Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-13 / 32. szám
« A jelenségre még ez év februárjában lettem figyelmes. Úgy alakult a helyzet, hogy egyik szombaton jártam a Jaslovs- ké Bohunice-i V-2 atomerőmű építkezésén, s mert a hőmérséklet mélyen a fagypont alatt mozgott, nem csoda, forró teára lett volna kedvem. Mondtam is kísérőmnek, ha van rá mód, még mielőtt hazaindulnék, álljunk meg a büfében, igyon meg ő is egy csészével. Bevallom, meglepődtem, amikor kiderült, hogy erre aligha lesz mód, a büfé szombaton és vasárnap - a munka itt ezeken a napokon sem szünetel -, de nyújtott műszakokban is zárva van. Következő látogatásomkor, ami úgy április felében lehetett, azzal a céllal érkeztem ismét az épülő atomerőműbe, hogy a modrany Sigma Vállalat itteni tevékenységéről tudósítsak. Azonnal fűzzem hozzá, eddig rendszerint pozitív vonatkozásban került a vállalat neve sajtónk hasábjaira. Áprilisban arról szerettem volna elsősorban kifaggatni a dolgozókat és a vezető szakembereket, hogy egy ilyen hatalmas építkezésen mire kötelez a kemény munkával megszerzett jó név. Arról már az adott körülmények tehetnek leginkább, hogy a beszélgetés irányt váltott. Az ördög tudja, miért, de eszembe jutott a februári eset a teával. Azonnal megkísértett az akkori lemaradás törlesztésének a lehetősége, így Miroslav Kucerát, a modrany Sigma szerelőrészlegének vezetőjét is teára hívtam meg. - Semmi akadálya - mondta -, de időt takarítunk meg, ha az irodában készítjük és fogyasztjuk el. - És, ha nagyon ragaszkodnék hozzá, a büfében is kaphatnánk teát? - kérdeztem vissza azonnal, mert arra gondoltam, attól fél, zárt ajtókba ütköznénk. Órájára pillantott, s mert ekkor már megértette, mire célzok, mosolyogva csak ennyit mondott. — Igen, az első műszak még jó két óra hosszat tart, addig a büfé is nyitva lesz. Később, de szombaton és vasárnap az itteni büfékben teára vagy étkezésre még mindig nincs mód. így csöppentünk egy egészen más téma kellős közepébe. Azt, hogy mennyire időszerű beszélgetésünk tárgya, csak a következő percekben értettem meg igazán, amikor Miroslav Kucera így folytatta.-Tudja, alig két hete, hogy Ladislav Gerle, a szövetségi kormány elnökhelyettese vezetésével értékelték itt az illetékesek az akkori helyzetet. Mint kiderült, az idén csaknem 2,9 milliárd koronát kell beépíteni ezen az építkezésen. Nehézségek főleg a tételes feladatok teljesítésében vannak, s így az ütemterv betartásával sincs könnyű dolgunk. A lemaradás, ami főleg a reaktorház központi részén észlelhető, esetenként egyhónapos. Az elkövetkező hetekben, hónapokban versenybe kell szállni itt az idővel. A nehézségek megoldására határozatok is születtek. Egyik ilyen irányelv értelmében például a munkaerő-létszámot is növelni kell, vagyis az idén még mintegy ezer-ezerötszáz fővel nő az itt dolgozók száma. Ha ez megvalósul, itt körülbelül hétezren dolgoznak majd. Ilyen hatalmas gárdánál már első számú követelményként lép elő a kitűnő munkaszervezés. Ekkora tömegnek óra- müpontosságú mozgatása csakis jól kidolgozott kivitelezési tervek nyomán képzelhető el. Ezen a téren viszont ugyancsak van még tökéletesítenivaló. Vegyük például a tervdokumentációt, amire minden erőfeszítés ellenére még ma is a pontatlanság jellemző. Nem is olyan régen, július felében, ugyancsak egy magas szintű látogatás alkalmából az építők összeszámolták, hogy munkájukat az építkezés megkezdése óta több mint ezer tervmódosítás hátráltatta. A változásokról gyakran késve - miután a pontatlan tervek nyomán már elvégezték a munkát - értesültek. Ilyen esetekben arra kényszerültek, hogy lerombolják munkájuk előző napi (heti) gyümölcsét. Az eltérések leggyakrabban az építő és a gépi technológiai részek szerelési tervei közt mutatkoztak.