Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-10 / 36. szám
A gyárba igyekvő emberek dideregnek a szeptemberi hűvös reggelen. Ezért is szaporázzák a lépteiket. A fiatalok sem képeznek kivételt. Közülük ősszel többen magukra öltik a néphadsereg egyenruháját, s ott bizony még később is a reggeli tornán derékig levetkőzve kell részt vennünk. Természetesen néhány hét alatt hozzászoknak, megedződnek, a maihoz hasonló hűvösebb időt észre sem veszik majd.- A bevonuló sorköteleseknek az üzemben immár hagyományosan búcsú- összejövetelt rendezünk - tudjuk meg Éliás Tibortól, a galántai bútorgyár szakelőadójától. - Ajándékot és emellé egy, az üzem címével ellátott levelezőlapot kapnak. Ha címükkel együtt visszaküldik a katonai eskü alkalmából, karácsonyra könyvajándékot kapnak. Ünnepélyes keretek között fogadjuk azokat is, akik a leszerelés után visszatérnek munkahelyükre. Nem közömbös számunkra, hogy a fiatalok a tényleges katonai idő letöltése után visszatérnek-e vagy búcsút vesznek az üzemtől. Két év nem nagy idő, de elég ahhoz, hogy a ma még felületes fiatalok élettapasztalatokat gyűjtsenek és fegyelmezettekké váljanak. Három fiatallal beszélgettünk erről a gyárban. Tetszik az egyenruha A karbantartók közül ö a legfiatalabb. A segédlevelén jóformán még meg sem száradt a tinta, mégis hamarosan bevonul a tényleges katonai szolgálatra. Amint hozzáfognak a javításhoz, munkatársai ugratják, hogy ha bevonul, vége lesz a gondtalan életnek, a kényelemnek. Peter Holub csak mosolyog rajtuk.- Tudom, hogy a néphadseregben nagyobb a fegyelem, mint nálunk a gyárban, de ez nekem nem okoz gondot, tudom, mi vár rám. Több olyan barátom van, akik már letudták a katonai szolgálatot, azoktól csak jót hallok, dicséröleg beszélnek a katonai életről. Megférfia- sodva tértek haza. A hatalmas villás kulccsal meglazítja a csavart, társaival kiszereli a gép meghibásodott részét. Megtörli olajos kezét, majd mosolyogva folytatja.- A Honvédelmi Szövetség kiképzőközpontjában a rádió adó- és vevőállomás üzemvitelével, karbantartásával ismerkedtem meg. Szerettem a foglalkozásokra járni, az egész idő alatt csak kétszer hiányoztam. A helyi ifjúsági tánczenekarban én vagyok a technikus. Az erősítő kisebb hibáit magam is meg tudom javítani. Szereti a zenét, az úszást, a foglalkozást, amit az édesapjától, aki egyébként a gyár legjobb újítója, örökölt. Január óta dolgozik segédként a gyárban, igyekszik úgy helytállni, hogy apjának ne kelljen miatta szégyenkeznie. Kettesben gyakran megvitatják a szakmai kérdéseket. Odahaza időnként segít takarítani, de itt a két lánytestvérem végzi ezt el. A katonaságnál pedig szobát takarítani, folyosót felmosni kell... A szakmát is megtanultam, átesek maid a katonai szolgálat nehezén is. Azt szeretném, ha jó katona válna belőlem. Ezt megalapozta a Honvédelmi Szövetség kiképző központjában, ahol amellett, hogy megszerezte a hajtási jogosítványt, megtanulta a géppisztoly szétszedését, összerakását, egyszóval a kezelését. A kézifegyvert a lőtéren is kipróbálta, közepes eredménnyel. A nyelv sem okoz majd számára gondot'- Az ismerőseim, barátaim ugratnak, hogy így meg úgy lesz a katonaságnál.-ott bizony rendetlenséget hagy maga után, mire édesanyja megjegyzi: ,,A néphadseregben majd embert faragnak belőled“.- Aztán nehogy ott maradj - jegyzi meg az egyik munkatársa.- Ki tudja, két év alatt mi történik velem, talán még hivatásos katona, lesz belőlem. A jó szakemberre a néphadseregben is szükség van. Szavaira hangos nevetés a válasz, pedig Peter Holub, amint négyszemközt elárulta, foglalkozik ezzel a gondolattal. Azt mondja, minden a körülményektől függ majd. Tetszik neki az egyenruha, a katonaélet, a végleges döntés azonban még hátra van. Jogosítványt szerzett A csiszolórészlegen dolgozik. Különös siltes sapkáját, amelyet irigyelnek tőle a haverok, egy kárpitos barátja varrta. Csíkos tengerésztrikót visel. Egymás után csiszolja a szekrényajtókat, majd amikor végez vele, hozzáfog a fényezett betétek csiszolásához, közben szalagot cserél. Nincs senki a közelében, nem tud kivel beszélgetni, amire egyébként úgysem volna ideje; teljesítménybérben dolgozik.