Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-09 / 27. szám
KÖVETKEZETESEN HALADJUNK AZ INTENZÍV FEJLESZTÉS ÚTJÁN Beszélgetés Milos Jakes elvtárssal, a CSKP KB Elnökségének tagjával, a CSKP KB titkárával A 7. ötéves tervidőszakra a CSKP XVI. kongresszusán előirányzott igényes feladatok teljesítésének, valamint a népgazdaság intenzív és hatékony fejlesztésének a biztosítása volt a témája annak a beszélgetésnek, amelyet Milos Jakes elvtárs folytatott Bohus Trávnicekkel, a Pravda főszerkesztőjével, Zdenék Horenível, a Rudé právo helyettes főszerkesztőjével, valamint Arnost Bakkal, a Pravda helyettes főszerkesztőjével. A beszélgetés legfontosabb részleteit az alábbiakban közöljük. JSZÚ 382. VII. 9. • Népgazdaságunk fejlődésének jelenlegi szakasza a feltételek és a feladatok szempontjából rendkívül bonyolult és igényes. Beszélgetésünk bevezető részében hogyan tudnád, Jakes elvtárs, tömören jellemezni a feladatok sajátosságait, s a megoldásukhoz vezető alapvető irányzatokat, utakat és módszereket?- A CSKP XVI. kongresszusán elfogadott irányvonal megvalósítására bonyolultabb feltételek között kerül sor, mint amilyenek a kongresszus idején voltak. Az is a sajátosságok közé tartozik, hogy az 1981 -1982-es évek alacsony növekedési üteme után a 7. ötéves tervidőszak 3. évében meg kell újítanunk a népgazdaság fejlődésének és a nemzeti jövedelem növekedésének a dinamikáját. Hangsúlyozni akarom azonban, hogy a CSKP XVI kongresszusán elfogadott alapvető irányzatok továbbra is érvényben vannak, sőt meg kell gyorsítani ezek megvalósítását. Ez elsősorban azt jelenti, hogy következetesebben kell érvényre juttatni a pártnak a csehszlovák népgazdaság intenzív fejlesztését célzó irányvonalát, mégpedig a társadalmi termelés hatékonyságának átfogó növelésével, valamint a munka minőségének a javításával minden területen. Emellett azt is alá kell húzni, hogy fejlődésünknek ebben az egyedül lehetséges irányában pótolhatatlan szerepe van a tudományos és műszaki haladás sokoldalú érvényesítésének, továbbá a szocialista gazdasági integráció folyamataiba való céltudatos és kezdeményező bekapcsolódásunknak, elsősorban a Szovjetunióval megvalósuló együttműködésben. Nem kevésbé fontos feladat az emberek mozgósítása, alkotó tevékenységük fejlesztése a XVI. pártkongresszuson előirányzott célok elérésében, valamint a gazdaságosság érvényesítése minden munkahelyen. A sajátosságok között elsősorban azt kell kiemelni, hogy a korábbi évektől eltérően a tüzelőanyag-energetikai, a nyersanyag- és az alapanyagforrások 1982-ben és a további években alapjában véve az elmúlt év szintjén maradnak, sőt az üzemanyagok fogyasztása csökkenni fog. Erre elsősorban azért van szükség, hogy csökkentsük termelésünk magas fokú energia- és nyersanyag-igényességét, melynek fontosságát pártunk központi bizottsága egyre jobban hangsúlyozza. Az életszínvonal megtartására és a külgazdasági kapcsolatok egyensúlyának biztosítására vonatkozó kongresszusi célkitűzések eléréséhez a 7. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem egész növekményét fel kell használni. A nemzeti jövedelem felhasználásában ezért bizonyos módosításokra volt szükség, elsősorban a személyi és a társadalmi fogyasztási alap részarányát kellett növelni a felhalmozási alap rovására. Ez szükségessé teszi a beruházások terjedelmének a korlátozását, valamint a rendelkezésre álló készletek jobb hasznosítását. Az említett és a további feladatok teljesítése a nehezebb feltételek között megköveteli az irányítási munka állandó javítását, a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének következetes tökéletesítését, az igényesség és a személyes felelősség érvényesítését. Indokoltan hangsúlyozzuk, hogy ahogy ma dolgozunk, úgy fogunk holnap élni. Ehhez azonban hozzá kell tenni - ahhoz, hogy holnap úgy élhessünk, mint ma, hatékonyabban kell dolgoznunk és jobban kell gazdálkodnunk. • Mit lehet mondani azok címére, akik a feladatok teljesítéséhez állandóan több nyers- és alapanyagot, energiát és munkaerőt igényelnek?