mondjunk le. A nagyon nagy integráltságé áramkörök gyártásában számunkra nem gazdaságos a fejlesztés. A szovjet termelőknek, például a kijevi Krisztái vállalatnak az utóbbi időben olyan eredményeket sikerült e téren produkálnia, hogy számunkra kifizetődőbb a náluk való vásárlás. A nemzetközi munkamegosztás ezen a téren az utóbbi időszakban nagyon eredményes fejlődésnek indult. A szórakoztatóelektronika és az ipari elektronika terén is hasonló munkamegosztásra van szükség, mint az egységes számítógéprendszerek gyártásában. Hogy miben legyünk a legjobbak és miben törekedjünk csúcsszínvonalra? Például a tesztelök gyártásában. Olyan szakaszon tehát, ahol a kutatásokhoz nincs szükség óriási költségekre - ötletekre viszont annál inkább. Az elektronikában pedig még jó néhány ilyen terület akad.

MILAN ADÁMEK

A szerelvényegységek a tesztelőbe kerülnek

■ A tesztelő irányitópultjának képernyőjén néhány másodpercen belül megjelennek a teszt eredményei

Az érintkező tűk, melyek jóval olcsóbbak a külföldieknél