Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-29 / 4. szám

ÍRTA: MILOSLAV HRUSKOVIC, A CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK PÓTTAGJA, AZ SZLKP KB TITKÁRA A CSKP Központi Bizottságának 5. ülése, majd az SZLKP KB ezt kövqjö decemberi tanácskozása egyaránt hang­súlyozta, hogy figyelmünket a szocialista népgazdaság fejlesztésének minőségi tényezőire, a hatékonyságra, a termelés intenzív fejlesztésére és az összes mun­ka minőségének javítására kell összpon­tosítanunk. Ezeket az igényeket a Szö­vetségi Gyűlés által elfogadott 7. ötéves tervről szóló törvény, illetve a népgazda­ságfejlesztésről szóló 1982-es végrehaj­tási terv tartalmazza A gazdasági és szociális fejlesztés jelenlegi időszaka az eddigi fejlődés leg­bonyolultabb korszakai közé tartozik. Fel­tételeket kell teremtenünk a külgazdasági kapcsolatok egyensúlyának felújításá­hoz, törekvéseink a tüzelőanyag és ener­gia, a fémek, az élőmunka megtakarítá­sára összpontosulnak, és el akarjuk érni, hogy a nemzeti jövedelem gyorsabb ütemben növekedjék a társadalmi termék képzésénél. Az eddigi eredményekkel, noha az iparban nem térünk el jelentős mértékben a tervezett ütemtől, Szlovákiában sem lehetünk elégedettek. Arról van szó, hogy különböző vállalatok, szakágazatok és ágazatok különböző színvonalon teljesí­tik feladataikat, nem biztosítják a megfe­lelő termékszerkezetet, választékot és minőséget, és hogy számos ágazatban nem csökkentik kellő mértékben az any­ag- és különösen a bérköltéségeket. Arról, hogy milyen eredményeket érünk el a hatékonyság növelésében és az intenzív fejlesztésben, a minőségi mutatók teljesítése tájékoztat bennünket. Az SZSZK iparában, építőiparában és mezőgazdaságában, valamint a szövet­ségi minisztériumok által irányított elekt­rotechnikai ipari, általános gépipari, tüze­lőanyag- és energetikai vállalatokban nem csökkentették tervszerűen az anyagköltségeket, noha a régebbihez vi­szonyítva valamivel kedvezőbbre fordult a helyzet. A számos területen tapasztalható le­maradás azt mutatja, hogy a kongresszu­si irányvonal teljesítésében még nem következett be a szükséges fordulat, hogy még nem honosodott meg eléggé az igényesség, a fegyelmezettség és a felelősségtudat. Színvonalasabb tervezést ÚJ SZÚ 1982. I. 29. Mindannyian jól tudjuk, hogy a fejlett szocializmus építése során nagy igénye­ket támasztunk a tervezés tudományos színvonala iránt. Itt nemcsak a tervezési módszerek megváltoztatására, a szerve­zési és módszertani problémák megoldá­sára gondolunk, hanem főleg a tervek tartalmi tökéletesítésére. Különösen nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy a végrehajtási tervek szervesen kapcso­lódjanak egymáshoz. Az ötéves terv szerepe akkor növe­kedhet különösen, ha biztosítjuk az anyag-, munkaerő és pénzügyi mérlegek minél tökéletesebb kidolgozását, a lakos­sági bevételek és kiadások, a termelési kapacitás és az egyes évekre szóló terv­lebontás összhangját. Nagy figyelmet kell fordítanunk az ipar és a kereskedelem gazdasági kapcsola­tainak javítására, hogy hözzájáruljunk a fogyasztási cikkek minőségének és választékának javításához. Gyakran ke­rül a kiskereskedelmi hálózatba olyan termék, amely iránt nincs kereslet, miköz­ben az ezeket termelő vállalatok kimutat­ják, hogy teljesítették a tervet, s az ilyen vállalatokban még prémiumokat is kap­nak a felelős dolgozók. A termelés és a kereskedelem kapcsolatainak javítása érdekében a két