Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-22 / 3. szám
ÚJ szú 17 1982.1. 22. TUDOMÁNY fill I'.WwVxi»»..'«*! I TECHNIKA POPKONCERT ÉS SZÍNPADI FELSZERELÉSE Nehéz lenne azt állítani, hogy bárki is az olvasótáborból teljesen figyelmen kívül hagyhatná ifjúságunk legfőbb szórakoztató műfaját, a popkoncertet. Nagyobb városainkban hetente lép fel egy-egy zenekar, és még a legcsendesebb bárban is erősítők segítségével erősítik fel az énekes, a gitár hangját, sőt, gyakran még a dobok felett is mikrofonok állnak. Sőt, bekövetkezett az abszurdum is - a cigányzenekar is használ hangerősítöt. Egy-egy szabadtéri popseregszemlén pedig már el sem képzelhető a színpad mikrofonerdő és hangfalbarrikádok nélkül. Szerencsére túljutottunk azon az időn, amikor a koncert minőségét a hangerő határozta meg. Persze, ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a mai koncertek csendesebbek lettek, csupán annyit, hogy ma már nem a hangerő a meghatározó tényező, hanem a minőség, és hogy a hangerővel még ma is van baj (gyakran nem elégséges). Hogy a minőséget meghatározó tényezők közül mikor melyik a leggyengébb, az elég változó. A legtöbbször a hangszórók a leggyengébbek, de itt fontos tényező a zenekar szállítási lehetősége. A jobb hangszóró ugyanis többnyire nagyobb, mint a gyengébb társa, és egy szabadtéri fellépésre bizony egy vagonnyi hangszórót kellene a helyszínre szállítani. így aztán jön a kényszermegoldás: kevesebb hangszóróval elérni ugyanazt a hangerőt. Az ilyen megoldás azonban nagyon gyatra hangminőséghez vezethet. Vajon mit is cipelnek magukkal egy jól felszerelt zenekar tagjai, ha koncertre mennek? A már említett hangfalakon kívül, melyek összteljesítménye ritkán van 500 W alatt, megfelelő mennyiségű és teljesítményű 'erősítőt- alapberendezésként - mindenképpen magukkal visznek. Ma a kor azt diktálja, hogy valamennyi hangszer a központi keverőpultra csatlakozzon, ahol lehetőség van a hang feldolgozására. Ennek ellenére a gitárosok többsége még a maga megszokott erősítőjét és hangfalát is magával viszi, mert azok hangja eltér a HiFi-minöségú végerősítők hangjától, és egy megszokott, illetve igényelt hangtorzítást okoz. Az egyes hangszerek tehát a zenész háta mögött levő erősítőn keresztül is hallhatók, ahonnan vagy egy mikrofon segítségével jut el a megfelelően torzított hang a keverőpultba, vagy pedig egy ún. direktcsato- lón ágazik el az elektromos jel a keverőbe. A zenészek által használt „magánerősítők” többnyire elektroncsöves felépítésűek, mert ezek hangja nem annyira rideg, mint a kristálytiszta hangú tranzisztoros erősítőké. Ez egy valódi paradoxon a konstrüktörök számára, de érthető, mert az elektromos gitár csakis erősítőn és hangszórón keresztül hallható, ezért ez utóbbi berendezések aktív részei a gitárhangalkotás- nak. Ezzel eljutottunk az alapfelszerelésekig, amelyekhez a sok-sok effektust előállító szerkezet csatlakozik. Ezek felsorolása nem fér bele a cikk kereteibe, ezért csak azokra az effektusokra térek ki, amelyek használata pillanatnyilag a legáltalánosabb. Mintegy 5 évvel ezelőtt még a magnószalagos visszhangosítók voltak a piac egyeduralkodói, ma ezek szinte pillanatok alatt eltűntek, és felváltotta őket a mechanikus mozgó alkatrészeket nem tartalmazó elektronikus echó. Színpadi használatra az ún. analóg echók vannak túlsúlyban. Ezekben a berendezésekben a hang elektromos analóg tárolókon (BBD- Bucket Brigade Devices) halad át. Mire eljut a lánc végére, bizonyos idő eltelik. Tulajdonképpen ez az egész berendezés alapja. Persze, a hang nem végső Egy kisméretű hangszórócsoport képe. Jól látható a külön-külön dobozokba épített basszus, közép és magas hangsugárzó. Az egész építmény teljesítménye 500 W magassága kb. 2 méter, tömege pedig 140 kg minőségben halad a láncon keresztül, hanem először is nagyon rövid szakaszokra osztódik, és ezek a szakaszok egyenként lépegetnek a tárolókba. Csak a mai csúcstechnológia tette lehetővé az ilyenfajta késleltetést, mert az ötlet nem új. Ha viszont meggondoljuk, hogy néhány milliszekundumos