Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-20 / 33. szám
A 7 ezerötszáz hektáros /Ail Nagykaposi (Veiké Ka- pusany) Magtermesztő Állami Gazdaságban általában július elejéd érik kasza alá a búza. A sokéves tapasztalat alapján az idei évet ott is a „rendhagyók“ közé sorolják, hiszen az aratás kezdete ezúttal tíz napot késett... Egy héttel a kombájnok megindulása után, július utolsó vasárnapján látogattam meg ezt az Ung menti mezőgazdasági üzemet. Hat óra körül minden arató talpon volt, s ki a veskóci, ki pedig a má- työci-vajkóci (Mat'ovské Vajkovce) gazdasági udvaron várt az aznapi rajtra. Az aratók körében semmi jele sem volt a vasárnapnak, az ünnepnek. Ellenkezőleg, mindenütt a munka volt kibontakozóban. A mátyóci udvar egyik épületében pihenten ébredtek a Spisské Vlachy-i vendégkombájnosok. Az • A szalmabegyüjtők egyik csoportjában Czap Tibor, Czap Gyula, Czap Zoltán, Lizák Antal és Várady Tihamér dolgoztak kJ szú MINT EGY PONTOS ÓRA SZERKEZETE Vasárnapi aratás az Ung menti határban Ung mentén hetedszer arató Ján Olejník, valamint a két E-512-es többi kezelője, azaz Jozef Pavlovsky, Ondrej Mikolaj és Jozef Sváé szálláshelyük ajtajában nagyot szippantottak a friss levegőből, felnéztek a szép, meleg nyári napot ígérő felhőtlen égboltra, majd a gépek irányába indultak. Először fürkésző tekintettel körbejárták azokat, utána pedig szinte szó nélkül ment ki-ki a saját feladatát végezni. Következett a zsírozás, olajozás és minden olyan teendő, ami egy kombájn reggeli karbantartásához tartozik.- Elégedettek vagyunk..., a koszt ízlik..., a szállás kényelmes. .. - válaszolt hol egyikük, hol másikuk munka közben a legalapvetőbb dolgokat érinteni szándékozó kérdéseimre. Amikor az utolsó simításokat is befejezték, a csoport vezetője, Ján Olejník a többi nevében is így fogalmazott:- Vendéglátóink kellően gondoskodnak rólunk, azon felül pedig hozzáértően és talán valamivel ügyesebben szervezik a munkát, mint ahogy az nálunk megy. A terep is egészen más, nem olyan dombos, mint a Szepességben. Ilyen feltételek mellett csak szépen lehet dolgozni. A vendégkombájnosok szomszédságában a helyiek, az idősebb és az ifjabb Czap Árpád, valamint mások készülődtek gépeikkel együtt. Mindkét „fél“ nyilatkozatából az is kitűnt, hogy náluk nincs kivételezés, a vendégek és az otthoniak együtt aratnak. Az öt hazai és a két vendégkombájn legénysége megérti egymást, jól kijön egymással. A gépkezelők és az állami gazdaság vezetői nyolc óra körül még korainak tartották az indulást. Az éjjeli harmat lassan száradt fel, pedig már akkor is rekkenő hőség volt.- Inkább várjunk még egy órácskát, hiszen van időnk - nyugtatta Szalay János igazgató a cséplőgépek mestereit. - Remélem, holnap még nem ér véget ez a szép idő - fordult véleménykérő tekintettel Várady István agronó- mushoz, valamint az aratási munkákban különfeladattal megbízott Károlyi György állattenyésztési ágazatvezetóhöz és a gépesítök- höz -, akkor pedig kedd estére, vagy legkésőbb szerdára befejezzük, hiszen már nem sok hiányzik a célig. Mielőtt a mátyóci kertek alatt a hét kombájn elindult volna a huszonhét hektáros búzatáblában, jutott egy kis idő a pillanatnyi helyzet vázolására és az aratási eredmények előzetes értékelésére.- A termés ugyan jobb is lehetne, de ha azt nézzük, hogy most búzából 4,5 tonnás hektárhozamra van kilátásunk, míg tavaly csak 3,4 tonnás átlagunk volt, s hogy az árpánk is körülbelül 1,5 tonnával jobb, mint az elmúlt esztendőben, akkor nincs különösebb okunk az aggodalomra - jelentette ki az igazgató. - Úgy látom - folytatta hogy a négyszáz hektárnyi búzából 185 vagonnyi termésünk lesz, azaz 25 vagonnal több a tervezett mennyiségnél.- Melyik fajta fizet a legjobban?