Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-20 / 33. szám
Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllll||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||llll A tudományos-technikai forradalom, az elektronika, a Holdutazás, a lézertechnika, a televízió és más újabb technikai vívmányok korában is még mindig a tankönyv a tanuló egyik, de nem egyedüli alapvető munkaeszköze, s még hosszú ideig az is marad. A csehszlovák közoktatási rendszer tervezete a könyv jellegű nyomtatott iskolai taneszközök alkotásában tartalmi és módszertani újításokat, meg alapos szemléletváltást vár el a tankönyvíróktól, a lektoroktól és a tankönyvszerkesztök- töl. A könyv jellegű nyomtatott iskolai taneszközöket komplexitásukban kell látnunk, vagyis: tankönyv, munkafüzet, munkalap, kiegészítő segédkönyvek, mint a táblázatok, szótárak, nyelvi gyakorlatok, atlaszok és a módszertani kézikönyvek. Ezek kölcsönösen kiegészítik egymást. Míg a tankönyv a közlő (kommunikatív), a megismerő (kognitív) és az alkotó (formatív) funkciót látja el, addig a munkafüzet, a munkalap és a többi kisegítő segédkönyv a készségek, a szokások és a jártasságok mindenoldalú kibontakozását hivatott szolgálni. Magyar tanítási nyelvű iskoláinkat nagy általánosságban kétféle tankönyvvel látjuk el. Az egyik oldalon találjuk azokat a tankönyveket, amelyek csak a magyar tanítási nyelvű iskolák számára készültek, például a magyar, a szlovák, az orosz, a zenei nevelés. A másik csoportba tartoznak azok a tankönyvek, melyek az ország minden tanítási nyelvű iskolájában egységesen használatosak. Ezek a tankönyvek, néhány mutált kiadványtól eltekintve, fordítások. Tankönyveink tehát túlnyomó részben fordítások. Ide soroljuk az egész ország területén érvényes matematikai, természettudományi, de a társadalomtudományi tantárgyak könyv jellegű iskolai taneszközeinek részét is. A FORDÍTÁSOK NEHÉZSÉGEIRŐL Fordításhoz nem elég a nyelvtudás. Fordítói képességre és ismeretekre is szükség van, különösen az adott tantárgy és a kultúrkör alapos ismeretére. „Neves francia professzor, a magyar nyelv jó ismerője, lefordított egy Jókai-regényt, ahol a „Világos előtt“ kifejezés nem a nekünk magától értetődő történelmi pillanatot jelentette a számára, hanem egy községet, így az előtt-et nem idő-, hanem helyhatározóként fordította: de- vant le village de Világos, ilyesmi minden fordítóval megeshet.“ (Kritika, 1976/9, 14. 1.) A szakfordítás egyik legnagyobb nehézsége a célnyelvböl (az idegen nyelvből), a mi esetünkben a szlovák és a cseh nyelvből a bázisnyelvbe (a magyar nyelvbe) olyan szavak transzformálása, amelyek a bázisnyelvben ismeretlenek. Ilyen esetben mit javasol a szakirodalom: 1. szóról szóra le kell fordítani a fogalmat (tehát tükörfordításhoz kell folyamodni). A tükörfordítást az általános nyelvművelés nem kifogásolja, ha mégis, csupán akkor, ha tőlünk idegen észjárás megnyilvánulása avagy nem felel meg a magyar nyelv törvényeinek; 2. kell keresni valami hasonló fogalmat, tárgyat, növényt, amely az illető nyelvterületen található. Esetleg ezt besoroljuk az adott törzsbe, osztályba, rendbe, családba, nembe, illetve fajba; 3. ha van (növény, állat esetében) latin megnevezés, feltétlenül ezt kell használni. Például árvalányhaj bizonyos vidékeken nincs, de van latin megnevezése (stipa). Tankönyveink fordításkritikája eléggé szórványos. Általában megállapíthatjuk, hogy az egész ország területén érvényes tankönyvek minden egyes verziójának, tehát a csehnek, a szlováknak, a magyarnak, az ukránnak meg a lengyelnek az egyidejű nyomdába való leadása, az idő