Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-13 / 32. szám
IJ szú 3 182. Vili. 13. „NEVÜK ISMERŐS VOLT SZÁMUNKRA■■■“ 50 évvel ezelőtt, 1932 augusztusában a csehszlovákiai kommunista sajtó hasábjain minden Horthy-Magyarországgal kapcsolatos megnyilatkozás három megrendülést és tiltakozást kiváltó név körül gyűrűzött. A vértanúságra jutott Sallai Imre és Fürst Sándor életének kioltása feletti felháborodás és a halálveszélynek kitett Karikás Frigyes megmentéséért síkraszálló megmozdulások hullámverése viharzott a betűsorokban. A korabeli csehszlovákiai napilapok sárguló példányaiban a tüntetésekről beszámoló és a tiltakozásokra felszólító írások közé ékelődve előtűnik a két mártír kissé már elmosódott, családi album tartozékára emlékeztető arcképe is. Az anyagi nehézségek miatt fotók felhasználása nem volt gyakori a csehszlovákiai polgári demokrácia viszonyai között viszonylag kiterjedt sajtóval rendelkező legális kommunista párt napilapjai számára sem. A két bajuszos férfi szelíd méltóságot árasztó tekintete tragikus sorsra jutásuk döbbenettel teli légkörében minden bizonnyal vádló, a gyilkosokat elítélő indulatot és elszántságot fakasztott az olvasókban. Vagy talán a szerkesztők ezzel is a két harco- emlékét óvták a polgári sajtó nemtelen mesterkedéseitől. Ezekbe ugyanis jól belefért a meg- kínzatás nyomait viselő, ijesztő külsejű elítéltekről a kommunisták iránti ellenszev kiváltásának szándékával készített fényképek megjelentetése. A magyarországi reakciós körök tudatában voltak annak, hogy a mindennél fontosabbnak tartott megfélemlítést szolgáló rögtön ítélő bíráskodás és a kommunisták akasztása elleni várható tiltakozás hangja nem vész el a kommunistaellenésségtől vezérelt külföldi reagálások áradatában. Szükség van a hangulatszítás hatásosnak tűnő eszközeire, hogy gaztettük „gonosztevők“ feletti megnyugtató ítélkezésként hasson. A statáriális merénylet előkészületeinek nyilvánosságra kerülését valóban nagyarányú tiltakozó kampány követte. Az osztály- kereteken túllépő, különböző pártállású, demokratikus beállítottságú szervezetek részvételével zajló akciókhoz az európai szellemi élet kiválóságai is csatlakoztak. A magyar királyi Belügyminisztériumba özönlő táviratok aláírói között szerepelt többek között Bertold Brecht, Thomas Mann, Romain Rolland s Henri Barbusse is. A magyar kormány vállalta a rázúduló harag és tiltakozás velejáróját, amelyet meghatványozott a francia miniszterelnök megbízottjának diplomáciai példa nélkül álló személyes közbelépése is. A meghátrálással a gyengeség beismerését kockáztatta volna. „Ez a gyávasággal teli gyilkosság a magyar burzsoázia félelmének bizonyítéka“ - hangsúlyozta a Rudé právo 1932. július 31-i, vasárnapi számában megjelent, a Sallai és Fürst elleni bírósági színjátékról és a kivégzésről beszámoló különtudósítás. Kiegészítésként kapcsolódik hozzá azoknak az akcióknak az ismertetése, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja még július 29-én, pénteken, közvetlenül a statáriális akasztás bejelentését követően szervezett. Innen tudjuk, hogy a prágai magyar királyi követséget rendőrkordonnal kellett védeni a tüntetők rohamaitól. Ugyanez zajlott le a bratislavai magyar konzulátus körül is, ahol - Balogh Edgár Hét próbájának tanúsága szerint - A rendőröknek csak több órás tusa után sikerült a belvárost kiüríteniük. „S amikor már kitisztult a tér (a régi Koronázó domb tere) - írja egy sovány, sápadt, villogó szemű ifjú, Szabó István szervezte újjá, s vezette be hirtelen egy mellékutcából a sétatérre a jelszavait zúgó áradatot.