Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-22 / 3. szám
S záznál is több városban láthatják a filmbarátok a beteges, munkában megfáradt írót, aki a szülőföldjén szeretne testileg, lelkileg felüdülni, megismerhetik Grúzia életvidám embereit, sajátos népi szokásait lenyűgözve követhetik nyomon a Mephistót alakító színész karriertörténetét, vagy Csontváry életének egy-egy epizódját, izgulhatnak Trisztán és Izolda szerelméért, bepillanthatnak egy különleges zenekari próbára vagy feltárul előttük egy szardíniái analfabéta birkapásztor sorsa... A január 22-töl február 11 -ig tartó téli filmszemlén tizenhét ország huszonhárom alkotását mutatják be. Az alábbi összeállítás a legigényesebb és legérdekesebb alkotásokból ad ízelítőt. Ludo Ondrejovnovellájának motívumaira épül az Éjjeli bagoly című szlovák film cselekménye; középpontjában egy öregedő író áll, aki vidékre utazik, hogy megpihenjen és új erőt merítsen további munkájához, s főleg megszabaduljon kételyeitől és halálfélelmétől. Megérkezése után váratlan helyzetekbe sodródik, amikor vizsgáznia kell emberségből, se- gítökészségböl. Mások tragikus sorsa láttán saját gondja-baja eltörpül. Az átélt események hatására ráébred: át kell értékelnie önmagát, addigi életét, emberekhez való viszonyát. S mindez átsegíti öt válságos helyzetén és ismét önmagára talál. A gondolatgazdag mű Anton Majerőík debü- táns munkája. Szomorú, megható film a Kígyóméreg, mely égető kérdésre: az alkoholizmus következtében szétesett családokra, zilált viszonyaikra hívja fel a figyelmet. Teszi mindezt egy tizennyolc éves lány sorsát bemutatva, aki anyja halála után felkerekedik, hogy apja nyomába szegődjön, akit addig fényképről sem ismert. A hőn óhajtott találkozás a lányt azonban megdöbbenti: apja súlyos alkoholista. A férfi válaszútra kerül: vagy az italozásról vagy a leányáról mond le. Vajon képes-e az apa megszabadulni káros szenvedélyétől és beilleszkedni a számára szinte ismeretlen családi életbe? Frantiéek Vláőil filmjében nem keresi az alkoholizmus kérdéseinek megoldását, csupán figyelmeztet és óva int. Egy családi album lapjai elevenednek meg előttünk Nana Mcsed- lidze filmjében, a Grúz életképekben. Olyan ez az alkotás, mint egy színes kaleidoszkóp, apró történetek váltják egymást, melyekből a grúz nép sajátos arculata, humorérzéke. életszeretete, jellegzetes nemzeti mentalitásának vonásai bontakoznak ki. A filmnek nincs szövevényes cselekménye, az életkép apró történetekből áll össze, ezeket a rendezőnő kommentárja foglalja keretbe. Felidézi nagyanyja fiatal éveit, bemutatja a leánykérést, a lakodalmat, a hajdani grúz falvak ünnep- és hétközhogy egy jellemben egy kort sikerült megragadnia, feltárva a bűnbeesés lélektanának mechanizmusát. Az árnyalt, pontos jellemrajzot, a pszichológiailag is izgalmas tanulmányt Klaus Maria Brandauer osztrák színész tökéletes alakítása teszi teljessé. Az egyén és a nemzeti történelem nagy drámáját középpontba állító „lengyel iskola” hagyományának fonalát gombolyítja tovább Andrzej Kotkowski, az Olimpia ’40 című filmjével. Története német hadifogolytáborban játszódik; lengyelek, franciák, angolok, belgák, norvégok dolgoznak itt egy kőbányában. A végkimerülésig robotolnak és kilátástalan helyzetük miatt sokakon depresszió lesz úrrá. Ezért néhányan összefognak, elhatározzák, hogy olimpiai játékokat rendeznek abban a meggyőződésben, hogy a sport, a nemes küzdés és versengés megkönnyíti a láger túlélését. A film több mint egyszerű történetelbeszélés. Fi• A szemlén bemutatják a Jön a vizit című cseh filmet is, melynek főszerepét Rudolf Hruéinsky játssza Színvonalas alkotások a műsoron napjait, vidám és szomorú eseményeit, szokásait. Ügyel azonban arra, hogy alkotása ne váljon idegenforgalmi prospektussá, hanem hangulatos életkép legyen, melyből egy távoli földrész népe és gazdag