hiánya okozza - amely abból adódik, hogy késve kapjuk, sokszor csak részletekben az eredeti kéziratot hogy vannak: elsietett fordítások; a fordítók nem tudnak elszakadni az eredeti szövegtől és szolgai módon fordítják; a szakterminológiában gyakoriak a vagylagosságok, s így ugyanarra a fogalomra két vagy több szakkifejezést találunk; stíluseltérések találhatók ugyanabban a tankönyvben, ha többen fordítják a tankönyvet az időhiány miatt; tükörfordításhoz folyamodnak a fordítók akkor is, ha van rá helyes magyar egyenértékes, például a základné ucivot rendszerint alaptananyagnak fordítják, noha a helyes kifejezés a törzsanyag. Például ezt találjuk a Módszertani kézikönyv a matematika oktatásához az alapiskola 7. osztályában a 13., 26. és a 37. lapon. Kívánságunk, hogy legyen a fordítás az, aminek lennie kell: átkódolás az egyik nyelvről a másikra. Tankönyveinket jogosan éri kritika a nyomdahibákért; vonatkozik ez elsősorban a szóelválasztásra. Eklatáns példája ennek a Természetrajz 6-os tankönyvünk. Ebben elválasztják például a kétjegyű mássalhangzókat: kavic-sot, szótagnak tekintik a szlovák nyelvtan mintájára: gy - omorban pehe - lyszö- rökből, összetételeket nem a szótaghatá- ron választanak el: csontlis-ztet, gá-zve- zeték, vissz-aérkező, ki-snyulak. A nyomda az elkövetett hibákat így indokolja: az elektronikus sorszedö gép nem a magyar nyelvre van betáplálva. Ä helytelen tördelés az egyszerű szavakat nem a szótaghatáron, az összetett szavakat nem az összetétel helyén választja el, s ezzel nem tartja tiszteletben a magyar helyesírás szabályait. Ily módon lejáratjuk a nyelvi egyenjogúságot, s'a tanulók előtt is nevetségessé válunk. Meg kell azonban mondanunk, hogy a gyakori közbelépésünknek már mutatkozik az eredménye, mert a Kémia 7-es tankönyvben már csak a ,,th“-t választották el: Pyt-hagorasz, a Természetrajz 7- es tankönyvben pedig csupán három elválasztási hibát találtunk, noha ugyanabban a nyomdában készültek, mint a Természetrajz 6-os tankönyvünk. A SZAKFORDÍTÁS NÉHÁNY ÁLTALÁNOS ÉS NYELVI KÉRDÉSE Minden nyelvben vannak következetesen kötelező nyelvi jelenségek, kategóriák. Ilyenek a többi között a szlovákban, a csehben, az oroszban a nyelvtani nemek, a magyarban az alanyi és a tárgyi igeragozás. Viszont vannak jelenségek és kategóriák, amelyek nem kötelezők, ilyenek a kicsinyítő képzővel ellátott szavak (a deminutívák). A szlovák nyelv gyakrabban él ezekkel, mint a magyar. Előnyük a nyelvtani nemek megtanulása, például lód' - lod'ka, de már stroj - strojcek. A nyelvek nemcsak abban térnek el egymástól, hogy ez vagy az a kategória megvan vagy nincs meg bennük, hanem abban is, hogy a meglevőket hogyan használjuk ki. A szlovák nyelv az igei aspektust, az igeszemléletet (slovesny vid) következetesen kihasználja. A magyar nyelv nem tulajdonít nagyobb fontosságot ennek a nyelvtani kategóriának, pedig az igekötök sok esetben meghatározhatják az igék akcióminőségét. Ugyanakkor a magyar igekötők dialogi- kus-modális funkciója a szlovákban ismeretlen és elképzelhetetlen. Például: Megjött Jóska? Meg. Elment édesapád? El. A szenvedő igék mindkét nyelvben megvannak, de a magyar nyelv alig-alig él velük. A szlovák nyelv nemcsak a passzivitás, hanem a személytelenség, az általános alany kifejezésére is felhasználja őket. A kezdő fordítók ezen a területen sokszor tanácstalanul állnak a passzív szerkezetek előtt. A határozottságot a magyar nyelv explicit módon (egyértelműen) fejezi ki (a szlovák nyelv implicite (értelemszerűen). A magyar nominális mondatok például egyenértékesek az oroszról magyarra fordításkor