Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-10 / 36. szám
A „tűz országában“ Habár a Kaukázuson túli vidék délnyugati részében, a Kaspi-tenger partjainál fekvő Azerbajdzsánt, valamint fővárosát Bakut, a századforduló éveiben főleg a kőoiaj tette világszerte ismertté, történelmi nevezetességei, a keleti építészet régebbi és újabb remekművei szintén nagy vonzerővel hatnak. A. F. Piszemsz- kij orosz író az elmúlt évszázad közepén így emlékezett vissza bakui látogatására: „Úgy tűnt, mintha egy keleti balett igazi, hamisítatlan díszletei között járnék. “ Az olajláz azonban rohamosan megváltoztatta a város arculatát! Makszim Gorkij az 1892-es és az 1897-es években tett látogatása alkalmából már* ilyen képet őrzött meg Bakuról: „A fúrótornyok zűrzavarában a földhöz lapultak a faragatlan, rozsdaszínú kövekből sebtében összetákolt hosszú, alacsony és a történelem előtti ember tanyáját ijesztően idéző munkáskaszárnyák. Sosem láttam még ennyi mocskot és hulladékot emberi szállás körül, ennyi törött üvegú ablakót és olyan torz szegénységet, mint itt a barlanghoz hasonló szobákban“. A szocialista forradalom előtt két tényező hatott döntő mértékben Azerbajdzsán történelmi fejlődésére: a földrajzi fekvés és a kőolaj. Az ó- és a középkorban fontos kereskedelmi útvonalak haladtak át az országon, amely ezért állandóan ki volt téve hol a török, hol az arab hódítók zaklatásainak. Ezért a feudalizmus korszakában, a XV. évszázad táján csak aránylag rövid ideig virágzott a Sírván sahok országa. A többnyire apró fejedelemségekre tagozódó ország az évszázadok folyamán néha török, máskor fjedig perzsa fennhatóság alá került, ami főleg nyelvi vonatkozásban még az azerbajdzsán nép nemzetté formálódására is kihatott. A 17. században Oroszország élénk kereskedelmi . kapcsolatokat folytatott Perzsiával, ezért már I. Péter cár is fontosnak tartotta a mai Azerbajdzsán területén áthaladó karavánok biztonságának megerősítését. A cár 1722-es hadjáratát a helyi feudális urak támogatásban részesítették, mert védelmet láttak benne a török hódítókkal szemben. Baku egy ideig már akkor orosz fennhatóság alá tartozott, de Péter halála után visszakerült Perzsiához. Az orosz-török, valamint az orosz-perzsa háborúk a 19. évszázad elején újból fellángoltak. A háború az orosz seregek győzelmével végződött. Az 1813-ban kötött gülisztáni béke értelmében az Azerbajdzsán északi területén levő kánságokat végérvényesen Oroszországhoz csatolták. Ez a fordulat azonban csak annyit változtatott az azerbajdzsáni nép helyzetén, hogy tovább fokozódott a parasztság feudális kizsákmányolása. Az elmúlt évszázad második felében nagy változások következtek be Azerbajdzsán, magyarra fordítva a ,,túz országa“ életében. Baku környékén máraz ókorban is misztikus tisztelet övezte a földből kitörő lángoszlopokat. Akkoriban még nem is sejtették, hogy ezek a földgáz-kitörések tulajdonképpen a föld mélyében rejlő hatalmas szénhidrogénkészleteknek az előhírnökei. Az ipari forradalommal összefüggésben azonban a hatvanas-hetvenes években itt is „elszabadult a pokol“, s a külföldi vállalkozók, közöttük a Rotschildek és a Nobel fivérek elözönlötték az egész környéket. Az olaj egyre bőségesebben csurgott, s a vállalkozók hatalmas nyereségeket vágtak zsebre. A századforduló éveiben az évi kitermelés elérte a 10 millió tonnát, s ebben az időszakban a világ kőolajtermelésének több mint a fele Bakuból származott. Az olajkonjunktúra a munkások tömegeit vonzotta