Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-06 / 31. szám
ÚJ szú 3 A történelem nem ismer még egy olyan országot, amely oly rövid idő alatt annyit tett volna nemzetei, nemzetiségei fejlődése érdekében, mint a szovjet állam. A szovjet társadalom hatalmas gazdasági, kulturális, szociális haladást ért el az elmúlt hat évtized alatt. E társadalom ma is igényes feladatokat teljesít a kommunizmus anyagi, műszaki alapjainak lerakásában, a dolgozók életszínvonala és kulturális fejlettsége területén, valamint az új, kommunista arculatú ember nevelésében. E soknemzetiségű szovjet állam fejlesztésének, építésének, nemzetiségi politikájának tapasztalatai mechanikusan nem alkalmazhatók más államok fejlesztésében. A világ első szocialista állama építésének sok sajátos vonását az akkori belső és nemzetközi feltételek határozták meg. A soknemzetiségű szovjet állam keletkezése, tapasztalatai, melynek hatvanadik évfordulójáról emlékezik meg az egész haladó világ, nagy jelentőségűek abban a világméretű harcban, mely a szocializmus és kommunizmus eszméinek győzelméért folyik. Immár hatvan év telt el azóta, hogy megalakult a szovjet állam, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. 1922. december 30-án az orosz, ukrán, fehérorosz és kaukázusontúli szovjet nemzetek képviselői az összoroszorszá- gi Szovjetek első kongresszusán nemzeteik akaratának kifejezéseként határozatot hagytak jóvá egy egységes föderatív állam megalakításáról. A szovjetköztársaságok szövetségének megalakulása nem volt véletlen jelenség. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően a polgárháború nehéz éveiben egyre erősebben jelentkezett a szovjet államok egyesülésének akarata. A kommunista párt és megalapítója, V. I. Lenin tudatosította, hogy feltétlenül szükséges létrehozni egy egységes államot, mivel egyetlen szovjetköztársaság sem volna képes egyedül megvédelmezni magát a kapitalizmus támadásaival szemben. V. I. Leninnek nagy érdeme van a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakításában. Kidolgozta azokat az irányelveket, amelyek az új állam alapjait alkották. Kidolgozta és megvédte az államiság új formáját, mint az egyenrangú köztársaságok önálló szövetségét, mely a nemzetek egyenjogúságán, önállóságán, a kölcsönös bizalom és testvéri együttműködésen nyugszik. Az egyes köztársaságok szovjetéinek kongresszusai 1922 decemberében teljes mértékben támogatták Lenin álláspontját, és az állami egyesülés mellett döntöttek. így jött létre a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely, ahogy azt az 1977-ben jóváhagyott új szovjet alkotmány mondja, egységes, soknemzetiségű szövetségi állam, s amely a szocialista föderalizmus alapelvein nyugszik. A szovjetköztársaságok állami egyesülése kedvező feltételeket teremtett a Szovjetunió gyors és sokoldalú fejlesztéséhez, megerősítette védelmi képességét, valamint nemzetközi tekintélyét. Szovjetunió keletkezése elsősorban a bolsevik párt vezére alkotó eszmei, politikai, szervező munkájának eredménye, amely egységes harci szövetséggé kovácsolta a kommunistákat, a munkás- osztály forradalmi energiáját, a nemzetek és nemzetiségek szabadság és szociális igazságosság utáni évezredes vágyát. E történelmi esemény döntő bizonyítéka a proletár nemzetköziség szelleme fényes győzelmének. Szovjetunió megalakítása Október internacionalista eszméinek logikus folytatása és megtestesítése. A szovjethatalom mint a dolgozók hatalma a szocialista forradalomban jött létre, és a szövetséges szovjet állam elrendezésének alapja volt. Ez az állam- alakulat felgyorsította a történelem menetét. Oroszország kis nemzetei által lakott peremterületek, amelyeket a forradalmat megelőzően a nyomor és a teljes analfabetizmus jellemzett, az elmúlt hatvan év alatt alapjaiban megváltoztak. A nyomorgó és a fokozatos kihalásra ítélt nemzetek ma egyenrangú partnerek Szovjetunió nemzeteinek kötelékében. Ezek a nemzetek és nemzetiségek az elmúlt hatvan év alatt felfejlődtek Szovjetunió fejlett