Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-06 / 31. szám
szú Vili. 6. az építőipari munka javításának alapja Az építőipar helyzetével és a 7. ötéves tervidőszakra kitűzött feladatainak teljesítésével kapcsolatos halaszthatatlan teendőket vitatta meg a CSKP KB Elnöksége ez év június 11-én. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a CSKP KB Elnökségének e kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalását. A CSKP KB Elnöksége, a szövetségi kormány, valamint a CSSZK és az SZSZK kormánya napirendjére tűzte az építőipari feladatok végrehajtásával kapcsolatos teendőket. A pozitív eredmények mellett bírálták az ágazat tervteljesítésében mutatkozó nagyarányú lemaradást, az építőipari termelés irányításának, tervezésének és szervezésének gyenge pontjait, továbbá az átadási határidők csúsztatását, a gazd^págtalanságot és a nemegyszer kifogásolható minőséget. A XVI. pártkongresszuson kitűzött igényes feladatok határozott intézkedéseket követelnek ahhoz, hogy döntő fordulatot érjünk el az ágazat tevékenységében, fejlődési üteme dinamikájának felújításában a 7. ötéves tervidőszak hátralevő éveiben. Ez megköveteli, hogy gyorsabban számoljuk fel egyrészt az ágazatban és a hozzá kapcsolódó szakaszokon, másrészt pedig a beruházások tervezésében és irányításában tapasztalható hibákat. xxx A 6. ötéves tervidőszakban 25 százalékkal növekedett az építőipari termelés. Az építőipari dolgozók népes hadserege - gyakran nagyon nehéz körülmények között - sok áldozatkész munkát fejtett ki hazánk fejlesztéséért. Több tüzelőanyagenergetikai komplexumot, termékvezetéket, atomenergetikai, kohászati, gépipari és egyéb ágazatban szolgáló objektumot hoztak létre. Az építőipari kapacitásokat fokozatosan erőteljesebben összpontosították a kiemelt beruházásokra, így az észak-csehországi kerület, Prága és Bratislava építkezéseire. A prágai metró építésével kapcsolatos feladatokat maradéktalanul teljesítették. Az autópálya tervezett szakaszainak üzembe helyezésével, újonnan épített és felújított utak üzembe helyezésével, valamint vasúti pályaszakaszok felújításával jobb közlekedési feltételeket teremtettünk. A 6. ötéves tervidőszakban összesen 647 ezer lakás épült fel, s ez olyan mennyiség, amilyenre eddig nem volt példa. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 50 százalékkal növekedett az építőipari munkások gépi állóeszközökkel való ellátottsága, javult az ágazat anyagi-műszaki bázisa, valamint az ágazat dolgozóiról való gondoskodás színvonala. A feladatok teljesítésének azonban nem teremtették meg minden esetben idejében és megfelelő szervezettséggel a feltételeit. A befejezetlen beruházások aránytalanul nagy száma és az építőipari kapacitások szétforgácsoltsága közepette az ágazat késve reagált az új feltételekre. Az állami terv számos feladatát nem teljesítette és nem teljesíti a kijelölt natáridőben, a meghatározott hatékonysággal és minőségben. A kiemelt építkezéseken az építőipari munkák terjedelmét egészében véve ugyan túlteljesítették, de a próbaüzemelések megkezdését, illetve az építkezések befejezését illetően már csupán 65-70 százalékos tervteljesítésről adhatunk számot. E kedvezőtlen irányvonalak érvényesülésének oka nagy mértékben az építkezések fogyatékos beruházási, tervezési és kivite- ’lezési előkészítésében rejlik, és sok gondot okoz a technológiai berendezések szállításában megnyilvánuló számos fogyatékosság is. Az építőipari tevékenység ütemének és az ágazat teljesítőképességének csökkenése sok esetben szubjektív okok következménye. A népgazdasági szükségletek megkövetelik, hogy az ágazat jobban teljesítse feladatait, s hogy gyorsabban, gazdaságosabban, jobban építsen, hogy rugalmasabban reagáljon a gazdasági feltételekre, s hogy az egész irányítási, tervezési, anyagi érdekeltségi és műszaki politikai rendszerében következetesebben tegyen eleget a hatékonyság növelésével kapcsolatos követelményeknek. A CSKP XVI. kongresszusának szellemében akadályozzuk meg az építkezési költségek indokolatlan növekedését, az adott beruházási eszközökkel nagyobb volumenű munkát végezzünk el, és ezzel teremtsük meg a sürgős korszerűsítési akciók és ésszerűsítési programok teljesítésének a feltételeit. xxx Az elemzésekből kitűnik, hogy az építőipar fejlődésében megnyilvánuló kedvezőtlen irányvonalak összefüggenek a hosszú távon érvényesült extenzív fejlesztési irányzattal. Az építőiparban is (akárcsak a bruttó