szféra között 5 évre szóló eavezménveket kell kidolgozni, amelyek a következő igényeket tartal­mazzák: választék-innoválás, a formater­vezés és a csomagolás színvonalának emelése stb. Az ilyen egyezmények alapján a kereskedelmi és ipari vállalatok éves szerződéseket köthetnek, amelyek­ben konkretizálják a legyártott, illetve át­vett gyártmányok mennyiségét, választé­kát, szállítási határidejét stb. Az ilyen progresszív elképzelések végrehajtását gátolják a megcsontosodott szokások, amelyek kiküszöbölésére egyre nagyobb figyelmet kell fordítani. A tudományos és műszaki eredmények hatékony érvénye­sítése a gyakorlatban A tudományos-műszaki fejlesztés - a szocializmus és a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa építésének fő té­nyezője. Komplex folyamatról van szó, amelynek tervezését és irányítását úgy kell tökéletesíteni, hogy a termelési és a termelésen kívüli szféra átépítése so­rán emelkedjék a műszaki színvonal és ezzel együtt a hatékonyság is növeked­jen. A termelés műszaki átépítése során figyelembe kell venni az egész népgaz­daság gyarapodásának távlatait. A tudo­mányos-műszaki fejlesztés tervezésének és irányításának kiindulópontja a szolid színvonalú elemző-előrejelző munka le­gyen. Az irányítás tökéletesítése során teljes mértékben figyelembe kell venni az idő­tényezőt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fejlesztési határidők betartását, illetve lerövidítését anyagilag össztönöz- zük. Másszóval: jutalmazzuk az időmeg­takarítást, és szigorú szankciókat alkal­mazunk az időpazarlók elmarasztalá­sára. A kommunista építés gyakorlata meg­kívánja a kutatás hatékonyabbá tételét, a kutatási eredmények gyakorlati beve­zetésének meggyorsítását. Hangsúlyozni kell azonban, hogy e feladatok végrehaj­tását nem lehet csak a tudományos dol­gozók száma növelésével megvalósítani, hanem a kutatási és fejlesztési munkák hatékonyabbá tételére van szükség. Sok függ attól, hogy a tudósok milyen mérték­ben képesek a legfontosabb kutatási fel­adatokra összpontosítani. Rendkívül fontos feladat a tudomá­nyos és műszaki fejlesztés, illetve a nép- gazdasági terv összhangjának megte­remtése. Ennek során nem lehet csak egyetlen ötéves terv igényeiből, keretei­ből kiindulni. A kutatási-fejlesztési bázis hatékonyságának növeléséhez, az itteni kapacitások nagyobb mértékű összpon­tosításához jelentősen hozzájárul a nem­zetközi tudományos-műszaki együttmű­ködés, főleg a Szovjetunióval és a többi KGST-tagországgal való együttműködés elmélyítése. A tudományos-fejlesztési eredmények gyors ütemű gyakorlati érvényesítése ér­dekében, a pozitív szovjet és hazai ta­pasztalatok alapján bátrabban hozzá kell látni a kutatásitermelési társulások létre­hozásához. A fejlesztés során nem tá­maszkodhatunk csak arra, hogy az irá­nyítási eszközök automatikusan hatnak. Nagy figyelmet kell tehát fordítani a jelen­tős változások megszervezésére. A tudo­mányos-műszaki fejlesztés ezért nem le­het csak az ágazatok vagy a kutatási­fejlesztési bázis ügye, hiszen itt hatal­mas, a szó legszorosabb értelmében az egész társadalmat érintő folyamatról van szó, amelynek be kell hatolnia a közös­ség minden tagjának tudatába. Növekednek a gazdaságirányí­tás iránti igények Népgazdaságunkban szervesen kap­csolódik egymáshoz a központi irányí­tás, a vállalatok, termelési-gazdasági egységek, társulások és más szerveze­tek gazdasági önállósága és kezdemé­nyezése, miközben aktívan