Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-29 / 4. szám
Egy tanulmányból: a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség, az IAEA (International Atomic Energy Agency) legutóbbi Delhiben zajlott konferenciáján megállapították, hogy a világ 21 országában 227 atomerőmű működik, több mint 300 épül, illetve van a tervezés stádiumában. Az adatok ismeretében könnyűszerrel megállapítható: az atomenergiáé a jövő. Közvélemény, aggódás, hiedelmek A tapasztalatok és a konkrétan rajzolódó távlatok ellenére a világ több országában a közvélemény nyomására korlátozták, vagy teljesen leállították az atomerő- műépitési-programokat. Említsük csak a szomszédos Ausztriát, ahol népszavazás útján mondtak nemet az atomreaktornak. Mi lehet az oka a közvélemény ilyen megnyilvánulásának, a különféle hiedelmek elterjedésének? Alexander Pa- naszenkov, a KGST atomenergia bizottságának osztályvezetője erről egy ízben így nyilatkozott: „Az emberekben a mai napig nem újult fel az atom iránti bizalom. A ma embere a szó értelmét Hirosimával és Nagaszakival azonosítja, és a barbár pusztítás szimbólumának tartja.” A. Pa- naszenkov a továbbiakban utal az USA- beli harrisburgi esetre is, amely ugyancsak nem szilárdította meg a közvélemény atomerőművekbe vetett és amúgy is ingatag bizalmát. Mint ismeretes, 1979. április 5-én a Harrisburg melletti Three Miles szigeten lévő atomerőműben üzemzavar történt. A PWR típusú reaktoron, amely egyébként hasonló a nálunk használatos WER reaktorokhoz - több meghibásodás történt. A baleset ellenére a személyzet és a lakosság veszélyeztetése radioaktív sugárzás által minimális volt, nem haladta meg az engedélyezett normákat. A nyugati sajtó bizonyára a Kőolaj-monopóliumok nyomására és az atom békés felhasználása ellenzőinek sugallatára aránytalanul felfújta az ügyet, a szenzációéhes bulvár sajtó pedig kapva-kapott az eseten. Azt viszont elmondhatjuk, hogy a „minden rosszban van valami jó” elve ezúttal is igaznak bizonyult: a harrisburgi esetnek az lett a hatása, hogy ma sokkal szigorúbb biztonsági mércét állítanak az atomerőművekkel szemben. Kutatás és biztonság - nálunk A fentebb leírtakat tartottam szükségesnek áttanulmányozni a bőséges atomerőmű-szakirodalomból és publikált tanulmányokból, mielőtt kopogtattam Kovács Zoltán mérnöknek, a Bratislavai Energetikai Kutatóintézet tudományos munkatársának ajtaján. Kovács Zoltán mérnök „asztala" az atomerőművek biztonsága, a meghibásodás valószínűségének kutatása. Beszélhetünk-e kockázatról, és ha igen, milyen a kockázat mértéke az atomerőművek esetében?- Nincs abszolút biztonság - válaszolja Kovács Zoltán. - Az ember bizonyos mértékig mindenütt kockáztat. Akkor is, ha autóba ül, vagy ha repülőgépre száll. És persze akkor is, ha atomermöművet épít. A kockázat nagyságának a kifejezéséhez a valószínűségszámítást hívjuk segítségül. Az atomerőműveknél a koc- Kázatot a védelmi rendszerek meghibásodása jelenti, vagyis az, ha a veszély- helyzetben nincs mód az atomreaktor leállítására. Ha a hűtőközeg is befolyá- solhatatlanná válik, tehát a láncreakció során keletkező hőt nem tudjuk elvezetni, súlyos veszélyhelyzet keletkezik. Amerikai kutatók végeztek kutatásokat erre az eshetőségre, és eljutottak az úgynevezett „kínai szindrom" fogalmához. Hogy mi is ez? A hűtés teljes kiesése esetében megolvad a reaktor tartálya és maga a reaktor Amerikából „elindul" és átfúrja magát a földgolyón keresztül Kínába. De ezt már mosolyogva mondja Kovács mérnök, és a továbbiakban meg is tudjuk miért, hiszen a „kínai szindrom” valójában játék a számokkal.- Ez merőben elméleti feltevés, ezt a laikus is tudatosítja, viszont a valószínűségszámítás szempontjából érdekes. Ki is számították a valószínűségét: 1 a 100 millióhoz.- A bratislavai kutatóintézet munkája, és pontosabban az ön kutatótevékenysége milyen hozzájárulást jelent az adott feladat megoldásához?