nemzeteinek és nemzetiségeinek szintjére. A szocialista építés folyamán, de főként az elmúlt évtizedekben jelentős gazdasági és kulturális felemelkedést értek el a közép-ázsiai köztársaságok, az orosz föderáció autonóm területei, Ukrajna, Fehéroroszország, a balti köztársaságok és további körzetek. Lenin nemzetiségi politikája kidolgozásakor egyik alapvető kérdésnek tékintette a köztársaságok közgazdasági színvonala kiegyenlítését. A soknemzetiségű Szovjetunióban a közgazdasági kapcsolatok szocialista típusa jött létre, amely magába foglalja egyrészt a fejlettebb köztársaságok részéről való segítség- nyújtást, másrészt a testvéri együttműködést és segítségnyújtást. L. I. Brezsnyev a szovjet államok által megtett történelmi út értékelésekor az SZKP XXVI. kongresszusán kijelentette: „Elmaradt nemzetiségi peremterületek ma nem léteznek többé.“ Mi tette mindezt lehetővé? Az egyes gazdasági területek ésszerű bekapcsolása az egységes össz-szövetségi nemzetgazdasági komplexumba. A Szovjetunión belüli gazdálkodás és tervezés, amely lehetővé tette egyesíteni a meglévő forrásokat, ésszerűen gazdálkodni a termelőerőkkel. Mindez biztosította a gazdasági mozgás szabadságát, lehetővé tette a kooperációt és a szakosítás elmélyítését. A szövetségi köztársaságok gazdasági lehetőségeinek és forrásainak egybekapcsolása meggyorsítja minden köztársaság fejlesztését a legkisebbtől a legnagyobbig. Az egyes köztársaságok tényleges gazdasági egyenlősége azért volt lehetséges, mivel a párt gazdasági és nemzetiségi politikája megbonthatatlan egységbe kovácsolódott. A szocialista építés időszakában helyesen alkalmazott marxista-leninista nemzetiségi politika következtében kialakult és megacélosodott a szovjet nemzetek egysége. Semmi sem fejezi ki hűségesebben ezt az egységet mint a Nagy Honvédő Háború nehéz évei, amikor a szovjet nép fiai vállvetve vették fel a harcot a fasiszta betolakodókkal szemben a munka és a harc frontján. Hősi cselekedeteikkel egységüket, összefor- rottságukat bizonyították, kifejezve, hogy a Szovjetuniót egyedüli hazájuknak tekintik, amelynek megmentéséért életüket is készek feláldozni. Szovjetunió nemzeteinek testvéri barátsága mint a kommunizmus fejlesztésének fontos tényezője jelentkezik. Ugyanakkor kétoldalú folyamatról van szó: a szovjetköztársaságok intenzív gazdasági és szociális fejlesztése egyrészt elősegíti kölcsönös és sokoldalú közeledésüket, másrészt hozzájárul az egyes nemzeti kultúra felvirágzásához. Ebben a folyamatban elsődleges a nemzetek és nemzetiségek közeledése. Háttérbe szorulnak a nemzeti különlegességek, és a szovjet nép internacionalista egysége fejlesztésére és megerősödésére kerül sor. Szovjetunió nemzeteinek közeledése egyre inkább eltávolítja azokat a határvonalakat, melyek megosztották az egyes köztársaságokat, nemzeteket és nemzetiségeket. Eltűnt a múlt öröksége, és mint az 1977-ben jóváhagyott új szovjet alkotmány alaptörvénye mondja: „Ez az érett szocialista társadalmi viszonyok társadalma, amelyben az összes osztály és társadalmi réteg közeledése alapján, minden nemzet és nemzetiség jogi és gyakorlati egyenjogúsága, testvéri együttműködése alapján létrejött az emberek új történelmi közössége - a szovjet nép“. Elmondhatjuk, hogy ez az eszmeileg fejlett és öntudatos dolgozók, hazafiak és internacionalisták magas fokon szervezett társadalma. Mi - soknemzetiségű nép - így beszélnek magukról a szovjet emberek. Ebben a hatalmas országban 15 köztársaságban több mint száz nemzet és nemzetiség fiai élnek testvéri szövetségben egymás mellett. Minden nemzetnek, nemzetiségnek saját történelme, anyanyelve, szokásai és sajátos kultúrája van. Ehhez tartozik egy további fontos és oszthatatlan jellemvonás, a szovjet népek egysége, éljenek is az ország bármely távoli táján. A szovjet népek egysége, a közös marxista-leninista eszméből, a közös közgazdasági életből, a közös megpróbáltatásokból és győzelmekből tevődik össze. Szovjetunió az elmúlt hatvan év alatt jelentős eredményeket ért el