kiaknázzuk az önálló elszámolásban, a nyereség­ben, az önköltségekben és egyéb gazda­sági szabályozókban, illetve ösztönzők­ben rejlő lehetőségeket. Különösen je­lentős tényező, hogy tovább akarjuk fej­leszteni az önálló elszámolás rendszerét. Ez az ötéves terv feladatai és a távlatilag érvényesülő közgazdasági normatívák alapján valósul meg. Ily módon biztosít­juk a termelési szervezeteknek megha­gyott anyagi erőforrások növelését, a gazdasági eredmények függvényében. A további gazdaságfejlesztésben nagyon fontos szerepe van a munkaerő éssze­rűbb hasznosításának és a munkaterme­lékenység növelése meggyorsításának. A gyakorlatban meggyőződhettünk róla, hogy milyen hatalmas gazdasági és tár­sadalmi előnyei vannak a kollektívák sze­rinti munkaszervezésnek és ösztön­zésnek. Hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági szabályozók és ösztönzők - noha na­gyon fontos tényezőkről van szó - önma­gukban nem biztosíthatják a célok eléré­sét. Haladéktalanul szükség van a mun­kaszervezés minden irányítási szinten történő tökéletesítésére is. Az önálló el­számolási rendszer fejlesztése és meg­szilárdítása, illetve a gazdasági szabá­lyozók és ösztönzők egész rendszerének érvényesítése megköveteli a gazdasági vezetők munkája iránti igények növe­lését. Ésszerűbben hasznosítsuk az összes erőforrást A 7. ötéves tervidőszakban a fő fela­dat: a népgazdaság állandó és fokozatos fejlesztése, a tudományos-műszaki hala­dás meggyorsítása és az intenzív gazda­ságfejlesztésre való áttérés, a termelési potenciál ésszerűbb kihasználása, az erőforrásokkal való sokoldalú takarékos­kodás, valamint az összes munka minő­ségének javítása alapján biztosítani a dolgozók életszínvonalának megőrzé­sét, tökéletesítését. A CSKP XVI. kongresszusa által kije­lölt célok elérése főleg attól függ, milyen mértékben és milyen színvonalon valósít­juk meg a népgazdaságfejlesztés komp­lex programjait, és hogy milyen mérték­ben tudjuk csökkenteni az élőmunka részarányát. Az elkövetkező időszakban szükségszerűen fejlesztenünk kell a ter­melés műszaki ellátottságát, ami azt je­lenti, hogy meg kell valósítanunk a ter­melési folyamatok teljes gépesítését, és az összes ágazatban folyamatosan csök­kenteni kell a fizikai munkát végzők számát. A kézi munka részarányának csökken­tése nemcsak a tudomány, a technika, a találmányok és újítási javaslatok terme­lési hasznosítását foglalja magában, ha­nem egyúttal azt is megköveteli, hogy tökéletesítsük a munkatermelékenységi, tervezési és ésszerűsítési mutatók meg­határozásának módszerét. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a kézi munka gépesí­tésében ott értek el jó eredményeket, ahol az ezzel kapcsolatos kérdések meg­oldására nemcsak a gazdasági vezetők fordítottak kellő figyelmet, hanem a párt-, állami és gazdasági szervek is. E felada­tok végrehajtása érdekében szükség van a feltalálók és újítók széles tömegeinek aktivizálására, érdekeltté tételére, a más, műszakilag progresszív ágazatokban szerzett tapasztalatok hasznosítására, a tematikus tervezés színvonalának emelésére stb. Kár, hogy egyelőre a szervezetek és vállalatok adminisztratí- vája számos esetben még nem aknázza ki teljesen az ebben a szférában rejlő lehetőségeket. Legfontosabb az emberek között végzett munka Pártunk kijelölte ezeket a feladatokat, és ugyanakkor azt is megmutatja, hogy milyen utak és eszközök alkalmazásával hajthatók végre. Abból indul ki, hogy a