Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-30 / 30. szám

NORVÉGIA TÁMASZPONTOK Bardufoss és Trondelag • öt NATO-parancsnokság A skandináviai történelemmel fog­lalkozó tudósok által talált Írásos fel­jegyzések tanúsága szerint österbyg- denben 1300 körül 190 viking porta állott fenn, Vesterbydenben 90 ház és 4 templom volt. Gyakran még ma is jól fel lehet ismerni a közel hét évszáza­da állott épületek eredeti körvonalait. Találtak ezenkívül vízvezetékeket - egy mesterséges öntözőrendszer részeként. Igalikónál még egy püspö­ki székhely nyomaira is rábukkantak, imponáló méretű épületekkel egysze­rű települések korábban is voltak. A kutatók ezután ismét felvetik a vitás kérdést, vajon helytálló-e az az állás­pont, hogy az utolsó vikingeket Grön- landon eszkimók pusztították el. Vagy pedig az történt, hogy a vikingek vi­szonylag meleg időjárási szakaszban érkeztek Grönlandra, amit nem tudtak elviselni... Atommentes zóna A tudósok vitája nyilván még hosz- szú ideig eltarthat, vannak azonban az északi iérség vonatkozásában kér­dések, amelyek jellegzetesen maiak. Első ezek között: létrejöhet-e az atomfegyvermentes Észak-Európa. Legutóbb a norvég kormány foglalt állást a kérdésben: elutasította a Nor­végiát is magában foglaló atommen­tes zóna gondolatát. A külügyminisz­ternek a parlament elé terjesztett je­lentése Norvégia biztonsága és a NATO általános biztonsága kapcsola­tát hangoztatja, és elzárkózik minden olyan lépéstől, amely ne lenne teljes összhangban a NATO stratégiájával. Norvégiában a legutóbbi választá­sok során jobbratolódás következett be. Korábban Norvégia több fontos kérdésben nem követte maradéktala­nul a NATO, illetve az Egyesült Álla­mok vonalvezetését. Nem foglalt a washingtoni óhajnak megfelelően határozottan állást Afganisztán vonat­kozásában; nem bojkottálta a moszk­vai olimpiát. A fjordok országa azonban egy ideje más politikát folytat: gyorsuló iramban folynak a tárgyalások és az azokat követő akciók amerikai fegy­verraktározásról Norvégiában, egyre nagyobb mértékben kiépítik a Bardu- fodd támaszpontot (ehhez tartozik a Bodo és Andoya bázis is), most pedig Közép-Norvégiában a Tronde- lag-körzetben is közös norvég-ameri­kai katonai raktárak építéséről tár­gyalnak. Washingtoni katonai szakér­tők szerint ezen támaszpontoknak nagy jelentőségük van az észak-at­lanti katonai tervekben. A légi támaszpontokon kívül Nor­végiában elektronikus megfigyelő posztokat építettek ki. Ezek - állítják - ellenőrizhetik a szovjet radarhálóza­tot. Az említett lépések természete­sen kiváltották a Szovjetunió helytele­nítő állásfoglalását. Oslo ekkor csak akadémikus hangú választ adott, le­szögezve: ,, Bennünket senki sem be­folyásolhat vagy helyezhet nyomás alá“. Megszólalt Tonne Hu/ffe/df altá­bornagy, a NATO norvégiai szárnyá­nak parancsnoka is. Kijelentette: ,,A fegyverzettárolás szükséges. Vissza kell állítani az egyensúlyt, mert a szovjet katonai rendszer bővítése a Kola-félszigeten minket kényszer- helyzetbe hozott“. A valóság kissé árnyaltabb: a fejle­mények nem egyik pillanatról a má­sikra alakultak ki, több mint négy évig tartottak a tárgyalások az amerikai fegyverzettárolásról. Az ügyben hozott döntést Bemard Rogers tábornok NATO-föparancsnok jelentése sietet­te. Ő mondta: ,, Szükségeseiben még egy hétig is eltarthatna, amíg