Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-25 / 25. szám
KÖZEL-KELET KÖZELRŐL - 1 ZÁSZLÓFELVONÁS SHARM EL SEJKNÉL Aziz Ghali tábornok beszél. A színhely: Sharm el Sejk, s a helyszín az az ünnepség, amikor Egyiptom „visszavette“ a Sí- nai-félszigetet. Ä szónok, mint említettem, katona és nem is akárki a tábornoki karból. Ő volt a parancsnoka annak a 2. egyiptomi hadseregnek, amely a háromszor hatnapos háborúban, vagyis 1973 októberében elsőként kelt át a csatornán. Később viszont őt kerítették be az izraeliek. Talán ezért is kellett éppen most őneki sötét öltönyben, nyakkendősen elmondani az ünnepi beszédet arról, hogy négy háborún keresztül jutottak el a békéig. Tüntető távolmaradás Az ünnepség fénye, pompája nem sokkal nagyobb, mintha mondjuk, egy járási székhelyen egy új általános iskolát avatnának fel. Egyetlen miniszter, politikus, egyházi méltóság, vagy más híresség sem jött el. Mintha csak szégyellenék ezt az ünnepséget. A résztvevők a környéken élő beduinok, olyan kiskatonák, akik nem is a hadsereghez, hanem valamelyik biztonsági alakulathoz tartoznak, aztán a jövendő köztisztviselők, akik már megkapták kinevezésüket, s természetesen, a látványosságra érkezett több száz újságíró. Mondom, végig az az érzésem, hogy az egyiptomiak szégyellik ezt a napot és máig sem tudom, hogy azt a tizenöt év előtti vereséget szégyellik-e jobban, vagy ezt a mostani zászlófelvonást, amikor is a fegyverrel elvett területeket alku útján kapják vissza?! Kollégáim, akik állandó tudósítók Kairóban s így végigasszisztálták ezt a hat- felvonjisos kivonulási színjátékot, azt mondják, mindez másként történik, ha a zászlófelvonást Szadat rendezheti, a nagy hoppmester. Hát igen, a zászlófelvonás, a nap csúcspontja és értelme... Ezt általában úgy szokták lebonyolítani, hogy az egyik zászlót lehúzzák és akkor a másik fél katonái tisztelegnek, s természetesen, szól a katonazenekar, esetleg a himnuszt játsszák. Aztán a másik himnusz hangjaira felhúzzák a másik zászlót és akkor is mindenki vigyázzba merevedik. Nem hiszem, hogy a rendezők ügyetlensége, vagy hozzá nem értése miatt maradt el ez a jelenet. A területek átadási ceremóniájának ősi forgatókönyve van. Ha elmaradt, akkor el is akarták hagyni. Bizonyára itt is, ott is. Nos, a másik oldalról, Izraelről még lesz szó az útijegyzet további részében. De vajon hogy gondolkoztak Egyiptomban?- Mi úgy tekintettük április 25-ét, mint egy teljesen normális hétköznapot. S ha már erről esik szó, úgy is tekintjük, mint a két ország, vagyis Egyiptom és Izrael közti kapcsolat normalizálásának és erősítésének jelét. Karnál Hasszán Ali egyiptomi külügyminiszter megfogalmazása tulajdonképpen nagyon pontos. Egyiptom életében valóban normális hétköznap volt április 25-e. Tudatosan törekedtek arra, hogy ne legyen több, ne legyen más. De vajon miért? Lehetetlen nem észrevenni azt a különbséget, ami Szadat elnök és utódja politikájában, munkastílusában tapasztalható. Először talán a munkastílusról. Szadat szerette a látványos jeleneteket, a haza atyja pózában tetszelgett, szívesen nyilatkozott és beszélgetett magáról, előkészítette és megrendezte az eseményeket. Mubarak katonaember. Nem a reklámra, a propagandára, a külsőségekre épít, hanem a lényegre próbál koncentrálni; ez esetben Egyiptom érdekeire. És vajon Egyiptomnak érdeke most az egyiptomi-izraeli viszony további erősítése? Azt hiszem, ettől nem remélhet többet, minthogy még több izraeli turista látogat Kairóba és remélheti talán az izraeli technológia megvásárlásának lehetőségét is. A gyorsan fiadzó tőke Egyiptomnak, ahol a lakosság évente több, mint egy millió fővel szaporodik - ez kevés. A magyarázat a gazdaság gondjaiban keresendő. Az ország bevételei az utóbbi időben elég drasztikusan csökkentek; az olajár zuhant, a Szuezi-csator- na forgalma a várt szint alatt maradt, a külföldön élő vendégmunkások