Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-30 / 30. szám
Vasárnap 1982. augusztus 1. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.08, nyugszik 20.14 Közép-Szlovákia: 5-16, nyugszik 20.22 Nyugat-Szlovákia: 5.24, nyugszik 20.30 órakor A HOLD kel-18.10, nyugszik 1.58 órakor , Névnapjukon szeretettel köszöntjük BOGLÁRKA és BOZIDARA nevű kedves olvasóinkat • 1562-ben halt meg Virgil SOLIS német festő, rajzoló, réz- és fametszó (szül. 1514) • 1832-ben született BAK- SAY Sándor magyar író, műfordító (t 1915). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SZOVJET NÉP NAGY CSALÁDJÁNAK EREDMÉNYEI PÉK VENDEL ÍRÁSA A BÍRÁLAT ÉS AZ ÖNBÍRÁLAT JOZEF POLAKOVlC CIKKE AZ IGYEKEZET NEM ELÉG KESZELI BÉLA ÍRÁSA KYSUCAI VÁLTOZÁSOK NÉMETH JÁNOS RIPORTJA A FÖLD EMBERE GAZDAG JÓZSEF ÍRÁSA JALTA-NEM VITA TÁRGYA M. CSERNUSOV CIKKE KÉK FRAKK VÉSZI ENDRE NOVELLÁJA V (ÓSTK-felv.) Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll „AZ AKKOR ..." Az élelmiszerboltból hazafelé jövet előttem haladt egy 4-5 éves kisfiú a mamájával. A gyerek éppen lenyelte az utolsó falat csokoládét, s kérlelni kezdte az anyját, adja neki a következőt.- De kisfiam, az holnapra lesz. Persze, a lurkó nem hagyta annyiban: neki most kell. Mert egy csokoládé kevés egyszerre (evés közben jön meg az ember étvágya). Sírni, ordítani kezdett. 'Az anya még próbálkozott a lebeszéléssel:- Egy napra elég ennyi csokoládé. Sőt még ennyit se szabadna megenni’egy ilyen kisfiúnak.- De nekem még kell! - kiabálta a gyerek. Mit is lehet ilyenkor tenni? Az anya kihalászta táskájából a másik csokit és csemetéje kezébe nyomta. Az pedig vígan látott neki újra a falatozásnak. Rá se hederített anyja teddö szavaira.- Kíváncsi leszek, mi lesz holnap, ha megint csokit fogsz kérni, s én azt mondom: nincs.- Majd veszel - jelentette ki határozottan a kis nebuló. Az anya már nem is folytatta tovább. Tudta, felesleges. Valóban kénytelen lesz másnapra is előteremteni a sötétbarna finomságot. Mert hát ezek a mai gyerekek... Akaratlanul is Petőfi sorai jutnak eszembe Az apostolból: Nesze, fiam, nesze E kis darab kenyér, egyél, Edd jóízün, ez a végső darab, Holnapra szántam s ha most megeszed, A jó ég tudja, holnap mit eszel. S eszembe jutnak nagymamám szavai is, amikor gyermekkoráról mesélt. Ha úgy találta, hogy unokái pazarolnak, válogatnak, mindig elmondta, mennyire örült ő az öt testvérével együtt, ha néha nagyobb darab kenyeret kaptak a szokásos adagnál. S hányszor mondták a szüleik sóhajtva, amikor ők este enni kértek: a kenyerke már alszik, aludjatok ti is, majd reggel, ha felkelünk... Nemcsak nagyszüleiek, hanem szüléink is szomorú epizódokat tudnak felhozni gyermekkorukból. S ha jól meggondolom, nekünk, a mai huszonéveseknek is lesz még mondanivalónk gyermekeink számára. Emlékszem, milyen pontosan osztotta idősebbik nővérem négyfelé az egy darab csokoládét vagy egy zacskó cukorkát. S eszünkbe sem jutott azzal előállni, hogy még kérünk. A cipőket, ruhánkat se tettük tönkre, mert az kellett még a kisebb testvérnek, holott mi is a nagyobbiktől ,,örököltük“ már. S biciklink se volt, sem beszélő hajas babánk. .. Hiába, más világ van már - szoktuk mondogatni. Az utóbbi években ugrásszerű a fejlődés, rohamosan nőnek az igények is. De nagyon kíváncsi vagyok: a mai gyerekek, a mi gyerekeink, hogy fognak mesélni majd gyermekkorukról a mi unokáinknak. IIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllllllllllllH IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács belkereskedelmi törvényei jelentős jogkört biztosítanak a nemzeti bizottságoknak és felelősséget ruháznak rájuk a közellátás színvonalával és a kereskedelem tevékenységével kapcsolatban. Az emberek gyakran joggal bírálják a kereskedelmi szervezeteket és a nemzeti bizottságokat a kereskedelmi hálózat megosztása, az eladás színvonala és a nyitvatartási idő miatt. A nemzeti bizottságoknak teljes mértékben élniük kell törvényadta jogaikkal és határozottabban kell megoldaniuk ezeket a problémákat. Számos gond abból ered, hogy a termelők nem teljesítik feladataikat és alacsonyabb a kereskedelmi szervezetek munkájának színvonala. Különösen a városi és a helyi nemzeti bizottságoknak kell az eddiginél következetesebben és nagyobb mértékben betölteniük ellenőrző szerepüket a kereskedelmi szervezetekkel és az üzletekkel szemben a közellátás területén, gondosan figyelemmel kell