Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-10 / 36. szám

R itmikusan kattognak a vonat kerekei. Az ablak mö­gött suhan a táj. Szépséges zöld erdők, gondozott földek, új házak sora. Ülnek, bámulnak ki az ablakon, de töprengő arcuk elárulja, hogy semmit se láttak abból, ami a szemük előtt elsuhant. Nem érzékelték a látványt, gondolatban messze jártak. Fejükben a tárgyaláson elhangzott szavak kavarogtak: - Elvtársak, most valóban mindannyiunknak egy ember­ként kell dolgoznia az akció sikeréért. Az építkezés minden alvállalkozója és szállítója köteles megtenni mindent, hogy a dúsító összes berendezése idejében működőképes legyen, és a kitűzött határidőre megkezdje az üzemelést. Hogy ki hogyan oldja meg a feladatát, azt operatív módon, a körülményeket figyelembe véve saját magának kell eldöntenie. A vonat már a váltókon haladt, a csattogás véget vetett a szótlan töprengésnek.- Nos, hogyan lássunk hozzá? Úgy gondolom, te szót kérsz a gyűlésen és röviden, de világosan elmagyarázod a fiúknak, mi volt az értekezleten. Én felhívom a kommu­nisták figyelmét, hogy nekünk kell magunkhoz ragadni a kezdeményezést. Biztos megértik, és ha elszánják magukat, a csoport többi tagja is támogat bennünket. Hisz emlékszel, hányszor összecsaptunk már, s végül a hibák­ból is tanultunk, s végül jó eredmény, hogy ne mondjam, dicsőség született. Frantisek Novák, a pártbizottság elnöke zömök férfi, de a kemény munkában eltöltött évek fölötte sem múltak el nyomtalanul. A Kelet-szlovákiai Kő- és Kasvicsbányák presovi gépgyárának öntödéjében dolgozik. Ö állt elő ezzel a javaslattal, s útitársa, az üzem igazgatója, Franti­sek Gerhart csak helyeselni tudott, nagy kő esett le a szívéről.- Én is erre gondoltam. A munkánk persze nem lesz könnyű. A felelősség nagy, de megbirkózunk vele - biza­kodó szavai elkergették a kínos gondolatokat, s mikor egymásra néztek, szemükben már az optimizmus szikrái villogtak. Akkor eszükbe jutott a magloveci kőtörö. Nemrég ott szerelték fel a presovi üzem dolgozói a finn gyártmányú ZOKOMO gépsort. Az idő sürgetett, a munkálatokat gyor­san el kellett végezni, ezért a presoviak kötelezettséget vállaltak, hogy lerövidítik a szerelés idejét. Csakhogy a vállalás megszövegezésébe egy kis hiba csúszott. Ennek köszönhető, hogy az ellenőrzés napján az építői­pari miniszter helyettese, Semancík mérnök így kommen­tálta igyekezetüket:- Nagyszerű fiúk vagytok. De ha már vállaltátok, hogy a szerelési munkálatokat június elsejére befejezitek, már igazán kitűzhettétek volna a határidőt május 9-re is. Ez a nap ünnep, és addig el is végezhetnétek. . . A mondatot nem fejezte be, és Gerhart igazgató elvtárs már a kezdetén tiltakozni akart. Csakhogy a megfelelő pillanat elmúlt, s aztán már nem volt rá sem alkalma, sem lehetősége. A dolog lényege az volt, hogy a kötelezettségvállalás aláírásánál ők arra gondoltak, hogy június végére befejezik a szerelést. De véletlenül azt írták, hogy június elejéig végeznek a munkálatokkal. Tehát mást írtak, mint amit gondoltak. A miniszterhelyettes meg előállt a május kilen­cedikéi dátummal. Ez akkor olyan természetesnek tűnt, hogy elment a pártelnök után, segítsen, hogy megtalálják a legjobb megoldást. Megtalálták. A pártgyűlésen elmondta az elvtársaknak, hogy s mint történt a dolog. Az elhangzottakhoz volt néhány szavuk, csípős megjegyzések is elhangzottak, de a pártszervezet, s később az egész üzem nekigyürkőzött a munkának. És a felszabadulás napján a magloveci kótörőben minden készen volt. Csak a technikusok fújo- gatták pár napig tenyerükön a hólyagokat, mert a techniku­sok keze nem szokott a lapátnyélhez, és Frantisek Novák állapította meg - bár soha semmiféle munkából nem húzta ki magát hogy a betonozás nem könnyebb