pénz- átutalásai kimaradoznak, végül a hón áhított turistaroham is késik. Tegyük hozzá mindezekhez hogy - a Szadat kitalálta infitah, azaz a nyitás politikája sem járt olyan eredménnyel, mint feltételezték. Csak a gyorsan fiadzó töke kopogtat. De a turizmus, a szállodai Zászlófelvonás a Sínai-félszigeten ipar fejlesztése nem teremt annyi munkahelyet, mint amennyire az említett demográfiai robbanás miatt szükség lenne. Erre vezethető vissza Mubarak elnöknek az az álláspontja, amelyet először még beiktatási beszédében hallottam kifejteni, és amit most, hogy a sínai kiürítést követően újra beszédet tartott a parlamentben, ismét szóbahozott. Mubarak, beszédének lényegét tekintve Egyiptom és az arab világ együtműkö- désének fontosságáról, e szövetség stratégiai és politikai jelentőségéről beszélt. Hadd idézzem Kamal Hasszán Ali külügyminiszter ezzel kapcsolatos nyilatkozatát is.- Ahogy az előbb már említettem, Egyiptom arab ország, s mint ilyen, mondjuk a többi arab országnak: semmiféle előfeltétele nincs annak, hogy a jövőben ismét jó viszonyban legyünk, ha ők velünk ismét jó barátságban kívánnak lenni. De mi sem fogadunk el semmiféle előfeltételt a jó viszony helyreállítására. Azt hiszem, az egyiptomi vezetés eldöntötte magában, hogy az egyoldalú amerikai-egyiptomi vizekről visszaevez az arab tengerekre, anélkül persze, hogy a Szadat által kialakított szövetséget felmondaná. Az Izraellel kapcsolatos álláspontra a külügyminiszter nyilatkozata már utalt. Ugyanezt erősítette meg az is,'amit az amerikai-egyiptomi viszonnyal kapcsolatban mondott az említett sajtókonferencián. ’- Az Egyesült Államok teljes jogú partner. Résztvesz az elvégzendő feladatok megoldásában, segít, hogy a fennálló nézeteltéréseket áthidaljuk és mi üdvözöljük az Egyesült Államoknak ezt a szerepét a térségben - mondotta. Ez nem egyszerű propagandaszólam. A mai egyiptomi vezetés nem úgy tér el a szadati politikától, hogy annak alappilléreit elmozdítja és helyükbe másokat választ. Ehhez Mubarak nem elég erős, a belpolitikai okok miatt sem. Valójában még le sem zárult elismertetésének és elfogadtatásának folyamata. így erejét inkább ellenfeleinek gyengesége és programtalansága jelenti. Ebből következően Mubaraknak mindenképpen időre Van szüksége. Ezért is mondják a politikai megfigyelők Kairóban: nem lehet gyors, látványos változásokra számítani. Lassan belemegyünk a nyárba, aztán itt van mindjárt a böjti hónap, a Ramadan. Ez előtt semmiféle manőverre, nagyobb változásra nem lehet számítani. A színfalak mögött természetesen nem kis kötélhúzás folyik. Azt mondják, ha bárki megszerzi az elnöki széket, annak alapján már most lehet következtetni. A hírek szerint a jelenlegi hadügyminiszter, aki washingtoni katonai attasé korából igen jó kapcsolatokkal rendelkezik az Egyesült Államokban, szeretné a posztot megszerezni magának. De a megfigyelők egy kormányátalakítást sem zárnak ki. Erre Mubaraknak azért is szüksége van, hogy a kormányon belül pozícióit megerősítse. Meglátjuk, Hegazi, akit Mubarak emberének tartanak, lesz-e a kabinet átalakítása után az új kormányfő, vagy Musztafa Khalil, aki viszont az Abu Ghazala-féle irányvonal, vagyis az amerikai szárny embere. A Fahd-terv A külpolitika, mint már említettem, abban a vonatkozásban más, mint a szadati, hogy az egyiptomi pozíciók arab világon belüli javulásában reménykedik. De ez a? elképzelés vajon mennyiben hozható összhangba Egyiptom jelenlegi külpolitikai magatartásával? A Fahd-terv megfogalmazása előtt nehezen lehetett volna erre válaszolni. Ma a felelet sokkal egyszerűbb. Nem kell hátat fordítani Izraelnek és az Egyesült Államoknak akkor, ha Egyiptom bővíteni akarja szövetségesei körét. Persze, ma is mindenki hangoztatja Camp David folytatásának szükségességét. De a szavak és a tettek közti távolság a lehetőségek függvényében nő. Erre utalt Mubarak megbízottjának