az egyes és a többes szám 3. személyében. A szlovákban csak a szólásmondásokban és a közmondásokban találkozunk monimális mondatokkal: Sta- roba - choroba. Mladosí - radost’. A szlovák mondat nem nélkülözheti a kopulát, a létigét (je, sú) a névszói és az igei névszói mondatokban. A szakszöveget (ilyen a tankönyv is) csak körülhatárolt körben használják. A tanulók életkorának, a tanítás céljának, az iskolatípusnak és sok egyébnek a függvénye a nyelvi eszközök megválasztása és szövegtani szerkezete, valamint stílusa. A fordítás nyelvezete a szinkron nyelvészet eredményeire támaszkodik, valamint a legújabban meghonosodott terminológiára. A szakfordító a fordítás előkészítő szakaszában megállapítja a fogalmak és a szakkifejezések pontos jelentését, és keresi ezek megfelelő kifejező eszközét a bázisnyelvben. Ezek a kérdések a lexikológiába tartoznak, azt is mondhatnék, hogy a jelentések viszonyításáról van szó két nyelv találkozása esetében. A szakfordítás általános feltételeinek és törvényszerűségeinek a kutatása a két nyelv (a bázisnyelv és a célnyelv) közötti eltérések és kölcsönös kapcsolatok mélyebb ismeretéhez vezet a jelentés terén, a jelentés változásainak a feltárásához az egyik nyelvről a másikra való fordítás esetén, a fordítói feladat optimális megoldásához a szükséges alapmenetek megállapítása idején, azaz az információ pontos nyelvi közléséhez. A transzformációs eljárások, amelyek fordításkor szükségesek, tekintettel a nyelvi struktúrák eltéréseire, segítenek behatolni a nyelvek tipológiájába. A közvetlen jelentés pontosságára való összpontosítás és az állandó viszonyteremtés a részletek és fölérendelt egészek között segíti egységesíteni az egyes tudományágak köréből kiaknázott ismereteket (lexikológia, lexikográfia, összehasonlító stilisztika) a fordításelmélet egészében, amelyre miden fordítónak szüksége van. A szakfordítás (ilyen a tankönyvfordítás is) problematikája szúkebb és összpontosítottabb, mint a műfordításé. A szakfordítás során a közvetlen (nem képi) jelentések a fontosak és a szubjektív elem nagy mértékben ki van zárva a jelentésből. Ez a két tényező eredményezi, hogy a szakfordításban a kommunikációátvitel tisztán, alapformájában jelenik meg. \ /égezetül e cikk kapcsán szólni kell V arról, hogy a Szlovák Irodalmi Alap támogatásával működő, a magyar nyelvre fordítók mű- és szakfordítói bizottsága évente - már negyedik éve - rendszeresen tanfolyamot szervez a fordítók részére, hogy megismertesse őket mind a fordításelmélet, mind a fordítási gyakorlat területén a szakfordítás időszerű kérdéseivel s ezzel emelje a tankönyvfordítás színvonalát. DR. BERTÓK IMRE kandidátus, a Szlovák Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetője Tankönyveink színvonaláról Moszkva - 77 nyelven ÚJ szú 12. Vili. 20 A világon ma csaknem négyszázmillió televíziós készüléket használnak, és naponta sok ezer újság, továbbá másfél ezer fajta könyv lát napvilágot. Az információknak ebben a gigantikus áradatában mégis a rádióé a vezető szerep. Az UNESCO statisztikai évkönyvei szerint a földkerekségen egymilliárdnál több rádiókészüléket hallgatnak. A láthatatlan hullámok pillanatok alatt elviszik a legkisebb híreket a föld bármely pontjára. Sőt a rádió segíti az embert a mindenség titkainak kifürkészésében is. Fő célja azonban az, hogy tulajdon bolygónk életéről és eseményeiről tájékoztasson. A rádióstúdiók hanglemez- és hangfelvétel-gyűjteményeiben megtalálható az egész klasszikus zeneirodalom és a legjobb előadóművészek produkciói. Nem hiányoznak a szórakoztató zenei együttesek felvételei