- Ha figyelembe vesszük a fejlett tőkés államokhoz, valamint egyes területeken a szocialista államokhoz való összehasonlítás adatait, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy elegendő eszköz áll rendelkezésünkre a népgazdaság fejlesztéséhez. Ezért fel kell számolni azt a helytelen nézetet, hogy a gazdaság fejlesztéséhez, a nemzeti jövedelem növeléséhez több nyersanyagra, energiára, beruházásra és munkaerőre van szükség. A gazdasági szakemberek nagyon jól tudják, hogy külföldön azonos mennyiségű nyers- és alapanyagból, energiából sokkal nagyobb végső eredményeket érnek el, mint nálunk. Ez azt jelenti, hogy nagy tartalékaink vannak, s erőinket ezek kihasználására kell összpontosítani. Nyíltan meg kell mondani, hogy a források és a szükségletek közötti feszültségeket nem az említett eszközök hiánya okozza, hanem azok nem eléggé hatékony hasznosítása. A népgazdaság intenzív fejlesztésének az irányzata megköveteli, hogy a termelési eredmények növekedése megelőzze a források befektetésének a növekedését. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy több kiváló minőségű fogyasztási cikket és beruházási jellegű terméket kell gyártanunk, az élő és a holt munka kisebb mértékű felhasználásával. Ezért amikor a hatékonyság és a munka javításáról beszélünk, éppúgy szó van a munka-, az energia- és az anyagigényesség csökkentéséről, mint a termékek használati tulajdonságainak, minőségének és megbízhatóságának a javításáról. • Az említett feladatokkal kapcsolatban számos határozat született, amelyek helyességét maga az élet igazolta. A termelésben elért eredmények azonban nincsenek összhangban az ebben az irányban kifejtett igyekezettel.- Ennek több oka is van, elsősorban az, hogy a tudományos-műszaki haladás még nem vált a gazdasági aktivitás alapjává az egyes vállalatok, termelési-gazdasági egységek és minisztériumok szintjén. Az a kongresszusi irányvonal, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés tervezésének a gazdasági tervezés kiindulási pontjává, tengelyévé kell válnia, nem érvényesül kielégítő mértékben. Ez a feladat szorosan összefügg a tervezés és az egész gazdasági mechanizmus tökéletesítésének kongresszusi irányvonalával, melynek megvalósításához határozottabban kell támogatni az emberek alkotó képességeinek fejlesztését és érvényesítését, s fel kell számolni az egyoldalú reszortérdekek érvényesítését mind a tudományos-kutatási alapban, mind pedig a termelésben. A tudomány és a termelés egybekapcsolása a legfontosabb társadalmi problémák megoldásában, valamint a gazdasági tervfeladatok teljesítésében napjaink központi kérdésévé vált. A tudományos-műszaki haladásban hatalmas lehetőségek rejlenek, s ezek hatékony kihasználása olyan mértékben növelhető, amilyen mértékben az emberek elsajátítják az új ismereteket, s azokat konkrét használati értékekké változtatják a termelési folyamatokban. • Szerinted a tudománynak és a kutatásnak mire kellene azonnal reagálnia, hogy az-adott helyzetben ez össztársadalmi jelentőségű gazdasági eredményhez vezessen?