- Az asztalosszakmát Szlovákia fővárosában tanultam ki, egy éve dolgozom a galántai bútorgyárban. Naponta ingázom a munkahelyem és lakóhelyem között- mondja, majd hozzáteszi. - Ősszel minden bizonnyal én is bevonulok.- Csak nem fél?- Azt nem, de tudatosítom, hogy az első hetek nehezek lesznek, nem lesz könnyű a katonás rendet, a fegyelmet megszokni. Gombot felvarrni megtanultam, de takarítani bizony nem szoktam, Tudom, hogy túloznak. Ha ók kibírták, én is megállóm a helyem, s ha visszatérek a polgári életbe, én is ijesztgetem majd a fiatalokat - összegezi elképzeléseit. - Igen megszerettem a gépkocsivezetést, az is megtörténhet, hogy két év múlva szakmát változtatok. Férfiasán végigsimítja keskeny barna bajuszát s szótlanul továbbdolgozik. Minden bizonnyal gondolatban a délutáni programját állítja össze. Valamit segít a ház körül, aztán a gyalupad kerül sorra, majd végre úszik egyet a nagyfödémesi medencében, este pedig elmegy zenét hallgatni, táncolni. Minden bizonnyal valakit hazakísér, már csak azért is, hogy legyen majd kivel leveleznie.- Ha egy év múlva sikerülne megszereznem a Példás katona jelvényt, az volna csak meglepetés ismerőseim körében - kiállt utánam nevetve. Í Ma még félénk Mikus Tibor segédmunkásként már két éve dolgozik a gyárban. A helyi szerszámgépgyárban volt egy ideig szakmunkástanuló, de meggondolta magát és otthagyta. Jelenleg az a munkája, hogy a fényező szalag végén két asszonnyal együtt leszedi a bútordarabokat, majd állványra rakja. Amint mondja, elégedett a sorsával, a keresetével. Vékonydongá- jú, szőke fiú, de ennél a munkánál izmai megkeményedtek. Sajnálja, hogy nem tud úszni, a kiképző központba sem járt. Megfeledkeztek róla. Eredetileg örült ennek, nem reklamált, most pedig, amikor közeleg a bevonulás ideje, bosszankodik, hogy az alapkiképzést sem sajátította el.- Nem hiába mondják az idősebbek, hogy a fiatal néha meggondolatlan, csak a mának él, csak a kényelmet keresi - kezdi el a beszélgetést. - Később aztán megbánja. Így vagyok ezzel jómagam is. Inkább futballoztam a taksonyiakkal, ahelyett, hogy kiképzésre jártam volna. Az igazat megvallva, tartok is a katonai élettől. Számomra nehezek lesznek az első napok. Elhallgat, szorongva gondol arra, milyen lesz az élete az egyenruhában, közben minden bizonnyal azt latolgatja, hogy jó lenne a hadseregben szakmát tanulni, ha mást nem, megszerezni a hajtási jogosítványt. Az életet alig ismeri. Takarítani, rendet tartani a műhelyben tanult meg. A futballon kívül számára a zene jelentett szórakozást. Abban bízik, hogy mindkettőre lesz majd alkalma a néphadseregben is.- Sok ismerősöm van, lesz kivel levelezni - szögezi le, aztán meg abban bízom, hogy szabadságot is kapok, nemcsak azt, ami jár, hanem jutalomként is. Úgy akarok szolgálni, hogy ha leszerelek, elmondhassam: embert faragtak belőlem. Halkan, félénken beszél, de néhány hónap múlva már bátrabb, erősebb lesz, s ha visszatér majd a gyárba, munkatársai bizonyára elcsodálkoznak: megem- beresedett. Rajta is múlik, hogy így legyen. NÉMETH JÁNOS ÍJ SZÚ 9 982. IX. 10. IFJÚ KUTYABARÁTOK KÖZÖTT Ipolyságtól (áahy) néhány kilométerre, a Jankó Král' Pionír- és Ifjúsági Ház táborában 41, érdekes kedvtelésnek hódoló, 15-18 év közti lány és fiú táborozott tíz napig. Szlovákia valamennyi részéből azokat a fiatalokat hívta meg ide a Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága, akik a legjobb eredményeket érték el kutyájuk kiképzésében. A legjobbak találkozója Tehát az ifjú kinológusok táborában jártunk. Az érkezők, bár létszámuk szerint egy autóbuszban is elfértek volna, kettővel utaztak Léváról (Levice), ugyanis a négylábú barátaiknak is helyre volt szükségük. A kutyák nagy csaholás közepette telepedtek le a táborban az árnyas fák alá. Néhány szervezési kérdés megbeszélése után sor került az ünnepélyes megnyitóra. A fiatalok a kutyákkal együtt kettes sorba álltak, így üdvözölték Ludovít Tusant, a tábor vezetőjét és a többi vendéget. A megnyitó után először a négylábúakat szállásolták el az előre elkészített ólakba. Ekkorra megérkezett a körzet ügyeletes állatorvosa, hogy elvégezze a kötelező ellenőrző vizsgálatot.