Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-29 / 4. szám
Felelős szerkesztő: Jaroslav Gasek A híres cseh író pályafutásának kevésbé ismert szakasza ÚJ szú c E 1 S zokatlan küldemény érkezett szerkesztőségünkbe a postával: régi, megsárgult újságoldalak fénymásolatainak gondosan összecsavart tekercse. Egy újság négy oldala. A szuronyok díszítette fejléc forradalmi harcok viharos légkörét idézi. Az ujságol- dalak egy részén magyar, más részén német nyelvű szöveg. Az újságcím is kétnyelvű: ROHAM - STURM. A fejléc néhány adatát azbukával nyomtatták, például a Világ proletárjai, egyesüljetek! jelszót, a kiadót, a kiadás helyét és időpontját. A négyoldalas újságpéldány utolsó oldalán, a jobb alsó sarokban: Otvesztvennij redaktor Jaroszlav Gasek. A fénymásolatokat a Rudé prá- vo címére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Múzeumának le- ningrádi fiókja juttatta el. Az igazgató, L. A. Sevcov a kísérőlevélben megírta, hogy annak az újságnak a ritka példánya ez, amelyet a polgárháború éveiben Szibériában Jaroslav Haáek, az ismert cseh író adott ki a fiatal szovjet köztársaság védelmi harcaiban részt vevő kommunisták- internacionalisták számára. Az újság eredeti példányát ritkaság- számba menő ereklyeként őrzik a leningrádi Szaltikov-Scsedrin Könyvtár levéltárában. Most készítettek egy fénymásolatot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Múzeuma számára, mivel - Sevcov igazgató szavai szerint - nagy történelmi értékről van szó. így, hála leningrádi barátainknak, előttünk fekszik annak az újságnak egy példánya, amelyet Szibériában, a szovjethatalomért folytatott küzdelmek idején magyar és német nyelven Jaroslav Haáek, a „vörös cseh“, a vörös- katona-újságíró, Svejknek, a halhatatlan katonának az „atyja“ szerkesztett. Haáek csak egyetlenegyszer tett említést ismerőseinek és barátainak erről a német-magyar nyelvű újságról, mégpedig abban a levélben, amelyet 1920 szeptemberében küldött Irkutszkból Jaroslav Salát-Petrlík cseh forradalmárnak. A levél ma már közismert. Haáek felsorolja benne, milyen tisztségekkel bízták meg a Vörös Hadseregben. 1918 őszétől 1920 őszéig annak az 5. hadseregnek a politikai osztályán dolgozott, amely Szibériából kiűzte Kolcsakot és a csehszlovák légiókat. Ebben az időben volt a Bugulma nevű tatár város katonai parancsnokának beosztottja. Egy ideig az ufai katonai nyomda munkáját irányította, majd ellátta az 5. hadsereg külföldi, később szervezési és nevelési szekciója főnöki tisztségével járó teendőket. Az Uraiban és Szibériában széles körű szervező, és agitációs munkát fejtett ki a volt hadifoglyok közt, külföldi kommunistákat szervezett stb. Nemzetközi folyóiratokat adott ki, amire nemcsak a háború előtti sokéves irodalmi és újságírói gyakorlata tette hivatottá, hanem az is, hogy iskolai tanulmányai alapján jól beszélt oroszul, németül és magyarul is. A szóban forgó Salát-Petrlíknek írt levélben olvashatjuk ezeket a sorokat: ,,Mindemellett három újság szerkesztője és kiadója vagyok. A német Sturmé, amelybe magam írom cikkeimet, a magyar Rohamé, amelynek szerkesztésében magyar munkatársaim segítenek, és a mongol-burját nyelvű Fény, amelynek minden cikkét én írom, de ne ijedj meg, nem mongolul, hanem oroszul, s ezt fordítóim átültetik. “ Sajnos, a mongol-burját nyelvű újság végérvényesen elveszett az izgalmas