nemcsak államisága tökéletesítése és megerősítése területén. Polgárai, a szovjet emberek joggal lehetnek büszkék azon sikerekre, amelyeket a közgazdaság, a kultúra és az életszínvonal területén értek el. A cári korszak írástudatlan muzsikjainak unokái ma a bonyolult gépek, az elektrotechnika, az atommeghajtású jégtörők, a bonyolult űrrakéták irányító pultjainál teljesítenek szolgálatot. A fejlett szocialista társadalom építésében, a közös munkában, a közös haza védelmében jött létre a szovjet nép új internacionalista és szociális közössége. Munkában és harcban születtek a közös hagyományok, a jellem és viselkedés közös vonásai, melyek függetlenek a szociális és nemzetiségi eltérésektől. A szovjet emberek közös jellemző vonása a szovjet hazafiasság, az internacionalista együvétartozás, a kollektív szellem és a szocialista ideálokhoz való hűség. A szovjet nép közös sorsa, történelme, az elmúlt hatvan év alatt szerzett történelmi tapasztalata, mély összefogó elemként van jelen. A szovjet emberek testvéri összetartozásának legszemléletesebb megnyilatkozása e kapcsolatok természetes, mindennapos jellege. A különböző nemzetiségű emberek kapcsolatában az elvtársi- asság, a kölcsönös segítség és tisztelet ugyanazon szelleme állandósult, amely a szocialista társadalom egészére jellemző. A soknemzetiségű kollektívák is mentesek a nemzeti elfogultságtól, az embereket érdemeik és nem származásuk alapján ítélik meg. Az emberek közötti kapcsolatokban a szovjet életforma új légkört teremtett. Ennek jellemzője valamennyi szovjet állam közös büszkesége, nevezetesen, hogy a Szovjetunióhoz, a testvéri köztársaságok egységes és megbonthatatlan szövetségéhez tartozik. A szovjetrendszer kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy megvalósuljon Marx ismert tétele, mely szerint: „az egyik nemzet tanulhat, és tanuljon a másiktól“. A szovjet ember szellemi arculátának egyik alapvető vonása a nagy szocialista hazához tartozás tudata, annak mély megértése, hogy részese a soknemzetiségű szovjet nép tetteinek és törekvéseinek. Új módon tekint arra, ami nemzeti, ami szerint a nemzeti érték fogalmát nem misztikus kizárólagosság határozza meg, nem valamiféle kiválasztottságnak, vagy kivételes sorsnak az eredménye. A burzsoá ideológusok és firkászok sokat beszélnek és írnak arról, hogy hogyan is értelmezik azt a tételt, miszerint a Szovjetunióban kialakult az emberek új történelmi közössége, a szovjet nép. E reakciós ideológusok, akik a nemzeti elkülönülés és ellenségesség kategóriájában gondolkodnak, ellenségesen fogadják a szovjet nép kategóriás meghatározást. Szovjetunió nemzetei, nemzetiségei összeforrottsága azonban egyre gyakrabban arra kényszeríti őket, hogy felhagyjanak az olyan primitív állításokkal, mint a Szovjetunió peremvidékeinek gazdasági hanyatlása, vagy a nemzeti kultúrák elsorvadása. A helyes marxista-leninista szellemben megvalósított nemzetiségi politikát a Szovjetunió Kommunista Pártja garantálja. Az SZKP és a szovjet állam egyrészt fellépnek az egyes nemzetek, nemzetiségek szükségleteinek és érdekeinek lebecsülése ellen, de ugyanúgy fellépnek a nemzeti különlegességek túlbecsülésével szemben. Mindkét irányzat a nacionalizmus felújulásához vezethet, ami nem más, mint a burzsoázia ideológiája a nemzetiségi kérdésben. Az SZKP XXVI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy Szovjetunióban állandóan erősödik a nemzetek és nemzetiségek testvéri barátsága és kölcsönös együttműködése. A szovjet állam minden egyes köztársaság anyagi és szellemi ereje fokozására törekszik, összhangban az egész Szovjetunió harmonikus fejlesztésével. Az SZKP XXVI. kongresszusa elutasította a nemzeti sajátosságok mesterséges eltávolításának irányzatát, ugyanakkor elvetette ennek mesterséges felnagyítását is. Kiemelte a pártszervek azon kötelességét, hogy állandó feladat a dolgozók hazafias és internacionalista szellemben való nevelése, valamint a nagy szovjet hazához való tartozás büszkeségére való nevelés. Egy ilyen