“ A tiltakozás hulláma különösen a szociális feszültségtől izzó Dél- Szlovákiában csapott magasra. Komáromból hat tiltakozó sztrájkról érkezett hír. Az ifjúmunkások itt szeptember elején különös módon adtak kifejezést szűnni nem akaró felháborodásuknak. Hatalmas, deszkákból összeácsolt és vörösre mázolt koporsót bocsátottak a Dunára, mely a „Megbosszuljuk Sallait és Fürstöt“ felirattal úszott le Budapestig. A Munkás és a Pravda chudoby tudósítása szerint a koporsó útját mély megrendüléssel követte a Duna mentén dolgozó munkások és kisgazdák tekintete. A tiltakozás légkörében, még a kivégzést kilátásba helyező fenyegető nyilatkozatok napjaiban a csehszlovákiai magyar szellemiség képviselői is hallatták szavukat. A már a kommunista mozgalommal együtt haladó sarlósok körlevéllel fordultak a hazai magyar értelmiséghez, hogy támogassák a magyar kormánynak címzett tiltakozó táviratot. A kommunista írókon, művészeken és a sarlósokon kívül többek között Egri Viktor, Gwerk Ödön és Sza- latnai Rezső nevét fedezhetjük fel a táviratban. Szövege ugyanis napvilágot látott a CSKP magyar nyelvű kultúrpolitikai folyóiratának, Az Útnak feltehetően még augusztusban megjelent hetedik számában ezzel a kifejezésteljes címmel: „A kisebbségi magyar írók és művészek tiltakozó távirata sem ért el eredményt Budapesten“. A Sallai és Fürst mártírhalála nyomán fellángoló szolidaritásnak a toll erejével végrehajtott, mestert kívánó fegyverténye lett a csehszlovákiai kommunista publicisztika három kiemelkedő képviselőjének, Julius Fucíknak, Ladislav No- vomeskynek és Fábry Zoltánnak a megszólalása. Fucík a nevével elválaszthatatlanul összefonódott Tvorbának, a CSKP kultúrpolitikai hetilapjának a címoldalán hallatta hangját. Rövid, de nemesveretű, zaklatott hangvételű vezércikkét a szemnyitás, felrázás lehetőségét kereső, rá oly jellemző igyekezet, a meggyőzés erejébe vetett hit fűti. A levélnek szánt írásban, amire külön nyomdatechnikai megoldással is felhívja a figyelmet, az internacionalista együttérzés egyetemességének szellemében az eszmei közösség egységbe forrasztó erejét demonstrálja, magától értetődő természetességgel, ami éppen ettől kap valamiféle sajátos fennköltséget. „Nevük ismerős volt számunkra jóval azelőtt, hogy letartóztatták és rögtönítélő bíróság elé állították őket. A barátaink voltak. Két fiatal kommunista, aki sohasem hagyta el a számára kijelölt posztot.“ Fucík azok lelkiismeretére apellál, akikben borzongást ébresztett a két magyar kommunista meggyilkolása. „De ne érzelmeitekhez, hanem értelmetekhez szóljon haláluk“ - hangzik az egységes tömegbe olvadó címzetteknek szánt közvetlen felhívás. Az élő Sallaik és Fürstök védelmére szólít fel. E hatalmas kiáltásként ható sorokat olvasva önkéntelenül is megelevenedik Fucík alakja, ahogy az Balogh Edgár emlékezetében őrződött meg, a párt karlíni nyomdájában Az Ut szerkesztése során történt találkozások alapján. „Látom Fucíkot a szomszéd tördelőasztalnál, s tetszik, hogy a tükör, a betűtípus kiválogatása, a képek elhehyezése neki is problémája volt... Boldog voltam itt a nyomdában, újabb kapocs, mely a párthoz vont a kis dolgok nagyságának törvényével“ - olvashatjuk a Hét próbában e sokszor idézett sorokat. A szóban forgó vezércikk is beszédesen tanúskodik erről az igényességről, Fucík szerkesztői arcéléről. Josef Rybák írja visszaemlékezéseiben, hogy Fucík a vezércikk leadásával, ami mindig hétfőn történt, szinte az utolsó pillanatig várt, s ez a nyomdászokkal való, sok humorral és iróniával teli állandó hadakozást jelentett. Az aggály, nehogy a sorsdöntőén fontos események sodrásában valami jóvátehetetlenül kimaradjon, valószínű, hogy az adott esetben is jelentkezett. A cím alatt