-Miután sokat vertük már ez ügyben az asztalt, április elején határozat született arra is, hogy javítani kell az itt dolgozók szociális körülményein is. Főleg az elszállásolással, a dolgozók munkába és hazaszállításával, valamint étkeztetésével kellett volna sürgősen foglalkozni.- Tehát ennek már két hete. Történt-e azóta e téren változás?- Nézze, én egyike vagyok az érintetteknek. Ha elmondom az igazat, úgy tűnhet, panaszkodom. Dolgozóim előtt viszont, mint vezető beosztású szakember, egyben felelek is az itteni állapotokért. Jobbító szándékkal vagyok kénytelen megállapítani, hogy változás alig történt - mondja Miroslav Kucera. - Jelenleg feladatunk, hogy meggyőzzük az embereket, maradjanak itt dolgozni még nagyobb létszámban a nyújtott műszakokban is, valamint hétvégén. A mai napig viszont megoldatlan a reggeli ügye. Azt itt egyáltalán nem kapunk, a büfé is változatlanul csak a rendes műszakokban tart nyitva. Mivel győzzem meg tehát az embereket? Azt mondjam nekik talán, hogy gyertek, fiúk, a béreteken meglátszik majd ugyan a többletmunka, de ha ennivalót nem hoztok magatokkal, éhezhettek. Az effajta érvelést mégsem vállalom. Az viszont bosszant, hogy lemaradásban vagyunk az építkezésen, még bosszantóbb, hogy ehhez ilyen „kis“ ügyek is hozzájárulnak. Jelenleg a legnehezebb munka áll előttünk, a primér csővezetéket kéne hegesztenünk. Kötöttek a terminusaink, szükség lenne az emberekre úgymond éjjel-nappal. Mitévő legyek, nem tudom. Kereken két éve már, hogy a modrany Sigma szakemberei fölvonultak az atomerőmű építkezésére. Akkor hatalmas lelkesedéssel és tenniakarással érkeztek ide, hiszen a feladat rájuk háruló része több évre szóló munkalehetőséget kínált. A szerződések értelmében ők szerelik a külső és a belső csővezetékek döntő részét, így képletesen azt is mondhatnánk akár, hogy kezük alatt az atomerőmű érrendszere születik. Tavaly jól vizsgáztak, hiszen kereken egymillió koronával teljesítették túl a tervet. Az idei évi feladatokhoz viszonyítva ez mégis csupán amolyan bemelegítésnek számított. Nem kevesebb, mint 140 millió korona értékű munka teljesítésére tettek ebben az évben vállalást, ami a múlt évnek a kétszerese.- Az év elején reálisnak tartottuk kötelezettség-vállalásunkat - mondja Miroslav Kucera. - Ahhoz nem fér kétség, hogy az emberekben a tenniakarás ma is megvan. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ekkora építkezésen nehézségek is előfordulnak, tehát elhamarkodottan sosem ítélünk. Azt viszont ne várja el tőlünk senki, hogy a semmiből alkossunk - csodákra mi sem vagyunk képesek. Pillanatnyilag például a hegesztéshez nélkülözhetetlen argongázból nem kielégítő az ellátás. A szállító, az Ostravai Észak Morva Vegyiművek palackok hiányára hivatkozik. Ugye, milyen kínos? Egy ilyen fontos beruházás menete akár a harmadrendű szállító jóakaratától is .függhet. De még mennyire kínos, állapítom meg a továbbiakban, amikor kiderül több szorosabb összefüggés. A lényeg viszont azt, hogy az év végéig kereken 110 kilométernyi csővezetéket kell a Sigma szakembereinek itt összehegeszteni. Hatméteres darabokból készül a vezeték, s naponta legnagyobb igyekezet mellett sem lehet öt, legjobb esetben hat darabnál többet összehegeszteni. Az év későbbi szakaszában ezt az ütemet még jóval fokozni kéne, pillanatnyilag is többre lenne szükség, de... Bárhonnan közelítjük is a dolgot, a kör gyorsan bezárul. Jelenleg 130 fő dolgozik itt a Sigmától, 450-re lenne szükség. Mi értelme viszont növelni a létszámot, ha a kevés ember is csak akadozva végezheti dolgát? Az áldatlan állapotnak