kor forgatagában. A Roham - Sturm emlékét is csupán halvány nyomok őrzik a levéltárakban. Például a moszkvai Nagy Októberi Szocialista Forradalom Múzeumban is csak egyik fejlécének és Jaroslav Hasek egy német nyelvű tárcája lapkivágásának fotókópiája maradt fenn. A Roham - Sturm közös újság további számának nyomára Alekszandr Dunajevszkij szovjet író, a Jaroslav Haáek eltűnése című könyv szerzője bukkant rá. Ez a szám szerencsés véletlen folytán került a leningrádi Szaltikov-Scsedrin Közkönyvtárba, ahol szinte a csodával határos módon került napvilágra a feledés homályából Haáek vörös újságjának egy példánya. „A könyvtár kedves dolgozóinak sejtelmük sem volt arról, milyen ritkaságot őriznek a polcokon - írta könyvében Dunajevszkij. - Az újságoldalak szélei foszlottak voltak, a nyomdafesték több helyen annyira megfakult, hogy a szöveget csak nagyítóval lehetett olvasni, de az a fontos, hogy az újság előkerült!" Az író joggal kiálthatott fel: Előkerült a Roham - Sturm című lap eddigi egyetlen példánya! Ennek ellenére könyvébe már nem tudott sok részletet bevenni a felfedezett újságpéldányból. Ezt az értékes leletet - most bemutathatjuk A Roham - Sturm című lap egyetlen ismert példánya, avagy amint a fejlécen olvashatjuk „Az 5. hadsereg politikai osztálya külföldi szekciójának lapja" - Krasznojarszk, 1920. április 3. 7 szám - valóban, ahogy azt L. A. Sevcov igazgató írta szerkesztőségünknek ,,nagy történelmi értéket képvisel." Mindenekelőtt figyelemreméltóak a jelszavak, amelyeket az internacionalista újság e számában olvashatunk:- .Győzni fogunk, mert győznünk kell!- Az I. Internacionálé csődbe jutott, a II. Internacionálé is, de él a III. Internacionálé! Él és küzd a munkások szabadságáért. A III. Internacionálé, mint győztes, örökké élni fog!- Az orosz munkásnép sikereiből tanul a világproletárok ezermilliója!- Ha proletár lelkekbe hintjük a kommunizmus igaz magvát, akkor a nagy népszabadság tündérvirága nyílik majd az elnyomottak számára!- A párizsi kommün bukásából tanultak az orosz testvérek! Ezek a jelszavak sajátos, de nagyon világos kifejezői annak az állásfoglalásnak, amelyet a lap szerkesztőségét megszemélyesítő Jaroslav Hasek és munkatársai viseltek. Az újságpéldány német nyelvű indító cikke A szovjethatalom gazdasági feladatai címet viseli. A cikk valószínűleg egy pártdokumentum közlése a forrás közelebbi megjelölése nélkül. Első fejezetében a burzsoázia kisajátításáról és a nagyiparnak a proletariátus által történő államosításáról van szó A második fejezet Szovjet- Oroszország termelőerőinek növekedésére hívja fel a figyelmet. A cikk, amelynek folytatása a következő számban jelent meg, azokra a feladatokra hívja fel a figyelmet, amelyek a szovjethatalom előtt álltak akkor, amikor Szovjet-Oroszország nagyobb részéről már kiűzték az intervenció- sokat és a fehérgárdistákat. „Eddig a proletariátus fő feladata a régi rend lerombolása volt, de elérkezett az idő, hogy hozzálássunk az új rend építéséhez hangsúlyozza a cikk. - A múltban a burzsoázia szervezte a termelést, ma ez a feladat a proletariátusra hárul". E zeknek a gondolatoknak a jegyében fogantak azok a cikkek is, amelyeket Jaroslav Haáek magyar munkatársai írtak a Rohamba. Tóth , Zsigmond A munka frontja című cikkében kiemeli, hogy a régi romlott rend már romokban hever, de nincs további