Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-29 / 4. szám
Vasárnap 1982. január 31. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7.06, nyugszik 16.31 Közép-Szlovákia: 7.14, nyugszik 16.39 Nyugat- Szlovákia: 7.22, nyugszik 16.47 órakor A HOLD kel - 10.23, nyugszik 23.46 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MARCELLA ÉS EMIL nevű kedves olvasóinkat 1797-ben született Franz Peter SCHUBERT osztrák zeneszerző, a XIX. század zenéjének kiváló formaterenitóje (t 1828) • 1837-ben születeti TOLNAI Lajos költó, fró, szerkesztő, a XIX. század végén kibontakozó magyar kritikai realista prózairodalom jelentős alakja (t 1902). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PÁRT VEZETŐ SZEREPÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE IRTA: PÉK VENDEL KANDIDÁTUS KÁLOSA HÉTKÖZNAPJAI HACSI ATTILA ÍRÁSA 0TTH0NKERESÓK GAZDAG JÓZSEF RIPORTJA KÖNYVEKET - KORUNKRÓL KÖVESD! JÁNOS INTERJÚJA LADISLAV BALLEK ÍRÓVAL, A SZLOVÁK IRODALMI ALAP IGAZGATÓ- HELYETTESÉVEL AZ UTOLSÓ VONAT GONZALO DRAGO ELBESZÉLÉSE KOCKACUKOR KONSZTANTYIN PAUSZTOVSZKIJ NOVELLÁJA X/ TV Hajószállításunk gazdaságosságához - a hajók karbantartásával és a tervezett javítások idejében való elvégzésével - nagyban hozzájárulnak a bratislavai kikötő dolgozói is. A képen: Ladislav Plank a Blaník hajtóművének kompresszorát javítja ( Peter Simoncík - ÖSTK - felvétele) Színhely az egyik helyi nemzeti bizottság. Az elnök elugrott valahová, a rá várakozó újságíró a titkárnővel tereferél. Mit dolgozik, kérdezi őt.- A kötelezettségvállalásokat írom össze. Képviselőink meg a tömegszervezetek vezetői most hozták be az aláírt nyomtatványokat, most összesítem, hogy a lakosok hány órát vállaltak. Társadalmi munkában csinosíthatják a falut, szakmunkáknál segédkezhetnek vagy díszbokrokat ültethetnek. Nézegetem a papírokat. Lelkesedem. Aztán megdöbbenek. A képviselőknek jól fogott a ceruzája. Egyenként igazán jól dolgoztak. Ám ha összesítjük a felajánlásokat... Szédületes végösszegek jönnek ki. Ha hiszünk a számoknak, akkor ebben a faluban szinte minden hét végén társadalmi munkában sepernek, porolnak, lapátolnak. Több ezer díszbokrot ültetnek ki. De hová, teszem fel a kérdést, hiEGY ÓRA AZ HÁNY ÓRA? szén tavaly és azelőtt is csaknem ugyanennyit ültettek. Kérdően nézek a titkárnőre, de ö megmagyarázza:- Nézzük Kiss Jánost. Vállalt nyolc órát. Igenám, de ennyit irt be a képviselő, aztán a CSEMADOK, a kis- kertészek és a sportszervezet képviselője is bejegyzett ennyit. Kiss János csak nyolcat vállalt, de harminc- kettő lett belőle. így lesz százból ezer óra, egy díszbokorból tíz. Az időközben visszaért elnök újabb meglepetéssel szolgált.- Nézze, járási versenyben vagyunk, minél több társadalmi munkát kell kimutatnunk. Persze, papíron. Aztán papíron írjuk meg azt is, hogy mindezt teljesítettük. Őszinte legyek? Hát hova férne el a faluban annyi díszbokor? Ha annyit ültetnénk, amennyit beírtunk, már a háztetők is zöldellnének. Rám mosolyog: - Maga újságíró, nem? Nem értem, miért csodálkozik. Tudhatná, hogy mások is így csinálják. Semmivel sem kínált meg, mégis támolyogtam. Jó lenne már végre utána járni - a társadalmi munka becsülete érdekében is - mennyit is ér egy, társadalmi munkában felajánlott óra. Nem papíron. A valóságban. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az intenzitás növelésére, a hatékonyság, a gazdaságosság és a minőség javítására irányuló követelmények fokozódása a mezőgazdaságban is szükségessé teszi az anyagi érdekeltség elmélyítését, az érdem szerinti jutalmazás elvének következetes érvényesítését. Az utóbbi években egységessé váltak az alapelvek a mezőgazdaság és a népgazdaság többi ágazatának munkadíjazási rendszerében. Ezzel kialakultak a munka összehasonlítható társadalmi értékelésének feltételei. A keresetek alapjában véve a munkatermelékenység fejlődésével összhangban nőttek. A szövetkezeti szektorban a munkadíjazás színvonala kiegyenlítődött a népgazdaságban elért átlagbérek színvonalával. E pozitív eredmények ellenére a munkadíjazás eddigi gyakorlata nem ösztönzi eléggé a mezőgazdasági vállalatokat és azok dolgozóit a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésére. A szövetkezetek többségében gyengültek a kollektívák és az egyének munkadíjazásában alkalmazott bevált hagyományok, amelyek a gazdálkodás egész évi eredményei alapján nyilvánultak meg a szövetkezeti tagok teljes jövedelmében. Jelenleg a gazdasági eredmények alapján kifizetett részesedési