Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-13 / 32. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1982. augusztus 13. XV. évfolyam Ára 1 korona Minimális a szemveszteség - állapítják meg az Úszori (Kvetoslavovo) Magtermesztő Állami Gazdaság kombájnosai és traktorosai egy kis pihenés közben Korszerű gépesítéssel a szalma tárolása sem jelent különösebb gondot (Jozef Sluka felvételei) A „kombájn után eke“ jelszó jegyében végzik a tarlószántást a trstíni Dukla Boleraz Efsz-ben. Vendelín Őech és Tornáé Suchán traktorosok Ingrínyi András mérnök, agronómus utasításai szerint az eke beállítását végzik Az ésszerűség követelményei a mezőgazdaságban Miközben a kombájnokat a mezőgazdasági üzemek és a járások közötti, sőt nemzetközi méreteket öltő példás együttműködés keretében egyre északabbra csoportosítják át, a déli, melegebb fekvésű vidékeken már biztonságban van az idei gabonatermés, s a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói bizakodva szemlélgetik a nyári záporok hatására dúsan fejlődő kukoricát, cukorrépát, napraforgót, a gyors növekedésnek indult tarlóveteménye- ket, valamint a többi őszi betakarítású növényt. A mezőgazdasági termelés eredményességét jelentős mértékben befolyásolja még az időjárás, amely az utóbbi években elég rendhagyóan alakult. Az idei nyár is ilyen, hiszen Dél-Szlovákia éghajlatára augusztus közepe táján többnyire a csapadékszegény, tarlót perzselő nyári forróság a jellemző, az idén viszont kiadós nyári záporok pásztázzák a mezőket. Helyenként az aratók munkáját is megzavarja az eső, de az ismert körülmények között akkor is örülnünk kell a csapadéknak, amikor talán nem is kívánnánk. Mindez azt jelenti, hogy az idei év csapadékmérlege kezd már helyrebillenni. Ez persze nem általánosítható, hiszen ha gyakoriak is a nyári záporok, mégis szórványosan fordulnak elő. Az egyik község határát például szinte felhőszakadás érheti, a szomszédos járásban pedig ugyanakkor porzik az út, s csak a viharfelhők közeledése és távolodása látható. Az időjárás gyakori téma a mezőgazdaságban, ami érthető is, hiszen gyakran hivatkozunk rá, ha a tervezettnél gyengébb eredmények születnek a növénytermesztésben. Mint ismeretes, az időjárás alakulására kozmikus tényezők hatnak, s nehezen képzelhető el, hogy a meteorológusok belátható időn belül egész évre szóló prognózist tudjanak készíteni. Ezért nem marad más hátra, mint az időjárás bizonytalanságához való alkalmazkodás, mind rövidebb, mind hosszabb távon. A gyakorlati tapasztalatok, közöttük az ideiek is arra utalnak, hogy ahol nincs lehetőség az öntözésre, ott éves és több éves viszonylatban legjobb alkalmazkodás a faj- és fajtaösszetétel szempontjából sokoldalú vetési terv összeállítása. Az egyes növények ugyanis eltérő igényeket támasztanak az éghajlati viszonyokkal szemben, így mindig van rá remény, hogy valamelyik szakaszon stabil, sőt átlagon felüli hozamokat sikerül elérni. Korai lenne még az idei év tapasztalatait mérlegelni, de úgy tűnik, hogy a déli járásokban azok a mezőgazdasági üzemek járnak jól, amelyek a kedvezőtlen tavaszi hónapok ellenére teljesítették vagy túlteljesítették a siló- és a szemes kukorica vetési tervét. A vetésforgó összeállítása azonban egyre bonyolultabb kérdés, hiszen figyelembe kell venni a vállalati és a területi szakosítás ésszerű követelményeit, a nagyüzemi termelés előnyeinek kihasználását, az állattenyésztés takarmányalapjának a biztosítását, valamint a legfőbb szempontot, a termőtalaj intenzív kihasználását az egész tenyészidő alatt. Az önellátás programjának teljesítésével s a növénytermesztés további belterjesítésével kapcsolatban ezért számos elvi problémát kell megoldani. A sűrűn vetett gabonafélék vetésterületének növelése például együtt jár a betegségek nagyobb arányú terjedésével, s ezzel összefüggésben esetleg a hozamok csökkenésével is. További megoldatlan kérdés a szántóföldi takarmánynövények termesztése azokban a legintenzívebb gabonatermesztő körzetekben, ahol búzából 6-7, szemes kukoricából pedig 8-10 tonnás hozamok érhetők el. Ezek a kérdések szorosan összefüggnek az állattenyésztés szerkezetével. Mivel Dél- Szlovákiában is előtérbe kell helyezni a szarvasmarhatenyésztés fejlesztését, a gyakorlati helyzet egyre szigorúbban megköveteli, hogy a tehénállomány utánpótlása közvetlen kooperációban történjen a legelőgazdálkodást folytató hegyi és hegyaljai mezőgazdasági üzemekkel. A szántóföldi takarmánytermesztésben elég nagy gondot jelent a vetőmag biztosítása, különösen a herefélékből, hiszen a vetőmagtermesztés gyakorlatilag a takarmánytermelés rovására történik. Mezőgazdasági termelésünknek ez egy régi problémája, melynek megoldásához intenzívebben kellene keresni azokat a lehetőségeket is, amelyek a nemzetközi együttműködésben rejlenek, különösen a szocialista irányzatú fejlődő országokkal. Az előbbiekből is nyilvánvaló, hogy az önellátás legnagyobb tartalékai a mezőgazdasági termelés további ésszerűsítésében rejlenek. Az új, egyre igényesebb feladatok új szemléleti rendszert követelnek meg a mezőgazdasági- ipari komplexum egész területén, a vetésforgók összeállításától kezdve egészen a nemzetközi együttműködés fejlesztéséig. Az ilyen új szemlélet egyik legfontosabb tartozéka a maximális, minden körülménykre és szempontra kiterjedő ésszerűség, s legfontosabb feltétele a termelés hiánytalan anyagi-műszaki biztosítása, különösen a korszerű, nagy teljesítményű gépekkel, a pótalkarészek- kel és a nélkülözhetetlen szerszámokkal való ellátás területén. A tenyészidő hátralevő része elég sok lehetőséget kínál még a mezőgazdasági üzemeknek a takarmányellátási gondok megoldásához, s a 7. ötéves tervidőszak további éveire előirányzott feladatok megalapozásához. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az önellátás programjának a megvalósításához nem elegendők a régi, hagyományos módszerek és megoldások, újakat, hatékonyabbakat kell keresni, hogy a mezőgazdasági vállalatok hiánytalahüT teljesíthessék a társadalmi megrendelés feladatait, s közben gazdasági helyzetük is szilárduljon. MAKRAI MIKLÓS
