Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-30 / 30. szám
f i ÖSSZHANGBAN A KOR ___________________________________________________________1 ______ A búzanemesítés időszerű problémái- rólés feladatairól beszélgettünk a napokban a Sósszigeti (Solary) Növényneme- sítö Állomáson annak vezetőjével, Dr. Bartalos Menyhérttel, és Rákóczi Lajossal, a népszerűvé vált Solaris és Istra búzáfajták nemesítöivel. Az aratás kezdetén, amikor az állomás tenyészkertjében lábon állnak még a kisparcel Iákon termesztett hazai és külföldi búzafajták, s az ígéretes fajtajelöltek, sokan ellátogatnak ide, hogy megismerkedjenek a nemesítök legújabb eredményeivel, tapasztalataival, s tájékozódjanak a fajta- választék fejlődésének, bővülésének a kérdéseiben. ' A sósszigeti nemesítök készségesen nyújtanak felvilágosítást minden érdeklődőnek, bár az is igaz, hogy ilyenkor halmozódik fel itt a legtöbb munka, most kell elvégezni az anyatörzsek kiválogatását, s a legapróbb részletekig megszervezni a nagy pontosságot igénylő betakarítás egész menetét az ezernyi apró parcelláról. Egy váratlanul érkezett, kiadós nyári zápor azonban az állomás napbarnította dolgozóit is fedél alá kényszerítette, s amíg a megkésett eső az érett búzatáblákat pásztázta, alkalom nyílt egy kis beszélgetésre. Bartalos Menyhért szerényen berendezett irodájában foglalunk helyet, Szabó Gyulának az állomás egykori vezetőjéről, Veneni Lajosról készített; s szinte ereklyeként őrzött festménye alatt. A sósszigeti növénynemesítöknek felejthetetlen emlékeik fűződnek a kép- alkotójához, akit erősen vonzott ide a csallóközi táj szépsége, de főleg Veneni Lajoshos, hiszen ő rakta le az állomáson folyó munka alapjait, s az itt kinepiesített Solaris és Istra búzafajták alkotói az ő nyomdokain haladtak és haladnak tovább. Bizonyára kellemesebb lenne a régi emlékeket felidézni a fiókból előkerülő fényképfelvételek alapján, a munkától terhes nyári időszak azonban nem alkalmas erre, ezért inkább az állomás mai feladataira terelődik a szó. Az elmúlt esztendők tapasztalatait, a hazai búzanemesítés eredményes fejlődését azonban mégsem lehet kihagyni ebből a beszélgetésből.- Amikor a hatvanas évek folyamán a Bezosztája, majd pedig a Kavkáz és az Avrora szovjet búzafajták megjelenésével új szakasz kezdődött a szlovákiai búzatermesztésben, egyesek úgy vélték, hogy a mi búzanemesitésünk kudarcot vallott, s további fenntartása indokolatlan fényűzés. Ma viszont azt tapasztaljuk, hogy a gabonatermesztésben előirányzott önellátási program megvalósítása elsősorban a legújabb hazai nemesítése intenzív fajtákra, s fajtajelöltekre épül, amelyek között a sósszigeti fajták, a Solaris és az Istra is nagy megbecsülésben részesülnek. Jó lenne megmagyarázni ezt a fejlődést, hogy azok is megértsék, akik csak kívülről szemlélik a mezőgazdaságot.- Nos, ez egy eléggé összetett probléma, amelyet csak az utóbbi évtizedekben bekövetkezett társadalmi-gazdasági, sőt tudományos-műszaki változások alapján lehet megérteni - veszi át a szót Bartalos Menyhért. - Mint ismeretes, a mezőgazdaság szocialista átépítése előtt évtizedeken át termesztették a régi, extenzív típusú búzafajtákat, s ezek megbízhatóan nyújtották a tőlük elvárt 20 mázsa körüli hektárhozamokat, s a megszokott, jó njfnőséget. A termesztési feltételek ugyanis hosszú időn át nem változtak, s a fajtákat sem kellett olyan gyakran felcserélni, mint napjainkban Korábban a nemesítés is ezekhez a követelményekhez igazodott. A nagyüzemi gépesítés, az agrotechnika emelkedő színvonala, s főleg a ke- mizálás azonban gyorsan megváltoztatta a termesztési feltételeket, s a régi fajták ezekhez már nem tudtak alkalmazkodni. A biológiai anyag kérdése egyszerre központi problémává, a terméshozamok növelésének korlátozó tényezőjévé vált. A sovány viszonyokhoz nemesített, igénytelen búzafajták a nagy nitrogénadagok hatására idő előtt megdőltek, nem tudták a magot kifejleszteni, s szinte lehetetlenné tették a korszerű betakarítógépek alkalmazását. A megváltozott viszonyokból adódó problémákat először az alacsony növésű és szilárd szalmájú olasz fajtákkal akartuk megoldani, de ezek gyenge télállósága miatt ez a próbálkozás zátonyra futott. A hazai növénynemesítés ugyanis abban az időben még