Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-13 / 32. szám
Eszmecsere közben a Hernádnémeti MGTSZ határában Amikor elbúcsúztunk az aratóktól, és az országút felé vettük az irányt, a néhány kilométeres távot mezei úton tettük meg. Mintha „kukoricaországban“ jártunk volna, ahol varázsszerekkel ápolják a növényzetet. A dúsan és egyformán zöldeltö, egyforma magasra „nyírt" kukoricarengeteg valóban nem mindennapi látvány. Benne haladva rájöttem, nem tévedésből mondott az elnök 9,4 tonnás átlagot, amikor a tavalyi kukoricatermésről beszélt, s hogy a főágazatvezető is reálisan ítélte meg a helyzetet, amikor beszélgetésünk során az idei évre 10 tonnás hektárhozamot jósolt.- Nekünk azért is jó ez az együttműködés, mert dolgozóink „elleshetik“ az itteni jó példákat - jegyezte meg Vajányi László. - Tavaly például - folytatta - az egyik gépkocsivezető azzal tért haza, hogy Hernádnémetiben nem közvetlenül a vetés vagy a permetezés után adják a dolgozónak a jó munkáért járó jutalmat, prémiumot, hanem csak akkor, amikor a mag kikel, illetve a vegyszerezés minőségét elárulja a növényzet. Jó száz kilométerrel távolabb, Hajdúnánáson szinte javában tartott az aratás. Az Új Élet mezőgazdasági termelőszövetkezetben öt helyi és két „CS“ jelzésű E-516-os kombájn csépelte a búzát. NEM ISMER Júliusi vasárnap délelőtt volt, amikor Vajányi Lászlóval, a Buzitai (Buzica) Efsz elnökével és Kis Gyulával, a szövetkezet ágazatvezetőjével észak-magyarországi körútra indultunk. Utitársaimat s engem is az vitt a szolgálati útra, hogy meggyőződjünk, milyen munkát végeznek a kelet- szlovákiai vendégaratók a Zemplénihegy déli lankáin és a Hajdúság rónáin. A migléci-hidasnémeti határátkelőhelyet elhagyva többnyire a napfényben fürdő határt, a nép éléskamráját figyeltük. En- csig szinte mindenütt olyan kép, olyan csendes és sárguló búzaerdök fogadtak, mint amilyenektől az államhatárnál búcsúztunk, ám Encs után egyre jobban élénkültek az aranysárga táblák, egyre meggyőzőbben jelentkezett az aratás. Első állomásunk a hétezer hektáros hernádnémeti Hernádvölgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet volt, pontosabban a gesztelyi Siskás-dülő. A 132 hektáros búzatáblában széles rendeket vágva haladtak a nagy teljesítményű Glass Dominátorok. A terményszállító tehergépkocsik is szinte egymásba értek, annyi munkájuk akadt, illetve olyan jól fizetett a Martonvölgyi 8-as.-... Ez még nem is olyan jó tábla- mentegetőzött Gyurcsó István helyi főágazatvezető, amikor Vajányi Lászlóék közelebbről is szemügyre vették, majd megjegyezték, hogy szívesen elvinnék a buzitai határba. - Csak ötven mázsa körülit ad. Szerencsére a közel kétezer hektárnyi területű búzánkban akadnak ettől sokkal szebb tábláink A buzitai szakemberek a termésben gyönyörködtek, meg a kiváló fekete talajt dicsérték, s közben fél szemükkel a tarlón sorakozó tehergépkocsikat fürkészték. Érthetően, hiszen a helyi IFÁ-k között négy buzitai Tatra is sürgölődött.- Hogy dolgoznak - kezdték az érdeklődést utitársaim a kisegítő Palencsár Antaltól, Abosi Lászlótól, Bódi Gyulától és Szitás Gézától.