- Bizonyára egyetértünk abban, hogy elsősorban a termelést megelőző munkák színvonalát és hatékonyságát kell javítani, ahol a műszaki tervezők fejében a kutatóintézetek munkája és a nemzetközi ismeretek alapján megszületnek az új gépek és termékek, amelyek gyártásához a technológusok megtervezik a szükséges alapanyagokat és az egyes munkaműveleteket. Tehát lényegében ezen a területen döntenek arról, hogy milyen lesz a termékek minősége, használati értéke, s milyenek lesznek a termelési költségek. Véleményem szerint a termelést előkészítő dolgozókat, a műszaki tervezőket, a technológusokat, a konstruktőröket kell mozgósítani abban az irányban, hogy állandóan szem előtt tartsák a nemzetközi műszaki fejlődést, s hogy gyorsabban reagáljanak minden újdonságra; nem kell minden áron arra törekedni, hogy saját eredeti utakon haladjunk, hanem azt is át kell venni, amit külföldön fejlesztettek ki, s itthon is hasznosítható. A tudományos-műszaki és termelési tevékenység következetesebb integrálásának céljaiból kiindulva olyan gazdasági légkört kell teremteni, amelyben termelési-gazdasági egységeink szinte „éhezik“ a műszaki haladás gyors és széles körű alkalmazását, főleg a termékek minőségének és műszaki színvonalának a javítását. Ebben az irányban azonban az önálló elszámolási rendszer és a szocialista érdemszerűség következetes érvényesítése nélkül nehezen indulunk el. Nagyon fontos például az, hogy a konstruktőrök és a műszaki tervezők a műszaki és a gazdasági paraméterekre vonatkozólag konkrét feladatokat kapjanak. Itt is érvényre kell juttatni a tudományos- műszaki fejlesztés hatékonyságát, a gazdaságosság követelményét, s a dolgozókat nem annak alapján kell jutalmazni, hogy milyen beosztásban ülnek, hanem hogy milyen hasznos munkát végeztek a társadalom számára. Az is fontos, hogy a konstruktőrök, a technikusok és a technológusok szorosan együttműködjenek a termelő kollektívákkal. Ebben az együttműködésben nagy tartalékok rejlenek, amelyek kihasználásához szélesebb mértékben kell alkalmazni az egyik legjobban bevált szervezési módot, a komplex racionalizációs brigádok tevékenységét. • Mi a véleményed az érdem szerinti munkabérezés feltételeiről, valamint arról, hogy alkalmazható-e nálunk a brigádokra lebontott munkaszervezés s a munka konkrét eredményeihez kapcsolt munkabérezés?- Az igazságos munkabérezéshez pontos mércékre van szükség. Ha valaki takarékoskodni akar az alapanyaggal, tudnia kell, hogy mennyit használhat fel, ismernie kell az igazságos, a műszakilag indokolt teljesítmény- és anyagfelhasználási normákat. Annak érdekében, hogy ezekről a politikai szempontból is fontos kérdésekről a termelő kollektívák is dönthessenek, érvényesíteni kell a brigádos munkaszervezési és bérezési formát, vagyis be kell vezetni a brigádok önálló elszámolási rendszerét. Számunkra is érvényes az, amit L. I. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán mondott: „Sokoldalúan kell ösztönözni a becsületes dolgozókat. A lusták és a selejtgyártók számára nem engedhető meg semmiféle rés, amely a rossz munkáért jó életet tenne lehetővé. Aki jobban akar élni, annak többet és jobban kell dolgoznia“. • Amint említetted, el kell mélyíteni a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködést a szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval. Milyen új feladatokról van szó ezen a területen?- A szocialista közösség országai hatalmas gazdasági potenciállal rendelkeznek. Ez tovább növelhető, ha erőinket nemcsak a sürgős problémákra összpontosítjuk, hanem a gazdasági és a szociális fejlődés távlati feladataira is. Elsősorban a tüzelőanyag-energetikai forrásokra, az élelmiszerek termelésére, Valamint a nemzetközi csúcsszínvonalat képviselő gépipari termékek gyártására gondolok. Amint azt a Husák elvtárs által vezetett küldöttségünk szovjetunióbeli látogatása alkalmából kiadott közlemény is hangsúlyozta, a szocialista közösség minden szükséges eszközzel rendelkezik