osztalék a minimálisra csökkent. Ezzel lényeges mértékben csökkent a munkadíjazásnak az az ösztönző szerepe, amely a dolgozókat nemcsak a mindennapi feladatok teljesítésében teszi érdekeltté, hanem a szövetkezeti vállalatok általános gazdasági színvonalának rendszeres emelésében is. Mindeddig nem minden irányítási dolgozó értette meg, hogy nem lehet eltűrni az egyenlős- diséghez vezető irányzatokat, s nem lehet növelni a munkadíjakat a vállalati források képzésétől függetlenül. A munkadíjazáshoz szükséges forrásokat minden vállalatnak saját tevékenységével kell létrehoznia. A munkadíjazás arányos növekedését is csak az elért eredményektől függően lehet biztosítani. Ha, jogosan, abból indulunk ki, hogy a termelés hatékonyságának növelése elsősorban az emberektől, munkájuk minőségétől függ, úgy minden szakaszon érvényesíteni- kell az érdemek szerinti munkadíjazás szocialista alapelvét. Az előirányzott intézkedések az anyagi érdekeltség rendszerében ezt az alapvető célt követik. ’ (A CSKP KB 4. ülésén elhangzott beszámolóból) liiMiNfiK Alig múlt tizenöt éves, amikor a gyár fatelepén munkát vállalt. Az öt tagú család elvesztette a családfőt, nekrkel- lett a helyébe lépnie. Szerette a gyárat, ahol édesapja is évtizedekig dolgozott. A felszabadulás után is ott volt a romeltakarításnál, a termelés beindításánál. Később kifutóként dolgozott. Miután férjhezment a lucovicei papírgyárba vállaltak férjével együtt munkát, de néhány év múlva visszatértek a gömörhorkai Cellulóz- és Papírgyárba. Szabó Dózsa Fe- rencné, az üzemi őrség parancsnoka reméli, hogy most már ebből a vállalatból megy nyugdíjba, a korhatár eléréséig még két éve van hátra. (A szerző felvétele) gom. A férfi munkatársak abban az időben nehezen viselték el, hogy nő legyen a parancsnokuk. Mindez már a múlté, ma nincs ilyen gondom. Beosztásából kifolyólag éjszaka is gyakran kell ellenőrzést végeznie. Amint mondja, úgy ismeri a gyár területét, mint a saját tenyerét. Akár bekötött szemmel is eligazodik. Ö azonban nyitott szemmel jár, féltő gonddal vigyáz a közvagyonra, arra, hogy beosztottjai becsülettel teljesítsék feladatukat, ne kövessenek el mulasztást. FÉRFI MÓDRA HELYTÁLL- Az üzemi büfében dolgoztam, amikor hivattak az igazgatóságra. Azt javasolták, legyek üzemőr - eleveníti fel az eseményeket. - Mivel a Honvédelmi Szövetségben megtanultam a fegyverrel bánni, beleegyeztem. Tudtam, hogy nem könnyű munkát vállalok, de nem bántam meg. Akik bíztak benne, nem csalatkoztak. Szigorúan megtartotta az előírásokat. Ha észrevette, hogy valamelyik munkás alkoholt fogyasztott, nem engedte be a gyárba, jóllehet ebből nem egy haragosa lett. Később a szabálysértők is belátták, hogy neki van igaza. Mint párttag igyekezett példát mutatni. A legkritikusabb időszakban, 1968-ban megválasztották az üzemi pártbizottság tagjává. Hogy helytállt, azt az is bizonyítja, azóta is betölti ezt a tisztséget.- Kilenc évvel ezelőtt kineveztek az üzemi őrség parancsnokának - folytatja. - Nem volt irigylésre méltó dol- Gyermekkoromban szegénységben éltünk — mondja. - Megtanultam dolgozni, kritikus szemmel nézni a világra. Ennek ma is hasznát veszem nemcsak itt a vállalatnál, hanem a járásbíróságon is, ahol hét éve mint népbíró tevékenykedem. Egy mebízatási időszakban hnb-képviselő is volt. Tagja a CSSZBSZ-alapszervezet vezetőségének. Egyszóval mindenütt ott van, ahol szükség van rá, mindenben mindenkor számíthatnak vele. Feladatát, megbízatását becsülettel teljesíti. S ha van szabad ideje? Akkor sem állja meg, hogy be ne nézzen a gyárba, a pártbizottságra, hogy nincs-e számára valamilyen megbízatás. Pedig odahaza is akad éppen elég munkája, ugyanis 87 éves beteg édesanyját gondozza. Ha alkalom adódik rá, könyvet, kézimunkát vesz a kezébe.- Férjemmel egyszerre megyünk nyugdíjba - magyarázza. - Lehet, hogy egy-két évvel tovább dolgozunk, mint nyugdíjasok. Az a szándékunk, hogy a járási székhelyen szövetkezeti lakást vásárolunk, ott éljük le nyugdíjas éveinket. Tudom nehéz lesz a gyárat itthagyni, de az élet rendjével nem lehet szembeszállni. Át kell adni a stafétabotot a fiatalabbaknak. Szabó Dózsa Ferencné élete javát a gyárban töltötte el. Igyekvő, elvhú embernek ismerik. Jól esett számára a dicsérő szó, de sohasem törekedett arra, hogy előnyben részesüljön. Felettesei azonban nem feledkeztek meg róla. Néhány évvel ezelőtt megkapta a vállalat, a közelmúltban pedig a szakágazat legjobb dolgozója kitüntetést. NÉMETH JÁNOS / 1 ÚJ SIÓ 2 1982. I. 29.