előrehaladás az építés nagy munkájának megkezdése nélkül. Megtanultuk, hogyan kell lerombolni a régi rendet, de ezzel egyidőben az újjáépítés nagy iskoláját is ki kell járnunk - olvassuk a magyar forradalmár cikkében. Az építőmunka egyben a nagy küzdelmünk folytatásához szükséges anyagi alap megteremtését elősegítő forradalmi erő. „Az orosz proletártestvérek által kibontott és magasra emelt vörös zászló egyelőre a munka frontjára szólít bennünket... A kommunizmusnak most tapasztalt építő- erőkre van szüksége... Ellenségeink ellen az anyagi jólétből lehet a legjobb fegyvert kovácsolni!" Sugár Béla Építő forradalom című cikkében „a forradalom második feléről", az alkotó építömun- ka szakszóról van szó. „A forradalom termelni és építeni fog. A hadseregek a munka frontjára sietnek." Ez a gondolat hatja át Méhes Aladár cikkét a kommunista szombatokról, azaz az önkéntes szombati munkanapokról, amelyeket Lenin „nagy kezdeményezésének" nevezett. „A kommunista szombatok - olvassuk a cikkben - megmutatják nekünk az új munkafegyelemhez vezető utat, megtanítanak bennünket, hogyan kell belefogni a gazdaság és az élet szocialisztikus berendezéséhez. “ Méhes Aladár másik, A „hazafias“ orosz burzsoázia munkája című cikkében felméri azokat az eredményeket, amelyeket Szovjet-Oroszország a forradalom győzelme óta eltelt két esztendő alatt ért el. Arra is figyelmeztet, hogy a legyőzött burzsoázia nem ül tétlenül. Jóllehet, gazdasági hatalmát elveszítette, a bosszú vágya még mindig él benne, befurakodik a munkásság és a parasztság sorai közé, hogy ott elhintse az elégedetlenség, a kishitűség és a szabotázs szellemét. Egy további cikk a Magyar Tanácsköztársaság bukása után uralomra jutott magyarországi fehérterror rémuralmáról szól. Ezen az oldalon olvasható Tóth Zsigmond Forradalom cimü verse is. Egy német szerző - Ekmi jelzéssel - a Roham - Sturmnak ebbe a számába A „mienkről“ és a „tietekről“ címmel írt tárcát. Ebben az orosz munkás és egy, a Vörös Hadsereg soraiban harcoló volt hadifogoly és még további három személy beszélgetését írja le az orosz és a világforradalom kérdéseiről. Szó esik a tárcában az orosz és a külfödi burzsoáziáról, s azokról is, akik hátat fordítottak a forradalom frontjának, meg arról, hogy a szovjethatalomnak még nem teljesen sikerült megszervezni a gazdasági építőmunkát, s hogy a forradalmat követő időszakban még mindig sok a passzív „néző“ stb. Az orosz munkás azt kifogásolja a volt hadifogolynak, hogy helytelen, ha az orosz forradalmat csak a nyugateurópai szociáldemokrácia szemevei látja. Kijelenti, hogy a proletariátus a volt hadifogoly (közelebbről meg nem nevezett) hazájában is előbb vagy utóbb megteremti a tanácshatalmat. Megjegyzi azt is, hogy a tanácsok munkája ebben az országban sem lesz mentes az orosz forradalom során elkövetett hibáktól. Az orosz munkás külföldi elvtársának azt igyekszik megmagyarázni, hogy cselekvő részvételével a szovjethatalom építésében sok, hazájában is alkalmazható forradalmi tapasztalatra tehet szert. Ennyit a Roham - Sturm című újság 7. számáról, mely szinte a csodával határos módon maradt fenn a leningrádi levéltárban. Hasek neve közvetlenül egyetlen cikk alatt sem szerepel. Azonban az egész újság az ó, a felelős szerkesztő szellemét sugározza. Az újságot áthatja az akkori idők céltudatos, kategorikus parancsa: mindent a forradalom és Szovjet- Oroszország védelmére, mindent az új, ugyancsak fontos arcvonalra, az építőmunka frontjára! H osszú évtizedek múltán, egy internacionalista, vörös-katona-újság elkallódott példánya útján jut el hozzánk még egy bizonyíték arról a sokoldalú tevékenységről, amelyet a távoli Szibériában, a Vörös Hadsereg soraiban fejtett ki Jaroslav Hasek cseh író és újságíró. Erről már eddig is sokat írtak, de Haéek „vörös-katona-káderlapján" még mindig akad kiegészíteni való. Ilyen kiegészítés a Roham - Sturm újság is. Feltételezhető, hogy Szovjet-Oroszországból való eltávozásáig - 1920 ősze - Jaroslav Haáek közvetlen irányítása alatt több tucat szám jelent meg ebből az újságból - vagy kétnyelvű változatban, vagy csak magyar, illetve német nyelven. Ha meglennének, akár egy vaskos kötet is lenne belőlük. Sajnos, a Roham- Sturm példányaiból csupán egy jelképes töredék maradt fenn. Karel Kreibich 1929-ben a Tvorbában megírta, hogy a húszas években a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága egyik munkatársától kölcsönkapta Szibériában 1920 júniusában a Sturm két példányát. Ezek a példányok valószínűleg elvesztek Moszkva kiürítése során, amikor a fasiszták már ágyúlö- vésnyi távolságra jutottak a szovjet fővároshoz. De legalább fennmaradt Kreibich tanúsága az említett két Sturm-példányról. Ez egyben az első említés a csehszlovák sajtóban Hasekről, mint a Vörös Hadsereg újságjának szerkesztőjéről. Kreibich említést tesz néhány Hasek nevével megjelent cikkről, Többek között ezeket írja: „A cikk egy igazi forradalmár lelkesedésével és izgalmával íródott, a nyelvi nehézségek - amelyekkel Haéeknek meg kellett küzdenie - szinte teljes áthidalásával. A cikk azonban nemcsak Hasek német nyelvtudását bizonyítja; bemutatja Haéek egyéniségének eddig szinte ismeretlen oldalát... Ez a Haéek, aki a háború előtt mint proletár írástudó és bohém valamennyi politikai pártból gúnyt űzött, az orosz Októberi Forradalom hatására megfontolt, meggyőződéséhez becsületes hűséggel ragaszkodó politikus bolsevikké változott". A Sturm és a Roham kis példányszámú lap volt. Különböző források más-más adatokat említenek: kilencszáz, kétezer, sőt ötezer példányt is. Az egyes számokat rendszerint sokan olvasták: volt német, osztrák és magyar hadifoglyok - belőlük ebben az időben Szibériában vagy ötszázezer tartózkodott. És a Roham vagy a Sturm minden példánya tábori kürtszóként szólt a legöntudato- sabb hadifoglyokhoz: lépjenek a Vörös Hadsereg nemzetközi osztagaiba, s vegyenek részt a szovjetköztársaság békés építő- munkájában. Akkor Szibériában sok ezer önkéntes internacionalista hallgatott ezekre a felhívásokra. Közöttük sokan voltak, akiknek proletárlelkébe „a kommunizmus igaz magvait“ Jaroslav Hasek vörös újságíró és az „ő“ kétnyelvű újságja hintette el. Szinte hihetetlen, hogy csupán egyetlen nyom - az előkerült 7. szám maradt volna fenn. Ám lehetséges, hogy a Roham vagy a Sturm valamelyik példányát a magyar, illetve német olvasók közül valaki hazavitte magával a forradalmi Oroszországból. S ezért feltételezhető, hogy később, a szovjet - csehszlovák - magyar - német internacionalista barátságnak ezek a ritka dokumentumai Magyarország vagy a Német Demokratikus Köztársaság levéltárosainak kezébe kerültek. Válaszol-e valaki cikkünkre? ZDENÉK HORENÍ 4 1982. I. 29.