kísérniük az ellátás színvonalát, az áru minőségét, és választékát, törődniük kell fizzál, hogy az emberek munka után bevásárolhassanak, fokozni kell az áru eladást a nagyüzemekben. Fejleszteni kell az eladás kulturáltságát. Elvárjuk, hogy a folyamatos ellátás - főként a gyümölcs- és zöldségellátás - fejlesztéséhez nagyobb mértékben hozzájárul a nagy- és a kistermelőknek a piacokon való közvetlen árueladása. A nemzeti bizottságoknak aktívabban kell megteremteniük a feltételeket a kisállattenyszétök, a kistermelők szervezeteinek, más társadalmi és érdekképviseleti szervezeteknek és a lakosságnak e munkájához, ehhez megfelelő, kihasználatlan telkeket kell kiutalni. Meg kell változtatni a felvásárló és a kereskedelmi szervezetek, valamint a nemzeti bizottságok gyakran rugalmatlan hozzáállását, gondoskodni kell, hogy amit megtermelnek, az minél gyorsabban eljusson a fogyasztóhoz. Nem kerülheti el figyelmünket a másodlagos nyersanyagok gyűjtése és hasznosítása sem. Bár ez fontos feladat, amelyet a CSKP XVI. kongresszusa is kiemelt, nemegyszer az illetékesek közömbösen kezelik. Más országokhoz képest hazánkban e nyersanyagok hasznosítása távolról sem éri el a szükséges és a lehetséges szintet. E helyzet javításában pótolhatatlan szerepe van a nemzeti bizottságok által irányított lakossági gyűjtésnek. Az intézkedések ellenére az eredmények nem feleinek meg a lehetőségnek. Becslések szerint emiatt évente megközelítőleg 1 milliárd korona értékkel károsodunk. (A CSKP KB 6. ülésén elhangzott beszámolóból) Négy éve, hogy betölti tisztségét Jarosík Pál, a palásti (Plástovce) Efsz pártalapszer- vezetének elnöke. A faluban szeretik, pedig nem barátkozó természetű. Magáról is ritkán beszél, ha faggatják, mindig másra tereli a szót. Harminc év körüli fiatalember fogadott. Míg hellyel kínált, megpróbáltam kitalálni, hogyan került e posztra a mezőgazdasági szakközépiskolát végzett csoportvezető.- Rosszul tippelt. Gépszerelő voltam, és a katonaságnál a harci feladatok példás teljesítéséért vettek fel a kommunista pártba. Ráadásul haza is nagy kitérővel kerültem, mert leszerelés után a szakmában Plzeii- ben dolgoztam. De a honvágy csakhamar visszahúzott, s a szövetkezetben az állattenyésztés gépi berendezéseinek karbantartását bízták rám. Azért mondom ezt, mert nem szeretném, ha azt hinné, hogy A BIZALOMÉRT funkcióhajhász vagyok, aki könnyen cseréli szakmáját és munkahelyét. Amikor a pártelnöki tisztségre javasoltak, becsszóra mondom, meghökkentem. Sok-sok éjszakát vir- rasztottam át a válaszadásig ... Igent mondtam, s az évzáró taggyűlésen megválasztottak. Akkortájt nem állt valami jól a szövetkezet szénája, s egyesek úgy gondolták, miután elnök lettem, ezután kitárul élőt-. tem a bank, az abrak- és a pótalkatrészraktár ajtaja. Ezért a taggyűléseken számtalanszor hangoztattam: javítanunk kell a pártmunka módszerein, a kommunistáknak nagyobb felelősséggel kell dolgozniuk, mert a szövetkezet tagsága csak így fogja követni példánkat. Persze arra is rájöttem, hogy aki az eszmét meggyőzően akarja hirdetni, annak tanulnia kell, természetesen magaHARCOLNI KELL mat sem vontam ki ez alól. Az elvtársak egyéves politikai iskolára küldtek, ahonnan a további munkámhoz biztonságot nyújtó politikai ismeretekkel tértem vissza. Csoda ugyan nem történt, de a tanultakat mind jobban érvényesítettem a munkámban. Megszerveztük a pártcsoportokat, ellenőrizhető feladatok elvégzésével bíztuk meg a tagságot, a pártoktatás keretében nagy súlyt fektettünk a kommunisták eszmei-politikai nevelésére, a szövetkezethez tartozó minden üzemrészlegen megkezdtük a személyes agitációt. A rendet, fegyelmet követelő pártelnök rangja, tekintélye a közös gazdálkodás hatósugarába tartozó falvakban, termelőrészlegeken napról napra növekedett, senki sem kételkedett az eredményesebb gazdálkodás érdekében hozott intézkedések jogosságában, s ez a bizalomnak is a jele.- Meggyőződésem, hogy valójában a pártban bíznak az emberek. Munkám lényege, hogy egy pillanatra se rendüljön meg a bizalom, ezért naponta, újra és újra ki kell érdemelni, harcolni kell érte. Szavait bizonyítja saját élete, minden tette, a szövetkezet javuló gazdálkodása, mely - ha nincs olyan arányú szárazság - tiszta számlával kezdhette volna az idei esztendőt. A munkás-parasztfiúból lett szakmunkás a tömegek között nevelődött pártmunkássá. SZOMBATH AMBRUS ÚJ SZÚ 2 1982. VII 3(