kuvaiti javaslata, az az egyiptomi rendezési terv, amely már a Fahd-koncepció ikertestvérének tekinthető. Természetesen ez is amerikai típusú rendezést feltételez, csakhögy nem az egyiptomi-izraeli külön- alku veszélyes ingoványán, hanem szélesebb arabközi és természetesen változatlan amerikai-izraeli részvétellel. Azt hiszem, Egyiptomnak, miután területeit visszakapta, az ügy nem sürgős. Van ideje várni. Mubarakot belpolitikai helyzete is erre kényszeríti. Mubarak tehát vár. És e várakozás miatt nem is rendeztek fényes ceremóniát, hét országra szóló ünneplést annak a politikának, amely véget ért és annak a politikusnak, akivel Mubaraknak már vajmi kevés dolqa akadhat. ONODYGYÖRGY Az ünnepség résztvevői (A szerző felvételei) v ÚJ SZÚ 15 A NEMZETI JÖVEDELEM ELOSZTÁSA AZ NDK-BAN A népgazdaság teljesítőképességének legfőbb fokmérője a társadalmi össztermelés fejlődése. így van ez a Német Demokratikus Köztársaságban is. Ha az ország 1980. évi bruttó társadalmi össztermelését a 30 évvel ezelőttivel, az 1950. évivel összehasonlítjuk, a mutatószám több mint hétszeres növekedése jelzi a dinamikus emelkedést. Az T980. évi eredmény 457,73 milliárd márkának felel meg! A termelésnek a népgazdaság minden ágában történő gyors felfutása sokatmondóan kifejezésre jut a nemzeti jövedelem adataiban. 1980-ban például az ország egy-egy lakosára 10 388 márka, egy-egy keresőjére pedig 25 082 márka jutott a nemzeti jövedelemből. A most folyó tervidőszak - 1981-1985 - a-nemzeti jövedlem 28 %-os növekedésével számol. A feladat kitűzésének van reális alapja: évről évre növekszik a munka termelékenysége, csökken a termelésben felhasznált különböző anyagok, segédanyagok meny- nyisége. A nemzeti jövedelem 96,4 százalékát jelenleg már az ipari és a mezőgazdasági szocialista nagyüzemek adják. A megtermett nemzeti jövedelem legnagyobb részét- mint minden szocialista országban, az NDK-ban is- a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek mind jobb kielégítétére fordítják. A társadalmi alapokból- különböző szociális és egyéb juttatásokkal - egy-egy háztartásra 1960-ban havonta 222, 1970-ben 389, 1975-ben 572 és 1980-ban 712 márka jutott. Ez az úgynevezett „második fizetési boríték“, ami minden háztartásba eljut, közvetett jövedelemként. Jelentős összeget fordítanak a termelés korszerűsítését célzó tudományos-technikai fejlesztésre is. 1966 és 1970 között a tudomány és technika céljaira 15 milliárd, 1970 és 1975 között kereken 25 milliárd, 1976 és 1980 között pedig mintegy 32,5 milliárd márkát biztosítottak a -nemzeti jövedelmekből. Gondolunk ugyanakkor a fogyasztás jövendő bővítéséhez szükséges alap megteremtésére is, Megfelelő összeg jut évről évre az élet- és munkakörülmények - köztük a lakásellátás - javítására. Hogy mindezek az eredmények ne csak megmaradjanak, hanem gyarapodjanak is, ennek érdekében a Német Szocialista Egységpárt legutóbbi kongresszusán tízpontos programot dolgoztak ki a helyes gazdasági stratégiáról. Ha ezt sikerül következetesen valóra váltani - márpedig az 1981. évi eredmények emellett szólnak - a dinamizmus tovább ívelhet. 1981-ben ugyanis a megtermelt nemzeti jövedelem újabb 5 százalékkal nőtt. E jövedelem-növekménynek több mint 90 százaléka a munka termelékenységének növeléséből származott. Az ipari termelés 5,1 százalékkal nőtt, ami azt jelenti, hogy 18 milliárd márka értékkel több iparcikk elégítette ki a lakossági igényeket, mint 1980-ban. Az anyag- és energiafelhasználás mennyisége az előző évhez képest 5 százalékkal csökkent. Az anyagi-technikai bázis erősítésére, szociál-poli- tikai célokra 57 milliárd márka összegű beruházást valósítottak meg. 1981-ben 185 350 lakást építettek, illetve korszerű, sítettek, 10 850-nel többet, mint amennyit a terv előírt. Az országban egy év alatt 350 000 állampolgár lakás- körülményei váltak kedvezőbbé. (PANORAMA) 1982. VI. 25. L