hagyományai tárulkoznak elénk, frissen, sokszínűén. A náci Németország rendkívül hiteles, megragadó körképe a Mephisto, mely Klaus Mann hasonló című regényéből készült Szabó István sajátos, eredeti interpretációjában. A film hőse Hendrik Höfgen, a színész; kételyek között vergődő, csillapíthatatlanul becsvágyó ember, aki hagyja magát sodortatni az árral, aki szeret mindig mindenütt jól viselkedni, csakhogy szeressék, elismerjék, körülrajongják. S mert színész, tehetséges és jó művész, a hivatás, a színház megszállottja, aki a sikerért hajlandó mindent feláldozni, a kompromisszumokon és önáltató illúziókon át a teljes önfeladásig, eszközzé válásig, önámító, mert hiszi, hogy a színházban elbújhat a véres valóság elöl, s nem akarja tudatosítani, hogy a színház is - politika. A siker utáni görcsös vágya és szúklátókörűsé- ge, naiv hite erkölcsi lezüllését okozza. A film mesterien ábrázolja azt az utat, amelyet hőse, a kezdetben „kultúrbolsevik” lázadó fiatal antifasiszta színész megtesz odáig, hogy a náci kultúrpolitika szószólója, Göring kegyence lesz. A rendező legnagyobb érdeme, • Izgalmas alkotás a Trisztán és Izolda angol filmváltozata; főszerepét Richard Burton alakítja noman megmunkált részek jelzik a rendezőnek a nemzeti történelem filmes megfogalmazásához való tudatos viszonyulását. Zenekari próbát láthatunk Federico Fellini legújabb filmjében; a zenészek nehezen jönnek össze, így a riport készítésére érkező tévéstáb addig interjút csinál a tagokkal, akik magukról, a zenével, a hangszerükkel való kapcsolatukról vallanak. Megannyi ember, jellem, sors villan föl, olykor karikírozottan, frappáns humorral vagy szomorkás, tragikus felhanggal. Aztán megjelenik egy német akcentussal beszélő karmester és elkezdődhet a próba, ám a zenészek fegyelmezetlenek, a karmester pedig mindennel elégedetlen. A tömeg fellázad ellene, teljes a zűrzavar, mígnem a terem egyik fala beomlik... A muzsikusok megijednek, visszahívják a karmestert, aki szerint a zene még megmentheti őket. . . A Zenekari próba, kétségtelen, hogy metafora, kérdés csupán az, hogy a nagy mágus mit akart vele mondani, mire akarta a nézőket figyelmeztetni. Mert a vélemények világszerte megoszlanak, így ezúttal is — mint számos más műve esetében - ki-ki majd maga dönti el, mit lát meg a „varázsló” filmjében. Hazatérés a címe annak a filmnek, mely a vietnami háború hatását mutatja be amerikai közegben. Hősnője egy Vietnamban harcoló amerikai tiszt felesége, aki hasznosítani szeretné magát, amíg a férje a fronton van, ezért kisegítő ápolónői állást vállal a Vietnamból hazahozott sebesültek, rokkantak kórházában. Itt ápolják azt a lábbénulásban szenvedő, jóképű férfit is, aki ágyhoz, majd tolókocsihoz kötötten egyre dühödtebben ismeri fel, milyen értelmetlen célok érdekében küldték háborúba, s lett nyomorékká. Az ápolónő és a katona nemcsak megismeri, hanem meg is szereti egymást. A férj azonban hazatér a háborúból és hamarosan értesül felesége szerelmi kapcsolatáról... Hal Ashby rendező jó Ízléssel, helyenként meghatóan ábrázolja ezt a szerelmet, mely a háború értelmetlenségére figyelmeztet. Egy szardíniái analfabéta pásztoriól szól az Apámuram című olasz film, Paolo és Vittorio Tavia- ni munkája, mely Gavino Ledda önéletrajzi regénye alapján készült. A fiút a szülei arra kényszerítették, hogy pásztor legyen, és primitív körülmények között éljen. Megváltozik azonban az élete, amikor behívják katonának; rádöbben, milyen tudatlan, mennyire nem ismeri a világot. Tanulni kezd, és szívós akarattal, nagy erőfeszítések közepette elvégzi az egyetemet. Nyelvész lesz. Rájön, hogy csak a szavak, a kultúra birtokában lehet az elzárkózottságból, a nyomorból, a tudatlanságból kiszabadulni. A harmincas évek osztrák fővárosának dekadens atmoszférája elevenedik meg a Mesél a bécsi erdő című filmben, melyet