- Kutatásaink és vizsgálataink célja nálunk kizárólag a biztonság növelése. A védelmi rendszerek biztonságának növelésével egy másik célt is követünk: a gazdaságosság növelését. Ezt a következőképpen kell érteni. A védelmi rendszereknek az a feladata, hogy veszély- helyzetben, emberi beavatkozás nélkül leállítják az atomreaktort, illetve a láncreakciót. Viszont a védelmi rendszer is meghibásodhat, és leállítja a reaktort akkor is, ha erre nincs szükség. Gondolhatjuk, hogy ebben az esetben a reaktor leállításával energiakiesés áll be, az energia valahonnan hiányozni fog. (gy milliós károk keletkezhetnek. A mi feladatunk az, hogy rendszereinket, amelyekkel az atomreaktorokat védjük, optimalizáljuk, és olyan struktúrákat alakítsunk ki, amelyek a legmegbízhatóbbak. Tudni kell, hogy- az atomerőművek védelmi rendszerei rengeteg részegységet tartalmaznak. A mi munkamódszerünk a számítógépes modellezés. A rendszereknek számítógépek segítségével megszerkesztjük a „hibafáját”. Ezek arra szolgálnak, hogy meghatározzuk az adott rendszer meghibásodásának valószínűségét. Amikor ezt meghatároztuk, akkor átalakítjuk a védelem rendszerét. Ekkor újabb valószínüségszámítás következik.- Mint ismeretes, Jaslovské Bohuni- cén a WER 440-es típusú atomerőmű üzemel. Védelmi rendszereinek összehasonlítása más atomreaktorokkal, tegyük fel az USA-ban használatosokkal, milyen következtetéseket eredményez?- A hazai atomenergia bizottság megbízásából készítettünk ilyen számításokat - mondja Kovács Zoltán. - Akkor, amikor az Egyesült Államokban a nevezetes baleset történt. Megállapítottuk, hogy a mi rendszereinknél az ilyen üzemzavar nem fordulhatott volna elő. Az összehasonlításnál a WER 440-et, amerikai és nyugatnémet reaktort vetettük alá a valószínüségszámításainknak. És az eredmény? Biztonsági szempontból a sorrend mindennemű részrehajlás nélkül: WER, nyugatnémet reaktor, amerikai reaktor. Mint ismeretes, az amerikai üzemzavarnál nagy szerepet játszott az emberi tényező. Pontosabban a hiba ott történt, hogy a személyzet nem volt kellőképpen kioktatva, felkészítve. És az összehasonlításnál figyelembe kell venni, hogy nálunk rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk a személyzet szakmai felkészítésére, munkájuk tökéletességére és megbízhatóságára. ★ ★ ★ A világ első atomerőműve Obninszk- ban 1954-ben kezdte meg működését. Ismételten az IAEA delhii konferenciájára hivatkozva: megállapították, hogy 1954 óta egyetlen haláleset vagy súlyos megbetegedés sem történt sugárzás vagy más baleset miatt az atomerőmüvekben, amelyről a szóban forgó fórumnak tudomása lenne. Persze, ez nem jelentheti és nem is jelenti azt, hogy az illetékes szakemberek tétlenségre ítéltetnének a jövőben. Erről szó sem lehet. A Szovjetunióban például az atomerőmüvek építéseI kor a befektetett összegek kétharmadát a biztonságra fordítják. Az atomerőművek biztonsága a mi viszonyaink közepette is az első számú szempont volt és lesz. Körülbelül egy évtized múlva, de az ezredfordulóig minden esetre az atomerő lesz az ipari országok legfontosabb energiaforrása. És még valami, ami legalább ilyen fontos: az atomenergia előállítása nem szennyezi környezetünket, ami a jövő nemzedék szempontjából is rendkívül üdvös tény. POLÁK LÁSZLÓ Kovács Zoltán mérnök munkatársával (Aszerzőfelvétele) A napenergia - a legolcsóbb kiegészítő energia- forrás - hasznosítása a csehszlovák népgazdaságban egyre időszerűbb szükségszerűséggé lép elő. Az eddigi kutatási ismeretekből ugyanis kitűnik hogy ezen energiaforrás felhasználása nem is elenyésző mennyiséggel csökkentheti az egyre drágább és nehezebben megközelíthető tüzelőanyagok fogyasztását. E feladat gyakorlati megoldása - a Ziar nad Hronom-i SZNF Üzem Kutató- és Fejlesztési Intézete és a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola mikroelektronikai tanszéke közti szoros együttműködés eredményeként - lényegében karnyújtásnyira van. Vagy még talán annál is közelebb, mert napvilágot látott már az első kitűnő napkollektor. Megjelenése azért szembetűnő, mert fokozatosan kezdik alkalmazni nemcsak az ipari és