soknemzetiségű, hatalmas országban a fejlesztés üteme nem egy olyan kérdést vet 'fel, amely pártos és alapos körültekintést igényel. Ilyen kérdések közé tartozik az a tény, hogy az utóbbi időben az egyes köztársaságokban megnőtt a más nemzetiségűek részaránya. Ugyanakkor minden nemzetnek, nemzetiségnek megvan a párt- és állami szervekben való képviseleti jogosultsága. Ebből a pártvezetés egyes fokozatai számára mint feladat jelentkezik, hogy állandó figyelmet szenteljenek e kérdésnek, és keressék a legmegfelelőbb me. oldást. Mint már említettük, az internacionalista egység az új történelmi közösség egyik alapvető ismertetője, mely egyben további fejlesztésének is egyik legfontosabb tényezője. Mint azt az SZKP XXVI. kongresszusa is kimondta: „Az SZKP mindenkor harcolt és harcolni fog olyan jelenségekkel szemben, amelyek idegenek a szocializmustól, mint a sovinizmus vagy a nacionalizmus“. A szovjet népek közössége a Szovjetunió Kommunista Pártja marxista-leninista szellemben megvalósított nemzetiségi politikájának az eredménye, amely, mint már rámutattunk, biztosítja a szovjet állam nemzeteinek, nemzetiségeinek sokoldalú felvirágzását, ugyanakkor e folyamatban a közeledés játssza a vezető szerepet. Igaz, e fejlődésre hatással van a kommunista társadalmi viszonyok egész rendszere, az új ember formálása, a szocialista életforma keletkezése és megerősödése és több más tényező. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a szovjet népek internacionalista egysége a szocialista nemzetiségi kapcsolatok fejlődésének bizonyos fejlettségi fokán lett valósággá. Azon a fokon, amikor az internacionalizmus a dolgozók széles tömegeinek, a különböző nemzetek és nemzetiségek gondolkodásának, cselekvésének irányelvévé lett akkor, amikor minőségi változásokra került sor a nemzetek és nemzetiségek kölcsönös kapcsolatában, az emberek közti kapcsolatokban. A szovjet társadalom egyre homogénebbé válik. Még szilárdabb lett a munkásosztály, a kolhozparasztság és a népi értelmiség megbonthatatlan szövetsége. Fokozatosan elmosódnak az alapvető társadalmi csoportok közötti különbségek. Életvitelüket tekintve egyre közelebb kerülnek egymáshoz a hatvan évvel ezelőtt megalakult Szovjetunió nemzetei és a fejlődés következményeként virágzásnak indult a szovjet államok új történelmi közössége, a szovjet nép. A fejlett szocializmus felépítésével, s azzal, hogy a lakosság valamennyi rétege áttért a munkásosztály eszmei-politikai álláspontjára, a proletárdiktatúraként kialakult szovjetállam össznépi államává vált. Ez az össznépi állam teljes mértékben biztosítja minden nemzet és nemzetiség egyenlő részvételét és képviseletét az állami és pártszervekben, figyelembe veszi az egyes nemzetek polgárainak sajátos kérését az életben, a nyelvi, a kulturális és más területeken, tisztelettel viseltetik minden ember nemzeti érzése és nemzeti büszkesége iránt. Maga az élet igazolja, hogy a nemzetek barátsága, kölcsönös segítségnyújtása és együttműködése nagyban elősegítik a szocializmus és a kommunizmus fejlesztését. Az SZKP XXV. és XXVI. kongresszusa is arra a megállapításra jutott, hogy a kommunizmus építésének folyamatában szükségszerűen erősödni fog a nemzetek barátsága és fokozódni fog jelentősége, mint a szovjet társadalom mozgatóerejének forrása. A XXVI. kongresszus ezzel kapcsolatosan hangsúlyozta: „Az egyes szovjet köztársaságok intenzív gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsítja a sokoldalú közeledés folyamatát. A nemzeti kultúrák kivi- rágzanak és kölcsönösen gazdagodnak, kialakul a szovjet nép egy új szociális és internacionalista közösségének kultúrája.“ A soknemzetiségű szovjet állam hatvanéves tapasztalata arról ad tanúbizonyságot, hogy csakis a szocializmus vethet véget a nemzetek közötti bizalmatlanságnak, egoizmusnak, elnyomásnak, egyesítheti a kis és nagy nemzeteket a kölcsönös bizalom nagy családjában. PÉK VENDEL, CSC. 1982. Vili. 6. iff a M H ft f Km ■ tffHa 1 | "i • H I WT F ^ w Wk Fl I ■ L I —m mdm
