Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-08 / 1. szám

MINDENT AZ EMB ERÉRT földmű vessző vet kezet szoc i á I i s p r og r a m j a Az egységes A mezőgazdasági dolgozókról való szociális gondoskodás fejlesztése a 6. ötéves tervidőszak alatt idevágó komplex program alapján történt. A program első ízben volt az üzemekben végbemenő szociális folyamatok irányításának esz­köze. Az egységes földművesszövetke­zetekben ennek szerves részét képezte a szociális és társadalmi tevékenység fejlesztési terve, amelyet minden évre külön-külön dolgoztak ki. Az egységes földművesszövetkezetek szociális gondoskodási és társadalmi te­vékenységét a járási mezőgazdasági igazgatóságok, a szövetkezeti földműve­sek szövetségének járási szervei irányí­tották. Az efsz-ekben a tervek végrehaj­tását főleg a szociális-, kulturális-nevelő bizottságok szorgalmazták. Kézzelfogható eredmények A dolgozókról való komplex gondosko­dási tervek teljesítésének elemzései azt mutatják, hogy az elmúlt években a gaz­daságok fő hangsúlyt a munkakörülmé­nyek javítására és a lakásprobléma meg­oldására fektették. Az egyéb kiadásokra szánt összeg 30,8 százalékát az üzemen belüli közművesítésre, környezetszépí­tésre-díszfák, bokrok, virágok, kiültetésé­re -fordították. Szociális berendezések lé­tesítésére a rendelkezésre álló pénzesz­közök 18,3 százalékát költötték. Az elem­zésekből az is kiderült, hogy többet kellett volna áldozni üdülési, sportolási, kulturá­lis célokra. Pozitívan értékelhetjük a gyermekgon­dozási intézmények létesítésében elért eredményeket. Az adatok azt mutatják, hogy 1975-80 között szövetkezeti hozzá­járulással több mint hét ezerrel nőtt a böl­csődei é§ óvodai férőhelyek száma. Ugyancsak javult az üzemi étkeztetés színvonala. Szlovákia 641 efsz-e közül 504-nek van üzemi étkezdéje. Ezek ka­pacitása azonban nem teljes mértékben kihasznált, még mintegy 10-15 ezer kosztost ki tudnának szolgálni. Ezért le­hetővé kell tenni, hogy az étkezdék szol­gáltatásait a szövetkezetek nyugdíjas tagjai is igénybe vehessék. Megállapítást nyert, hogy a nyugdíjasoknak jelenleg csupán a 10 százaléka étkezik a szövet­kezetek üzemi konyháján. A nemzeti bizottságok választási prog­ramja teljesítéséből is kivették részüket az egységes földművesszövetkezetek. Községi középületek létesítéséhez pél­dául 1980-ban 31 millió koronával járul­tak hozzá. Az építkezéseket gépek köl­csönzésével, a tagok pedig társadalmi munkával is segítették. A munkakörülmények javítása érdeké­ben kifejtett erőfeszítések ellenére nem sikerült különösebb mértékben javítani a balesetveszélyes munkahelyek dolgo­zóinak munkafeltételeit. Ilyen munkakör­ben 1979-ben 7115-en dolgoztak, ebből 1800 volt a nők létszáma. 1980-ra ez a szám csupán 6010-re, a nőké 1668-ra csökkent. A 6. ötéves tervidőszakban évente mintegy 30 ezer szövetkezeti tag vett reszt hazai és külföldi üdülésen. Gyógy­kezelésre 10 ezren kaptak állami eszkö­zökből vásárolt beutalót. Az efsz-ek nagy gondot fordítottak a nyugdíjas tagjaikról való gondoskodásra is. Megfelelő mun­kalehetőséget biztosítottak számukra, tö­rődtek egészségükkel, az arra rászoru­lóknak nyugdíjkiegészítés címén rend­szeres járadékot utaltak ki. Sok helyütt klubot rendeztek be részükre, ahol szóra­kozhatnak, olvashatnak, társaloghatnak. Alkalomadtán a nyugdíjas klubban talál­koznak a szövetkezetek vezetőivel, akik ilyenkor megajándékozzák a nyugdíjaso­kat. E téren jó példával járnak elől a ko­máromi (Komárno) és a Bratislava-vidéki járás szövetkezetei. A nagykürtösi (Vel'ky Krtís) járás szövetkezetei nyugdíjas tag­jaik részére közös kirándulásokat szer­veznek.