Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-06 / 31. szám
A BÍRÁLAT ÉS M flMS/Min •A fejlett szocialista társadalom építése folyamán az újabb és egyre igényesebb célok elérése során a pártnak egyre bonyolultabb feladatokat kell megoldania. A szocialista társadalom további fejlődése szükségszerűen megköveteli a társadalmi folyamatok tudományos elemzését, az ellentmondások leleplezését, a párt jolitikai-szervezö és ideológiai-nevelő munkája tökéletesítését. Társadalmunk további fejlesztése igényes feladata teljesítésének egyik feltétele a kommunisták és a dolgozók aktív hozzáállásának kialakítása a társadalmi élet valamennyi területén. Azok a sikerek, amelyeket a CSKP vezetésével elértünk, elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a marxizmus-leninizmus, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus alapelvein egyesült dolgozók széles tömegeinek mozgósításával. Ezért a párt a kitűzött célok teljesítése érdekében a rendelkezésre álló eszközök sokaságát alkalmazza. Tevékenységében Marx és Engels, de elsősorban Lenin, a világproletariátus nagy vezérének elméleti és gyakorlati munkásságából indul ki. A lenini munkastílust, amely minden fejlődés objektív alapját képezi, naponta dolgozóink ezrei sajátítják el. E munkastílust jellemző eszközök és formák között fontos szerepe van az elvhü kommunista bírálatnak és önbírálatnak, mint az ellentmondások megoldása bevált eszközének, a forradalmi változások alkotó érvényesítése eszközének. V. I. Lenin gyakran hangsúlyozta, hogy a párt ereje többek között abban rejlik, hogy nem fél beismerni saját fogyatékosságait, ezek leleplezésére és kiküszöbölésére törekszik. Müveiben megállapította, hogy a történelem során feloszlott forradalmi pártok azért szűntek meg, mert nem értették meg, miben rejtik erejük, féltek attól, hogy gyengéikről beszéljenek. A párt legyőzhetetlen, ha haladó forradalmi elmélettel vértezi fel magát, ha szoros kapcsolatban áll a tömegekkel, nem kendőzi el hibáit és fogyatékosságait, ezeket idejében leleplezi és helyrehozza, s kádereit nemcsak a sikerek elérése, hanem a nehézségek leküzdésére is felkészíti. L. I. Brezsnyev elvtárs az SZKP KB 1980 júniusi ülésén leszögezte: ,,Az elmúlt években értékes tapasztalatokat gyűjtöttünk a kommunista építés során. Munkánkban meg kell őrizni mindazt, ami tevékenységünkben pozitív volt. Ezzel párhuzamosan azonban bírálóan kell rámutatnunk azokra a fogyatékosságokra, amelyek a gazdasági gyakorlatunkban, de a pártmunkában is sajnos előfordulnak“. Szavai egyértelműen kiemelik a bírálat fontosságát, amely nemcsak a nevelés, 'hanem a fogyatékosságok kiküszöbölésének is fontos eszköze. Az SZKP KB 1975 februárjában határozatot hozott a tanbovi kerületi pártszervezetben a bírálattal és önbírálattal kapcsolatban szerzett tapasztalatokról. A határozat megállapítja: a kommunista nevelés feladatainak növekvő bonyolultságár val, az intenzív gazdálkodásra való áttéréssel, az emberi tevékenység valamennyi területén a minőségi mutatók előnybe helyezésével kapcsolatban egyre nagyobb jelentőségű a bírálat és önbírálat, mint a szervező, ideológiai és nevelő munka színvonala emelésének eszköze. Az SZKP tapasztalatai az ismeretek gazdag tárházát jelentik pártunk számára is. A CSKP XVI. kongresszusán Gustáv Husák elvtárs beszámolójában kijelentette: ,,A kommunisták aktivitásának fokozása, a párt és a társadalom egészséges fejlődése szempontjából elvi jelentősége van a bírálat és az önbírálat módszere következetes érvényesítésének. Ahol nincs bírálat és önbírálat, ott nehezen alakítható ki kedvező légkör a problémák tárgyilagos, elvszerű megítéléséhez, a feladatok kezdeményező teljesítéséhez, a fogyatékosságok hatékony kiküszöböléséhez“. Különösen a szocializmus intenzív fejlődésének időszakában nő a bírálat és önbírálat jelentősége, amikor is a lakosság igényes szellemi és anyagi szükségleteinek kielégítése egyre inkább a párt politikai-szervező és ideológiai munkájának színvonalától, a dolgozók alkotó kezdeményezésének fejlődésétől függ. Tévednénk azonban, ha úgy vélekednénk, hogy a bírálat és önbírálat automatikusan fejlődik. A bírálatot és önbírálatot szüntelenül tanulni kell, s fejleszteni az elvtársi légkörben. A bírálat és önbírálat nélkül elképzelhetetlenek a valóban jó kapcsolatok, nemcsak a vezetők között, hanem általában az egész kollektívában. Hiszen a fogyatékosságok kiküszöbölését csakis az elvtársi légkör szavatolja. A tapasztalatok naponta arról győznek meg bennünket, hogy ahol nincs elvtársi bírálat és önbírálat, ott nincsenek jó kapcsolatok és gyakran szubjektivizmus uralkodik. Éppen ezért szükséges, hogy a pártszervezetek és pártbizottságok támogassák a bírálatot és önbírálatot, s ebben lássák munkájuk javításának, a fogyatékosságok kiküszöbölésének bevált eszközét, különösen fontos, hogy a bírálatot és önbírálatot a kommunisták aktivizálása jelentős eszközének tekintsék. A kommunisták társadalmi és munkahelyi aktivitása a bírálat és önbírálat révén a következőkben nyilvánul meg: 1. A termelési kollektívákban a kommunisták és a többi dolgozó közvetlen kapcsolatában nyilvánul meg bíráló hozzáállásuk nemcsak saját, hanem az egész kollektíva kötelességeinek teljesítéséhez. A kommunistáknak aktívan küzdeniük kell a munkafegyelem megsértése, a munkavédelmi szabályok meg nem tartása, a szubjektivizmus és a kispolgá- riasság megnyilvánulásai ellen. A gyakorlat már több ízben bebizonyította, hogy adminisztratív intézkedésekkel vagy bírságokkal nem lehet minden esetben eredményesen küzdeni a felsorolt fogyató!cosságok ellen. A munkakollektívákban az emberek közötti kapcsolatok szüntelen megszilárdítása, a kollektíva minden egyes tagjának érdekeltsége a gazdasági tervek teljesítésében fejleszti a bírálatot és az önbírálatot is. 2. Állandóan szem előtt kell tartani, hogy a bírálatnak és önbírálatnak elvhü- nek, elvtársinak és nyíltnak kell lennie, arra kell irányulnia, hogy társadalmi szempontból pozitív eredmények eléréséhez vezessen. A bírálatot és önbírálatot úgy kell irányítani, hogy objektiven értékeljék az adott szervezet, vagy dolgozó tevékenységét, mélyen elemezzék és fokozatosan megszüntessék a fennálló fogyatékosságokat. így tehát leszögezhetjük, hogy a bírálat és az önbírálat a munkakollektíva társadalmi élete fejlesztésének egyik alapvető feltétele, ugyanakkor a személyiség tökéletesítésének is fontos eszköze. Éppen ezért a bírálatot és önbírálatot olyan tényezőként kell értelmeznünk, amely nemcsak a kollektívát vagy a személyiséget befolyásolja, hanem rámutat arra is, mi fékezi a kollektíva, vagy a személyiség fejlődését. A Szovjetunióban gyakran bírálják az egyes dolgozók fogyatékosságait az üzemrészleg, az üzem vagy a vállalat faliújságján. Bebizonyosodott, hogy a részleg faliújságja sokkal nagyobb hatást gyakorol, mint az üzemé vagy vállalaté. A bírálatnak ez a formája - amely kétségkívül helyes - közvéleményként hat, azon emberek közvéleményeként, akik ismerik a megbíráltak A megbírált reagálni kezd és hibáit helyrehozza. Ez is azt bizonyítja, milyen óriási nevelő hatása van a bírálatnak. Az SZKP Központi Bizottsága 1974-ben határozatot hozott a minszki traktorgyár pártszervezetének munkájáról, a dolgozók termelési és társadalmi-politikai aktivitásának növeléséről. Ez a határozat kiemeli a közvetlenül a munkakollektívákban megtartott tanácskozások jelentőségét. El kell érni, hogy ezek a tanácskozások jó gazdálkodásra neveljék a dolgozókat. Abban a kollektívában, amelynek tagjai mindennap közvetlenül találkoznak, valóban elvtársi légkör alakul ki, az emberek közötti kapcsolatot a nyíltság és az elvhűség jellemzi. Ez ösztönzőleg hat a kommunisták és a kollektíva többi tagja társadalmi és munkaaktivitásának elmélyítésére. A gyakorlatban gyakrabban érvényesül a bírálat elve. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az önbírálat legalább olyan fontos, mint a bírálat. G. K. Ordzso- nikidze azt mondta, hogy az önbírálat óriási fegyver a bolsevik párt kezében. Az önbírálat arra ösztönzi' az embereket, hogy szüntelenül keressék, milyen tartalékaik vannak saját munkájukban, arra, hogy értékeljék önmagukat, figyelmesen meghallgassák munkatársaik észrevételeit és javaslatait azzal kapcsolatban, hogyan javíthatják munkájukat, hogyan érhetnének el egyre jobb eredményeket. Az önbírálat azokat az embereket jellemzi, akik nagyobb önfegyelemmel rendelkeznek, szerények, arra törekednek, hogy hiánytalanul teljesítsék feladataikat, s előnybe helyezik a társadalmi célokat. Ezek a kommunisták, a munkásosztály élcsapatának, a kommunizmus haladó építőinek tipikus tulajdonságai. A kommunistáknak példát kell mutatniuk a bírálatban és önbírálatban. Nekik kell szüntelenül keresniük az újat és haladót, nekik kell megalkuvás nélkül fellépniük minden fegyelmezetlenség és képmutatás ellen. Ezen a téren még többet kell merítenünk az SZKP tapasztalataiból. A Szovjetunió Kommunista Pártjában minden alapszervezet gyűlése arra irányul, hogy javítsák az ideológiai nevelő munkát mint az egész pártmunka elválaszthatatlan részét. A pártgyűléseken megnyilvánul a bíráló igényesség, a nyíltság és az elvtársi légkör. ,,Az elvhú bírálat és önbírálat széles körű fejlesztése - mondotta L. I. Brezsnyev - a pártszervezet politikai egészségének, saját feladatai helyes értelmezésének megnyilvánulása. “ A bírálat sohasem „vonzó“, de éppen az tanúskodik a kommunisták politikai érettségéről, hogy hogyan viszonyulnak a bírálathoz és önbírálathoz. A kommunisták kötelessége - mondotta V. I. Lenin, - hogy ne kendőzzék el mozgalmuk gyengéit, hanem nyíltan bírálják azokat, hogy mielőbb kiküszöbölhessék őket. A bírálat és önbírálat akkor válik hatásossá, ha a munka javítására irányul. Sohasem lehet öncélú. Csak akkor válik a kommunisták és az összes dolgozó aktivitása fokozásának eszközévé, ha minden dolgozó érzi, hogy munkájának eredményei az egész társadalom eredményeinek részét képezik. Ha látja, hogy bíráló észrevételeit nem hagyták figyelmen kívül, a pártszervezet vagy a munkakollektíva foglalkozott velük. Ilyen esetben fokozza társadalmi és munkahelyi aktivitását, segíteni akar a jó emberi kapcsolatok fejlesztésében, a munkakollektíva megszilárdításában. Sajnos, még ma is tanúi lehetünk annak, hogy egyes kollektívákban ignorálják a bírálatot, sót egyes vezetők nem kommunista, nem elvtársi módon reagálnak a bírálatra. A vezetők érdeke a bírálat és önbírálat fejlesztése. Éppen a vezetőknek kell megszerveznie a kritikát és önkritikát. Figyelmesen meg kell hallgatnia a bíráló észrevételeket, s ezekre megfelelő módon kell reagálnia. Arról van tehát szó, hogy társadalmunk életében csakis a lenini, a kommunista bírálatot és önbírálatot fejlesszük. Az elvhü, kommunista bírálat és önbírálat, a lenini munkastílus megnyilvánulásai a politikai, szervező és ideológiai- nevelő munka állandó