bármilyen bonyolult szociális és gazdasági * probléma megoldásához. E lehetőségek közös érdekű és maximális kihasználását segíti majd elő az a tanácskozás is, amelyet a KGST-országok legmagasabb szintű képviselői a gazdasági kérdésekről fognak tartani. Pártunk nagy figyelmet szentel e tanácskozás előkészítésének, s javaslatainkkal, mi is hozzá akarunk járulni a közös gazdaságpolitika koordinálásához és kidolgozásához, az irányítási mechanizmusok közelítéséhez, a KGST keretében végzett munka hatékonyságának növeléséhez, hogy gyorsabban és kötelezőbben kerüljenek megoldásra a kooperáció és a gyártásszakosítás kérdései, s a termelési együttműködés azokra a termékekre is kiterjedjen, amelyeket a szocialista államok többsége az iparilag fejlett tőkés országokból importál. Arról van szó, hogy az Egyesült Államok vezette egységesített gazdasági nyomással szemben a KGST-országok szilárd egységben, koordinált gazdaság- politikájuk alapján léphessenek fel. • Milyen feladatokat jelent a népgazdaság intenzív fejlesztése a pártszervezetek és a kommunisták számára?- Elsősorban arról van szó, hogy a CSKP XVI. kongressszusának politikáját minden kommunista helyesen értelmezze, s a jelenlegi bonyolult feltételek között aktívan segítse elő annak megvalósítását. Ez azonban önmagában nem lenne elégséges, hiszen a XVI. kongresz- szuson a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok teljesítéséhez a dolgozók abszolút többségének aktív részvételére van szükség. Ezért a pártszerveknek és a kommunistáknak a Forradalmi Szakszervezeti Szövetséggel, a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel, a Nemzeti Bizottságokkal, a Tudományos-műszaki Társasággal, valamint a Nemzeti Front más szervezeteivel együttműködésben gondoskodniuk kell a kongresszusi feladatok teljesítésében megnyilvánuló egységes eljárásról, arról, hogy mindenki ismerje a saját feladatát, s hogy a vezető dolgozók feltételeket teremtsenek ezek teljesítéséhez. Ezért a pártszervezetek tevékenységében előtérbe kell helyezni az 1982. évi terv feladatainak teljesítésére irányuló törekvések támogatását, a dolgozók munkakezdeményezésének helyes irányítását, a kezdeményező tervezés teljes támogatását, a dolgozóknak az irányításban való részvételét, az igazságos munkabérezésről való gondoskodást, az élenjárók tapasztalatainak a kihasználását, valamint az akadályok qs a fogyatékosságok idejében való felszámolását. A pártszervezeteknek azzal is törődniük kell, hogy a problémák megoldásánál az össztársadalmi szempontok érvényesüljenek, s hogy szilárduljon a munka- és az állami fegyelem. Mindez megköveteli az eszmei-nevelő és a tömegpolitikai munka széles körű fejlesztését. A pártszervezeteknek figyelemmel kell kísérniük a dolgozók észrevételeit és szükségleteit, reagálniuk kell ezekre, s harcolniuk kell minden olyan megnyilvánulással szemben, amely akadályozza a párt politikájának megvalósítását, támogatniuk kell a bírálat és az önbírálat fejlesztését, mint a fogyatékosságok felszámolásához vezető leghatékonyabb utat, s nem szabad elkerülniük a konfliktust azokkal, akik ártanak a párt, az állam és a dolgozók érdekeinek. Tömörebben mondva arról van szó, hogy erősíteni kell a pártszervezetek harckészségét, s növelni kell a pártmunka hatékonyságát. Határozottan fel kell lépni az osztályellenség olyan próbálkozásaival szemben, amelyek kétségbe vonják utunk helyességét, amely az előforduló nehézségek és akadályok ellenére a legfontosabb célhoz vezet - népünk élet- színvonalának és szociális biztonságainak megőrzéséhez, s a világbéke megszilárdításához, szoros együttműködésben a szocialista közösség országaival és a társadalmi haladás erőivel.