- A szövetkezetek példamutatóan gondoskodnak rokkant tagjaikról, megfe­lelő munkát biztosítanak számukra, rend­szeresen értékelik munkájukat, érdem szerint megjutalmazzák őket. Erre jó pél­dával szolgálnak a senicai, a topolcanyi és a Stará Lubovna-i járások szövetke­zetei. A jelen időszak feladatai A dolgozók munka- és életkörülmé­nyeinek javítása továbbra is időszerű feladat. Ennek szükségességére a CSKP KB 4. ülésének határozata is rámutatott, amely leszögezte, hogy a szövetkezeti földművesekről való komplex gondosko­dás során is a hatékonyságot kell érvé­nyesíteni, fokozott figyelmet fordítani az e célt szolgáló berendezések kihasználá­sára. Az üzemi étkeztetésben az ésszerű táplálkozás alapelveinek megtartására kell törekedni, szükséges az élelmisze­rekkel való pazarlás megszüntetése, de ugyanakkor az előírt kalóriaértéknek megfelelő mennyiségű étel feltálalása. A gyermekgondozási intézmények építé­sében a tervszerűségi szempontok érvé­nyesítése a fontos, s a berendezések több célú hasznosíthatóságát kell szor­galmazni. Az eszközök összevonásával mindenütt aktívan járuljanak hozzá a tár­sadalmi problémák megoldásához. A munka- és egészségvédelem érdeké­ben a társadalmi ellenőrzés elmélyítésé­re, az erre vonatkozó törvényrendeletek megtartására van szükség, mégpedig a balesetek és megbetegedések megelő­zése érdekében. A veszélyeztetett mun­kahelyek létszámának csökkentése sem kerülhet le a napirendről. Az egységes földművesszövetkezetek 7. ötéves tervidőszakra a szociális prog­ram feladatait bedolgozzák a káder-, személyzeti és szociális fejlesztési ter­vekbe. Ezeket a terveket a gazdaságok a járási mezőgazdasági igazgatóságok útmutatásai alapján dolgozzák ki. A szö­vetkezeti földművesek szövetségének já­rási bizottságai pedig ügyelnek arra, hogy a tervezésnél ne feledkezzenek meg az üzemi szolgáltatások bevezeté­séről és tökéletesítéséről. Azért, hogy ezzel is lehetővé váljon a munkaidő jobb kihasználása, a nők munkájának meg­könnyítése a háztartásokban. Ügyelnek arra, hogy továbbra is kellő gondot fordít­sanak az üdültetésre, a gyógykezelésre, a nyugdíjas tagokról, a rokkantakról, s egyáltalán a csökkent munkaképessé­gű dolgozókról való gondoskodásra. A szövetkezetek mindezen túl kidol­gozták illetve kidolgozzák a munkakez­deményezés fejlesztésének 1982-es év­re szóló tervét, amely szerves részét képezi a gazdálkodási tervnek és szoro­san összefügg a szociális fejlesztési terv­vel. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a szövetkezeti dolgozók a lehető legna­gyobb mértékben vegyék ki részüket a CSKP gazdaságpolitikájának, a Nem­zeti Front társadalmi feladatainak teljesí­téséből. A munkakezdeményezési terv kidolgo­zását, teljesítését, ellenőrzését a vezető­ségnek a társadalmi és tömegszervezeti tevékenységért felelős tagja irányítja. Segítségére vannak ebben a szociális bizottság tagjai és a gazdasági vezetők. Ezeket a terveket a termelési értekezlete­ken megtárgyalják, és az évzáró közgyű­léseken jóváhagyják. A 7. ötéves tervidőszak második évé­ben legfőbb hangsúlyt a jó munka- és életkörülmények megteremtésére kell fordítani. Ez ugyanis elengedhetetlen fel­tétele a jó munkaerőgazdálkodásnak, an­nak, hogy a fiatalok számára vonzó le­gyen a mezőgazdasági munka. Töreked­ni kell az aránylag magas életkor csök­kentésére, ami jelenleg 43,4 év