előbb-utóbb véget kell vetni, ezért már most igyekeznek további szakembereket toborozni. Lengyel- országból úgy 120 fő erősíti a közeljövőben majd a Sigma alapgárdáját. A teljesítőképesség fokozása ezért is nagyon fontos, mert november derekán megkezdődnek a vezeték próbái, akkorra a szerelést is be kell fejezni. Napjainkban tehát már a nem teljes létszám is hatalmas iramban dolgozik - amennyire a körülmények is engedélyezik. Nappal hegeszte- nek, éjszaka vizsgálják, fényképezik, röntgenfelvételeket készítenek a varratokról. Reggelre elkészülnek az eredmények, így másnap az esetleges hibák is kijavíthatok. Időközben Miroslav Kucerával bejárjuk az építkezést, az egyik mozgalmas munkahelyen megállunk. - Laci Voleáák - mutat kísérőm a fénycsóva irányába az egyik legjobb hegesztőnk. Mert vele is szeretnék néhány szót váltani, kérésemre néhány perc szünetet tart.- Mondja, nagyon bosszantó, ha a hi- bafölderítö csoport reggelre kideríti, hogy előző nap bizony nem végzett kifogástalan munkát? - kérdezem új ismerősömtől.- Azt nem mondhatnám - feleli. - Ilyen esetben kizárólag magamra lehetnék dühös, a minőségellenőr-kollégának csak hálával tartoznék, hogy megelőztek egy esetleges későbbi üzemzavart. Közös a célunk: hibátlan munkát szeretnénk hátrahagyni. Ha mégis rossz minőségű a varrat, a hibás részt lecsiszoljuk és újra hegesztjük, amíg nem tökéletes. Persze, nem hiúságból mondom, de az évek során olyan szakemberekké fejlődtünk, hogy csaknem hiba nélkül dolgozunk. Az atomerőműben tapasztalt ellátási nehézségek ügyében az illetékes szövetségi minisztériumot is megkérdeztem. Válaszukban a bajok orvoslására szóló ígéret is szerepelt. Ennek valóraváltását igyekeztem fölmérni június végén, egyik Jaslovské Bohunicén tett látogatásomkor.- Időközben megnőtt haragosaink száma - fogad dolgozószobájában Ján Takác, a modrany Sigma egyik vezető dolgozója. - Tudja, sokan nehezen viselik el, ha nyilvánosságra kerül az igazság. Annak viszont örülünk, hogy megnőtt a gázpalackok száma is. Igaz, hogy a vállalati igazgatóságunk segített ki bennünket 10 palackkal, de így legalább végre egyenesben vagyunk. Pillanatnyilag mindenesetre. Mert ha tovább fokozzuk a szerelési munkákat, a mostani 31 palack ismét kevés lesz. Kiszámítottuk, hogy csúcsidényben 100 darabra lenne szükségünk. Az Ostravai vegyikombináttól ígéretet kaptunk, hogy augusztusban mehetünk a hiányzó palackokért.- Legutóbb szó volt az étkeztetés terén fönnálló gondokról is. E téren ma milyen a helyzet? J- Jó hírem van, a büfék ma már nyújtott műszakokban is nyitva vannak, a reggelit is megkapjuk, és a büfé a hétvégén is üzemel. Az eredmények fölötti örömömet azonnal keserű ízűre változtatják Ján Takác iménti szavai: „Megnőtt haragosaink száma“. Ismét akadtak tehát, akik nem a segítő szándékot vélték fölfedezni fáradozásunkban, hanem pozíciójuk elleni támadásként minősítették a nyílt beszédet. Nem erről volt szó, noha néhány vezető magatartásában lenne kifogásolnivaló. Hiszen a nehézségek elhárításának útjában aligha volt nagyobb akadály, mert a megoldás gyorsan megszületett. A tenniakarás hiányzott. Csak ezzel magyarázható, hogy a dolgozók panaszai már jóval az első látogatásunk előtt süket fülekre találtak. Pedig akkoriban korábbi keltezésű központi rendelkezések is a változtatásra utasítottak. Sajnos, a nehézségeknek nem szenteltek elegendő figyelmet már keletkezésük pillanatában, és a helyzet ismeretében valószínű, arra nem sí gondoltak, hogy ezek még meg is előzhetők. KESZELI BÉLA (A szerző felvételei) Ján Takác Ladislav Voleáák Alois Franciak, a modrany-i Sigma segédszerelöje Bosszant, hogy lemaradásban vagyunk - mondja Miroslav Kucera
