Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-13 / 32. szám
* » % * * ■* BOLDOG IDŐSZAK- Azt hiszem, életünknek az a legboldogabb időszaka, amikor a gyerekek már felnőttek, és így nem szorulnak szülői támogatásra.- Igen, de ez rendszerint csak néhány hónapig tart, mert akkor már jönnek az unokák. . . MÁSODIK- Sándor, fizess egy féldecit, a másodikat majd én fizetem!- Jobb ötletem van.- Mi az?- Kezdjük mindjárt a másodikkal! ALVÁSZAVAR Egy férfi panaszkodik az orvosnál.- Nehezen tudok elaludni, doktor úr.- Próbáljon meg tízig számolni, aztán kezdjen el újból, és így tovább.- Ezt már próbáltam, de semmit sem használt. Ugyanis amikor a nyolchoz értem, mindig felpattantam.- De miért?- Kérem, én bokszoló vagyok. KOMPLIKÁCIÓ- Béla túl van a műtéten? - kérdezi a kórház ügyeletes orvosától a férfi munkatársa.- Igen.- Es hogy érzi magát?- Sajnos, meglehetősen súlyos komplikáció állt be.- Miféle komplikáció?- Eljegyezte az ápolónőt... OTTHON- Áruld el, mi történt, hogy mégis megnősültél!- Ennek az a magyarázata, hogy azelőtt otthon és házon kívül egyformán pocsékul éreztem magam. Most viszont legalább házon kívül jól érzem magam. . . GYERTYÁK A férj és feleség bejáratja az új kocsit. A motor egyszer Csak bedöglik.- Azok az átkozott gyertyák!- mérgelődik a férj.- Ez természetes, drágám- jegyzi meg a felesége -, hiszen erős szél fúj.. . POSTÁS- Tulajdonképpen ki az oka annak, hogy elváltatok?- A postás. Átadott a feleségemnek egy nekem szóló levelet. A fiatalok mindenért lelkesednek, amiről azt hiszik, hogy új. Nem feltétlenül a fiatalság jele, ha valaki nem tud megöregedni. Udvarias társaságban mindenki okos lehet. A hét vicce Két tanító beszélget:- Tegnap behívattam az egyik tanítványom apját, a gyerek rossz magaviseleté miatt.- És szót értettetek?- Dehogy. Utánalkénytelen voltam behívatni a gyerek anyját. Az apa helytelen magatartása miatt. Csodagyermek az, aki gyermekkorában többet tud, mint felnőtt korában. Előbb ki kell menteni a fuldoklót a vizből, aztán meg lehet bírálni a jellemét. Nagy butaság a kelleténél okosabbnak lenni. JÖVŐ Andalgás közben a jövőről ábrándozik az ifjú pár. A fiú már legalább 17 éves, a lány 16. Már a házassági terveknél tartanak, a lány nagyot sóhajt:- De be kell vallanom, nem tudok főzni.- Sebaj - nyugtatja meg a fiú - én meg nem keresek annyit, hogy mind a ketten együnk. BÉLA- Hogyan szoktattad le a férjedet arról, hogy későn járjon haza?- Nagyon egyszerű módszerrel. Ha későn jött haza, mindig kikiabáltam neki az előszobába: Te vagy az, Béla?- És ez hatott?- Hatott. A férjemet ugyanis Ottónak hívják.- Most pedig bemutatom, te hogyan úszol... (Lubomír Nikolíni rajza) Nyári csúcsforgalomban (Eulenspiegel) A jóságot is gyakorolni kell, különben az ember teljesen kijön a gyakorlatból. Barátom humanista. Csak családtagjait, barátait és ismerőseit bántja, de milliárdokra tehető azok száma, akiknek nem árt. Mikor magyarázza meg egy új Kopernikus külön-külön minden embernek, hogy nem körülötte forog a világ? Csak egy kicsit csalódjon az ember önmagában, s máris rájön, hogy mások nem is olyan rosszak, mint hitte. EZÉRT- Neked mindig újságot kell olvasnod evés közben? - kérdezi a feleség a férjétől. - Hiszen így még azt sem tudod, tulajdonképpen mit eszel!- Hát éppen ezért olvasok! EGYEDÜL- Most már egészen egyedül mosok - mondja Bodolai.- És azelőtt?