termelés mutatójának teljesítésében az iparban) hosszú éveken át mindenekelőtt a volumenmutatók teljesítésére összpontosítottak. Ennek következtében azokat az építkezési munkákat helyezték előnybe, amelyek többnyire nagyobb anyagfelhasználással jártak. A vállalatok főleg a volumenmutatók könnyebb teljesítésére összpontosítottak, és közben kevesebb figyelmet szenteltek a tárgyi feladatok teljesítésének. Ezt a fejlődési irányvonalat sok esetben egyrészt az érvényben levő tervteljesítési mutatórendszer és a mennyiségi mutatók teljesítésére ösztönző anyagi érdekeltségi rendszer, másrészt pedig a beruházáspolitikában érvényesülő ex- tenziv törekvések tették lehetővé. / nisztratív munkaerők száma. Ez nem utolsósorban a beruházásokban, az építőipari tevékenységben, a tervezésben és az építőipari munkák kivitelezői közötti kapcsolatokban alkalmazott előírások bonyolultságának és áttekinthetetlenségének a következménye. A bérezési rendszerek is túlságosan bonyolultak, adminisztratívigényesek, ugyanakkor azonban kevésbé hatékonyak. Hazánkban a dolgozók népes tábora, mintegy 774 ezer építőipari dolgozó kapcsolódik be az építömunkába. Az építőipari minisztériumok által irányított szervezetekben 341 ezer, a szövetségi és a többi ágazati szervek által irányított szervezetekben 86 ezer az építőipari dolgozók száma. A helyi építőiparban 111 ezren, az útépítő vállalatokban 22 ezren dolgoznak. Ezen kívül 214 ezren foglalkoznak építőipari munkával nem építőipari szervezetek dolgozói közül is (mezőgazdasági, ipari vállalatok stb. építőipari csoportjai). Noha ezek a csoportok is jelentős munkát végeznek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy számuk növekedése a központilag irányított építőipari vállalatokban dolgozók számának rovására megy. Esetenként a bérezési gyakorlat és több más egyébb tényező is kedvezőtlenül hat a döntő fontosságú beruházásokon dolgozók állományának alakulására. A 6. ötéves tervidőszakban a befejezetlen építkezések száma - ellentétben a XV. kongresszus határozataival - 26 ezerről 29 ezerre növekedett. Ily módon a befejezetlen akciók befejezéséhez szükséges idő 2,1 évről 2,6 évre növekedett. 1981 -ben egy építkezésre általában 20 munkás jutott, és egy objektumra 2,5 munkás. A kedvezőtlen helyzet kialakulásából maga az építőipar is kivette a részét azáltal, hogy - vállalati vagy különböző beruházói illetve helyi érdekekből - számos kisebb építkezést kezdett meg a tervezett beruházási keretek között, anélkül, hogy meglettek volna a tervezett határidőben történő átadásának a feltételei. A társadalmi érdekekkel ellentétben gyakran előfordult, hogy az építőipari szervezetek nem a tételes feladatpk teljesítésére összpontosítottak a legfontosabb építkezéseken, hanem ehelyett kapacitásukat kisebb helyi jellegű akciókra forgácsolták szét. Az sem járult hozzá a helyzet jobbra fordításához, hogy túlburjánzott a kiemelt akciók rendszere. Ugyanezt állapíthatjuk meg arról is, hogy sokfokozatú és túlságosan bonyolult volt a tervdokumentáció rendszere, hogy nem megfelelően hangolták össze a tervezést és a kivitelezést, és hogy nehézkesen oldották meg a felmerült nehézségeket, amelyek az építkezések aránytalan elhúzódásához vezettek. Komoly fogyatékosságok mutatkoznak a munkaerő széthelyezésében és a munkaerővel való gazdálkodásban az egész építőiparban. Főleg a CSSZK-ban érezhető az építőipari munkások hiánya, elsősorban ácsok, kőművesek, samottozók és hegesztők hiányoznak. Ugyanakkor a munkások számának csökkenése mellett szüntelenül növekedett a műszaki-gazdasági és az admiMeg kell teremteni a feltételeket a nemkívánatos, nagyarányú munkaerővándorlás leküzdésére az ágazatban, és intézkedéseket kell foganatosítani főleg a szakképzett építőipari dolgozók stabilizálására. xxx A 7. ötéves tervidőszak kezdetéh az említett intézkedések ellenére nem küzdöttünk eredményesen a kedvezőtlen jelenségek ellen. Az építőipari minisztériumok által irányított vállalatok 1981-ben alaposan lemaradtak a feladatok teljesítésében. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, a szövetségi és mindkét nemzeti kormány az építőiparban kialakult helyzet bíráló elemzése alapján meggyőződését fejezi ki afelől, hogy az ágazatnak van lehetősége döntő fordulat elérésére, a beruházások reális szükségleteinek megbízható és jó minőségben való kielégítésére, mégpedig építőipari kapacitások importja nélkül. Ez megköveteli, - amint azt a XVI. pártkongresszus is hangsúlyozta -, hogy reálisabb és hatékonyabb beruházáspolitikát folytassunk, és összhangban a tudományos-műszaki fejlesztéssel beruházáspolitikánkat rendeljük alá a népgazdaság szerkezeti változásainak, s hogy konkrét, hatékony intézkedéseket foganatosítsunk a beruházási tevékenység irányításának javítására és az ez irányú intézkedések teljesítésének ellenőrzésére. Ezzel összhangban a kormányok intézkedéseket foganatosítottak az 1982-es évi építőipari terv teljesítése érdekében. Ezekben konkrét, mennyiségileg kifejezhető feladatokat jelöltek meg az építőipari szervezetek számára. Ezek értelmében főleg a következő feladatokra kell összpontosítani: 1. A lemaradások pótlására, hogy az építőipari minisztériumok által irányított építőipari szervezetekben a tételes feladatok következetes végrehajtásával teljesítsék az időarányos feladatokat, főleg az építkezések befejezésével kapcsolatos teendőket. 2. Nyújtott műszakok, kétműszakos üzemeltetés és tíznapos munkaciklusok szervezésével a nyári hónappk folyamán a kiemelt építkezéseken döntő előrelépést érjenek el a feladatok teljesítésében, s idejében tegyék meg a szervezési intézkedéseket a téli időszakban történő munkavégzéshez. I 3. Az építőipari kapacitásokat a döntő fontosságú építkezésekre kell összpontosítani, és arra, hogy az idén a tervezett határidőben valósítsák meg a feladatokat; tegyünk döntő lépéseket a befejezetlen beruházások számának csökkentésére, az építkezési határidők lerövidítésére, valamint a szakipari munkák végzéséhez szükséges kapacitások bővítésére; 4. Helyezzük előnybe a tüzelőnyag- energetikai bázis fejlesztését, főleg az atomerőmüépítés tételes feladatainak, és egyéb kiemelt beruházások kivitelezésének maradéktalan végrehajtására összpontosítva;' 5. Teremtsük meg a komplex lakásépítési feladatok teljesítésének feltételeit, s bővítsük a lakásépítési, valamint a járulékos létesítmények építésének kapacitásait; 6. Teremtsük meg az építőipari termelés intenzifikálásának feltételeit; 7. Foganatosítsanak intézkedéseket az építőipari munkaerőállomány szerkezetének és kihasználásának javítására; 8. Nagy mértékben javítsuk az egyes építkezések irányítását és ellátását, s a munkaidő jobb kihasználásával teremtsük meg a feltételeit a nagyobb teljesítmények és ezáltal a magasabb keresetek elérésének; 9. Halaszthatatlanul bontsuk le az építőipari munkások száma csökkenésének megállítása érdekében a komplex intézkedéseket az építőipari minisztérium által irányított szervezetekben; 10. Az érdem szerinti jutalmazás elvének következetesebb alkalmazása, valamint az anyagi érdekeltségi rendszer hatékonyabb alkalmazása érdekében bővítsük a teljesítménybérek érvényesítését és a brigádon belüli önálló elszámolás rendszerének bevezetését. xxx A XVI. pártkongresszus határozatainak a teljesítése az építőiparban megköveteli, hogy e munkában az irányításban és a társadalmi szervezetekben működő kommunisták álljanak az élen, s ezt várjuk el a pártszervektöl és -szervezetektől is. Az irányító szervektől nagyobb céltudatosságot és aktivitást kell megkövetelni a fogyatékosságok leküzdése és a zavartalanabb építőipari tevékenység feltételeinek megteremtése érdekében. A kádermunkában igényesebb követelményeket kell támasztani az irányitó dolgozókkal szemben, mégpedig politikai és szakmai felkészültségük, alkotó hozzáállásuk szempontjából, és abból a szempontból, hogy felkészültek-e munkakollektívák vezetésére. A pártszervek és -szervezetek feladata a műszaki értelmiséggel való politikai munka intenzívebbé tétele, a termelést megelőző szakaszokon és a tervezésben dolgozók aktivitásának növelése. Azoknak a munkáját kell tehát hatékonyabbá tenni, akik döntő módon befolyásolják az építkezések gazdaságosságát és hatékonyságát, az anyag-, energia- és tüzelőanyag-igényesség csökkentését. A gazdasági vezetőknek rendszeresen meg kell teremteniük a folyamatos építő- munka szervezési feltételeit. A párt-, az ifjúsági és a szakszervezetekkel együttműködve kell fejleszteniük a dolgozók aktivitását a tervteljesítés érdekében főleg a nyári hónapokban, ami az éves feladatok teljesítésének alapvető feltétele. xxx Építőipari dolgozóink jelentősen hozzájárultak szocialista hazánk sikeres építéséhez. Ez feljogosít arra a meggyőződésre, hogy becsülettel teljesítik az új igényes feladatokat is, amelyeket a nyolcvanas évekre tűzött ki számukra a CSKP XVI. kongresszusa. i (ŐSTK- felvétel)