- A Slávia. Hektáronként öt tonnás hozam mutatkozik belőle. Az az igazság, hogy talán egy-két mázsával több is lehetne, ha a vegyszerezést mindenütt megfelelően végeztük volna el... Kilenc óra felé nekilendültek a kombájnok, s egyszerre hét rend szegélyezte a táblát. Megkezdődött Czap Árpád, Eötvös László, Dudás Béla, Filip Zoltán, Ján Olejník és a többi arató vasárnapja. A terményszállítók is folytathatták a néhány napja tartó ingázásukat a mező és a gabonaraktár között. A szalmabegyűjtökkel a veskóci temető mellett találkoztunk. A tábla egyik végében három szalmabálázó, Jankovics János, Jáger László és Szalay Gábor körözött a hosszú sorokon, utánuk pedig két csoportban a szalmabegyűjtők szorgoskodtak, köztük az állami gazdaság dolgozói és jó néhány más helyen dolgozó helyi lakos- önkéntes alkalmi munkás.- Nem lehet panaszunk a segítségre, hiszen láthatja, most is mennyien vannak - nyugtázta az említést érdemlő tényt a határszemlét tartó igazgató a tarlón.- Szerencsére a munkakedvvel nincs nálunk baj. Az egyik kombáj- nosunk például tegnap lakodalomba volt hivatalos, mégis estig a gépen maradt. Ugyanakkor sorolhatnám a szalmabegyűjtésbe igen aktívan bekapcsolódó helyi lakosságot is. Szinte egy szóra jönnek, s amit tesznek, az nekünk óriási értékű segítség. Dél felé mint egy pontosan járó óra szerkezete, olyan szervezetten és ütemesen folyt a munka mindenütt az állami gazdaság határában. A teljes képből a termés tisztítása és a tarlószántás sem hiányzott. GAZDAG JÓZSEF • Czap Árpád és társa a kombájn reggeli karbantartását végzi (A szerző felvételei) • Egyszerre hét kombájn vágta a búzát >. Vili. 20 Nyári határszemlén Sajógömörben Még tartott az ebédszünet, amikor Bancsi Gyula mérnök, a Sajógömöri (Gemer) Efsz elnöke magához szólította fiatal gékocsivezetőjét, s kiadta számára az útiparancsot: - határszemlére megyünk! A személygépkocsi használata ezúttal teljesen indokolt. A szövetkezet határa ugyanis Gömörpanyittól (Gemerská Panica) Tornaijáig (Safárikovo) terjed, s a legnagyobb dologidőben az elnöknek is fontos a közvetlen információ. Amíg két falun keresztülhajtunk, van egy kis időnk a nyár eddigi tapasztalatainak összegezésére.- Mostanáig nem lehetett panaszra okunk, mert szinte minden idénymunkát programszerűen és jó minőségben végeztünk el. Dolgozóink igyekezetén túl ez elsősorban annak köszönhető, hogy a legutóbbi két esztendőben sikerült gépparkunkat a megfelelő szintre fejleszteni. Néhány napja viszont elromlott az idő, ami főként az aratást hátráltatja. Nincs azért pánikhangulat, mert a munkák felét már elvégeztük, s ha ismét tartós lesz a napsütés, néhány nap alatt pont kerülhet a legnagyobb nyári munka végére. ! Szárnya (Starna) község határában egy takarmány keverékkel bevetett tábla közelében állunk meg.- Kíváncsi vagyok, mire számíthatunk erről a parcelláról - mondja - miután megtesz néhány lépést a süppedő talajon.- Ennek legalább használt a csapadék! - nyugtázza elégedetten. Szükségünk van minden szál takarmányra, mert nagy ám az állomány, s tavaly is kevés volt az etetnivaló. Remélem az idén más lesz a helyzet. Már most annyi takarmányt gyűjtöttünk össze, amennyi tavaly a kaszálási idény végén sem volt. És még bőven van begyűjtenivalónk. Kaszálni fogunk még a szántóföldekről, s tavasszal feltörtünk, majd bevetettünk egy jókora kopár legelőt is. Az idén még nem sokat várhatunk ettől, de a jövőt illetően kétségtelenül javíthat takarmánymérlegünkön. Közben a tornaijai kertek alatt jár már velünk a gépkocsi, s a fák mögül hamarosan előbukkan az első kombájn, majd utána a többi is. A kombájnosok éppen ebédjüket fogyasztják. Jólesik a meleg étel Istók Lászlónak is, aki az egyik legtapasztaltabb kombájnos- nak számít a sajógömöri határban. Csaknem másfél évtizede mindig ott van a járási verseny élmezőnyében. Feltehetően az idén sem lesz ez másként, hiszen az aratást a Szolnok megyei Abádszalók községben kezdte, ahonnan 143 hektáros teljesítményt „hozott magával“.