Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-29 / 4. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ..................... .................................................................................. ............. SZ LOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. január 29. XV. évfolyam 4. szám Ára 1 korona J anuár végéhez érkezve megállapíthatjuk, hogy igazuk volt azoknak, akik a tavalyi forró nyár után kemény és hideg telet jósoltak. Az elmúlt hetekben Közép-Európa alacsonyabban fekvő térségeit elborító, s nehezen mozduló hideg légtömeg bizony alaposan kisöf)ör- te a széntelepeket, s felemésztette a hőerőművek és az ipari üzemek tartalékolt tüzelőanyag-készleteit. Újból létfontosságú széncsatát kellett vívni a hóval, zúzmarával borított külszíni bányákban, szinte emberfeletti küzdelmet folytatni a fagy ellen, hogy biztosítva legyen a gépek és a szállítóeszközök üzemképessége, s ezzel az erőművek, az üzemek, az intézmények és a háztartások nélkülözhetetlen fűtőanyaga. Az egész ország lakossága aggódva figyelte a bányászok és a segítségükre siető katonák erőfeszítéseit, hiszen tőlük függött és függ ma is a folyamatos áram- szolgálatatás, a zavartalan ipari termelés, a megszokott társadalmi élet és a meleg otthonok kényelme. Ebben a feszült helyzetben a mélyművelésű szénbányák dolgozói újabb csúcsteljesítményekkel igyekeznek enyhíteni az energia- ellátás megnövekedett gondjait, elősegíteni a külszíni fejtések nehéz problémáinak áthidalását. A tömegtájékoztató eszközök folyamatosan ismertetik az energiaellátás helyzetének alakulását, az egyes bányák és erőművek elért teljesítményeit, s az üzemeltetésük során bekövetkező problémákat. A népgazdaságnak ez a területe ugyanis a legszorossabb értelemben vett közügy, mindenkit közvelenül érint, s ezért az is természetes, hogy nagy a társadalmi visszhangja. Ahhoz azonban, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban bárki is véleményt alkothasson és mondhasson, alaposan ismerni kell az energiaellátás területén tapasztalható, nemzetközi méretekben ható irányzatokat, a csehszlovák népgazdaság energetikai mérlegének eddigi fejlődését, s az elsődleges energetikai források beszervezésének és biztosításának legújabb gazdasági-pénzügyi és technikai feltételeit. A világméretekben ható fejlődés a két energiaválság tapasztalatait leszűrve ma már eléggé ismert és világos, s ez a jelenlegi és a legközelebbi időszakban elsősorban a szén és az atomenergetika (Gyökeréé, György felvétele) AZ ENERGIAELLÁTÁS [NMlfíffiW felé irányította a figyelmet. A kőolajat exportáló államokon kívül csaknem minden ország a saját szénvagyonától teszi függővé az alternatív energiaforrások, közöttük főleg az atomenergia fejlesztését, valamint az energetikára vonatkozó külkereskedelmi kapcsolatait. E világméretekben ható fejlődés tükrében gazdaságunk energetikai mérlegének alakulása ugyancsak elgondolkoztató. Miközben az utóbbi húsz év alatt az elsődleges energiaforrások hazai fogyasztása egyezményes tüzelőanyagban számolva 56,9 millió tonnáról 106,6 millió tonnára, vagyis csaknem kétszeresére nőtt, ugyanakkor a behozataluk részaránya 10,9 százalékról 37,6 százalékra növekedett. Az 5. ötéves tervidőszakban például - az első világméretű energiaválság kirobbanásával egyidőben - az energiaszükséglet teljes növekményét behozatalból fedeztük. Az ilyen fejlődés tarthatatlansága az energiahordozók, főleg a kőolaj új árviszonyai között teljesen nyilvánvaló. Ezért népgazdaságunk energetikai mérlegében döntő fordulatnak kellett és kell bekövetkeznie, éspedig a