Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-24 / 38. szám
ÍJ szó 3 982 IX. 24 Változások az észt vidéken , írta: GUSTÁV TINSPOEG, az Észt SZSZK Minisztertanácsa elnökének helyettese, a tervhivatal elnöke Tallinn, a főváros központja. A város a Finn-öböl déli partján fekszik 175,4 négyzetkilométeren. (APN-felvételek) Állítsunk szembe két számot: 300 és 1400. Az első - a köztársaság mai erős kollektív gazdaságainak, a kolhozoknak és szovhozoknak a száma. A másik a majorságok száma (1 -tői 30 hektárig terjedő területtel) Észtországban 1940- ben. Akkor a lakosság 66 százaléka élt falun, ma - 29,5 százaléka. Akkor kétszer annyian dolgoztak a mezőgazdaságban, mint most, de háromszor kevesebbet termeltek. Észtországban mostanában gyakran beszélnek a tanyák „kihalásáról“, mindenekelőtt azzal összefüggésben, hogy a fiatalok nem akarnak ott élni. A fiatalok jogosan törekednek arra, hogy a városi típusú községekben saját modern, divatos összkomfortos házaikban éljenek. A majorok, tanyák lakosait sosem kényszerítették, s ma sem kényszerítik arra, hogy a kolhozok és szovhozok új központi településeibe költözzenek. Ez a folyamat természetes úton valósul meg: aki akar, beköltözik, s ingyen kap összkom- fortos lakást vagy telket háza felépítéséhez (ehhez még kölcsönöket is). Az új településeken könnyebben és nagyobb lendülettel oldják meg nemcsak a termelési problémákat, hanem a szociáli&'kér- déseket is. Minden településnek van saját kulturális és bevásárlóközpontja, sportlétesítményei stb. A megmaradt tanyák mindinkább hétvégi házakba, nyaralókká válnak. Agyere- kek itt töltik szüleiknél a szabad idejüket, ide járnak pihenni, segítenek az idénymunkákban. Természetesen ma már nyoma sincs a tanyákon a környező élettől való elszakadásnak. Észtországot jó állapotban levő autóutak sűrű hálózata borítja, autóval gyakorlatilag minden tanya megközelíthető. Természetes jelenség, hogy a vidéki lakosság beköltözik a városokba. Jelenleg a mezőgazdaságban a munkaképes lakosság 12 százaléka dolgozik, de ez az arány a jövőben még tovább fog csökkenni. Már ma is vannak olyan gazdaságok, amelyek munkaerőgondokkal küszködnek. Főleg a szakképzett munkaerő hiányát érzik. Számos gazdaságban azonban azzal magyarázható a munkaerőhiány, hogy a gazdaság vezetői nem fordítanak elég gondot a termelés gépesítésére, a szolgáltatásokra, a falu kulturális színvonalaÉsztországban tízezer emberre több mint 42 orvos és 125 kórházi ágy jut - a legtöbb a világon, összehasonlításként néhány adat: az NSZK-ban, ugyancsak tízezer emberre, 25,9 orvos és 116 kórházi ágy jut. Az Egyesült Államokban ez a mutató 22,5 és 64, Olaszországban 19,8 és 93,7: Nagy-Britanniában 16,4 és 84,3; Japánban 16,2 és 106; Franciaországban 15,3 és 100. Ezek vitathatatlanul imponáló adatok, de ötven évvel ezelőtt senki sem hitte volna, hogy az országban sikerülhet elérni ilyen óriási sikert - mert ez az - ilyen rövid idő alatt. Észtország 1818-tól 1940-ig burzsoá köztársaság volt. Kormánya a lakosság egészségügyi ellátását a lakosok privát problémájának tekintette. Az orvosi segítségnyújtás néhány ember számára kitűnő jövedelmi forrás volt, a nélkülöző tömegek számára gyakorta tragédiával végződő probléma. Hiszen például a hospitalizálás a tallinni városi kórházba 35 koronába került - egy munkás havi bérének felébe. A szülésnél való segítségnyújtás első két órájáért 7 koronát, minden további óráért 2,5 koronát kellett fizetni. Nem meglepő tehát, hogy Észtország az európai gyermekhalandósági listán ,.előkelő“ helyet foglalt el: A 30-as években az újszülöttek 27 százaléka nem érte meg az egy évet. A tertőző betegségek, a tuberkolózis ra. Napjainkban a falusi lakosság éppen olyan igényes életkörülményeire, mint a városiak. Sokszor még igényesebb is. A magas keresettel sem lehet az embereket a faluban tartani, ha unatkoznak ott. (Észtországban 1981-ben a kolhoztagok átlagos havi keresete magasabb volt, mint a munkásoké és hivatalnokoké.) Ma sok falusi városi módon él, csak éppen falusi munkát végez. Az új nagyközségek lakóházai összkomfortosak és minden kéznél van: a bevásárlóközpont, a középiskola a gyerekek számára, a művelődési ház, a mozi, a zeneiskola, a szoigáltatóház, a vendéglő, a sportpályák ... Észtország mezőgazdasága az állat- tenyésztés fejlesztésére szakosodik, s ezen a téren már jelentős sikereket ért el. A köztársaság egy főre eső hústermelése (vágósúlyban) 133 kg, tejtermelése 791 kg. Az elmúlt évek során az átlagos gabonahozamok elérték a hektáronkénti 26 mázsát a 40-es évek 11 mázsájával szemben. A falvakban a termelési és szociális folyamatok bonyolultabbá válása fokozott követelményeket támaszt a gazdaságok vezetőivel szemben. A kolhozelnökök és Ilyen házakat építenek maguknak a Kanumjae járás E. Vilde nevét viselő kolhozának tagjai. (minden ország szociális és társadalmi elmaradottságának bizonyítékai) a lakosság életének fő veszélyeztetői voltak. Egy megrázó adat: 1939. január elsején 10 291 olyan embert tartottak nyilván, akik a tuberkulózis ragályos, a környezetükben élők számára veszélyes formájában szenvedtek, de közülük mindössze 87 személyt ápoltak kórházban. A burzsoá Észtország egészségügyi szolgálatának nem volt sem ereje, sem pénze a betegségek pusztításának megfékezésére. Kormánya 1939—40-ben például egy főre (mai értékében) mindössze 45 kopejkát utalt ki. összehasonlításként: 1945-ben (Észtország 1940 augusztusában csatlakozott a Szovjetunióhoz), tekintet nélkül a súlyos háborús időkre, orvosi ellátásra 11 -szer többet, 1965-ben 75-ször többet szántak. Amikor Észtország csatlakozott a Szovjetunióhoz, 1100 orvosa volt - tízezer lakosra tíz. 1944-re orvosai száma jelentősen csökkent, mivel a három évig tartó kegyetlen fasiszta uralom alatt minden második orvost megöltek vagy elhurcoltak az országból. Ezenkívül a köztársaság elveszítette egészségügyi létesítményei nyolcvan százalékát. Gyakorlatilag mindent elölről kellett kezdeni. Ennek ellenére 1965-ben már ötezer orvosa volt a köztársaságnak, helyreállították a lerombolt egészségügyi központokat és szovhozigazgatók 97 százaléka felsőfokú vagy középfokú szakképzettséggel rendelkezik. További szakemberek segítik munkájukat: minden gazdaságban átlagosan harminc közép- illetve felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember dolgozik. A kolhozok és szovhozok vezetőinek munkáját segíti az ipari televízió is - már sok helyütt. Meggyőződésünk, hogy a közeljövőben már csak a nagyipari, tudományos módszereket alkalmazó mezőgazdasági termelés lesz rentábilis. Az ilyen óriási termelési és szociális változásokra az észt vidéki emberek életében csak a Szovjetunió népeinek testvéri szövetségében kerülhetett sor. 1953-ig a 15 köztársaság közül Észtország az első helyen állt az össz-szövet- ségi költségvetésből számára kiutalt befektetéseket illetően (egy főre számítva). 