nyilván nem véletlen a dátum egyébként ritkaságszámba nem menő feltüntetése - 1932. augusztus 1. Hétfő volt, s Fucík tudta, hogy az idő és tiltakozás egymásba kapcsolódó szerepének szavakban foglalt ereje nem becsülhető le, amikor további magyar kommunisták élete forog veszélyben. Novomesky a szlovák forradalmi . értelmiség folyóiratának a DAV-nak a hasábjain közzétett cikkében a nemzetközi haladó közvélemény felháborodásával szembesítve a szlovák polgári sajzéshez tapad az államfordulat előtt a szlovák falusi szegény nép ellen indított megannyi politikai és szociális per.“ Novomesky Sallai és Fürst kivégzésének jóváhagyásában nemcsak a múlt feletti szemhunyást, hanem ezzel az osztályérdekek oly mérvű minden- hatóságát látja, hogy az a burzsoázia egyes, nemzetileg körülhatárolt osztagai közötti ellentétek elmosódásaként hat. Novomesky cikke kordokumentum is. Magán viseli a gazdasági válság szociális ellentétektől terhes légkörének nyomait, amikor a küszöbönállónak hitt forradalom lehetőségeinek túlbecsülése egy ideig a polgári osztályuralom egy- neművé olvadását sugalló felfogásokat táplált. Fábry Zoltánnak Az Útban megjelent Magyar rapszódia: 1932 című esszéjét az Ady-hatást tükröző Chrochtanie POO SIBEilcini lí m*«f*r»kyml pollü Ltime ittatefo*. »by preháAania. kerfl« »lóié evanielkku a ludbo vraidy »ni n«»de*ilr knechaly m kfudnrmi. l-ivnL My tori! ol iU»rA»(o<vornu apoio£na»f v, iirrhrn», pobob M.iii repremnl»(ln>e ■ kolfúrneU' . nefl» ’ . a t»»lak cxtauikenta nőd r»ehfK-bet wl I» nnniWI tftuA tó reagálását veszi célba. A kormányhatalomban vezető szerepet vivő agrárpárt szlovákiai szekértolóit, valamint a szlovák burzsoázia ellenzéki, nacionalista, l’udák-párti szárnyának hangadóit az elmarasztalás kíméletlen jelzőivel eleve kiközösíti e kultúrközösségből, s a tettenérés nyilvánvalóságával csap le a Sallai és Fürst kivégzését kommentáló sajtómegnyilvánulásokra. A kommunistaellenes- ségben gyökerező magatartás bizonyító erejű leleplezéseként idéz a halálos ítélethez szenvtelenül viszonyuló, sőt azt megvető cinizmussal és képtelenül ostoba érveléssel jogosnak elfogadó cikkekből. f^ magyar királyi jogszolgáltatásnak adott felmentvényostoro- zását Novomesky figyelmeztető jeladásnak szánva vigyázatra intő fényt vet a szlovák nemzeti érdek- védelem sáfárainak szerepét kisajátító erők valóságos arculatára. Felfokozottsággal teli mércét alkalmazva a magyar reakciós rendszer töretlen folytonosságát hangsúlyozza. „Hisz Sallait és Fürstöt megelőzően ugyanezen igazságszolgáltatás ítélkezett az 50 őemovai delikvens felett. Úgyszintén ennek a bíráskodásnak a jóvoltából került Szegedre Vajansky a nemzeti öntudatukhoz ragaszkodó szlovákok, horvátok és románok tucatjaival együtt. Ugyanehhez a magyar királyi törvénykelírai attitűdjével, a kifakadás, fájdalmas keserűség és elátkozás, népféltés, a brutális Horthy-rend- szer kisemmizettjeivel való közös-' ségvállalás és a biztatássugárzás hullámzásával szolgált rá a műfaji meghatározottságot is jelentő címadásra. S ebből az érzelmi felajzottságból csiholódnak az apró, de felfigyeltetö gondolatvillanások. Mai szemmel szinte a vészjelzés előszele érződik a látszólag periférikus jelenséghez kapcsolódó meglátásokból és megérzésekből. Egy jelentéktelen konzervatív csehszlovákiai magyar lapnak a gyilkosság feletti dzsentri szellemű örvendezésén megakadva nemcsak a magyarországi néppusztító valósággal szembekerülő úri, önmagát a néppel azonosítani akaró mentalitás szinte bénító képtelensége sújtja le és gyújtja kárhoztató haragra, mely mindennemű hallgatásra kiterjed. A reakció egy-egy apró örömtüzének felvillanása arra döbbenti