a földmű­vesszövetkezetben. Az ipar e tekintetben kedvezőbb helyzetben van, az ott dolgo­zók átlagéletkora 36 év. Továbbra is fontos feladat marad a két műszak beve­zetésének szorgalmazása, a gyermek- gondozási intézmények létesítése, az üzemi étkezdék hálózatának bővítése, az étkeztetés minőségének javítása. A szebb, a jobb munkakörnyezet érdeké­ben szocialista munkaversenyt hirdetnek az egyes részlegek között. Az egységes földmüvesszövetkezetek vezetőinek oda kell hatniuk, hogy az ellenőrző és a szociális bizottságok tö­rődjenek a szociális és kulturális beren­dezések egész évbeni kihasználásával, s hogy ezek a létesítmények azokat a cé­lokat szolgálják, amiért épültek. JOZEF PROKES, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának dolgozója Perlitgyár a város peremén Úgy látszik, a nagyvárosok peremkerülete mindenütt egyforma. Gyárak, üzemek, néhány elhagyott épület és tél közepén, ha enyhébb az idő, a bokáig érő loccs-poccs is elmaradhatatlan. De most az egyszer ez sem dühített fel; így legalább nem kellett lépten-nyomon kérdezgetnem, jó felé megyek-e, hiszen a villamosmegállótól a gyárkapuig megszámlálhatatlan cipőnyom jelezte az utat a sárban.- Húsz évvel ezelőtt még könnyebben ránk talált volna, hiszen akkoriban sokkal kihaltabb volt a környék - mondja Járt Pupák, a kassai (Koáice) kerámiai Üzem perlitgyártó részlegének igazgatója. - A rozoga épületekből mutatóba sem maradt egy se, de a kemence, talán kuriózumként, még most is áll a gyár udvarán. Csak a kéményén hagyott nyomot az idő. Mert húsz év, az ugye, mégiscsak húsz év.- Annak idején sem gyártottak mást, csak izolációs anyagot?- Igen, csak perlitet, de jóval kisebb mennyiségben, mint ma, mert a hatvanas években drága pénzen Francia- országból és Nyugat-Németországból exportáltuk a szige­telőlapokat. Később aztán olyan termelési programot kap­tunk, amely nagyobb ütemű gyártást írt elő, természetesen a megfelelő feltételek kialakítása mellett. Ma már egyedüli perlitgyárnak számítunk Szlovákiában, de termékeink min­den jelentős ipari központban megtalálhatók. Szigetelőla­pokra ugyanis minden gyárban szükség van. Aztán itt van még a kohászat, az építő- és élelmiszeripar is, sőt, a mezőgazdaság sem nélkülözheti a perlitet. A legtöbbet a helybeli Kelet-Szlovákiai Vasműbe és aj ostravai Kle- ment Gottwald Új Kohóba szállítunk belőle, de bőven jut Podbrezovára és Dubnicára is.- Tulajdonképpen mennyit tesz ki az évi termelésük?- Évente két és fél millió szigetelőlap kerül ki a gyárból, a napi produkció pedig 220 köbméter.- Ez sok vagy kevés?- Ha a szükségletekre gondolok, akkor azt kell, hogy mondjam, többre van igény, ha viszont a raktárhelyisége­inket veszem figyelembe, akkor meg rettentő sok. A garan­cia ugyanis két hónapra szól, s nekünk a szállítási mennyi­ségekkel is számolnunk kell. Az is megtörtént már, hogy ÚJ SZÚ a napi termelés elraktározása komoly gondot jelentett, hiszen az erre kijelölt helyiségek dugig voltak, s bárhol nem tárolhattuk a lapokat, hiszen a szélsőséges időjárási viszonyok sokat ronthatnak a minőségen.- Dehát erre nem nehéz megoldást találni.- De nem is olyan könnyű, mint gondolja. A szállítást ugyanis a kassai autóközlekedési vállalat kamionjai bonyolítják le, s ez mégsem olyan, mintha saját tehergép­kocsikkal rendelkeznénk. Alapvető változást azt hiszem, csak az új raktárhelyiségek hoznak majd. /- A gazdasági mutatók szerint a múlt esztendőt is kitűnő eredménnyel zárták. A gyár dolgozóinak, gondolom, ez sem meglepő, hiszpn évről évre ugyanilyen sikert könyvel­nek el.