nem készült fel, s nem is készülhettet fel a minőségileg teljesen új igények kielégítésére, hiszen a megfelelő fajták kinemesítéséhez és elterjesztéséhez legalább egy évtizednyi munkára lett volna szükség. A megoldást ezért a szovjet Bezosztája búzafajta bevezetése jelentette, amely alacsony és aránylag szilárd szalmája, jó fagyállósága, nagy termőképessége, szárazságtürése, betegDr. Bartalos Menyhért, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás vezetője (balról) Anton Pirsel mérnökkel, a tudományok kandidátusával a Piestanyi Növénytermesztési Kutatóintézet vezetőjével aratás előtti terepszemlét tart az állomás tenyészkertjében. ségekkel szembeni ellenálló képessége, s jó pékipari minősége alapján korszakalkotó fejlődést eredményezett. Segítségével Dél-Szlovákia viszonyai között húsz egynéhány mázsáról először harmincötre, majd pedig negyvenre sikerült emelni az átlagterméseket.- Ez az ugrásszerű fejlődés bizony sok örömöt szerzett, különösen a dél-szlovákiai búzatermesztöknek - jegyzi meg Rákóczi Lajos. - Azonban a negyven mázsás szintnél már a Bezosztája képességei is kimerültek, ezért tovább kellett lépni. Az adott történelmi helyzetben, az említett körülmények között a Bezosztája ugrást jelenthetett, de később már csak lépésekről lehetett szó, s ma is csak fokozatos haladásra számíthatunk a nemesítő munkában. Ezek a lépések azonban nagyon jelentősek, hiszen az évezred végére előirányzott hat tonnás átlagos szlovákiai terméshozamhoz vezetnek.- Ami a Bezosztája utáni lépéseket illeti, - folytatja Bartalos Menyhért, - az elsőt egy újabb szovjet fajta, az intenzív kalászú, nagyon télálló és alkalmazkodóképes Mironovszkaja 808-as jelentette. Ezzel a fajtával a búza átlagtermését sikerült további 2-3 mázsával emelni, bár terméshozamai a hosszú szalma következtében eléggé ingadozók voltak. A növekvő termesztési igények kielégítésére aztán megjelentek az újabb krasznodari nemesítvények, a fekete- és a sárgarozsdának ellenálló, szilárd szalmájú és iri*»- tenzív kalászú Avrora és Kavkáz fajták. Ezekhez sorolhatjuk még az úgyszintén] nagy kalászú és alkalmazkodóképes, jó állományképző mironovi Jubilejnaja 50 fajtát. Ezekkel a fajtákkal a jobb búzatalajokon már az 50 mázsa körüli átlagtermést is el lehetett érni.- Tudvalevőleg a sósszigeti fajták is részben ezekből a szovjet fajtákból származnak.- Igen, a mi nemesítésünk egyrészt az említett szovjet búzafajtákból, másrészt a Diószegről (Sládkovicovo) kapott anyagból, főleg a Nebojská és a Produttore keresztezéséből származó 985-ös vonalból indult ki. A keresztezések alapján több ígéretes fajtajelöltet nemesítettünk ki, amelyek közül 1976 őszén hagyták jóvá a Kavkaz és a 985-ös vonal utódját képező Solaris fajtát, majd pedig 1979 tavaszán az Istrát, amely az Avrora és a 985-ös vonal keresztezéséből származik. A Solaris és az Istra testvérei egyébként további nemesítési alapként szolgálnak.- Melyek a jelenleg folyó nemesitési munka fő célkitűzései?- A fő cél természetesen az, hogy efősegítsük az önellátás programjának megvalósítását, vagyis gondoskodnunk kell a termesztett biológiai anyag állandó innoválásáról. Az intenzív termesztés feltételei között a fajták többsége 5-6 év alatt fokozatosan elveszíti hasznos tulajdonságait, főleg a betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Ezért újabb, még nagyobb termő képességű és még jobb egyéb tulajdonságokkal bíró fajtákra van szükség ezek pótlásához. A közvetlen nemesítési célok ezért eléggé összetettek, s mindig a konkrét követelményekhez igazodnak. Mi általában a genetikai stratégia keretei között fogalmazzuk meg ezeket a célokat.- Hogyan lehetne közelebbről meghatározni ezt a genetikai stratégiát?