késleltetéshez is több száz kondenzátort és ugyanannyi elektronikus kapcsolót kellene beépíteni a berendezésbe, akkor már egy kissé érthető, hogy miért csak ma terjedtek el az ilyenfajta szerkezetek. Csak nemrégen sikerült 1024 ilyen láncszemet egyetlen 14 lábú integrált áramköri tokban elhelyezni. Ezzel az áramkörrel egy 5000 Hz-ig terjedő hangsávot kb. 50 ms-ig késleltethetünk. Ez az idő kb. 16 méteres útnak felel meg; ezt a távolságot a hangnak a valóságban kellene bejárnia. Emellett ez a kicsi áramkör még egyebet is tud, mint mechanikus elődje. Ilyen például a Chorus effektus. Ebben az esetben egy rendszertelen jel „mozgatja" a hangot a tárolókban. A végeredmény nagyon meglepő, mert például, ha egy énekhang áthalad a dobozon (a kimenő jel), azt a benyomást kelti, mintha egyszerre többen énekelnének. De nemcsak rendszertelenül lehet a hangot a tárolókban „mozgatni", hanem bizonyos szabályok szerint is. Például ha egy lassan, de egyenletesen változó jellel (pl. szinusz hullám) lassítjuk, illetve gyorsítjuk a hang mozgását a tárolóban, akkor a Flanger-effektust kapjuk, aminek a leírása eléggé nehézkes, de bizonyos körülmények között hasonlít a Doppler-effektushoz, azaz a hang magassága változik periodikusan. Ezzel azt hiszem, a BBD elemek leírását be is fejezhetem, mert a többi használt elem alkalmazásai már nem általánosak. A további effektusok már felosztanak az egyes hangszerek között. Például a szólógitárhoz majdnem minden zenész használ torzítót, ami lényegesen megváltoztatja a gitár hangját. A berendezés nagyon egyszerű felépítésű, többnyire csak néhány alkatrészt tartalmazó erősítőről van szó, amely olyan munkapontba állítható, amelyben az áthaladó elektromos jelet jelentősen torzítja, és a hangot megnyújtja. A következő ilyen egyszerű szerkezet a kompresz- szor, amely a hangot torzítás nélkül nyújtja meg. Ez szintén egy erősítő, csakhogy az erősítése függvénye a beérkező jelnek, így az erősítés jel nélkül éri el a legnagyobb értéket. Amint megpendül a húr, a beérkező elektromos jel csökkenti az erősítését, majd az lassan növekedni kezd, amint halkul a beérkező jel. Ebből következik, hogy a kimenő elektromos jel majdnem teljes hosszában állandó amplitúdójú, így azonos erejű. Egy következő pedál a Wah-Wah effektust szolgáltatja. Ez egy filter, aminek a közép- frekvenciáját a zenész a pedál mozgatásával változtatja, így az átvitt hangsáv hol szélesedik, hol szűkül. Ez az effektus a síró gitárra emlékeztet, és régebben nagyon népszerű volt. Sok berendezés komplikáltabb annyiban, hogy nemcsak a pedállal változtathatjuk a filter vágását, hanem különböző elektromos jelekkel, például magával a gitárjel erősségével, de van beépített oszcillátor is, ami lassan változó különböző jelalakokat szolgáltat. Remélem, ezzel sikerült rövid ízelítőt adni a pedálok tömegéből, de menjünk tovább. Az természetes, hogy minden énekesnek saját mikrofonja van. Arról is volt már szó, hogy sokszor a dobokat is „bemikrofo- nozzák”, azaz hangjukat a mikrofonok segítségével eljuttatják a keverőpultba, de a dobos is használ többfajta elektronikus szerkezetet, amelyekből ezúttal csak kettőt említek: a dobszintetizátort, és az elektronikus „tapsimitátort". TAKÁCS JENŐ (Befejező rész a következő számban) Egy kisméretű gyakran használt gitárerősítő képe. A készülék elektroncsöves felépítésű és teljesítménye 135 W (Gyárj fotók) Integrált termelési szakaszt helyeztek üzembe a múlt év folyamán a Hostivari Megmunkáló gépgyárban is, amelynek elnevezése 500 R. A termelési szakasz 17 technológiai munkahelyből áll, amelyeket összesen 7 számjegyvezérlésű géppel szereltek fel, és az egész termelési folyamatot számítógép irányítja. Üzembe helyezésével az 500 milliméterig terjedhető munkadarab megmunkálásának ideje 70 százalékkal csökkent. Nem mellékes az sem, hogy ily módon a termelési folyamat energiaigényessége 19 százalékkal lett kisebb. A felvételen Karel Svoboda a diszpécserpultnál. (Felvétel: ŐTK - Jan Sváb) A DÉLI FÉLTEKE JÉGKORSZAKAI MEGELŐZTÉK AZ ÉSZAKI JÉGKORSZAKOT A Föld északi féltekéjén 70 000 évvel ezelőtt kezdődött az utolsó jégkorszak. Több közbülső melegebb időszak után a jégtömegek mintegy 18 000 évvel ezelőtt érték el legnagyobb kiterjedésüket. 