a meg­felelő katonai erőket tengeri úton a norvég térségbe szállítanánk“. Az amerikai tengerészgyalogság magas rangú tisztjei hozzátették: fegyvertá­rolás nélkül a Szovjetuniónak szinte behozhatatlan előnye lenne. Nem egyhangú álláspont A problémakörrel kapcsolatban az északi országok álláspontja azonban nem egyhangú. Ezt tükrözte az Észa­ki Tanács konferenciája is, melyen a külügyminiszterek és a miniszterel­nökök is részt vettek. Itt hangzott el az az óhaj, hogy az atommenfes Skandi­náviai kérdésről rendezzenek széles körű konzultatív tanácskozást. Norvé­giát akkor még Brundtland miniszter- elnök képviselte, aki rámutatott, hogy az atomfegyvermentes állapot fenn­tartása az északi területek vonatko­zásában pozitív hatással lehet. A Palme-jelentés Az Északi Tanács elképzeléseinek nyilvánosságra kerülése idején készí­tett egy jelentést Olof Palme, volt svéd miniszterelnök is. Palme, a ,.füg­getlen leszerelési és biztonsági bi­zottság“ vezetője, javaslata szerint a Varsói Szerződésnek és a NATO- nak a két szövetségi rendszer válasz­tóvonala mentén 300 kilométeres szélességben Észak-Európától Dél- Európáig atomfegyvermentes öveze­tet kellene teremtenie a harcászati hadszíntéri nukleáris és vegyi fegyve­rek kivonásával. (A gondolatot Egon Bahr, a nyugatnémet szociáldemok­rata politikus ismertette Bonnban.) Norvégia már korábban évi 1 milli­árd 200 millió dollárt költött fegyverek­re, így az ország egy főre jutó katonai kiadások tekintetében világviszony­latban az elsők között van. Sir Peter Whitleley brit tábornok, a NATO észa­ki szárnyának főparancsnoka két év­vel ezelőtt mégis leszögezte az oslói Aftenposten című lapnak adott inter­jújában: ,, Helytelen, hogy a norvég kormány és parlament csak a NATO washingtoni tanácsülésén elhatáro­zott mértékben kívánja növelni kato­nai költségvetését __“ A TASZSZ nemrég állapította meg: ,,A probléma ott van, hogyan lehet összeegyeztetni a NATO-igények ki­elégítését Norvégia eredeti támasz­pont-politikájával, amelynek lényege az, hogy területén békeidőben nem engedi meg a nukleáris fegyverek elhelyezését és idegen katonai tá­maszpontok működését“. Jog és kötelesség Norvégia azok közé a NATO-or- szágok közé tartozik, amelyeknek sok kötelességük és kevés joguk van. Ez inspirálta Gerhardsen egykori minisz­terelnököt - 1955-63 között töltötte be ezt a tisztséget - annak idején, aki leszögezte: kifejezetten ellenzi a sok­oldalú NATO-atomütőerö politikáját. Ellenvetései azonban nem változtat­tak azon, hogy éppen az ö kormány­zása alatt nem kevesebb mint öt NA­TO-parancsnokság épült ki Norvégia területén. Washingtonban „feledésbe merült" az a norvég kikötés is, hogy az ország csak azzal a feltétellel csat­lakozik a NATO-hoz, ha nemzeti had­seregét legfeljebb különleges esetek­ben rendelik alá a NATO-nak... (Magyarország) T ŐSI VÁROS: CESIS Cesis egyike Lettország legősibb városainak, amelyet a krónikák már 1206-ban említenek. A történelmi és az építészeti emlékek - amelyek közül kiemelkedik egy középkori vár a festői környék a Szovjetunió minden részéből vonzza a turistákat.