Bakuba, ahol a bérharcok és a nehéz életkörülmények hatására csakhamar kibontakozott a szervezett munkásmozgalom. A bakui munkásság közvetlenül reagált az ország központi részeiben zajló forradalmi eseményekre. Az októberi forradalom után hat nappal a bakui proletariátus is kezébe vette a hatalmat, s 1918. április 25-én megalakult a Bakui Népbiztosok Tanácsa. Az angol és német intervenciós csapatok (A szerző felvételei) Az Akadémiai Könyvtár épülete Bakuban újszá 3 Egy ősi város: Se lei A ma 45 ezer lakosú, szabadtéri múzeumnak is beillő városka az egykori nagy jelentőségű Baku-Tbiliszi kereskedelmi útvonalon létesült a Nagy- Kaukázus déli lejtőjén. Legjelentősebb építészeti emlékei a 17-19. századból származnak. A város legcsodálatosabb építészeti remeke a seki kánok palotája, amelyet a 18. században építettek több évtizedes gondos munkával kizárólag fából, egyetlen szeg, egyetlen fémdarabka felhasználása nélkül. Az egész kétszintes épület faelemeit tojásfehérjével ragasztották össze. Az ablakokat azsúros fafaragás - sebeke - díszíti, a termeket élénk színű, ma is eredeti szépségükben pompázó népi stílusú ornamentumok. A mennyezetek virágos-madaras rajzait pontosan tükrözik a padlókat borító csodálatos keleti szőnyegek. A régi városrész is a mesék Keletjének hangulatát idézi - belső udvaros, négyszög alakú karavánszerájok, fehér köböl épült lapostetös, csipkés ablakrácsokkal ékesített kereskedőházak, teázók állnak a karcsú minaret árnyékában a ma is zajos, hamisítatlan keleti bazár közelében. A városban virágzik a kézműves ipar - a piacon, az apró műhely-üzletekben és előttük a járdán megvásárolhatók a hímzett selymek, a díszes rézedények, az ezüstből, különböző ötvözetekből készített, féldrágakövekkel díszített ékszerek. Viszont a híres seki selymet ma már üzemben szövik - a Szovjetunió egyik legnagyobb selyemkombinátjában. A természetes selyem mellett már müsely- met is, méghozzá csehszlovák gépeken. Részlet az egykori belvárost, az Icseri-sehert övező várfalakból támogatásával azonban a reakciós bur- zsoá erők ellenforradalmi kormányt alakítottak, s amikor a törökök is részesedni akartak a koncból, a Bakuból kivonuló angolok 1918. szeptember 20-án magukkal vitték és Ahcsa-Kuima állomás mellett kivégezték a 26 letartóztatott bakui népbiztost. A meggyilkolt 26 bakui népbiztos emlékét ma emlékmű és kegyelethely őrzi a város egyik legszebb negyedében. Később az angolok újból visszatértek, s egészen az 1920. április 28-án kitört felkelésig bitorolták az olajkutakat. Ekkor alakult meg az Azerbajdzsáni Forradalmi • Nyugdíjas müezzinek az Azsdarbek mecset udvarán Katonai Tanács. A másik két Kaukázuson túli köztársasággal együtt 1922. december 30-án lépett a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe. A szocialista fejlődés gyors változásokat eredményezett Azerbajdzsán gazdasági és társadalmi életében. Az olajbányászatnak továbbra is meghatározó szerep jutott, s már 1936-ban több mint 20 millió tonnára nőtt az évi jövesztés. A Nagy Honvédő Háború idején Azerbajdzsán adta a Szovjetunió kőolajtermelésének 70 százalékát. A lelőhelyek fokozatos kimerülése miatt azonban a jövesztés fokozatosan a Kaspi-tengerre helyeződött át, melynek központja a tenger víztükréből kiemelkedő Nyeftyanije Kam- nyi, ez a vascölöpökre épített, mintegy hatezer lakosú, különleges város. Jelenleg a bakui kőolaj kétharmadát tenger alatti lelőhelyekből nyerik, évente mintegy 10-11 millió tonnányi mennyiségben. Napjainkban