Ödön von Horváth drámája alapján Maximilian Schell ültetett át filmre. Az alkotó bemutatja a várost, amely készen áll arra, hogy a Harmadik Birodalom áldozatává váljon. Mindebből persze nem sok látható a filmben, hiszen a melankolikus, bús történet kisemberek életéről szól. A kövér mészáros reménytelenül szerelmes egy fiatal, naiv lányba, aki viszont egy bizonytalan egzisztenciájú fiatalembert szeret. Tőle lesz gyereke, miatta kerül a kabaréba táncosnőnek. A dölyfös család tétlenül nézi a lány nyomorát, nélkülözését. Később a hozzátartozók megbocsátanak neki, ő pedig elfogadja a mészáros kezét. Helyreáll tehát a nyárspolgári béke, a nyugalom, a hitleri hódításig töretlenül. TÖLGYESSY MÁRIA Néma kiáltás Befejezés előtt Mészáros Márta új filmje Közismert, hogy Mészáros Mártát kezdettől fogva az emberek érzelmi világa köti le, filmjeiben nők a főszereplők és az ö szemszögükből ábrázolja az életet. Énünkben felszabadultak és határozottak ezek a nők, partnereiket maguk választják meg, s az igen mellett a nemet is maguk mondják ki. Főleg, ha a férfi szorosan kötődik a társadalmi konvenciókhoz (Szabad lélegzet). Ha meg gyáva, ott is hagyják (örökbefogadás, Kilenc hónap). Később a férfi lelki válságba kerülhet, és ha senkije sincs, egy tizenéves lány is segíthet rajta (Olyan, mint otthon). Ugyanez egy családos anyával is megeshet, aki vagy a barátnőjében bízhat (Ók ketten) vagy már csak a környezetváltozástól várhat kedvező változást (Útközben). Az új Mészáros Márta-film egy bakfisról és egy érett nőről szól; egymáshoz való viszonyuk, összezártságuk a téma. Mindketten eléggé sérülékenyek; Zsuzsi azért, mert apját-anyját elveszítette, Magdát pedig a történelem sebezte meg. Zsuzsi sorsában a rendező saját életének legjelentősebb fordulópontjait vitte filmre, így a Néma kiáltás önéletrajzi ihletésű lesz. Jan Nowicki megformálás sában az apa alakja is feltűnik a filmben, aki 1935-ben családjával együtt a Szovjetunióba emigrált. ,.Szerettem hozzáérni - meséli Zsuzsi. - Erős, izmos volt a karja. Szobrász volt. Nagy, vörös és fehér márványtömbökkel dolgozott. Finom, láthatatlan fehér por szállt ilyenkor a levegőben, én meg ott álltam a közelében és néztem. Sugárzott az arca... Barna kezével simogatta az óriási, hideg márványdarabot. Olyan szeretettel, mint az én arcomat szokta, elalvás előtt. A műtermünk nagy volt. Hatalmas üvegablakokkal, az ablakok mögött nagy fákkal, benn különös szobrokkal. Kőből, agyagból, márványból születtek a szobrok, vizes, szürke lepedőkbe voltak becsavarva. Vagy szégyen nélkül, bátran és meztelenül álltak. A testük titkaival. Férfiak és nők. Legjobban a fejeket szerettem. Először féltem tőlük, mert csak fejek voltak- test nélkül. És mégis emberek voltak. Arcok. Néztek. Kérdeztek. Válaszoltak. Megbarátkoztam velük, örültem nekik. És amikor eltűntek, szomorú lettem. Nagyon hiányoztak." Mészáros László rengeteg feladatot vállalt magára a Szovjetunióban, ő szervezte meg a Kirgiz Képzőművészeti Akadémiát is. A győzelmet nem érte meg, tragikus körülmények között halt meg. Hogy milyen volt az anya? ,, Vörös, zöldszemű, magas. Szomorú, vidám, beteg, szerencsétlen, erős, kedves, okos! Csodálatosan rajzolt, és négy nyelven beszélt." Amikor meghalt, egy ötvenéves asszony vette pártfogásba a fiatal Mészáros Mártát. ,, Mindenkinek megvoltak a saját halottjai - mondja a rendező -, és nem volt körülöttem ember, aki ne sírt volna. Gyerekek, asszonyok, férfiak. Sokan meghaltak- én életben maradtam. És a háború, mindenki közös fájdalma, elmosta az én fájdalmamat." Az anyát Bánsági Ildikó, Zsuzsit vagyis a tizenöt éves Mészáros Mártát pedig Cinkóczi Zsuzsa kelti életre, akit Móricz Zsigmond Árvácskájaként őriz az emlékezetünk. (szabó) • Anya és lánya (Bánsági Ildikó és Cinkóczi Zsuzsa) a Néma kiáltásban (Mertz Lóránd felvétele) ÚJ SZÓ 14 1982. I. 22.