tudományostechnikai forradalom idő­szakában is döntő fontosságú tényező­ként érvényesül a párt szava, az a szó, amellyel az emberekhez, a káderekhez, a társadalom fő termelő erejét alkotókhoz fordulunk. Pártunk már nem egyszer fi­gyelmeztette az irányítási kádereket, hogy a népgazdaság irányításában a fel­adatok nem közelíthetők meg csak a szo­rosan vett gazdasági szempontok figye­lembevételével; és különösen nem érvé­nyesíthetünk technokrata szemléletet. És a politika - állapította meg V. I. Lenin - a nép révén valósul meg. Pártunk gazdasági politikájának helyes végrehaj­tása érdekében ezért elsősorban is töké­letesítenünk kell a vezető gazdasági ká­derek kiválasztását, elosztását és neve­lését. Olyan vezetőkre van szükség, akik­ben a magas szintű politikai öntudat megfelelő szakmai felkészültséggel pá­rosul, akik jp helyzetismerettel képesek a gazdasági és kulturális fejlesztéssel kapcsolatos feladatok megoldására, akik fokozatosan elsajátítják a korszerű irá­nyítási módszereket. Pártunk aszerint értékeli a dolgozókat, hogy mennyire érdeklődnek az új a prog­resszív iránt, mennyire képesek a jövőbe látni, figyelembe venni a fejlődés távlatait és megtalálni a feladatok megoldásához vezető legmegfelelőbb utat. Alkotókész és művelt emberekre van szükség, és nagyra értékeljük az önállóságot és kez­deményezőkészséget. Nekünk nem olyan emberekre van szükségünk, akik minden esetben kész végrehajtási utasí­tásokat várnak el feletteseiktől, és akik ezeket az utasításokat gépiesen (gyak­ran, sajnos, gondolkozás nélkül) végre­hajtják. A gazdasági vezetőktől megköveteljük, hogy a termelés irányítása során egyúttal jó politikai vezetők, illetve nevelők is legyenek. Képeseknek kell lenniük a dol­gozók kezdeményezésének támogatásá­ra, a pártosság alapelveinek szigorú megtartására a gazdasági feladatok vég­rehajtása során. A gazdasági propaganda feladatai Szocialista építésünk eredményeinek propagálása és népszerűsítése, mindan­nak a propagálása, amit a baráti orszá­gokkal való együttműködésünk során ér­tünk el, miközben tájékoztatunk a kapita­lista országokban megnyilvánuló válság- jelenségekről - képezi az alapját állam­polgáraink tájékoztatásának. A bonyolult nemzetközi feltételek elle­nére hazánk gazdasága dinamikusan fej­lődik, és ez biztonságérzéssel tölti el népünket, egyúttal pedig kitartó munkára ösztönzi őt. Ugyanakkor szükséges, hogy az erők mozgósítása, aktivizálása megfe­lelő irányban történjen. Az általános is­mereteken kívül a legfontosabb, hogy ismerjük konkrét feladatainkat, lehetősé­geinket és feltételeinket. Tudnunk kell, hogy gazdaságunkban mi az azonnali, a legfontosabb teendő, hogy fejlődésünk ne álljon le, ne lassuljon az üteme. A gazdasági propaganda feladata az, hogy céltudatosan segítse a dogozókat a bonyolult gazdasági és politikai problé­mákban való eligazodásban, abban, hogy meg tudják ítélni a bel- és külpoliti­kában zajló eseményeket, hogy világo­san lássák a társadalmi haladás távlatait. A dolgozók öntudatosságának és akti­vitásának szilárdulása, növekedése a szavatolója kommunista építésünk si­kerességének. Ismernünk kell a dolgozók érdekeit, elképzeléseit, hangulatát, hoz­zá kell járulni ahhoz, hogy szocialista társadalmunk építésébe mindenki haté­konyan bekapcsolódjon. Ez a pártszerve­zetek, az ideológiai front, valamennyi kommunista feladata. Erre kell irányítani a most zajló tagsági gyűlések tartalmát is.

Next

/
Thumbnails
Contents