1945-ben a köztársaságba a Szovjetunió más területeiről 1,6-szor több élelmiszer érkezett, mint amennyit innen szállítottak az ország más részeibe. Ipari termékeket tízszer többet kapott Észtország, mint amennyit szállított. Ezek a mutatók csak 1956-ban lettek többé-kevésbé kiegyensúlyozottak. Észtország, amely a Szovjetunió területének 0,2 százalékán terül el és lakosságának 0,6 százalékát teszi ki, ma a Szovjetunió összes te/rermeiesei ív* 1.3 százalékát, hústermelésének 1,3 százalékát és sajttermelésének közel 2 százalékát adja. újakat építettek. Ha a múlt tapasztalatai alapján ítélünk, a burzsoá Észtországnak ehhez legalább száz évre lett volna szüksége. Észtország kis köztársaság, s kizárólag saját erejéből nem tudott volna ilyen eredményeket elérni. A 40-es években a Szovjetunió legkülönbözőbb részeiből érkeztek ide orvosok, és az egyes szakorvosokat ma is a köztársaság területén kívül képezik. Viszont a betegek ma már ötven féle szakorvost kereshetnek fel anélkül, hogy el kellene hagyniuk a köztársaság területét. Az egészségügyi ellátásban napjainkra a megelőzésre került a hangsúly. Évente átlagosan a lakosság több mint fele vesz részt a tömeges ellenőrzéseken, szűrővizsgálatokon. T ermészetesen mindezt ingyen. Végeredményben rmqden ország orvosi ellátásának helyességét az egészségügyi statisztikák bizonyítják. Észtországban több mint húsz éve ismeretlen a trachoma, a gyermekbénulás, a torokgyík, a tularémia, a brucellózis. Erőteljesen csökkent a tuberkolózisban való megbetegedések száma, a gyerekeknél például több mint hatvanszorosan. A szovjethatalom évei alatt 15 évvel - 56- ról 71 -re - emelkedett az átlagos életkor, s ötödére csökkent a gyermekhalandóság. A Szovjetunió 1990-ig szóló élelmiszerprogramja új távlatokat nyit az észt mezőgazdaság számára. Az élelmiszerprogram értelmében a köztársaságban kiszárítanak és mezőgazdaságilag hasznosítanak 170 ezer hektár földet. Tíz év alatt a hús évi átlagos termelése eléri a 235-240 ezer tonnát, a tejé az 1,3-1,4 millió tonnát, a gabonáé az 1,5-1,6 millió tonnát. Az élelmiszerprogram értelmében ezeket a feladatokat a szociális kérdésekkel együtt kell megoldani, hogy valamennyi észt tanya modern faluvá változzon. Számok, tények, érdekességek A köztársaság területe: 45,1 négyzetkilométer Lakosainak száma: 1,5 millió Fővárosa: Tallinn - 386 ezer lakos • Az ország gazdaságát a fejlett ipar és az intenzív mezőgazdaság jellemzi. Legfőbb ásványkincse az olajpala, amelyből évente 30 millió tonnát termelnek ki és a tőzeg, amelynek évi kitermelése meghaladja az 1 millió tonnát. Nagyrészt az olajpalára és a tőzegre épül a köztársaság villamosenergiatermelése (összesen évi 18 milliárd kilowattóra). • A mezőgazdaságilag hasznosított földterület 2,7 millió hektár, ebből 840 ezer hektár a vetésterület, a többi rét és legelő. • A legfontosabb mezőgazdasági ágazat az állattenyésztés- főleg a tejelő állatok és sertések tenyésztése jelentős. A Szovjetunióban itt érik el a legmagasabb tejhozamokat- 1 fejőstehéntől évente 3215 litert. • A 690 ezer aktív munkaképes lakos megoszlása a gazdasági ágazatokban: ipar - 33,2 %, építőipar - 9,1 %, mezőgazdaság- 12 %, közlekedés és távközlés- 9,5 %. • A vezető ipari ágazat a gépgyártás, főleg a kevés fémet, ellenben szakképzett munkaerőt követelő ágazatok - mérőműszerek gyártása, elektrotechnika, rádiótechnika. Gyártanak azonban kotrógépeket, útépítőgépeket, olajfeldolgozó- és hűtőberendezéseket is. • A keleti-tengeri finn népekhez tartozó észteknek rendkívül magas fokon áll kórusmüvészetük. 1869-től rendszeresen rendezik meg a fővárosban a dalosünnepélyeket több ezer énekes részvételével. A világ legfejlettebb egészségvédelme