- Kitűnő eredmény... Nézze, az egészséges kezdemé­nyezésnél nincs erősebb mozgatórugó a termelésben. Gyárunk százhatvanhárom dolgozója között nem hiszem, hogy egyet is találna, aki erre vagy arra a munkára azt mondaná, ez engem nem izgat, ez nem az én dolgom. Nálunk ugyanis olyan légkör uralkodik, amely nem kedvez a visszahúzódóknak. Ez persze, nem azt jelenti, hogy itt csupa élmunkások vannak. De egy biztos: aki nem szeret dolgozni, gyorsan továbbáll tőlünk. Akik viszont maradnak, mindent megtesznek a gyár jó hírnevéért. És a tenniakará- suk a munkaidő kihasználásán is lemérhető. A prémium­osztásnál pedig a nyersanyaggal és az energiával való gazdálkodást is figyelembe vesszük. Egy kis túlzással azt is állíthatom, hogy egy-egy perlitkockán a készítő kézjegye is ott van, hiszen a mester minden beosztottjának ismeri a képességeit.- Tényleg, gyakoriak a reklamálások?- Nem fogja elhinni: én nem is emlékszem ilyesmire. Pedig meg kell mondanom, nem mindig egyforma a szige- telölapok minősége. Ez viszont nem tőlünk, hanem az alapanyagoktól függ. A hulladékpapír, a cellulóz és a samot minőségétől.- Két perlitlap tulajdonságai között mégis nagy különb­ség lehet.- Formájában igen, anyagi összetételében semmi.- Ezek szerint az élelmiszeriparban ugyanolyan izoláci­ós anyagot használnak fel, mint például a kohászatban?- Ha eltekintünk a lapok méreteitől, akkor a válaszom: igen. Sikerült ugyanis egy olyan keveréket összeállíta­nunk, amely minden igényt kielégít. Ezt onnét tudjuk, hogy a gyárakkal, a kohókkal és a mezőgazdasági üzemekkel állandó kapcsolatban vagyunk. A gyártási folyamatot Alexander Wassermann mérnök, a termelésvezető mutatja meg.- Az alapanyagok keverése és a formázás ma is kézzel történik - mondja -, de a jövőben már ez is gépesítve lesz. Hosszú időbe telt, amíg megszületett a megoldás, hiszen nem egy, hanem huszonhárom féle perlitlapot kell formába önteni, ezért főleg azok a nők dolgoznak ezen a részlegen, akik a legnagyobb gyakorlattal rendelkeznek. A szárítás hatalmas kemencékben történik, tíz-tizenkét óra elteltével, láthatja, mustárszínűre változik a szürke perlitlap. De jöjjön csak, az a törékeny, fekete hajú nő a gyár élmunkása. Az a hír járja róla, hogy az ötéves tervet is négy év alatt teljesítené, olyan a munkabírása.- Rozália Peková - nyújtja a kezét, aztán derékig túri a kötényét. Mosolyog, de inkább a szemével, közben beszél, beszél, kérdeznem sem kell. - Bizony, nem tegnap léptem át először a gyár küszöbét, 1965-ben jöttem ide dolgozni, s aki a kezdet kezdetétől itt van, nem hiszem, hogy elvágyódna innét. Mert nemcsak a társához, a mun­kahelyéhez is hű lehet az ember. Főleg, ha megbízható mestere van, aki nemcsak szigorú, hanem megértő is. Úgy érzem, neki is köszönhetem, hogy 130-140 százalékra szoktam teljesíteni a tervet.- Tudom, most kételkedni fog a szavaimban, pedig elhiheti, munkaerkölcsből nálunk mindenki jelesre vizs­gázna - mondja a fiatal mérnök. - Ha most bejelenteném, hogy holnapután két-három órával meghosszabbítjuk a műszakot, senki sem kérdezné, hogy miért. Ne csodál­kozzon, ez így van, biztosra veszem. A gyár klubját is magunk építettük fel, akárcsak a szaunát, s lehet, két hét múlva már medencénk is lesz. Tudja, hogyan csináljuk? Úgy, hogy kivétel nélkül mindenki lapátot vesz a kezébe, ha kell. Egyszerű, iqaz? SZ. G. L HBBBH 1982. I. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents