Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-30 / 30. szám
I szú TUDOMÁNY TECHNIKA BOLYGÓNK JÖVŐJÉRŐL VAN SZÓ Az utóbbi időben feltűnően gyakran hallhatunk, olvashatunk a környezetvédelemről. Divatos téma - mondhatnánk; de valójában többről van szó. Már az egyszerű ember is rádöbbent arra, hogy ez így nem mehet tovább: környezetünk látható elszennyeződése, elsivárodása, pusztulása lassan mindenkivel megérteti, hogy azok a rémlátások, pesszimista jóslatok, amelyeket a bolygónk jövőjével foglalkozó tudósok tártak évtizedekkel ezelőtt a széles nyilvánosság elé, nem alaptalanok. A számok rémisztöek: a hu-i szadik század végéig 1,5-2 millió növény és állatfaj pusztul ki, 2050- ig megkétszereződhet a légkörben a széndioxid mennyisége, aminek következtében létrejön az ún. „üvegház-hatás" és jelentősen megnő bolygónkon az átlaghőmérséklet (a sarkok táján 5-10 fokkal is). Azt már mindenki tovább tudja gondolni, hogy a sarki jég elolvadása milyen következményekkel járna. Alig van olvasó, aki a fenti és hasonló adatokkal ne találkozott volna már valahol. A civilizált világ a „rádöbbenés" korszakában él. (Thor Heyerdahl, a világhírű norvég kutató néhány éve még úgy nyilatkozott, hogy: „Mindenekelőtt rá kell döbbennünk arra, hogy az emberiséget milyen nagy veszély fenyegeti, majd lépéseket kell tennünk a veszedelem elhárítására".) A környezetvédelem a legfiatalabb tudományok közé tartozik. Olyannyira, hogy még nem is beszélhetünk kizárólagosan környezetvédelemmel foglalkozó tudósokról - biológusok, geológusok, geográfusok, orvosok művelik leginkább, de nem ritka a történész, régész, fizikus vagy teljesen idegenpályáról érkező kutató sem soraikban. Érthető, hogy a környezetvédelem tárgyáról, céljairól sem alakultak ki még egységes, végleges nézetek. Eléggé jellemző még a „Minden szentnek maga felé áll a keze'‘-féle hozzáállás. (Csak egy példa: a mezőgazdászok gyakran a termőföld és a kultúrnövények védelmével azonosítják^ környezetvédelmet. A talaj erózió elleni védelme valóban idetartozik, de a vegyszeres gyomirtás és rovarirtás, a túlzott műtrágyázás legfeljebb a termelőnek jó. A természet jövőjéért aggódók akkor sem örülnek túlságosan, amikor a mezőgazdászok a szántóterületek gyarapításáról számolnak be, mert ez legtöbbször erdők, ligetek kiirtásával, gyepes területek felszántásával vagy mocsarak lecsapolásával jár. A természetes búvóhelyüket vesztett állatok sorsa ilyenkor megpecsételődik. És mit mondanak a szántóföldekről a geológusok? M. I. Budiko és F. F. Davatija - szovjet akadémikusok - megállapították: „Az atmoszféra porral való szennyezettsége növekedésének egyik oka a szántóterület egyre nagyobb kiterjedése; ma már eléri az 1200 millió hektárt. Emiatt a föld jelentős részén - elsősorban az északi féltekén megnőtt a víz- és szélerózió“.) A legnagyobb veszély bolygónk jövőjére nézve: a személyi felelősségérzet hiánya. Az erdöszélen leszórt egy vödörnyi szemét nem sok, de ha a város minden háztartásából csak ugyanennyi hulladékot raknak le ugyanoda, akkor már szeméthegy keletkezik. Valahogy így vagyunk ezzel világméretekben is. Egyetlen gyárkémény füstje szétoszlik a légkörben, ezért egyik gyár dolgozói sem érzik magukat a légszennyezésért közvetlenül felelősnek. Csakhogy aföldön körülbelül négyszázmillió kémény és negyvenmillió gyárkémény van. Ehhez számítsuk hozzá a 75 millió autót és a hozzávetőlegesen százmilliónyi egyéb benzin- és Diesel-motor füstjét. Miközben a tisztítóberendezések működtetése világszerte milli- árdokba kerül, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni vagy alábecsülni a növények légtisztító szerepét. Pedig a biológusok tudják, hogy a növények elnyelik a légkörbe kerülő metánt, etánt, propánt, butánt, a pentánokat, benzolt, toluolt és a ciklohexáno- kat, tehát ha másért nem, legalább egészségünk közvetlen védelme érdekében kellene óvnunk földünk növénytakaróját, mert az erdők kiirtására parancsot adó embereket úgysem lehet meggyőzni tettük helytelenségéről más, holmiféle romantikus, esztétikai vagy lélektani elveken alapuló érvekkel. Az utóbbi évtizedekben véghezvitt gátlástalan pusztítások is ezt vélik igazolni. Főleg a trópusi őserdők aránya csökkent jelentősen, és nem is várható említésre méltó javulás. Ahogy az ember évezredekkel ezelőtt kopár mészköszik- lákká változtatta a termékeny görög dombokat, sivataggá Mezopotámiát, ugyanúgy válnak ma Afrika szavannái lassan (vagy n.em is olyan lassan?), de biztosan sivataggá A valaha kiirthatatlannak vélt trópusi őserdőkben ma már az ember az úr: példás alapossággal leégetett területek hirdetik mindenütt az ember „győzelmét“. Az urbanizáció soha nem látott méreteket öltött. Egyeseket a szükség, másokat a kényelmesebb életmód, ismét másokat a nagyobb lehetőségek csalogatják a városokba. A lakásépítés és a város csinosodása általában nem tud lépést tartani a betelepedés mértékével. A modern lakótelepek főleg azért csúnyák, mert tucatmunkák. Az emberek többségét nem a kőtenger vonzza a városba, mégis beköltözik, med így (például) közelebb lakik a munkahelyéhez. Az új életformával járó sivárságot, szürkeséget csupán elviseli, de nem kívánja. Ezt ezért hangsúlyozom, mert már él egy téveszme, miszerint egy település attól lesz városias (város-formájú), hogy szürke vagy uniformizált. Ezt a téves felfogást olykor a kisvárosok egy-egy falusinak tetsző, de értékes épülete vagy a túl természetes zöldövezetek sínylik meg. Hogy mi az a „túl természetes“? Például egy bodzabokor vagy egy olyan liget, amelyet nem ültettek, hanem csak úgy magától, vadon nő. „Sajnos, az emberek többsége nem érzi át komolyan azt a közvetlen veszélyt, amit a bioszféra állapotának romlása jelent az emberiség jövőjére nézve“ - állapítják meg az ENSZ illetékesei, akik az 1982-es évet nemzetközi környezetvédelmi évvé kívánták nyilvánítani. Ha környezetvédelemről van szó, az emberek többsége még most is csupán a védett területek, a nemzeti parkok gondozására gondol. Pedig ezeket nem kell féltenünk: jó kezekben vannak. A levegő és a vizek további elszennyeződésének, a talaj és a növényzet pusztulásának, az élővilág ritkulásának folyamatát csak az egész emberiség összefogásával lehet megállítani vagy lelassítani. A közgondolkodást kell megváltoztatni, mert nem kisebb dologról kell most határoznunk, mint a földi élet nem is olyan távoli jövőjéről. Közgondolkodást mondtam, pedig a környezetvédelem valójában nem is értelmi, hanem érzelmi probléma. Amíg csupán tilalmak és előírások szolgálják környezetünk védelmét, addig nem lehetünk túlzottan nyugodtak. Radikális, de ugyanakkor józan, higgadt harcra van szükség, amelynek semmi ejsetre sem szabad a „Vissza a természetbe!“ elvet követnie, hiszen a műszaki és gazdasági fejlődés nem állhat meg, és az urbanizáció ütemének további növekedésére is számítani kell. Az UNEP (az ENSZ) környezetvédelmi szervezete) tömören megfogalmazott jelszava kínálja a legelfogadhatóbb megoldást: „Pusztítás nélküli fejlődést!" HORVÁTH GÉZA A Bratislavai Komensky Egyetem Természettudományi Kara analitikai kémiai tanszékének néhány dolgozója Margita Vacková mérnök, kandidátus és RNDr. Lívia Smirnová kandidátus vezetésével az állami tervben szereplő két alapkutatási feladatot oldott meg. Az egyik a mikroelemzés optimalizálásával, a másik pedig a kis mennyiségben jelenlévő káros anyagok megállapításának új elemzési eljárásával kapcsolatos. Az alapkutatást a gyakorlati igényeknek megfelelően végezték, többtermelővállalattaléskutatóintézettel kötött együttműködési szerződés alapján. Többek között együttműködtek a Jaslovské Bohunicei-i Atomerőművel, a novákyi Wilhem Pieck Vegyiművekkel, a Slovchémia vezérigazgatóságával és a Bratislava! Hegesztési Kutatóintézettel. A felvételen RNDr. Lívia Smirnová kandidátus (balról) és Margita Vacková mérnök, kandidátus munka közben. (Felvétel: CSTK - Drahotín Sulla) ULTRAHANGOS TÁVVEZÉRLŐ A rokkantak, mozgáskorlátozottak az ágyukból, rokkantszékükből tíz háztartási készüléket vezérelhetnek azzal az ultrahangos készülékkel, amelyet egy 15 éves angol iskolás fiú dolgozott ki. Két részből: a vevőből és a zsebszámológépre emlékeztető adóból áll. A háztartási készüléket (televíziót, rádiót stb.) a televízió mellett látható vevőhöz kell csatlakoztatni, és az adó megfelelő gombjának megnyomásával lehet be- vagy kikapcsolni. A tíz csatornából hatot teleppel működő jelfogó véd a túlterhelés ellen. A három analóg csatornával az állomáskeresőt, a hangerőt és a fénytompítást lehet szabályozni. ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Növények a felhők felett Minél magasabbra kapaszkodik valaki az Alpok csúcsaira, annál szembetűnőbben fogyatkozik azoknak az állat- és növényfajoknak a száma, amelyek a nagy magasságok kedvezőtlen viszonyai között is megélnek. A központi Alpokban, a háromezer méter magasságban levő klimatikus hóhatár térségében már csak száz különböző virágos növényfaj él. Számuk gyorsan csökken a magasság növekedésével. 3400 méteres magasságban már csak 30 faj, újabb száz méterrel magasabban már csak három különböző növényfaj számít állandó lakónak. A legnevezetesebb magassági csúcstartó a gleccserboglárka (Ranunculus glaciális), amely még négyezer méteres magasságba is felkapaszkodhat. Abszolút magassági csúcsnak számít, hogy ezt a növényt a berni Alpok legmagasabb csúcsán, a Finsteraar- hornon is megtalálták, 4275 méteres magasságban. Külsőre semmi nyoma sincs, hogy ez a jelentéktelen növény alkalmazkodhatna a rendkívüli viszonyokhoz, nem különbözik a völgyek megszokott növényeitől. Ami a rendkívüli, az a rendkívül rövid vegetációs periódusa: kedvezőtlen években a négy héttel is beéri. A „megszelídített“ szén A szén és más tüzelőanyagok anélkül égethetök el a hőerőművekben és más ipari berendezésekben, hogy ártalmas mennyiségű gáz, por, pernye kerülhetne a levegőbe. -Minthogy a kőolaj világpiaci árrobbanása miatt szerte a világon egyre nagyobb mennyiségű szén felhasználását tervezik, a környezetvédők joggal tartanak tőle, hogy mind több kéndioxid és nitrogénoxid kerül majd a légkörbe. Ha ez a szennyeződés az esővel visszakerül a felszínre, ezernyi tó, felszíni víz pusztulhat el - a savas esők máris sok-sok tavat tettek tönkre Észak-Eu- rópában. A DFGD (Dry Flue Gas Desulphurisation) módszert Svédországban fejlesztették ki és elsőként Stockholmtól délre alkalmazzák majd egy 860 megawatt teljesítményű széntüzelésű hőerőműben, amelyet a hírek szerint már 1982-ben üzembe helyeznek. A rendszer három fokozatú: elektrosztatikus szűrőkkel felfogja a pernyét, meszet juttat a kéntelenítő reaktorba a kéndioxid eltávolítására, majd alkalmas szűrővel leválasztja a száraz mész-pernye szemcséket is. Az eljárás eredményeként a pernyekibocsátás 99,5 százalékkal, a kéndioxid-emisszió pedig 80 százalékkal csökken. Ugyancsak lényegesen csökkenti a légkörbe jutó nehézfémek (kadmium, higany, ólom) mennyiségét is. A leválasztott pernyét a cementiparban és az útépítéseken használják majd fel. Világűr-üveg Kitűnő minőségű üveget lehet előállítani a világűrben, a súlytalanság állapotában - állítják amerikai űrkutatók. Véleményüket arra a kísérletre alapozzák, amelynek során üvegolvasztásra került sor egy kutatórakétában, 200 kilométeres magasságban. Az űrbe juttatott olvasztókemencéből kikerülő üveg kitűnően felhasználható lézerek és kis veszteségű fénykábelek előállítására. A kutatórakétával tulajdonképpen olyan új eljárást próbáltak ki, amellyel eltávolíthatják a buborékokat az üvegolvadékból. A súlytalanság állapotában ugyanis buborékok maradnak az üvegolvadékban. A kísérlet bebizonyította, hogy meghatározott hőmérsékletcsökkentéssel mégis vándorlásra kényszeríthetők a buborékok. Fény-hidrogén A hidrogén előállítására használt eddigi költséges elektrokémiai eljárásokat válthatja fel egy Olaszországban kidolgozott új eljárás. Az olasz kutatók bebizonyították, hogy a ti- tán-oxid erős fényhatással kombinálva alkotóelemeire, hidrogénre és oxigénre bonthatja fel a vizet. Hasonló módon működik a növényi szervezet is, amely klorofil segítségével nagy értékű vegyületekké építi át a hidrogént. A hidrogén a jövő eszményi tüzelőanyaga lehet, mert a környezetet nem szennyezve, újra vízzé ég el. A cseppfolyósított hidrogén gépkocsik hajtására is felhasználható. (d) 2. VII. 30.