rá, hogy az korántsem negligálható jelenség, hanem „a középkort köszöntve fertőzi magát világgá“. S nyomatékül a németországi fasiszta Völkische Beobachternak a magyar reakciót vállon veregető dicséretét idézi. Persze ekkor még a fasizmus az egész nemzetközi kommunista mozgalom irányvételében a reakció puszta fokozódásaként hatott, még nem tudatosodott az az egyetemes fenyegetettség, mely e veszély leküzdéséhez a szocializmus gondolatától'még messze álló erők összefogását kívánta meg a számukra elfogadható eszmei-politikai platform alapján. A reakciós erők vészterhes egymásba kapcsolódásának érzékelése később, a fasiszta veszély leküzdésének reális, a demokratikus vívmányok védelmén keresztül vezető útjai kirajzolódása idején vált általános felismeréssé. Természetesen Fábry Zoltán az antifasiszta népfrontpolitika irányába mutató konzekvenciók levonásának szükségességét a kommunista mozgalom irányvételében végbement változások hatása alatt tudatosította. S ez a Kommunista Internacionálé és a CSKP VII. kongresszusát követően történt. 1934-ben, amikor a Magyar rapszódia: 1932 című írását első könyvébe, a Korparancsba is besorolta, a kommunista mozgalom a fasiszta veszély elhárításának útját még a szocializmus közvetlen megvalósításában látja. A fasizmus természetrajzának kórképszerű feltárulása azonban ekkor már Fábry műveiben is számos észrevétellel párosul. Huszár Tibor írja a Korunkkal foglalkozó jeles tanulmányában, hogy Gaál Gábor ez idő tájt a polgári demokráciát ugyan még egyoldalúan értékelve, de már érzékelte a fasizmussal élesen szembekerülő, nem szocialista szellemi frontvonalak kialakulását. S ez Fábrynak a Dimitrov-perről szóló, valamint egyéb írásaiban is érződik. E mozzanatok figyelem- bevétele nélkül nyilván nem vetődhet kellő fény a Korparancsban szereplő Magyar rapszódiában eszközölt kiegészítések hátterére. Fábry írását Ady-idézetekkel toldja meg. Bekerül a népnek mint a jövőalakítás egyetlen letéteményesének szerepét hangsúlyozó mondattöredék, amit A Hadak út- jából vett idézet teljesít ki. S a befejező mondatban kiútként megjelölt Szovjet-Magyarország helyett Nép-Magyarország áll. Minderre rámutatva talán ahhoz a csomóponthoz kerülhetünk közel, ahol az antimilitarista Ady-élmény Fábrynál a forradalmi Ady-hatás- sal érintkezik, mely - amint azt Turczel Lajos hangsúlyozza - jó ideig nem azonos sínen haladt, s találkozásuk a népfrontpolitika idején kulminált. A népivé táguló proletár forra- dalmiság s a szocializmushoz vezető közvetlen, demokratikus átmenetek nélküli út társadalmi alapjainak és kereteinek kiterjesztésére helyezett hangsúly kétségtelenül Ady forradalmiságának egyetemes szuggesztív erejéből merített hatásokat tükröz. De minden bizonnyal elválaszthatatlan a gottwaldi vezetéshez fűződő, a szövetkezésben a rugalmasságot hangsúlyozó alkotó erejű felismerésektől, melyek a harmincas évek első felében ugyan nem törésektől és visszaesésektől mentes egyenesvonalúsággal, de előre mutató tanulságokkal szolgáltak. A három egyéni hangú, de többszólamúságában is szerves egységbe olvadó írás reflektor- fénybe állítása munkásosztály és értelmiség nemzetiségi különbségeken felül emelkedő közös frontba állását, a közös csapáson haladó Tvorbának, DAV-nak és az Az Útnak a példamutatását eleveníti fel. Ugyanakkor a csehszlovákiai és a magyarországi kommunista mozgalom hagyományokban gazdag szolidaritásának és rendkívül szoros együttműködésének egy jelentős fejezetéről is vall. Ennek megvilágítása aligha jelenthet puszta múltidézést, elevenen ható örökséget tár fel. KISS JÓZSEF Ili llllllllllllllllíllllllllilllifllHillllllllilllillllllllllH