- A termelés jelenlegi viszonyai között alapjában véve három területre összpontosítjuk a figyelmünket. Az egyik a termőI képesség növelése, a másik a termésbiztonság, a harmadik pedig a jó minőség. Ezek a területek természetesen számos tényezőből állnak össze. A termőképesség esetében például meghatározó szerepet játszik az 1 négyzetméteren kitermelt kalászok száma, a kalászonkénti magtermés, a magtermésnek a szalmához viszonyított részaránya, valamint más, kölcsönösen összefüggő tényezők és szempontok. A termésbiztonságot szintén több tényező határozza meg, például a télállóság, a szalmaszilárdság, a legveszélyesebb betegségekkel szembeni ellenálló képesség, az alkalmazkodó képesség stb. Mindezt olyan optimális összhangba kell hozni, hogy az új fajták minél több szempontból, főleg a termőképesség tekintetében felülmúlják a korábbiakat. Ezt az új fajtajelöltjeinkről bátran elmondhatjuk, hiszen az So-1586-os, amely második éve van kísérleti termesztésben, a Nitrai Mező- gazdasági Főiskola, valamint a Piestanyi Növénytermesztési Kutatóintézet parcelláin tizenkét tonnás hektárhozamot is adott. Hasonló minőségű az So-6300-as fajtajelöltünk, amely 1980-ban több helyen adott 10 tonnánál nagyobb terméshozamot, s főleg koraisága és a betegségekkel szembeni nagyfokú ellenálló képessége szempontjából tűnik ki. De a konkrét nemesítési munkáról szóljon inkább Rákóczi Lajos kollégám.- Mint már említettem, a jelenlegi szinten egyre nehezebb látványos eredményeket elérni a búza nemesítésében - veszi át a szót Rákóczi Lajos. - Feladatainkat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha rendszeresen bővítjük a génalapot, s a kombinációk számát. Természetesen ennek is megvannak a korlátái, ezért nagyon meg kell fontolnunk a nemesítési alap összetételét, illetve annak célszerűségét. Szerencsénkre nagyon jó források állnak rendelkezésünkre az ogyesszai fajtákban, különösen a fagyállóság és a jó minőség szempontjából, s az amerikai Purdue Egyetem különleges vonalai is jó szolgálatokat tesznek, amelyek főleg törpe növésükkel, szárazságtűrő képességükkel, továbbá a lisztharmat és a feketerozsda elleni rezisztenciájukkal tűnnek ki. Tudatában vagyunk annak, hogy a termelők egyre több nagy termöképes- ségü, de eltérő tulajdonságokkal bíró fajtát várnak a nemesítőktől, hogy kiválaszthassák a legalkalmasabbakat a termesztés adott feltételeihez, illetve hogy megfelelő fajtaösszetétellel tudjanak alkalmazkodni a változó időjárási feltételekhez, s növelhessék a termelés biztonságát. Figyelembe kell venni ugyanis Szlovákia és az egész ország nagyfokú területi tagoltságát, az eltérő domborzati, éghajlati és talajviszonyokat. Ehhez azonban tökéletesen ismerni kell az egyes fajták tulajdonságait, mert csak így használhatók ki az ún. fajtaagrotechnikában rejlő lehetőségek. A jelenlegi feltételek között a műtrágyázás fokozásától már nem várhatunk kiugró eredményeket, részben azért is, mert szem előtt kell tartani a gazdaságosság és a természetvédelem szigorú követelményeit. Ezért elsősorban a biológiai anyag tulajdonságaihoz igazodó agrotechnikával kell elérni a további haladást. Ez számunkra is mérvadó, hiszen olyan tulajdonságú fajták előállításán fáradozunk, amelyek a legjobban alkalmazkodnak az egyes termelőhelyek adottságaihoz. Más kérdés azonban, hogy a termelők milyen százalékarányban használják ki az újabb fajták hasznos tulajdonságait, főleg azok termőképességét. Az élenjáró búzatermesztők eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy a jelenleg termesztett hazai fajták, s nemcsak a Solaris és az Istra, hanem az Amika, a Kosútka a Slávia, a Vala, az Odra és a Hela is az elért átlagnál lényegesen nagyobb terméshozamokra képesek. Ha tehát a mai élenjárók közös szintjét, a hat tonnás terméshozamokat az évezred végére egész szlovákiai viszonylatban általánosítani tudjuk, ez már annál is több lehet, mint amennyit az önellátás szükségletei megkövetelnek. Természetesen akkor is szükség lesz az élenjárók csúcshozamaira, akik a terméseredményeket nagy területeken is tíz tonna fölé fogják emelni. Mi a hazai búzanemesítés egységes rendszerén belül, a Piest'anyi Növénytermesztési Kutatóintézet irányítása alatt, s a bucanyi, a diószegi, a radosinai, a pstrusai, a Maly Saris-i és a trebisovi búza nemes ítőkkel szoros együttműkö- désoen arra fogunk törekedni, hogy maximális mértékben elősegítsük a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött célok elérését, vagyis olyan fajtákkal lássuk el a termelőket, amelyek lehetővé teszik az önellátáshoz szükséges terméshozamok elérését, s egyúttal a termelés biztonságát is növelik. MAKRAI MIKLÓS Rákóczi Lajos, diplomás agronómus a legjobb anyatörzsek csoportjait rendezgeti. (A szerző és a ŐSTK felvétele) í? ÚJ sz 6 í 1982. VII.: KMimMmvB