sem. Otthon ülők és úton levők, férfiak és nők, kisgyerekek és nyugdíjasok, hívők és ateisták számára mind készülnek műsorok. Az utóbbi évtizedekben milliók ismerhették meg rádió útján más népek életét, hagyományait, népművészetét, irodalmát, mert sok rádiótársaság idegen nyelvű műsorokat vezetett be. A Szovjetunió hetvenhét nyelven közvetít ilyen műsorokat. Még csak vázlatosan sem sorolhatjuk fel, mi mindenről szólnak ezek az adások, hiszen akkor az óriási ország valamennyi részét, száznál több kisebb-nagyobb népét és nemzetiségét, eredményeit és problémáit, bel- és külpolitikájának tényeit mind megemlíthetnénk. Negyedmilliónál is több levelet kap évente a moszkvai Pjatnyickaja utcában lévő Szovjet Állami Rádió- és Televíziós Bizottság. A szerkesztőség rendszeresen kikéri a külföldi hallgatók véleményét a műsorok minőségéről és tartalmáról, és megtudakolja, mi az, ami a világ különböző tájain leginkább érdekli a közönséget. A legutóbbi, igen széles körű felmérésből kitűnt, hogy a hallgatók ötven-kilencven százaléka a szovjet emberek terveiről, szokásaitól, gondjairól, családi -helyzetéről, életkörülményeiről szeretne minél többet tudni. Ugyancsak állandóan ismétlődő igény a levelekben és a felmérésekkor, hogy a szovjet rádió ismertesse a Szovjetunió történelmét, a szocializmus építésében szerzett tapasztalatait, szerepét a fasizmus szétzúzásában a második világháború idején, a nemzetiségi kérdés megoldásának módját. A músorszerkesztőség igen tanulságosnak találta a következő kérdésre adott válaszokat: Hogyan hallgatja ön a moszkvai rádió adásait: egyedül vagy családtagjai, barátai, ismerősei körében? Kiderült, hogy sokan társaságban, nyilvános helyen hallgatják a műsort, vagyis a moszkvai rádió hallgatósága jóval nagyobb, mint feltételezték. Számos országban megalakultak a moszkvai rádió barátainak klubjai. Itt együtt hallgatják a műsorokat, eszmecserét folytatnak róluk, és megírják a szerkesztőségnek, miről kívánnak részletesebben hallani. A szovjet népek zenéjéből, dalaiból műsorokat állítanak össze. Csupán Indiában több mint kétszázötven ilyen klub működik. Némelyik faluban, ahol a parasztoknak otthon nincs saját rádiójuk, a főtéren hangszórót szereltek fel. Az Indiának szánt műsort tizenkét nyelven közvetíti a moszkvai rádió. Népszerűek a szovjet rádió különböző pályázatai, fejtörő játékai, vitái. Az egyik legutóbbi vita tárgya a neutron- bomba betiltásáért folyó küzdelem volt. A rádió munkatársai több országban meginterjúvoltak járókelőket, gépkocsi- vezetőket, háziasszonyokat és állami tisztviselőket. Sokan magnószalagra vették mondanivalójukat és beküldték a moszkvai rádió Pjatnyickaja utcai stúdiójának. Emléktárgyakat is kap a stúdió. Az egyik legmeghaíób- bat Jekatyerina Alevszkaja bemondónő őrzi: cseresznye- fából készült kis medália ez, faragása szögesdrót mögött vergődő galambot ábrázol. Egy szökött chilei politikai fogoly ajándéka, aki elmondta, hogyan rejtegették őreik elől kis tranzisztoros vevőjüket, hogyan hallgatták éjszakánként Moszkvát, Alevszkaja hangját. Viszonylag nemrég kezdte meg adásait a moszkvai rádió 24 órás világszolgálata. Avégett hozták létre, hogy az angolul értő hallgatók a világ minden táján és a nap bármely időszakában pontos és gyors tájékoztatást kaphassanak a Szovjetunióban és másutt történt eseményekről. A világszolgálat óránként tízperces híradóval jelentkezik, minden félórában pedig két-három percben összefoglalja a legfontosabb eseményeket. Egyik állandó rovata a Rádióújság, amelyben a szovjet rádió és televízió külföldi tudósítói szólalnak meg. IGOR CIGANOV