- Táborozásunk célja, hogy felmérjük, milyen szinten van Szlovákiában a kutyakiképzés, hogy áttekintést nyerjünk, milyen eredményeket érnek el az egyes körökben, ugyanis ide valamennyi klubból a legjobbak érkeztek - tájékoztatott a táborvezetö. - Tulajdonképpen szakmai továbbképzésnek is nevezhetnénk az itt eltöltött időt, hisz lehetőség nyílik a tapasztalat- és véleménycserére, s nem utolsósoroan vizsgákat is tehetnek a megfelelő szintet elérők. Előre kidolgozott program szerint folyik az élet a táborban. A hat órai ébresztő után nemcsak a gazdák, hanem * a kutyák is reggeli tornán vesznek részt, pontosabban futnak. Az Ipoly-parti réteken bőven van erre hely. Délelőtt és délután különböző foglalkozásokon, előadásokon és a gyakorlatok során szerezhetnek újabb ismereteket a fiatalok. Este beszélgetések, filmvetítések egészítik ki a programot. A Somos tábor ideális az ilyen rendezvényre. Dicséret illeti a pionírház dolgozóit, hogy a zsúfolt program ellenére helyet adtak a kiképzésnek. S nem véletlenül esett a Honvédelmi Szövetség lévai járási bizottságára, mint házigazdára a választás. A járásban 160 kinológus van, többségük fiatal. A járási székhelyen kívül a falusi klubokban is jó eredményeket érnek el. Hasznos időtöltés MichaI Márföldi Léváról érkezett Maja kutyájával. Az első kiképzési nap után örömmel újságolta, hogy az ö kptyája volt nyomkeresésben a legjobb. Épp az esti ápolást végezte el, zsebében kefével, fésűvel jött a kutyájától.- Otthon is egyedül gondoskodom róla. Nyolc hónapja foglalkozom vele, először csak bátorítottam, majd a parancsok teljesítésére tanítottam. Sok türelem és az állatok szeretete szükséges ahhoz, hogy valaki kutyát képezzen. Nemrég a Hlohovecben megrendezett kiállításon a ,,nagyon jó“ értékelést kapta Maja.- Az én Atosz kutyám igen nyugodt természetű - kapcsolódott a beszélgetésünkbe Ján Boldis. - Először csak kutya nélkül jártam a klubba, de úgy nem volt érdekes. Csaba Tibor Kalondáról jött a táborba. A füleki (Fil'ako- vo) Kovosmalt vállalat szakmunkástanulója. Farkaskutyájával ő is minden nap kijár a rétre futni, tanulni.- A Rozsnyón megrendezett szlovákiai bajnokságon negyedik helyezést értem el Ida nevű kutyámmal. Szeretem az állatokat, nyulakat is tenyésztek és két ezüstrókám is van - mondotta. Meglepődtem, amikor az érkezéskor az autóbuszból kiugró kutyák pórázát lányok tartották a kezükben. Szabó Angéla viszont ezt egészen természetesnek tartja.- Lányok is lehetnek állatbarátok, sőt. Szerintem igen hasznos elfoglaltság a kutyakiképzés. Szabad időm egy részét így a szabadban töltöm, arról az örömről már nem is beszélek, melyet az állat tudása és ragaszkodása jelent. Angéla a somorjai (Samorín) kinológiai kör tagja, szombaton és vasárnap közösen foglalkoznak a kutyákkal, de ö Vandát naponta tanítja. Szeptembertől Bratislavába jár majd közgazdasági középiskolába, de reméli, lesz ideje hű barátjára is. Növekszik az érdeklődés, de... A Honvédelmi Szövetségnek számtalan olyan szakköre működik Szlovákia szerte, amely iránt igen nagy az érdeklődés a fiatalok között. A kinológia iránt is sokan érdeklődnek, egyre többen szeretnének kutyák képzésével foglalkozni. Ez viszont nem olyan egyszerű. A falvakban jó lehetőségek vannak az állattartásra, nem úgy, mint a városokban. Pedig a tömbházakban élő gyermekek is szeretik az állatokat. A tapasztalat azt mutatja, szívesen foglalkoznának a kutyákkal, elhelyezésük azonban körülményes. Az etetésükhöz szükséges étel beszerzése sem könnyű.- A Honvédelmi Szövetség Lévai Járási Bizottsága öt fiatalnak tette lehetővé, hogy a város területén kutyaólat helyezzen el - mondotta Homola Mária, a tábor gazdasági felelőse. - Olyan áldozatkészen törődnek az állatokkal, kár volna őket megfosztani kedvtelésüktől. Bizonyára más városokban, lakótelepeken is akadna hasonló lehetőség kutyák tartására. A táborban eltöltött néhány óra azt igazolta, hogy fiataljainkban van akaraterő, kitartás, s az állatok iránti szeretetük is megnyilvánult a kutyákkal való bánásmódban. A szabad idő ilyen kihasználásának hasznosságéiban nem kételkedhetünk. Több támogatást és lehetőséget érdemelnek ezek a fiatalok. DEÁK TERÉZ 2 p V) 3 Je 5 V. !-- .-c 1 Vi < ft .0 > c 5 0 0 J> 0 •O N L 0 N Cft < ■Q 3 s s 8.