- Igen rendesek, szorgalmasak- hangzott a hernádnémetiek egyértelmű felelete. - Talán mondanom sem kell, milyen hasznos dolog ez a mi szempontunkból - vette át a szót az ágazatvezetö- töl az elnök, Nyeső István. - Ez a négy Tatra-kocsi nyolc IFÁ-t mentesített a terményszállítástól, s azokat mi más munkával bízzuk meg, hiszen ilyenkor, amikor szinte mindegyik tábla egyszerre érik kasza alá és a cséplőgépek reggeltől napestig zavartalanul dolgozhatnak, rengeteg aratási tennivalónk akad.- Nagy jövőt jósolok az olyan együttműködésnek, mint amilyen a mi szövetkezeteink között van kialakulóban - tért a dolog lényegére Nyeső István. - Meggyőződésem, hogy a termelés fokozásának rejtett tartalékai közül ennek a még jobb kihasználása a jövőben aranyat érhet. Az első lépéseket ezen a téren mi már megtettük. Vezetői szinten meglátogattuk egymást, szétnéztünk mindkét gazdaság határában és udvarain. Most az egyes szakágazatok kölcsönlátogatá- sa következik. Úgy látom, van mit tanulnunk egymástól és ugyanakkor az aratáson kívül még sok mindenben tudnánk egymást segíteni. Tavaly például az ősz folyamán igényeltük a szállítóeszközöket, mert saját erőnkből nem győztük a 9,4 tonna hektárhozamú kukorica termését betakarítani. Ez a kisegítés most az aratás idejére is kiterjedt. Viszonzásul mi az idén három Class Dominátort és öt E-512-est avatunk munkába a buzitai határban. Ha a kooperáció a vetőmagra is kiterjedhetne, akkor szívesen adnánk a legtermőbb kukoricánkból, vagy búzáinkból, nekünk pedig jól jönne cserébe érte valamilyen jó árpa. Ugyanakkor az állattenyésztésben és a gépesítésben is hasznára lehetnénk egymásnak.- Két buzitar kombájnnak köszönhetően jóval gyorsabban haladunk a termés begyűjtésével, mint amikor csak a saját gépeinkre támaszkodhatunk summázta Pál Imre elnök a kapott segítség értékét, majd azt is megjegyezte, hogy abban nemcsak azt a három-négy nappal korábbi végzést kell látni, hanem azt is, mennyi előnye van az ügyesen elvégzett aratásnak. Az aratás olyan, mint a véradás. Aki ugyanis gyorsan ad vért, az kétszer ad, tartja a mondás, itt pedig az érvényes, hogy aki gyorsan learat, annak kisebb a vesztesége. Főleg, ha a határ egyszerre beérik - mondja.- Szövetkezeteink egész véletlenül találtak egymásra - kezdte el a hajdúnánási üzem elnöke, amikor a kapcsolatteremtés került szóba. Érdekessége, hogy a kultúra, azaz a kenyér után a második legéltetőbb kincsünk hozott össze minket. Népművészeti együttesünk az utóbbi években gyakran vendégszerepeit Alsóláncon és Buzitán, ugyanakkor az ottaniak is járnak városunkba. Az egyik ilyen látogatás során mi, a szövetkezetek vezetői is találkoztunk és elbeszélgettünk, így kezdődött. Talán érdemes megjegyezni, hogy ez a kétezer hektáros termelőszövetkezet elsősorban kukoricát és búzát termeszt, van napraforgója és cukorrépája is, az állattenyésztésben pedig a csirkenevelésre összpontosít, hogy a tavalyi termelése meghaladta a 370 millió forintot, nyeresége pedig 20 millió forint volt. A várostól vagy tíz kilométerre, a száz hektáros Réti-dűlőben találtunk az aratókra. Nem számított nekik, hogy vasárnap délután volt, az sem, hogy égető forrósággal tűzött a Nap és erősen porzott a hajdúsági szikföld. Szorgalmasan dolgoztak az 5,5 