- Ez azonban sok gondot is okoz - mondja Ausma Petersone, a cesisi városi tanács elnöke. - Hiszen a törté­nelmi emlékek védelmét és a városi élet mai ritmusát össze kell hangolni. A város építészeti arculatának óvása nem akadályozhatja meg, hogy az ősi városnegyedek lakói a XX. század komfortjában részesüljenek. Cesis két hektárnyi területen fekvő történelmi magját védett övezetté nyilvánították. Természetesen a méretará­nyok és az utcában álló házak magasságának figyelembe­vételével új épületeket is lehet emelni. Ám ez minden esetben a város építészeinek összehangolt véleménye, elgondolása alapján történik. Cesisben számtalan példája van a sikeres új beépítés­nek. Az egyik kis utcában egy régi ház lebontásakor XIII­XIV. századi erőd falai kerültek napvilágra. Az építők lehetőséget teremtettek arra, hogy az ősi falakat beépítsék egy lakóház és egy kávéház épületegyüttesébe, amely jól beilleszkedik a város panorámájába. A városfejlesztés problémáit a városi tanács komplex módon oidja meg. Ez annyit jelent, hogy egyidejűleg folynak a régészeti ásatások és a restaurációs munkák, a régi negyedek közművesítése és új városrészek építése. A régészeti ásatások és a restaurációs munkák most egy kastélyban folynak. Az egyik régi utcát hamarosan átadják a gyalogosoknak, a forgalom jonásutt is erősen csökken Új főútvonalakat építenek, az átmenő forgalmat pedig a váro­son kívüli gyorsforgalmi gyűrűre irányítják. A lakosság szaporodása természetesen új lakások építését követeli meg. Mindazonáltal Cesisben nagy jelen­tőséget tulajdonítanak annak, hogy az új lakótömbök is sajátos építészeti arculattal rendelkezzenek. A terepviszonyok adta lehetőségeket kihasználva Cesis nyugati részén háromszintes teraszos házakból álló lakó­negyedet építettek. Az új házaknál előszeretettel használ­ják fel a helyi anyagokat, az égetett vörös téglát és a tetőfedő cserepet. Az évszázadok színezetét megőrző ősi városok így egyre vonzóbbá válnak. Cesis is egyike azoknak a váro­soknak, amelyek lehetővé teszik az ember számára, hogy érezze az évszázadok „leheletér. OLGERT PUMPA APN - LV A MOSZKVAI TANACS KÉPVISELŐJE Moszkva Kraszncgvargyejszkij-kerü/efében megkezdődött a 93. számú szakmunkásképző isko­la új épületének építkezése. Erre a tanintézetre rendkívül nagy szükség van - állapították meg a szovjet főváros e kerületének lakosai. Vélemé­nyükhöz a „Raduga" ruhaipari termelési egyesülés vezetői is csatlakozlak. Kérelemmel fordultak a vá­rosi tanácsnak ebben a kerületben megválasztott képviselőjéhez. Larisza Mironova, aki a Moszkvai -Fizikus mérnöki Főiskola hallgatója, elismerte, hogy az új épület lehetőséget nyújt majd a ruhagyáriak­nak, hogy megjavítsák az üzemükbe kerülő fiatal munkásnók szakmai képzését, növeljék a tanulók számát, és ezáltal kielégítsék a vállalat káderszük­ségletét. Ez az ifjúság egyre növekedő igényeinek is megfelel, amely az iskola 8. osztályának elvégzé­se után idejön tanulni: a lányok a szakképzettség mellett itt középfokú végzettséget is szereznek. Szüleik különösen érdekeltek ebben: az új épület ugyanis a lakónegyed középpontjában létesül: sportterem, könyvtár lesz itt, a tantermek modem technikai felszerelést kapnak, ifjúsági estek rende­zésére alkalmas terem is épül. Larisza Mironova képviselőnő választóinak kérel­mét az ifjúságügyi állandó bizottság elé terjesztette. Indokaival a bizottság valamennyi tagja egyetértett. A Moszkvai Tanács Végrehajtó Bizottsága elhatá­rozta, hogy megépíti az új szakmunkásképző is­kolát. Amikor Larisza Mironova a házkezelőség helyi­ségében