Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-06 / 31. szám

Vasárnap 1982. augusztus 8. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.18, nyugszik 20.03 Közép-Szlovákia. 5.26, nyugszik 20.11 Nyugat- Szlovákia: 5.34, nyugszik 20.19 óraikor A HOLD kel - 22.07, nyug­szik 8.49 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük LÁSZLÓ ÉS OSKÁR nevű kedves olvasóinkat • 1832-ben született Djura JAKSICS szerb költó (t 1878) • 1902-ben született Paul Adrien Maurice DIRAC No- bel-dijas angol fizikus és ma­tematikus • 1937-ben halt meg Martin RÁZUS szlovák író (szül. 1888). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL „NEVÜK ISMERŐS VOLT SZÁMUNKRA...“ KISS JÓZSEF CIKKE EGY NAGYBERUHÁZÁS „KIS“ GONDJAI KESZELI BÉLA RIPORTJA A TERMÉSZET NEM ISMER ÁLLAMHATÁROKAT GAZDAG JÓZSEF RIPORTJA KRÓNIKÁT ÍR GÁLY IVÁN RIPORTJA IDÉNYMUNKÁS FIATALOK DEÁK TERÉZ RIPORTJA EGY OROSZTANÁR VISSZAEMLÉKEZÉSEI SÁGI TÓTH TIBOR ÍRÁSA HA KÉT EMBER MEGY AZ ÚTON FÁBRY ZOLTÁN ISMERETLEN LEVELEI A TŐKÉS GAZDASÁG A 80-AS ÉVEK ELEJÉN J. JERSOV CIKKÉNEK ELSŐ RÉSZE A Kozatex bratislavai kisipari szövetkezet a legnagyobbak közé tartozik az országban, s bőrdíszmű áruit külföldön is jól ismerik, termelésének kétharmadát ugyanis exportálja, főként a Szovjetunióba. Az első félévben az évi terv 58 százalékát teljesítették, s a somorjai (Samorín) részleg ehhez több mint 13 millió korona értékű árutermeléssel járult hozzá. A képen Kiss Erzsébet (balról) és Takács Irén munka közben. (Pavol Neubauer - CSTK - felvételei) Tejben- Minden reggel tejben fürdünk - mondja bosszú­san lakótelepünk élemiszerüzletének vezető­je, miközben a lefolyóba söpri a nagy tejtócsákat. - így bizony nem leszünk - tejben-vajban fürdő ország -teszi hozzá. Az utcakép ma már szin­te megszokottnak mondha­tó. Nem először írunk erről. Ahol élemiszerbolt, ott reg­gel zacskós tejjel teli ládák. S ahol zacskós tejjel teli ládák, ott patakokban foly- dogál a tej. Túlontúl ismerjük a szo­kásos magyarázó monda­tokat. Ameddig üvegben forgalmazták a tejet, jóval kevesebb pocsékolódott el. De amióta ezek a fránya zacskók vannak!... Van abban sok igazság, gyengék ezek a zacskók, ráadásul még ezeket is nem ritkán rosszul - felelöt­fürdünk » lenül? - ragasztják össze. A szakemberek törik is a fe­jüket jobb megoldáson. Ám nem csupán itt szorít a cipő, akarom mondani a zacskó. Lakótelepünkön és más élelmiszerboltok előtt nyil­ván nemcsak én néztem fejcsóválva a szállítók mu­tatványait, amint nehézat­létákat megszégyenítő erő­vel vágják oda a járdára a zacskós tejjel teli ládákat. Azt hiszem, az ilyen hajigá- lásban még az acél is meg­görbülne. Csoda-e, ha e rakodó stílus következté­ben literszámra, ország­szerte pedig, naponta ki tudja hány hektoliterszám­ra folyik el a lefolyóba a tej. Amit sokan nem éreznek különösebb tékozlásnak, hiszen nálunk nagyon ol­csó ez az ital. Ocsóbban adjuk, mint amennyiért ter­meljük, de ezt már sokan nem tudják vagy nem tuda­tosítják. Még így sem nagy ügy, mondhatnánk, több is elvész ebben az ország­ban, tehetnék hozzá a cini- kusabbak. De a jó gazda kis dolgokra is odafigyel, és ta­karékos elődeinktől tudjuk, hogy sok kicsi sokra megy. A pénztárcánk, állami ház­tartásunk érzi meg. A mi pénzünk, a mi munkánk ér­téke folyik el értelmetlenül, s az egyáltalán nem vigasz, hogy nemcsak ebben az esetben. Az, amit javaslok, nem eget rengető. De: célrave­zető. Ennek érdekében ,,csak“ jobban kell dolgoz­nunk. Azoknak, akik a zacskókat gyártják, de azoknak is, akik a tejet szállítják. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Szocialista társadalmunk nagy vívmányai­nak egyike az emberek egészségéről való ingyenes és széles körű gondoskodás. Az elmúlt tiz esztendőben az egészségügyi kia­dások megkétszereződtek, és 1980-ban meghaladták a 22 milliárd koronát. A szocia­lista állam, a nemzeti bizottságok, az egész­ségügyi dolgozók tartós figyelmének érde­me, hogy ez a gondoskodás az ország egész területén magas színvonalat ért el a városok­ban és a falvakban egyaránt. A vitathatatlan sikerek ellenére az egész­ségügyben egyrészt tartalékok, de problé­mák is vannak, amelyeket céltudatosan meg kell oldani. Egyes helyeken az emberek jog­gal panaszkodnak amiatt, hogy túl sokat kell várakozniuk a szakorvosi rendelésre, néha a kórházi kezelésre is. Rámutatnak arra, hogy egyes egészségügyi dolgozók érzéket­lenül viszonyulnak a betegekhez, nehézsé­gek vannak a gyógyszerellátásban és kor­rupciós esetek is előfordulnak, amelyek árta­nak a szocialista egészségügy hírnevének, és a legtöbb egészségügyi dolgozó nevének is, akik áldozatkész és rendkívül érdemes munkát végeznek a nép egészsége javára, amiért nagy elismerés illeti őket. Az egészségügy színvonalának további emelése érdekében a nemzeti bizottságnak jobb megelőző gyógyászati és rehabilitációs munkát kell megkövetelniük az egészség- ügyi intézetektől. Törődni kell azzal, hogy jól gazdálkodjanak a reájuk bízott értékekkel és az egészségügyi dolgozók humánusan vi­szonyuljanak az emberekhez. Az egészség- ügyi létesítmények hálózatának bővítése és a szakkáderek elosztása során le kell küzde­ni a szűk helyi érdekeket, a korszerű egész­ségügyi eszközöket a szakmunkahelyekre kell koncentrálni. Nagy összegeket fordít államunk a szociá­lis ellátásra. Ennek tökéletesítése során foly­tatni kell a megkezdett utat: a nemzeti bizott­ságok, a társadalmi és az érdekképviseleti szervezetek, a vállalatok és a szövetkezetek pénzeszközeinek és erőinek összevonásával szociális egészségügyi létesítmények, gyer­mekintézmények és más létesítmények kö­zös építését, esetleg közös üzemeltetését. A városi és a helyi nemzeti bizottságoknak a szociális ellátás területén aktívan kell eljár­niuk, s a polgári bizottságokkal, a társadalmi és az érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve kezdeményezöen kell segí­teniük a többgyermekes családokat, az idős és beteg embereket, segítséget kell nyújtani­uk mindenütt, ahol erre szükség van. (A CSKP KB 6. ülésén elhangzott beszá­molóból) ★★★ iimMr Tűzoltásról tért vissza. Arca, keze kormos, ruháján érezni a füstszagot, de a fáradságnak nyoma sincs rajta. Jozef Husák harminc évi szolgálat alatt megszokta már a megterhe­lést, annál is inkább, mert ne­gyedszázadon keresztül ered­ményesen képviselte Szlová­kia fővárosát a különböző tűz­oltó versenyeken. — Iskoláskoromban a limba- chi diák-tüzoltórajnak voltam a tagja. A középiskola elvégzé­se után a kelmefestő mester­séget tanultam ki. Egy alka­lommal tűzrendészeti tanfo­lyamra küldtek. Megtetszett a tűzoltóság, s mivel hívtak is maguk közé, magamra öltöt­tem a hivatásos tűzoltók egyenruháját. Szorgalomból, kötelesség­tudatból mindig kitett magáért. Egyszerű tűzoltóként kezdte, s végigjárta a ranglétra minden fokát, öt évvel ezelőtt, miután elvégezte a belügyminisztéri­um tűzoltó iskoláját, szakasz­parancsnoknak nevezték ki. Arra a legbüszkébb, hogy a gondjaira bízott alegység ed­dig még minden esetben helyt tudott állni. t hívták őket, ahol hegesztéshez szükséges palackokat tároltak, a lehűtés után maga fogta meg az első palackot, hogy bizton­ságos helyre vigye.- Nemcsak tűzesetekhez hívnak ki bennünket, - mondja némi szünet után.- Ott vagyunk a különböző baleseteknél is. Szabadítottam már ki embert égő gépjárműből, ott voltam egy repülőszerencsétlenség­nél, az ötvenes években A tűzoltó- Riadó esetén nappal 30 másodperc, éjszaka egy perc alatt elhagyjuk a laktanyát, - folytatja. - A helyszínre ér­kezve felmérem a helyzetet, azután határozom meg teen­dőinket, a tűzoltás módját. Ed­dig több mint ezer tűzoltásnál vettem már részt. A közelmúltban történt, hogy egy villanymozdony láng­ba borult. A helyszínen el­mondták, hogy már áramtala- nították. Ennek ellenére maga vette kézbe a tömlőt, hogy meggyőződjön róla, s csak az­tán bízta az oltást beosztottjai­ra. Amikor egy olyan helyre a nagy árvíz idején három hé­tig egyhuzamban szolgáltam. A második műszak első szakasza - enr^k ő a parancs­noka - újításként átalakította a habképző szórófejet, amely­nek teljesítőképessége ezáltal négyről negyven négyzetmé­terre növekedett. A parancs­nok annak örül, hogy a 18 tagú szocialista munkabrigád bronzjelvényt viselő tagjai atüz- oltó technika tökéletesítésére törekednek. Kollektívájukban a fegyelem az öntudatosságra épül.- A laktanya fölött lakom - jegyzi meg - mindig tudom, mi történik a városban. Ha szükség van rám, az ügyeletes csak felszól, s máris megyek. Ha tűzoltásról van szó, kész vagyok a nap bármelyik órájá­ban hivatásom teljesítésére. Szeretem a munkám, s ha újra kezdeném, csakis tűzoltó lennék. Szabad idejében a kertben foglalatoskodik, vagy három gyermekével foglalkozik, akik ott nőttek fel a laktanya udva­rán. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy az egyik fia, miután leszerelt, hi­vatásos tűzoltó lett. Ősztől a Szovjetunióban kezdi meg tanulmányait a tűzoltó főis­kolán. Jozef Husák hadnagy víg- kedélyü, rendszeretö ember. A CSSZBSZ üzemi szerveze­tének elnöke, a pártszervezet alelnöke. Nem kenyere a di­csekvés, s hangsúlyozza, hogy bár ö a parancsnok, csak a kol­lektíva egyik láncszemét képe­zi. Mindig igyekszik jó példával élen járni. Ez történt az egyik nagyobb tűzoltásnál is. Hősies helytállásáért a közelmúltban állami kitüntetést kapott. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZ 2 1982. Vili

Next

/
Thumbnails
Contents