mezőgazdasági üzemekben, hanem a villamosenergia kisfogyasztói is. Elismert pozitívumai közé tartozik, hogy minősége azonos a külföldön készülő hasonló napkollektorokéval, hazai nyersanyagból készül majd és az ára sem lesz túl magas. Miután a napkollektort Szlovákia alacsonyabban és magasabban fekvő helyein előzetes gyakorlati próbáknak vetették alá, a kutatók megállapíthatták: elkezdődhet a csehszlovák típusú napkollektorok (alumínium profilból készülnek) sorozatgyártása. így tehát 1982- ben elkezdődik a Ziar nad Hronom-i SZNF Üzemben ipari előállításuk. Azért éppen ebben az üzemben, mert itt az anyagi és műszaki feltételek mellett megfelelő kapacitásokat is tudnak biztosítani. Az egyes kollektortipusok fejlesztése és kísérleti próbái három évig tartottak. Már 1978-ban szóba került az ún. etalonkollektor gyártása (Aleé Blaho, a Szlovák Műszaki Főiskola tanárának ötlete alapján) és már ekkor úgy választották meg a kollektor anyagösszetételét, szerkezetét és technológiáját, hogy a napenergia átalakításának hatékonysága a lehető legnagyobb legyen. És az eredmény is ezt mutatja: az etalonkollektor borait időben 6 C fok hőmérséklet mellett egy óra elteltével 20 liter vizet, 12-ről 40 C fokra melegített fel. Csakhogy a Ziar nad Hronom-i kutatóknak ez sem volt elég, hatékonyabb paraméterek után áhítoztak... Új, hatékonyabb technológia További kísérletezések után újabb ötletük támadt: kifejlesztették az alumíniumkollektor profilját. így teljesen új, a szelektiv konverziós réteg gyártásának hatékonyabb technológiája jutott szóhoz. Előnye, hogy az NAPKOLLEKTOROKSOROZATGYÁRTÁS ELŐTT ismert technológiáktól jóval egyszerűbb. Ezenkívül gyártás közben az elnyelő réteg sajátos optikai paraméterei nagyobb szilárdságot kapnak, s ugyanez elérhető azok kollektoron belüli alkalmazása során is. Emiatt a íiari üzemben anodizációs berendezést szereltek fel és üzemeltetnek. Az alumíniumkollektor margójára Ján Ladiver, a szóban forgó intézet igazgatója kijelentette: „A napsugárzás átalakításának nagy hatékonysága jellemzi.” Az alumínium elnyelővel ellátott nagy hatékonyságú kollektort főleg ott használhatják, ahol az egész évben szükség van meleg ipari vízre, vagy esetleg magasabb hőfokon lakásfütésre szolgálhatna. A kollektorok előnyei közé tartozik az is, hogy az épületek tetőzet- vagy falszerkezeti elemeiként szintén beépíthetők. Az alumíniumkollektorok iránti érdeklődés egyre nagyobb. Egyelőre a bratislavai Talajgazdálkodási és Tervező Intézet áll az érdeklődők sorában első helyen - az állattenyésztési telepeken a víz felmelegítésére használhatnák. A kollektorok lakásépítésben való alkalmazásának lehetőségeit a bratislavai Állami Tervező és Tipizációs Intézet keresi, s ezt egy kísérleti lakótelepen próbálják ki. A kutatók még szót kérnek A 2iar nad Hronom-i SZNF Üzem fejlesztési- és kutató kollektívája helyesen ítéli meg, hogy a napkollektorok fejlesztése még nem ért véget... Emiatt tovább folytatják a napenergia felhasználására szolgáló berendezések körüli kutatómunkát. Nemrégiben ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a tudományos kutatók Prágában megrendezett országos konferenciája is. Határozataiból kitűnik, hogy 1985 végéig számítanak a napenergia hővé való átalakítására szolgáló berendezések további fejlesztésével - elsősorban az ipari víz felmelegítésére és a takarmányok szárítására. Természetesen a lakások és járulékos létesítmények építésében is fokozatosan alkalmazzák majd 1985-ben Csehszlovákiában már 80 ezer négyzetméter komplettizált napkollektort kellene előállítani. Környezetvédelem is Érthető, hogy a napsugárzás energiájának más hasznosítható formáira való átalakítása nem oldhatja meg energetikai gondjainkat. Egy azonban biztos: nem is olyan csekély energiamegtakarítást eredményezhet. És ami társadalmunk fejlődése szempontjából különösen fontos: a napkollektorok alkalmazása megfelel környezetvédelmi szándékainknak, ami pedig nálunk sem elhanyagolható momentum. JÁN RAJNIÓ ÚJ SZÚ 6 1982 I. 29.