javítását szolgálják. Ez a bevált módszer segít a hibák és fogyatékosságok kiküszöbölésében, a további haladás tartalékainak feltárásában, a CSKP, a munkásosztály élcsapata vezető szerepének megszilárdításában és elmélyítésében. _ JOZEF POLAKOVIC S okezren vannak. Nemegyszer észre sem vesz- szük az olyan csendes, szerény dolgozókat, akik időt és,fáradságot nem kímélve, jutalmat sem várva, a kötelességeiknél valamivel többet igyekeznek nyújtani. Egyikük René Őouková, a Tesla vállalat Prága- hostivari üzeme távközlési berendezéseinek vizsgálóját Gyerekkora óta más volt, mint a barátnői. Unatkozott közöttük. Nem mutatott különösebb érdeklődést a játékok vagy a mesék iránt és a kislányokra jellemző gondok is elkerülték.- Inkább fiúnak kellett volna születnem - mondja. - Legkedvesebb szórakozásom mindig a barkácsolás volt. Valahányszor valamilyen játékszer vagy alkatrész került a kezembe, kíváncsi voltam a szerkezetére. Szétszedtem, majd igyekeztem ismét összerakni. A 9. osztályban jártam, amikor beléptem az elektrotechnikai körbe, ahol új világ tárult föl előttem. Elememben voltam, még az sem bántott, hogy jóformán csupa fiú közé kerültem, annyira tetszett az a tevékenység. Ma is szívesen gondolok vissza azokra az érdekes kísérletekkel töltött időkre... Ezzel a kedvtelésével volt nagyarázható pályaválasztása. Amikor bezárult mögötte az alapiskola kapuja, már tisztában volt elhatározásával, azzal, hogy mihelyt kitanulja a szakmát, a távközlésben helyezkedik el. így került 1967.-ben a Tesla vállalathoz. - Miért választottam lány létemre ezt az igényes foglalkozást? - Két okom is volt rá. Elsősorban azért, mert ez a munka egyáltalán nem egyhangú. Ellenkezőleg, gondolkodást igényel, teehát nagyon is változatos. De azért is döntöttem így, mert tudtam, hogy munkahelyemen VESSZŐPARIPÁJA -A MUNKÁJA figyelemmel kísérhetem az állandó műszaki fejlődést és különböző tulajdonságokkal is megismerkedhetem. Kívánsága tehát teljesült, de ennyivel nem éri be. Mindennapi tevékenysége mellett a társadalmi munkából is derekasan kiveszi részét: az FSZM műhelybizottságának aktív tagja, 1976 óta pedig annak a szocialista munkabrigádnak a vezetője, amely a szívén viseli a Szovjetunióba irányított áru minőségének ellenőrzését és a szállítások határidejének pontos megtartását is. Nem is volt rá panasz az évek során. Hibátlan, gondos munkájáért nemegyszer részesült dicséretben. De ennél is nagyobb kitüntetésnek tekinti felvételét a kommunista pártba.- René a leglelkiismeretesebb dolgozók egyike - mondják róla társai. - Kitartó, jellemes és következetes. Megfontoltan cselekszik és meg tudja védeni nézeteit. Tekintélye van az üzemben. René Coukovának az üzemen kívül is számos kötelessége van. Családanya, aki a kis René és Sárka nevelését és a háztartását sem hanyagolja el. Teendői mellett arra is telik idejéből, hogy csinosítsa, még kellemesebbé tegye otthonát. Szavai szerint ez ugyanis hozzátartozik a családi élet örömeihez. És mert szereti a természetet és gyerekeit is erre neveli, hacsak teheti, kirándulásokra is eljár velük. A közelmúltban René asszony a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségének volt a vendége, hogy átvegye a Szovjetunió 11. ötéves tervének úttörője címével járó kitüntetést.- Mit éreztem? Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Lámpalázam a meghatottsággal váltakozott. Nem szeretném, ha frázisként hangzana, de csupán azt mondom, amit a szívem diktál: boldog voltam és ma is az vagyok. Tudom, hogy ez a megtiszteltetés további, az eddiginél is megbízhatóbb munkára kötelez. KARDOS MÁRTA ÚJ SZÓ 1982. Vili 6