- Azelőtt - a feleségem ellenőrzött! ELEVEN VITÁT Egyes folyóirataink az utóbbi időben üdvös újítást vezettek be az irodalmi kultúrpolitikai viták felélénkítésére. Ez újítás lényege abban áll, hogy a szerkesztőségek a támadó cikkeket rögtön megismertetik a megtámadott egyénnel, hogy az azonnal visszavághasson, s így a fejvágás és a riposzt ugyanabban a számban jelenhetik meg. Mi csak örömmel üdvözölhetjük ezt az újítást, mert éppen ideje volt, hogy végre megbontsuk a harmóniának és unalmas egyetértésnek azt a tespesztö légkörét, amely az utóbbi években kultúr- életünkben eluralkodott. Ebből elég volt, eleven, személyeskedő elvi vitákra van szükség, hogy fejlődni tudjunk, hogy el ne aludjunk! Az írók, az elmúlt évszázadokban azt a helytelen gyakorlatot követték, hogy eleven vitacikkek helyett műveket írtak, s így senki se tudta, hogy mi a véleményük. (Lásd Shakespeare összes drámái, „Háború és béke“ stb.) Ami jó volt a kritikai realizmus korában, az nem jó ma! Ezért helyeseljük az említett újítást; helyeseljük és ke- veselljük. Szerintünk a megtámadott egyén támadó cikkét is meg kellene mutatni az eredeti támadónak, majd ennek a megtámadott támadónak a támadást is oda kellene adni a támadott támadónak, és így tovább. Mindezt aztán egy számban lehetne közölni, ilyenformán: Nagy érdeklődéssel olvastam Gém Oszkár Hogyan írjunk és kinek? című tanulmányát, amellyel nagyjában és egészében egyetértek. Mindenki tudja, hogy Gém Oszkárt mint kiváló sakkozót mindenkor nagyra becsültem. Nem hagyhatom azonban szó nélkül azt a nevetséges vádat, amellyel a cikk nagy tehetségű írója illet engem, amidőn „közönséges lótetü“-nek (Gryllo- talpa vulgaris) nevez, aki a magyar humuszból kisarjadzó élet gyökerét rágcsálom odvas fogammal. Gém Oszkár állítása nem felel meg a valóságnak: 1. Nem vagyok lótetű. Két tanúval tudom igazolni, hogy az emlősök fajtájához tartozó (mammalia) ember vagyok (homo sapiens), aki felegyenesedve járok, hátsó végtagjaimat helyváltoztatásra, mellső végtagjaimat fogásra, írásra és honoráriumok felvételére használom. 2. A fogaim nem odvasak. Protézisem van. 3. Viszont Gém Oszkár közönséges ganajtúró bogár (Goetrupes stercorarius), ezt bizonyítja 1928-ban írt egyik költeményének következő két sora: Bogárkája vagyok Istennek, ami adódik, azt eszem meg. Jód Elek Mellőzve Jód Elek lírai költő és kutyapecér mélyen szántó elmefuttatásának nem rám vonatkozó hazugságait, szerényen csak annyit jegyzek meg, hogy Jód Eleknek az utóbbi években zseniális fürgeséggel végrehajtott pálfordulásai nem foghatók oly esztétikai egységbe, amely a szocialista realizmusról alkotott legújabb értelmezés összes kritériumait kimerítené. Egyébként Jód Eleknek ne járjon annyira a szája, mert köztudomású, hogy a nagybátyja még ma is bukméker, aki az ügetőnapokon rosszabbnál rosszabb tippeket ad a dolgozó népnek. . Gém Oszkár Gém Oszkár sokkal szerényebb volt 1935-ben, amikor a Japán kávéházban naponta én fizettem ki a kávéját. Jód Elek Nem a Japánba jártam, hanem a Bucsinszkyba. Ellenben Jód Elek 1927-ben papagájt lopott egy özvegy trafikusnétól, és ezért három hónapra ítélték, de a büntetést felfüggesztették. A vonatkozó jegyzőkönyvek másolatai a lakásomon megtekinthetők. Gém Oszkár Pukkadj meg, te csibész! Jód Elek Te pukkadj meg, te vagy a csibész! Gém Oszkár Kuss! Mégis az enyém az utolsó szó! Jód Elek Egy fenét a tiéd, az enyém! Gém Oszkár és így tovább. GÁDOR BÉLA új szri 22 1982. Vili. *