tonnát fizető búzában. Távolról lehetetlen volt megállapítani, hogy melyik gépen ül File Antal, Bihari Sándor, Pólyák János, Pólyák Ferenc, Aratós Miklós, illetve melyiken a két buzitai páros, azaz Nagy Bertalan és Zsihala Lajos, valamint Varga Gyula és Túróczi Endre. A tábla végéből csak annyit láttunk biztosan, hogy állandóan gyarapodtak a rendek és egymás után indulnak a búzaszállítmányok a mezőváros irányába. Varga Gyulát még közelről is alig ismertük meg, olyan poros volt. - Annyi baj legyen - törölte meg izzadt homlokát a kombájnos, mielőtt kezet fogtunk. - Mi újság otthon, nem üzent semmit a család? - érdeklődött azonnyomban.- Ugyan milyen hírt vársz, hiszen csak néhány napja jöttetek - érvelt Kiss Gyula.- Ha nincs üzenet, akkor alighanem minden rendben. Csak azért kérdeztem, mert amikor ide indultunk, lázas volt a gyerek. Ezek szerint nincs már komolyabb baja - nyugodott meg. - Hogy mi hogy vagyunk? Aratunk és nincs időnk más dologgal törődni... Egyelőre ékszíjszakadáson kívül nem volt más üzemzavar. Igaz, ez a tábla tisztaságának is köszönhető. Ha mindig ilyet kellene végezni, akkor öröm lenne az aratás. Túróczi Endre egy mondatban foglalta össze az addigi három nap eseményét:- Jól vagyunk, megy a munka. Hogy mit jelentett a „jól vagyunk“, az a további beszélgetés során kiderült. Jó szállást - egy szállodában és elegendő, ízletes ételt. Az utóbbiból főleg a mezőn készült bográcsgulyást és a régi hajdúsági eledelnek számító öhönt dicsérték. A „megy a munka" alatt pedig a napi 7-8 vagon kicsépelt búzát kellett érteni. Amikor kitudódott, hogy már a többi táblát is lehetne vágni, csak azért nem teszik, mert a hajdúnánásiaknak nincs több gépük, a buzitaiaktól pedig szégyenkeztek kettőnél többet kérni, Vajányi László éles tekintetet vetett elnöki kollégájára: - Máskor nem szabad ilyen szerénynek lenned - oktatta. - Azt és annyit kérj, amennyire szükségetek van. Ha lehet, segítünk, ha nem, nem. Most viszont adhattunk volna több kombájnt is, hiszen mi alighanem csak akkor indulhatunk, amikorra ti a végzést tervezitek. A két elnök megegyezett, majd kezet fogott és azzal váltak el egymástól, hogy ha bármelyik szövetkezet úgy érzi, elméleti szakkérdésekben vagy a konkrét munkában szükség lenne segítségre, csak nyugodtan szóljon a másiknak, az ajtó nyitva. A kőrútról a mezőgazdasági vezető, az újságíró is elégedetten tért meg. Elégedettén, hiszen meggyőződött arról, hogy az államhatár nem mindig korlátozza az emberek hasznos együttműködését. Példa rá a fentiekben csak részben vázolt láncolat. Tehát Cserehát segít Hajdúságnak, utána Szepesség és Hajdúság Cserehátnak, majd Cserehát Sze- pességnek - s végül mindenki jól jár. Jól jár, mert az idejében nyújtott segítségért cserébe idejében kap segítséget. Mint egy kis KGST. Hátha még a mezőgazdasági üzemek ilyen felépítésű együttműködése, kooperációja a termelés további területein is ilyen nyílt teret kapna! GAZDAG JÓZSEF 32. VIII. 13. Ha mindig ilyet kellene vágni, akkor öröm lenne az aratás - mondja Varga Gyula Az aratás olyan, mint a véradás - vallja Páll Imre (A szerző felvételei) V **4 iSn, #4, < í • Jól vagyunk, megy a munka - mondja Túróczi Endre