15 000—12 000 évvel ezelőtt, majd 10 000 évvel ezelőtt a hőmérséklet Európában még egyszer újra számottevően emelkedett, amíg - mintegy 6000 évvel ezelőtt - meg nem állapodott egy ideiglenes csúcsfokon. Széles körű vizsgálatok most megerősítették azt a régebbi föltevést, hogy ugyanezekben az évezredekben a déli féltekén a meleg és a hideg időszakok mindenkor néhány ezer évvel korábban kezdődtek. Például az új-zélandi gleccservizsgálatok tanúsága szerint ott már 23 000-21 000 évvel ezelőtt csökkent legalacsonyabbra a hőmérséklet. A Csendes-óceán fenekén talált állatmaradványok is megerősítették ezt a megállapítást. Valamivel később — mintegy 18 000 évvel ezelőtt, amikor Európában hidegcsúcs volt - Ausztráliában heves szelek uralkodtak; ez az Ausztrália és Új-Zéland partjai előtti kvarcszemcsék megoszlásából következtethető ki. 15 000-10 000 évvel ezelőtt a Föld déli féltekéjének éghajlatában gyökeres változás ment végbe Új Zélandon a gleccserek olvadni kezdtek, s néhány évezreden belül az évi közepes hőmérséklet 6 fokkal emelkedett. A 17 000 évvel ezelőtt legnagyobb kiterjedésüket elérő gleccserek 13 500 évvel ezelőtt már csaknem a mai nagyságukra zsugorodtak. A Déli-sark jégsapkája 14 000 évvel ezelőtt - csupán néhány évszazad alatt - hirtelen visszafejlődött. Egyidejűleg az akkoriban ritka erdő fokozatosan elborította Új-Zéland szigeteit. Ausztráliában a legmelegebb 9000 évvel ezelőtt volt, s akkor hullott ott a legtöbb csapadék is - vagyis a déli félteke hómérsékleti maximuma - 3000 évvel megelőzte az északi féltekéét. Ezt nemcsak az Ausztrália nyugati felföldjéről származó virágpor elemzése, hanem az az igazolt tény is, hogy Új-Zéland 10 000-8000 évvel ezelőtt erdőben gazdagabb volt, mint az elmúlt 80 000 évben bármikor. (Pr iroda) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK BÓR BEVONAT A LEMEZJÁTSZÓ-TŰN Bórból készült aktív bevonattal ellátott lemezjátszó tűt fejlesztettek ki a Japán Matsushita vállalat szakemberei. A bór-tű olcsóbb és kisebb tömegű, mint az eddigiek, s akár százezer hertzes rezgések is átvihetők vele. Élettartalma és kopásállósága nagyobb, mint az eddigieké. A bevonat járulékos tömege kisebb egy milligrammal. Újfajta gözöléses eljárással viszik fel a lemezjátszó tükre. A pontos formázást számítógéppel vezérelt lézersugár végzi. (D) FÖLDÖN TÚLI GYÉMÁNT A METEORITBAN Amikor a Smithsonian Intézet tudósai a Antarktisz jegében 1977-ben föllelt 10,4 kg tömegű vasmeteoritot aprították, egyszerre, csak nem bírtak tovább haladni. A röntgenvizsgálat megállapította, hogy a fúrészelést apró gyémántkristályok akadályozzák. Ezzel másodízben találtak gyémántkristályokat vasmeteoritban. Az első gyémánttartalmú vasmeteorit a Canyon Diablo; ez becsapódásakor, mintegy 50 000 évvel ezelőtt Arizonában egy 1 mérföld- nyi átmérőjű krátert vájt ki. A tudósok szerint ennek a meteoritnak a gyémántkristályai akkor képződtek, amikor a széntartalmú fémmeteorit a talajba fúródott. De a sokkal kisebb déli-sarki aligha ütődött akkora erővel a földnek, mint az arizonai! Ezért úgy vélik, hogy emennek a gyémánt- kristályai már millió évekkel ezelőtt keletkeztek, még kinn az úrben, a kisbolygók övezetében bekövetkezett összeütközés során. (Science News) LOGOPÉDIA- ÚJ MÜSZÁJPADLÁSSAL Egy angol egyetemen eredményesnek ígérkező módszert fejlesztettek ki a beszédhibás gyermekek kezelésére. A kezeléshez a gyermek olyan, műanyagból készült szájpadlást vesz a szájába, amelyben 64 ezüst elektród van. A nyelvvel hozzáérve az egyes elektródokhoz, a testen áthaladó ártalmatlan gyengeáram meghatározott fénypontot villant fel a képernyőn. A kezelés során a gyermek is, a logopédus is mesterséges szájpadlást visel. A logopédus kimondja az egyes szavakat- a képernyőn megjelenik a fénypont-mintázat. A gyermek megpróbálja utánozni ezt a mintázatot, és ezzel megtanulja helyesen használni a nyelvét beszéd közben. (D)