- Magyarországon eszményi volt az időjárás, s a széles táblákon könnyebb is nagyot produkálni - mondja két fogás étel között. - De nem is a mennyiségen van a súly, hanem az elvégzett munka minőségén. A szemveszteség elkerülése az elsődleges szempont. A munkatársak helyeslőén bólogatnak a rangidős szavaira, közöttük Sebők Tibor is, aki szintén Magyarországon kezdte az idei aratást, s lehet hogy Liptóban fejezi be. Az abádszalókiak öt kombájnján, három pótkocsis teherautóján és két szalmaprésén kívül ugyanis a liptóiak hat kombájnnal képviseltetik magukat a gömöri aratásban, s a segítséget hamardsan viszonozni kell.- Kész cirkusz ez az időjárás - mondja a napbarnított fiatalember. - Pénteken és szombaton reménytelenül esett, azért úgy gondoltuk, hogy a hét végére hadd menjenek haza a kollégák, hátha a Tátra alatt hasznossá tehetik magukat. Erre vasárnap ragyogó napsütés köszöntött ránk, gyorsan küldtük is értük a jármüveket. Mire megérkeztek, ismét eleredt az eső...- Még szerencse, hogy gépeink a nehéz körülmények között is I állják a próbát - mondja az elnök, miután az ebédjüket fogyasztó hazaiak csoportjától a dolgozó vendég kombájnok felé indultunk.- Ez csakis a jó felkészülésnek köszönhető. Ma már elértük, hogy szinte minden kombájn volánja mögött gépszerelő ül, aki év , közben saját maga számára készítette elő a gépet. Érdekük fűződik tehát a minőségi munkához. Eddig nincs is különösebb gondunk a kombájnok állapotával. Maximális megértést tanúsítanak kombájnosaink a lassított ütemü, veszteségmentes begyűjtés iránt is. A szemveszteséget közvetlenül a kombájnok nyomában mérik a fiatalok. Azok ott például - mutat két szorgoskodó kislány irányába - Füzér Etelka és Balyo Éva, mindketten a mi dolgozóink leányai, a legkisebb rendellenességet is jelentik a helyszínen tartózkodó technikusoknak, akik könyörtelenül leállítják a megengedettnél nagyobb szemveszteséggel dolgozó gépeket. Ezután az aratás talán egyik legigényesebb munkafolyamatára, a szalmabegyűjtésre terelődik a szó.- Úgy vélem, az idén sikerült jó megoldást találnunk a szalma- begyűjtés meggyorsítására. Anyagilag tesszük érdekeltebbé a dolgozókat, ami önmagában véve nem nagy újdonság, de ez már igen, hogy keresetük harminc százalékáért szemes takarmányt vásárolhatnak szövetkezetünktől, természetesen nagykereskedelmi áron. Ez a tény különösen a háztáji állattartókat serkenti, mert az utóbbi esztendőkben csak nagy nehézségek árán tudtak gondoskodni az abraktakarmányról. Most a környező falvak ipari dolgozóinak sorából a szalmabegyűjtésnél dolgozik egy 17 tagú munkacsoport, akik reggel fél hatra rendelték meg tőlünk a szállító eszközöket, s nem egyszer még este fél kilenckor is folyik a begyűjtés. Nem kell tehát attól tartania a vezetésnek, hogy a tarlón marad a szalma, noha az idén 130 hektárral nagyobb területen termesztettünk kalászosokat, mint tavaly. Külső segítséget az említetteken kívül csak a dohánytörésnél veszünk igénybe. Az egész nyár folyamán felváltva érkeznek csoportok a Turöianské Teplice-i Egészségügyi Szakközépiskolából, akiknek az elszállásolását a tornaijai diákotthonban biztosítottuk. A 25 hektáron termesztett ipari növényt az elmúlt napokban megtekintette a rimaszombati feldolgozó üzem igazgatója, s járási viszonylatban a legjobbak közé sorolta. Ugyancsak szép termésre számíthatunk szőlőből is, s nem rosszak a kilátásaink kukoricából, sőt cukorrépából sem. A növénytermesztés terén minden bizonnyal elérjük majd a tervezett hozamokat, vagy csak kevéssel maradunk el azoktól. Állattenyésztésünk viszont még gyengélkedik, biztató jelek azért már ott is vannak - módja határszemlénk végén, mintegy búcsúzóul az elnök. A leírtakhoz kiegészítésképpen talán csak annyit, hogy egy válságokkal küzdő gazdaságban jártunk, amely két évvel ezelőtt volt a mélyponton, amikor kilenc millió koronás ráfizetéssel zárta az esztendőt. A tagság és a vezetés nem kis erőfeszítésével ezt tavaly másfélmillióra csökkentették. Ha minden jól megy, jövőre talán végérvényesen eltűnik a gazdaság neve a veszteségesek listájáról. HACSI ATTILA