legközelebb fogadóórát tartott választói számára (ezt havonta egyszer szokta tenni) látoga­tói között ott voltak a kerület lakói, akik azért jöttek el, hogy köszönetét mondjanak képviselőjüknek. Larisza Mironova a képviselő fontos kötelessé­gének tekinti, hogy tevékenyen részt vegyen az állandó bizottság munkájában. A Moszkvai Városi Tanácsnak 18 ilyen bizottsá­ga, több mint ezer képviselője van. A kereskede­lem, a kommunális gazdaság,' az egészségügy, a közoktatás és a városi élet más területei megjaví­tásával összefüggő problémák megoldásával fog­lalkoznak. Az Ifjúságügyi Bizottság tagjai pedagógusok, orvosok, munkások - a legkülönbözőbb foglalkozá­sú emberek, akik közösen oldanak meg egyes problémákat. Larisza Mironovát most először választották a Városi Tanács képviselőjévé. És ez a húszéves lány a képviselői teendők ellátásával is először foglalkozik. A képviselői munka Lariszának sok idejét veszi el. De nem mond le kedvteléseiről, a zenéről, a sportról. Eredményesen tanul a főiskolán, és a város környéki kirándulásokra és a távoli utazá­sokra is időt szakit. Ahol az atom a békét szolgálja Roszlavl ősi várostól 45 kilométerre, a Gyeszna folyó partján - a Szovjetunió európai részének közepén - megkezdődött a Szmolenszki Atomerő­mű építkezése. Az egymillió kilowatt kapacitású első blokk építésének munkálatai befejezésükhöz közelednek. A Szmolenszki Atomerőműre nagy jövő vár. Az építkezés első részlege két, egyenként egymillió kilowattos teljesítményű blokk építését irányozza elő. A második részlegbe is két ,.milliós blokkot“ terveztek. A harmadik részlegben pedig további két, egyenként másfél millió kilowattos blokk létesítése szerepel. Az atomerőmű egész teljesítménye ily módon hétmillió kilowattra emelkedik. Energiája sok új ipari üzemnek ad majd életet, a szovjetország európai része Nemfeketeföld-övezet néven ismert, nagy kiterjedésű központi vidékének gyorsított üte­mű gazdasági és szociális fejlesztését szolgálja. A tüzelőanyag-energetikai komplexum sikeres fejlesztése: a szovjet nép egyik fő feladata, amelyet a párt elébe tűz. Az SZKP XXVI. kongresszusa többek között határozatot hozott arról, hogy a Szmolenszki Atomerőműnél már a folyó ötéves időszakban (1981-1985) üzembe kell helyezni az első kapacitásokat. Ennek a feladatnak a megoldá­sától a szovjetország egész népgazdaságának si­kere függ. Huszonhét évvel ezelőtt a Moszkva környéki Obnyinszkban üzembe lépett a világon és az embe­rség történelmében az első atomerőmű, amelynek kapacitása 5000 kilowatt volt. A szovjet atomenergetika azóta rohamos ütem­ben fejlődik. Az ország különböző vidékein atom­erőművek épültek, közöttük olyan nagy teljesítmé­nyűek, mint a leningrádi, novovoronyezsszkiji, a csernobili, kurszki. Számos új erőmű épül. A tizen­egyedik ötéves tervben 24-25 millió kilowatt új kapacitást szándékoznak üzembe állítani az atom­erőművekben. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy szavatol­ják a szovjet atomerőművek biztonságos működé­sét a környezetvédelem szempontjából. A kilövellt hulladékanyagok mennyisége a megállapított nem­zetközi normáknál sokkal kisebb. A gyakorlati szak­emberek véleménye szerint az atomenergetikai berendezések ugyanolyan biztonságosan üzemel­nek, mint egy közönséges kazánház. Norvégiái NATO-támaszpontok

Next

/
Thumbnails
Contents