hazai szénjövesztés gyors ütemű fejlesztésének, valamint az atomenergetikai program megvalósításának az irányában. Természetesen mindkét cél élére hatalmas méretű beruházásokkal jár, amelyek azonban- főleg az atomenergetika területén- csak fokozatosan fognak érvényesülni az energetikai helyzet javításában. A jelenlegi feszült viszonyokat ezért átmeneti állapotnak kell tekinteni, amelyek a tél közepén és második felében szükségszerűen kiéleződnek. Ebben az átmeneti helyzetben elsősorban a szén az, amelyre gyorsabban támoszkodha- tunk, hiszen csak hozzá kell jutni és a felszínre kell hozni, míg az atomerőművek építése évekig tart, s a beruházások területén tapasztalható fogyatékosságok következtében ráadásul még el is húzódik. Am a szén felszínre hozása sem olyan egyszerű, még pedig egyrészt a megnövekedett igények mennyiségi és minőségi kielégítése, másrészt pedig a fokozatosan rosszabbodó geológiai feltételek szempontjából. Hazánk energetikai bázisát elsősorban az Észak-csehországi Barnaszénmedence képezi, ahol a kitermelés a nagy teljesítményű géprendszerekkel felszerelt külszíni bányákban történik. Az idén a tervek szerint 67 millió 700 ezer tonna szenet kell itt a felszínre hozni, amihez 173 millió m3 fedőréteget kell eltávolítani. Ez a szénmennyiség körülbelül a nyolcszorosa az összes szlovákiai szénbánya évi termelésének. Érthető tehát, hogy a figyelem elsősorban az észak-csehországi körzetre összpontosul, ahol főleg a fedőréteg eltávolítása jelenti a legnagyobb gondot. Ezen a szakaszon ugyanis állandó lemaradás tapasztalható az előirányzott évi feladatok teljesítésében, ami természetesen a szén jövesztését is korlátozza. Márpedig a fedőréteg lefejtésével megfelelő időtartalékot kellene biztosítani a szén folyamatos jövesztéséhez, ami viszont számos esetben csak egy-két hétre szűkül. Ennek az áldatlan helyzetnek számos műszaki jellegű oka van, amelyek az utóbbi években bevezetett nagy teljesítményű géprendszerek üzemeltetésiével függnek össze. E problémák megoldása különböző okok, főleg a berendezések egyes tartozékait szállító vállalatok sokasága miatt lassan halad előre, ebben a helyzetben tehát más területeken is keresni kell a folyamatos szénellátás potenciális tartalékait. Elgondolkoztató például, hogy a külszíni bányákban miért éppen a téli hónapokban, főleg decemberben kell törekedni a csúcsteljesítmények elérésére, amikor a legrosszabbak hozzá a feltételek. Ugyanakkor egyes külszíni bányákban a nyári hónapok termelése a decemberi csúcsnak csak a 70-80 százalékát éri el. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tartalékok képzése és a téli időszak viszontagságai szempontjából ennek éppen a fordítottja lenne célszerű. Az idei tél egyértelműen bizonyítja, hogy a szénkészletek eddiginél lényegesen nagyobb tartalékolására van szükség minden fogyasztónál, főleg a hőerőműveknél. A bányászok már akkor is elégedettek lennének, ha az év folyamán legalább kiegyenlítődne a jövesztós, vagyis minden negyedévre egyenlő arányban 25 százalék jutna. A fogyasztók azonban keveset törődnek a tartalékolással, az erőművekben nyáron a főjavításokkal vannak elfoglalva, s a vasút is kapacitásbeli hiányokra hivatkozik. Pedig az adott műszaki feltételek mellett is sokkal több szenet lehetne a felszínre hozni, ha az erőfeszítések súlypontját a sokkal kedvezőbb nyári időszakra helyeznék át. Ez azonban nemcsak a bányászokon múlik, hanem az irányítás, a szervezés, az anyagi-műszaki ellátás és az érdekeltség egész rendszerében meg kell hozzá teremteni a szükséges társadalmi feltételeket. MAKRAI MIKLÓS
