Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-03 / 35. szám

I szú lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A kísérleti részlegen előforduló hibá­kat igyekeznek azonnal elhárítani ◄----------------------------------------------------­gai CKD Dukla szállít, s ugyancsak a prá­gai Sigma vállalat szereli ezeket össze. Az égető állomást illetően egy kicsit más a helyzet. Itt a generálkivitelező a gép­gyár, a technológiai berendezéseket pe­dig az osztrák Integrál cég szállítja.- Milyen a helyzet az építkezésen?- Mivel tavaly év elején kezdtük el az építést, mellyel 1983 októberében kéne elkészülnünk, s jelenleg már az építkezé­si feladatok felénél tartunk,' nagyon jó. Ennek azért is örülünk, mert a beruházás az állami terv kötelező feladatai közé tartozik. A gépi és technológiai rész szál­lításait illetően bizony hazai félről már mutatkoznak nehézségek is; főleg a villa­meg. Jobb lesz azonban, ha erről a saját szemével győződik meg. Nézzük meg tehát az építkezést - ajánlja. Csak a beszédről lehet itt megkülön­böztetni a lengyelt a szlováktól, a ma­gyartól. Waclaw Orzechowski mérnök, a lengyel generálkivitelező vállalat itteni igazgatóhelyettese viszont jártasabb e téren, mert már előre köszönti a szem­be jövőt, tudva róla azt is, milyen a szava- járása. Ót kérem arra is, mondja el, mennyire haladtak előre a munkával.- Mára már elkészültünk az összes földalatti teendővel, így például a csator­názással, vízvezetékszereléssel és ha­sonlókkal. Ugyancsak magunk mögött tudhatjuk a vasbeton konstrukciók szere­lékét. Jelenleg 250-en vagyunk itt, és ez is záloga a folyamatos munkának. A mostani helyzetből ítélve nem látok okot semmiféle aggodalomra, a befeje­zés határidejével kapcsolatban. A termelés zártkörűsége elengedhetetlen Amikor évtizedekkel ezelőtt legfelsőbb gazdaságirányító szerveink feladatul tűz­ték ki egy a műtrágya gyártására szako­sodó üzem építését Szlovákiában, a te­lepítésével kapcsolatos szokványos gon­dok szinte föl sem merültek, mert csak­nem egyértelműen esett a választás Vágsellyére (Sala). Akkor többféle okból mutatkozott előnyösnek idetelepíteni ezt a gyárat, hiszen megfelelő számú szabad munkaerő, a termeléshez szükséges víz- mennyiség, és nem utolsósorban a gaz­dagon termő, műtrágyát legjobban igény­lő terület kéznél volt. A környékről ingázó emberek százai lélegeztek föl megnyu­godva, mert végre felcserélhették az ak­koriban bizony még pontatlan, lassú és kényelmetlen vasúti közlekedéssel meg­közelíthető munkahelyüket egy közelire. A gyár építése során az építóvállalatok ide összpontosították legjobb szakembe­reiket. Ahogy nőtt a gyár, úgy fejlődött a város is; az egykori mezőváros csupasár utcáit bitumenburkolattal látták el, s az sem véletlen, hogy ma Vágsellye a járás leg­népesebb települése. A kezdeti öröm csak a termelés meg­kezdése után csappant meg, amikor szélcsendes nyári alkonyatokon a gyár kéményeiből felszálló füst sárgás-barna csíkokkal festette meg a környéken a lá­tóhatárt. A későbbiekben hatalmas összegeket áldoztak a környezetszeny- nyezés mérséklésére, illetve elhárításá­ra, de mert a termelés mégiscsak mindig egy lépessel előbbre haladt, a baj is mindig másutt ütötte fel a fejét. Az elmúlt években például a felhasznált vizek szennyezettsége ért el magas fokot, s ez is figyelmeztette a felelős szakembere­ket, hogy a vegyipar vitathatatian nép- gazdasági hasznossága mellett sem sza­bad megfeledkezni az emberről, akit ez az iparág is szolgál. Erre szerencsére még idejében ráeszméltek a vágsellyei Duslóban.- Nálunk eredetileg minden termelő- egységhez telepítettek egy vízderítöt, így a tisztítás folyamata fölaprózva, különbö­ző hatásfokkal történik - mondja Alexan­der Guizon, a fejlesztési osztály vezetője. - Termelésünk fokozásával egyre kevés­bé bírták az ütemet a vízderítők, s csak így következhetett be, hogy ma már ab­normális az általunk fölhasznált és kibo­csátott víz szennyezettsége. Egy lehetőség maradt tehát, a keletke­ző szennyvíz összegyűjtése, és minél magasabb fokú tisztítása. Csakhogy, te­kintettel a szennyvíz mennyiségére, erre hatalmas pénzösszegre lett volna szük­ség. Szerencsére azt is ki tudták számol­Pontosan 25 kilós csomagokba kerül a hazai gyártmányú antioxidáns I (A szerző felvételei) mos berendezésekkel van baj, és a mé­rő- és regulációs műszerek terén érezhe­tő fönnakadás. Mellesleg a beruházás nagyságára utal, hogy kereken 12 hektá­ron építkezünk, aminek a földművesek már kevésbé örülnek.- És a lengyel kivitelezők hogyan bír­ják az ütemterv diktálta tempót?- Csak a legjobbakat mondhatom ró­luk. Maga az a tény, hogy megfelelő létszámú embert helyeztek ide is szava­tolja, hogy nem lesz fönnakadás. A múlt évre kitűzött tervet az otthoni nehézsé­gektől eltekintve is teljesítették. A tőlük megrendelt gépek és berendezések is idejében érkeztek meg. Csak így lehet, hogy tavaly több mint 88 millió 500 ezer koronát merítettünk a költségvetésből, ami 107 százalékos teljesítésnek felel ni, hogy mibe kerülne, ha mégsem építe­nék föl a vízderítöt. S mert a gyár terme­lése az utóbbi években ugyancsak roha­mosan növekedett, a pozitív döntést már a körülmények is kikényszerítették.- Hétszázmillió koronát kaptunk arra, hogy olyan vízderítöt építsünk, aminek segítségével úgy ki tudjuk tisztítani a vi­zet, hogy az megfeleljen a legszigorúbb előírásoknak is. Föltételezzük, hogy ha elkészülünk az építésével és beindítjuk a derítőt, tisztább vizet engedünk vissza a Vágba, mint amilyet vételezünk belőle. Egyébként két részből áll a majdani víz- derítő. Egyik része a biológiai tisztító, a másikban vegyi úton tisztítjuk majd a vizet. S ide tartozik még egy hulladéké­gető állomás is, ahol a felfogott olajat, vegyszert és egyebet égetjük majd el annak idején. A fölsoroltakból is kiderül, igényes feladat áll előttünk, hiszen a be­ruházás összege is hatalmas. Ami még érdekes ezen az építkezésen, hogy hazai kivitelező vállalataink mellett dolgoznak itt lengyel szakemberek is. Őket a lengyel Polimex-Cekop külkereskedelmi vállala­ton keresztül szerződtettük. Hazai részről az építkezési rész generálkivitelezője a Bratislavai Vízgazdálkodási Építöválla- lat. Eredetileg úgy képzeltük, hogy az egész beruházást a lengyelekre bízzuk, de mert a vegyi tisztításhoz szükséges berendezéseket idehaza magasabb mű­szaki színvonalon készítjük, ezért ezt a részét a beruházásnak magunk kivite­lezzük. Gépeket, berendezéseket a prá­- Ha elkészül, mennyi vizet képes majd megtisztítani ez a vízderítő? - kér­dezem ismét Alexander Guizont.- Mennyiségileg annyit, amennyit a Duslo 1985 végén elszennyez. És ez jóval több lesz, mint a mai átlag, mert időközben befejezünk még két hatal­mas beruházást a termelés szakaszán is. Akkorra gyarapodunk még az ún. Agro II egységgel, és az antioxidánsokat gyár­tó részleggel. Hosszú idő után tehát is­mét beáll nálunk is az egyensúly, s kiala­kul az említett zártkörűség is a termelés­ben. Ami a vízderítő kapacitását illeti, még annyit: például a biológiai rész má­sodpercenként 150 liter szennyvízből ké­pes leválasztani a nem kívánt elemeket. A biológiai részt különben már fél évvel korábban átadjuk, mint a többi objektu­mot. A vízderítöt úgy terveztük, hogy ha időközben ismét kinőnénk, csatlakozó elem szerű módszerrel bármikor kibővít- hessük. xxx Az említett két beruházás közül az egyik, nevezetesen az antioxidánsokat gyártó részleg már 1985 első felében termelni fog. Akkorra a vízderítő is teljes kapacitással üzemel, így előreláthatólag az új részleg káros hatással sem lesz az itteni vizekre. Annak érzékeltetésére, hogy mekkora egységgel gyarapodik a Duslo, csak annyit, hogy az új gyártó részleg 1,8 milliárd koronába kerül. Ennyi pénzt beruházni egy nálunk eddig isme­retlen termelési eljárásba, ugyancsak könnyelműség lenne. A jó fölkészülés, a tapasztalatszerzés ilyen esetben szinte nélkülözhetetlen. Annak érdekében, hogy ne vágjanak vaktában az újba, a Duslóban egy kísérleti gyártóegységet állítottak föl, ahol immár hosszabb ideje gyakorolják az antioxidánsok gyártását. Jól meg kell ismerniük a gépsorokat is, hiszen ezek ugyancsak újszerüek, hazai tervek nyomán szintén idehaza készül­tek. Amikor a kísérleti gépsort beindítot­ták, s ennek végén az első hazai gyárt­mányú antioxidáns szemcsék hullottak a zsákokba, a szakembereknek ünnepel­ni lett volna kedvük. Nem csoda, hiszen e termék alkalmazhatósága az iparban ma még szinte beláthatatlan. Mindene­setre az első próbát a hazai antioxidáns is jól állta, így remélhetőleg annak sem lesz akadálya, hogy gumiiparunkban si­kerrel alkalmazzák, mint az elöregedést gátló adalékanyagot. Ezzel a Duslo szak­emberei a gépkocsivezetők hálájára is nyilván rászolgálnak, hiszen itt nem keve­sebbről, mint a gépkocsikerék-köpenyek és tömlők élettartamának meghosszabbí­tásáról is szó van. Eddig a mintadarab berendezései is kitűnően bírták a megterhelést, s a tesz­tek után annyit állapítottak meg „csu­pán“, hogy úgy a gépsor, mint a termék versenyképes a hasonló külföldi áruval. Termelés szempontjából még ez a pró­barészleg nem sokat tud nyújtani, hiszen csupán évi 700 tonna a kapacitása, de ha elkészül az új nagy egység, onnan már 12 ezer tonnára számíthatunk évente. Ennyivel viszont nemcsak hazai igénye­inknek tudunk eleget tenni, jut belőle ex­portra is. Főleg a Szovjetunió rendelt már előzetesben nagy tételeket. Lehet, felvetődik a kérdés, miért fontos nekünk ezt a terméket idehaza gyártani, nem lenne-e olcsóbb, ha importálnánk. A válasz: nem, és ennek jogosultságát nemcsak az ára bizonyítja, ami tonnán­ként 60 ezer korona. Ennél többet ér a folyamatos ellátás biztonsága, ami kül­földről kevésbé szavatolt. Nos, ilyen szempontból is megéri a nem kevés fáradozást. KESZELI BÉLA 82. IX. 3 EVM Hll KITTIG UTIIIil IJIIal ü \M hamh Hl flV 4hhh| k|hh ha hh

Next

/
Thumbnails
Contents