munka, mint a vasöntés. Pilier földbirtokosnak legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy Mária Nováková munkásnő egyedül neveli a gyermekét. Neki csak a munka volt fontos. Mikor a kisfiú elérte az iskolás kort, könnyen ragadt rá a tudás, meg a huncutság is. De az akkori idők nem tették számára lehetővé sem a tanulást, sem a gyermekes csínyek elkövetését. A hétéves Ferkó kisbéres lett. Enni kellett. Ha ma valaki megkérdezi Frantisek Novákot, hol és hogyan alakult ki a párthoz való viszonya, a cselédsorsa emlékezik. A nyomorra, a sok igazságtalanságra, az ajándék nélküli karácsonyokra, amit csak az édesanyjával eltöltött - ünnepszámba menő - találkozás percei pótoltak. Nagyon szerettek együtt lenni, s minden gondjukat meg­osztani.- Én ezekről a dolgokról nem szoktam beszélni, de nem egyszer eszembe jutnak azok az idők, ha elnézem a gyer­mekeimet és az unokámat, harmadik Ferencet, ahogy a fiammal egymás közt viccesen emlegetjük. A fiam, Ferkó a Kassai Nehézgépgyár diszpécsere. Nem, Frantisek Novák nem tétovázott soha, hamar megtalálta helyét az életben, s az évek bizonyították, hogy jól választott. Nizny Medzeven tanulta ki a vasöntő szak­mát, aztán a Kassai Vasműben dolgozott, a párt felhívá­sára egy évet bányában töltött és 1953-tól, mióta megnő­sült és belépett a pártba, fémöntőmester a presovi gépsze­relő vállalat öntödéjében. Ez az öntöde az üzem területén egyáltalán nem nyújt vonzó látványt. De ha beszélni tudna, elmondhatná a falai közt dolgozó munkások életrajzát. Beszélhetne arról, hogy négy öntöminkás hogyan állította fel a tégelykemencét és utána a kupolás kemencét. Az egyik munkás Frantisek Novák volt, s már 18 éve ő a partbizottság elnöke. Bármily sok is a dolga, a hosszú évek során még nem történt meg, hogy bárkit is elküldött volna, ha panaszkodott, ha segítsé­get kért; ami tőle tellett, megtette.- Én azt becsülöm benne a legjobban, hogy rendkívül nyílt és becsületes ember, van tekintélye, mindig készsé­gesen meghallgatja az embereket és hajlandó segítő kezet nyújtani. így jellemzi Frantisek Novákot az üzem igazgatója, Frantisek Gerhart. De rögtön hozzáteszi:- Ezekhez a tulajdonságokhoz hozzászámítva az igényességet, a bíráló szellemet és a vasöntö mesterség minden fortélyának ismeretét. Mestere a szakmájának. Furcsának tűnik tán, de az öntők és, négytagú szocialis­ta munkabrigádjának híre nagyon messzire eljutott. Olyan öntvényre van szükséged, amelyet sehol sem vállalnak, vagy senki sem tud megcsinálni? Érdeklődj Presovban! Eljönnek, és érdeklődnek. Jönnek a televíziótól, a nitrai Elitex Vállalattól a losonci (Lucenec) Útépítő Vállalattól, de felkeresik őket Morvából és Csehországból is. így aztán Martin Knap, Anton Gálestok, és Jozef Mand- lík - tavaly őt ajánlotta Novák elvtárs a pártba való felvételre, ö volt az egyik jótállója is - nos, ők négyen a látogatást követően megbeszélik a tennivalókat, és nekigyürkőznek a munkának. A megrendelők pislákoló reménységét optimizmussá, az optimizmust örömmé vál­toztatják.- Legkönnyebb azt mondani, hogy nem tudom, nincs anyag, az üzem számára gazdasági szempontból nem fizetödik ki 1-2 különleges darab legyártása. De ha egy üzemben épp az a bizonyos alkatrész hiányzik, ha emiatt állnak a gépek és az emberek, akkor nem lehet nemet mondani. Különösen akkor nem, hajói el tudjuk készíteni, csak akarat és szakértelem kell hozzá. Fémöntök vagyunk, szeretjük a mesterségünket és büszkék vagyunk rá. De nemcsak a mesterségünkre, hanem a munkánkra és a kezünk alól kikerülő, jól sikerült darabokra is - mondja, és megigazítja a széken szétterített újságot, nehogy a kar­szék huzata összepiszkolódjon. Szavait hallgatva önkéntelenül eszembe jut, hogy táp­lálnunk kellene az emberekben az ilyen fajta