a bakui kőolajiparra elsősorban a sokoldalú műszaki fejlesztés a jellemző. Baku a szovjet kőolajipar igazi tudományos-műszaki fellegvárává vált, s tapasztalt szakemberekkel látja el az ország többi, ma már a bakuinál sokkal jelentősebb kőolajipari központját. A köorajiparhoz a szocialista építés évtizedeiben a többi ipari ágazat is felzárkózott, elsősorban az energetika, a vas- és az alumíniumkohászat, a kőolajipari berendezések gyártása, a szerszámgép- gyártás, az elektro- és a rádiótechnika, s igen jelentős ágazattá vált a légkondicionáló berendezések gyártása. Ma több mint 350 féle ipari terméket exportálnak Azerbajdzsánból a világ 65 országába. Abban az országban, ahol hatvan éve még 90 százalékon felül volt az írástudatlanok aránya, jelenleg 17 egyetem és főiskola, 47 technikum, valamint köztársasági tudományos akadémia működik. Az egyetemeken és főiskolákon csaknem kétezer külföldi diák tanul 54 országból. Növekvő szerepet tölt be a mezőgazdaság is, amely azonban szinte teljes mértékben mesterséges öntözésre van utalva. Az energetika gyors ütemű fejlesztése a legújabb vízgazdálkodási intézkedésekkel együtt lehetővé teszi a termelés növelését a fő mezőgazdasági ágazatokban. A legfontosabb termények közé tartozik a gyapot, amit itt több mint 200 000 hektáron termelnek, továbbá a szőlő és a gyümölcs, a különböző olaj- és fűszernövények, mint a szezám és a sáfrány, a déli sík vidékeken a rizs, továbbá a dohány és a tea. A Kelet romantikáját kedvelő szovjet és külföldi turisták egyre nagyobb számban látogatják az Apseron-félsziget hatalmas öblében elterülő Bakut. Különösen szép kilátás nyílik a városra a Kirov emlékmű mögötti legmagasabb pontról. Az idegenforgalmi szakemberek joggal tartják ezt a világ egyik legszebb panorámájának, hiszen egyaránt megtalálhatók benne a középkor hangulatát idéző mecsetek és minaretek, csipkés oromzatú várfalak, valamint a modern kor igényeihez igazodó, de azért nemzeti hagyományokat is őrző, kissé talán túl is mintázott építészeti remekművek. Amikor Majakovszkij Bakuban járt, a város még nem volt ilyen csodálatosan szép, de már akkor is így sóhajtott fel a nagy szovjet költő: „Szeretem Bakut! Valamilyen különleges vonzerő van benne, amit sohasem lehet elfelejteni“. MAKRAI MIKLÓS Számok, tények, érdekességek A köztársaság területe: 86,6 ezer négyzetkilométer Lakosainak száma: 5,5 millió Fővárosa: Baku - lakosainak száma 1,4 millió. A Kaukázuson túli terület egyetlen milliós városa. • Az ország iparának fő ágazata a kőolaj és földgáz kitermelése. Az ötvenes években itt hozták felszínre a szovjet olaj 2/3-át, ma már csak 4,5 százalékát. Az évi közel 20 millió tonnás olaj- termelés mégis rendkívül jelentős, mivel az azerbajdzsán olaj nagyon jó minőségű. • A 958 kolhoz és 428 szovhoz 1,3 millió hektár, többségében öntözött szántóföldön, 178 ezer hektár szőlősben és 76 ezer hektár gyümölcsösben gazdálkodik. • A köztársaság 1,58 millió aktív munkaképes lakosának 29,3 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, 19,6 százaléka az iparban, a közlekedésben 9,2 %, az építőiparban 9%, más ágazatokban összesen 32,9% dolgozik. • Az azerbajdzsánok képezik a lakosság 74 százalékát (4 millió). A Szovjetunió területén összesen 4,4 millió azerbajdzsán, más néven azeri él, Irakban és Iránban 4,5 millió. • A köztársaság 1,8 ezer kilométer vasútvonallal, 13,5 ezer kilométer közúttal, fejlett tengeri és légi közlekedéssel rendelkezik. 1982. IX. 10. Azerbajdzsáni SZSZK
