Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-10 / 36. szám

Krométft lakossága nem haladja meg a húsz­ezer tót, hazánk kisebb járási székhelyei közé tartozik. A városka főterét azonban annál szebb vi­rágágyak és gondosan karbantartott, jellegzete­sen árkádos házak dí­szítik. > KROMERIZI MKMO»! A város legérté­kesebb műemléke a pompás kerttel övezett hatalmas kastély, melynek helyén mára Nagy­morva Birodalom Idejében is jelen­tős erődítmény ál­lott. Mai alakját az 1600-as évek leg­végén nyerte el. Az átépítési munkála­tokat a rene­szánszkori olasz építőművészet egyik legnagyobb egyénisége, Gio­vanni Pietro Ten- cat la irányította. A turistaparadi­csomnak számító kas­télykertet árnyas sétá­nyok, csillámló szökő­kutak teszik hangula­tossá. Kép és szöveg: GYÖKERES GYÖRGY A várkastély egyik legékesebb terme a 14 méter magas és csak­nem 40 méter hosszú, freskókkal díszített ta­nácsterem. Gyorsan, olcsón, jóízűen enni - ez mindany- nyiunk kívánsága. Városunkban, Bartislavában habár még nem megfelelő mértékben, de van erre is lehetőség. Akinek a Duna partján akad intéznivalója, jól ismeri az uszoda melletti A hen­teshez címzett talponállót, amelyik már két és fél éve kínálja gazdag választékát. Egyszerre hat­van vendég étkezhet kulturált körülmények kö­zött és válogathat az ínyencfalatokból. Hogy mit kínálnak? Főtt, füstölt és grillezett csülköt, főtt nyelvet, májat és töpörtyűs disznótoros kását. De naponta kapható itt háromféle leves, gulyá­sok, sült kolbász, hurka stb. ­Ottjártunkkor az üzletvezetőt, MichaI Zakót nem találtuk meg az irodájában.- A pénztárban ül - mondta valaki, s eltűnt a konyhába vezető ajtó mögött. Később a főnök irodájában tisztázódott a helyzet. - A pénztáros­nő gyermeket vár és ebben a melegben elfárad a sok üléstől. Nem akarom, hogy valami baja essék, így beültem helyette én. Nálunk ez a ter­mészetes - mondta az üzletvezető. - Ilyenkor déltájban nagyon sok a munkánk, hiszen a közel­ben levő hivatalok dolgozói rendszerint nálunk étkeznek, ők a törzsvendégeink. Tizennégy dolgozó igyekszik finom falattal várni a napi 1000, de van úgy hogy 2000 vendéget. Hajnali öt órától folyik itt a munka, hogy a "félnyolcas nyitásnál már friss ételek várják az enni szándékozókat. S aki arra jár, láthatja, hogy ilyenkor már jó páran várnak az üzlet előtt. - A múlt hónapban 180 ezer korona volt a bevételünk, s itt figyelembe kell venni, hogy a legdrágább étel (10 dekás adag) 7 koro­na 80 fillérbe kerül. - A reggeli tumultus után egy kis pihenő következik - mondta Michal Zák, majd úgy fél tizenegy táján ismét megsokszoro­zódik a munkánk. Délután már csak elvétve jön be vendég, mert mindenki haza igyekszik.- Megérzik a turistaidényt? - érdeklődtünk.- Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok, de mi nem érezzük. Hogyan lehetséges ez? A felelet nagyon egyszerű. A nagy melegben kevesebbet esznek az emberek, inkább kívánják a folyadé­kot, mint a zsíros, nehéz ételeket. Ezért keve­sebb a vendégünk nyáron, mint az év többi hónapjában. S mit ihatnak a vendégek? A vezető megmu­tatta a választékot, ötféle üdítő ital áll a vendé­gek rendelkezésére s az igényesebbek két deci borral öblíthetik le az elfogyasztott zsíros falato­kat. - Többet nem adunk, csak két decit, erre nagyon ügyelünk. Körülnéztünk a talponállóban, de a konyhá­ban is. Bozena Víglasská a főszakács helyet­tese megmutatta a korszerűen berendezett konyhát. A nagy mosogatóknál serény munka folyt, a mosogatólányoknak gyorsan járt a ke­zük, hiszen elmosni ennyi tányért, evőeszközt és tálcát, igazán nem gyerekjáték. - Sajnos a mosogatógépünk, amely a tálcákat és az evőeszközöket mosná, három héttel ezelőtt el-' romlott s a Fémfeldolgozó Vállalat szerelői vá­ratnak magukra.- Nem nehéz ilyen sok adagot főzni? - fag­gattuk a szakácsmestert.- Mi az a több száz adag? - hangzott a válasz. - Én azelőtt tizenhárom évig a Slovnaft konyháján dolgoztam. - Gyorsan hozzátok a pa­callevest - hallatszott a kinti helyiségből, s Bo­zena Viglasská elnézést kérve, adagolni kezdte az ételt. Megfigyeltük, hogy a tányérok nem hagyomá­nyosak, hanem műanyagból vannak. - Csak leveseket mérünk porcelán tányérba. És ezek­kel is van gondunk elég, mert hamar kicsorbul a szélük, eltörnek. Ezért használunk NDK gyárt­mányú műanyag-tányérokat. Egyforma a sú­lyuk, rugalmasak, könnyűek. Figyelembe vettük, hogy a pult mögött álló négy dolgozónknak gyorsan kell kimérnie az ételt, megállapítania az árát - így ezek mellett döntöttünk. Annak ellenére, hogy az itt étekezők nem tudnak a gondokról, akad ezekből is elég. Kevés a munkaerő, nincs, aki összeszedje a használt edényeket, evőeszközöket. Pedig ezek nélkül üzemelni nem tudunk, mert vendégeink csak tiszta asztalok mellett étkezhetnek - mondta gondterhelten az üzletvezető. - Két munkaerőnk hamarosan elmegy tőlünk és nincs kivel helyet­tesíteni őket. Hogy mi lesz, még nem tudom tárta szét a karját Michal Zák. Elbúcsúztunk. A falatozó vendégei türelme­sen várakoztak a tálaló pult előtt és kérték a kiválasztott ételt. Percek alatt sorra jutva elfogyasztották, s jóllakottan folytatták útjukat. PÉTERFI SZONYA ÚJ sz 8 1982. IX.

Next

/
Thumbnails
Contents