büszkeséget, terjeszteni mindenütt, ápolgatni, mint a legkedvesebb gyermeket. Az nagyon jó érzés, ha az ember büszke lehet a munká­jára. A Fantisek Novák vezette kollektívában dolgozó fiúk tudják, milyen ez az érzés. A speciális öntvények - a sebességváltóházak alumíniumburkolatai, mind-mind mestermunka. A magloveci kőtörö számára legyártott alkatrészeket a finn szakemberek is megcsodálták. A mun­kájuk - a védjegyük. Minden évben rendszeresen túltelje­sítik a tervet, a selejtet nem ismerik, csak hibátlan munkát adnak ki a kezük közül. Természetes, hogy ha szükség van rá, szombaton vagy vasárnap is bejönnek a gyárba, csak elkészüljön az az öntvény, s hétfőn ott legyen, ahol szükség van rá. Mikor mondom, hogy írni akarok róla, meglepődik.- Hogyhogy írni? Es mit akarsz írni? Mi szükség van erre? Hisz én csak azt csinálom, amihez értek, amire szükség van, amit az élet megkövetel, ami számomra pártfeladat. Meglep ez a szerénység. Valóban csak a kötelességét teljesíti? Tizennyolc éve vezeti az üzemi pártbizottság munkáját. Jó, sőt kiváló munkás, újító, a presovi járási pártbizottság tagja, a szülőfaluját képviseli. Három gyermek apja, férj, nagyapa. Sokan azt mondják, rengeteg munkája van, én ennyi mindent nem tudnék elvégezni. O viszont minőségi szem­pontból kifogástalan munkát ad ki a kezéből és példásan teljesíti a kötelességét. A plesanyi kótörőben már dolgozik az első MUK-típusú mozgó kőfinomító üzem. Csehszlovák találmány, a mi szakembereink fejlesztették ki. Csak az érdekesség ked­véért említjük meg, hogy évente tízezer munkaórát 3252 gigajoul energiát és több mint 1,2 millió koronás termelési költséget takarítunk meg általa. Ennek a prototípusnak a szereléséről és beindításáról beszélgetett a vonatban a két kommunista. Keresték a megoldást - s meg is találták. A Kelet-szlovákiai Kő- és Kavicsbányák presovi gépgyára öntödéjének kommunistái egyetértettek javasla­taikkal. A szavakat azonnal tettek követték. JÁN DULIN aoeoaiBaigoaaaoeooeeoeaaeosoeoaBeeoooeoaoooeoaeoeoooeooaooeaioaogogoogeQQaaBae<yico<>í»anaBa^c««^<icc<i<yKx>Moqoooaogry?gig^Me A LEGFIATALABB MESTER Az uborkaszezon csúcsforgalmat je­lent az érsekújvári (Nővé Zámky) Kon­zervgyár raktárudvarán és munkacsarno­kában. Ilyenkor, aki ért a szállítókocsik vezetéséhez, ha más beosztásban dol­gozik is, a második műszakban szívesen látott „vendégmunkás“ a szállítók között. A gyár legfiatalabb mestere, Margita Bar- tovicová is velük dolgozik most. Feljegyzi, hányszor fordult eddig, hány ládát raktak fel és le kocsijáról, csak azután kezd a kérdésekre válaszolni.-Jól szervezett üzem a mi gyárunk - mondja. - Sok, régi és jól képzett szakember dolgozik itt. Jó órában érkez­tem. Olyan támogatásban részesültem, amit nem mertem remélni. Miért is bán­nám, hogy ide jöttem? Persze, az érkezése, négy évvel eze­lőtt, nem volt véletlen. A közgazdasági szakközépiskola érettségizett, végzős növendékeként kérte felvételét, és mivel közgazdaság-közélelmezés szakon ta­nult, laboránsi beosztást kapott.- Mindig is érdekelt az alkalmazott kémia - magyarázza. - Főként az élelmi­szerek tartósítása vonatkozásában. Kis­lány korom óta gyűjtöm a befőzési recep­teket. Tudom, hogy furcsa, de nem taga­dom. kedvtelésem a befőzés, meg a sü­tés és főzés, öröm számomra, ha sikerül különös módon, különleges, jóízű befőt­teket, lekvárokat, gyümölcsízeket készí­teni. Ez a hobbim. Akinek pedig a munkája kedvtelés is, szívesen foglalkozik közösségi problé­mákkal. Különösen, ha már otthon, az iskolában is felkeltették érdeklődését.- így van - helyesel. - Természetes­nek tartottam hát, hogy miként az iskolá­ban, a gyárban is tagja legyek az ifjúsági szervezetnek, és egyre többet vállaltam magamra a feladatokból. Amikor pedig szóba került, hogy elfogadnák jelentke­zésemet, ha az üzemi pártbizottságnál tagjelöltségi felvételemet kérném, egy pillanatig sem tétováztam, hiszen ez megtiszteltetés. Egyik ajánlója Forgács János mester, a másik Száraz Péter mérnök volt, a har­madik a SZISZ üzemi szervezete.- Mondtam ugye, hogy olyan támoga­tásban részesültem, amit nem mertem remélni? - folytatja. - Ugyanis, amikor megválasztottak az ifjúsági szervezet el­nökének és már tagja voltam az üzemi pártszervezetnek, sürgetni kezdtek: Ta­nulnod kell! Nemcsak sürgettek, segítet­tek is, hogy tanulhassak. Alig két hete érkeztem haza az iskolából. Harmónián, az SZLKP Nyugat-szlová­kiai Kerületi Bizottságának iskolájában tanult. Három hónapot töltött ott, mint a vezetőképző politikai tanfolyam hallga­tója.- Sokat tanultam - magyarázza. - Most már sokkal inkább értem, hogy mit, miért kell tenni. Nem akarom azon­ban elsietni a dolgot. Műszak után azért dolgozom most a szállítók között, hogy keressek is, meg Így jobban szétnézhe­tek, könnyebben állapíthatom meg a ten­nivalók fontossági sorrendjét. A legfonto­sabb, hogy már tudom, kikre számít­hatok. Margita Bartoviéová, a konzervgyár legfiatalabb mestere A szerző felvétele Elmondja, hogy szervező, irányító munkájában eddig is sokat segítettek neki az ifjúsági vezetők közül Jozef Iva- nic, Cigány Gyula, Jaroslava Rozenber- gová, az üzemi pártbizottság tagjai közül Száraz Péter mérnök, Július Srérnek. Tanácsukra mindig hallgatott és hallgatni is fog, de úgy érzi, hogy itt az ideje, kezdeményezzen ö is egy-két dolgot.- Látta a faliújságokat? - kérdi. - Tet- szetősek és tartalmasak is úgy általában. Négy ifjúsági alapszervezetünk van a gyárban. Mindegyik havonta gondosko­dik az újabb és újabb faliújságok megje­lentetéséről. Ez rendben is van. Jó lenne viszont, ha tényszerűbben foglalkozná­nak a tevékenységgel, a termeléssel.- Persze, nem ezzel kell kezdeni - folytatja magyarázatát. - Ez csupán figyelmeztet, hogy mit kell tenni, ha azt akarjuk, hogy az ifjúság versenymozgal­mának, politikai és gazdasági tevékeny­ségének tekintélye legyen. Különben a gyári gondok számbavételével kell kez­deni. Felmérni, hogy mire képes az ifjú­sági szervezet. Erre a kapacitásra vállal­ni a konkrét feladatokat. Szerintem még a fiatalok szakmai továbbképzését is egyeztetni kell a gyár igényeivel. Távla­tokra van szükség, úgy buzdítani tettekre a fiatalokat.- Véleménye szerint az ifjúsági mun­kában különösebb módosításokra nincs szükség, de a tökéletesítés kérdésével foglalkozni kell. A gyárban 126 szervezett fiatal dolgozik, közülük 30 tagjelölt, ifjú kommunista. Rangot ad a nagy létszám.- Csak úgy azonban - jegyzi meg ha nem vagyunk egyszerűen csak szá­mok, ha együtt, meg egyenként, tyülön- külön is cselekszünk valamit, legalább egy kicsivel többet, mint tegnap, hogy tekintélye legyen a gyárban a fiatal­ságnak. Szállítókocsik zúgnak el mellettünk. Ládák koppannak és csúsznak a beto­non. A főzökatlanból sisteregve csap fel a gőz. Ventillátorok keverik a forró és hűvös levegőt. Igyekszik túlkiabálni a vá­ratlanul támadt zajt.- Ezt akarom, érti? Amikor már csendesebb a munkacsar­nok, kérdezgetem tovább, hogy mit még, mit többet, vagy mást, magánéletében, egyénileg, de nemigen figyel, válaszként egyre csak ezt mondogatja:- A többi majd elválik. Persze, persze, értem, mert neki, a legfiatalabb mesternek, az ifjú kommu­nistának, még csak most és ezután kell bizonyítani. Többet, mást nem mond- hat HAJDÚ ANDRÁS ÚJ szú ooeiapoooooooeooeooeóeoeooosaocaeeoececaeaeoaooiaoBoeoaaeooeoeooeooooeeoooeoooooeeuooooooaaoooooaoaoaaoeBeoooooceaaaoooaen 1982. IX 10 illiiB ^ ■ i 11 ill i flf # B i Ép fii 11*1 B I t I, i ,U1 ■ •■í-íi:^Lrm:í'-^i. ■ lillil . .............

Next

/
Thumbnails
Contents