Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-25 / 25. szám

Mozi­nagyságú tévé Amerika kulturális kasz- szandráinak újabb támadá­si célpontjuk van: a mozivá­szon nagyságúra növelt képernyős televíziókészü­lék. Amióta már 900 dollár­tól kaphatók a színes tévé- készülékek, egyre több ma­gánházban jelennek meg. A nagy képernyő állítólag új minőséggel gazdagítja a tévét, mert a sex szexi- sebb, az erőszak erőszako­sabb hatást kelt. - A kép olyan nagy lehet - mondja egy tömegtájékoztatási ku­tató -, hogy elnyeli a nézőt, s a néző ilyenkor a képer­nyőt már nem készüléknek, hanem a külvilág egy da­rabkájának érzi.- Semmiképpen sem vá­sárolok óriás képernyős té­vét - mondta egy autógyári munkás. - Kis képernyői i is elég lelkierö kellett végig­néznem a II. világháború óta itt-ott, Koreától Vietna­mig a világban kitört csatá­rozásokat. Nem volt, és re­mélem, nem is lesz III. vi­lágháború, mégis 30 millió ember pusztult el öldöklés által csak „kisebb csatáro­zásokban." (i\z rtv nyomán) LISZT - EZÚTTAL TÉVÉFILMEN Tizenkét évvel a Szerelmi álmok bemuta­tása után most másodszor is filmszalagra került Liszt Ferenc élete. Az előbbit Keleti Márton rendezte szovjet-magyar koproduk­cióban, a' mostani, tizenhat részes televíziós produkció Szinetár Miklós rendezésében magyar-olasz-nyugatnémet-francia és an­gol összefogásban készült. A főszerepet két magyar színész játssza; a fiatal Lisztet He­gedűs D. Géza, az idősebbet pedig Darvas Iván.- Hányadik részben váltják egymást?. — kérdezem Hegedűs D. Gézától.- A kilencedikben. Akkor amikor Liszt és Wagner barátságot kötnek. Az első részben • „Sikerült megfejtenem élete titkát“ (Máté Magda felvétele) tizenhét éves leszek, a kilencedikben pedig negyvennégy.- Tehát eljátssza a kamaszt és az érett művészt is. Könnyen azonosult a szereppel?- Szerencsére idejében rájöttem, hogy Lisztet csak a zenéjén keresztül lehet igazán megismerni és innen próbáltam a közelébe férkőzni. Liszt autodidakta volt és bármivel került is kapcsolatba, irodalommal, zenével vagy képzőművészettel, mindent magába szívott, amit értékesnek talált. Már kamasz­ként, amikor Paganinit játszott, rádöbbent mennyire értelmetlen a hangjegyekhez való merev ragaszkodás. Chopin az érzelmi skála telítettségét jelentette számára, de nagy ha­tással volt az egyéniségére Hugo, Heine, George Sand és Musett is. A magánéletében az volt az érdekes, hogy bár családja volt, mindenütt jelen volt, ahol történt valami. For­radalmak jöttek, forradalmak buktak meg, de egynek sem volt cselekvő részese. A forga­tás során tudtam meg azt is, hogy a fiatal Bartók Béla nem ismerte el Liszt valódi nagyságát, de később rájött, hogy felülete­sen ítélkezett, korrigálta magát és tanul­mányt írt róla, amelyben beismerte, tévedett. Mert Liszt egyszerre volt úttörő és szintézist teremtő művész, kinek zenéjében korunk legmodernebb zenei motívumai is fellel-, hetök.- Végül is mi segítette Liszt pontos meg­formálásában?- Az, hogy sikerült megfejtenem élete titkát, megismertem emberi vonásait, hibáit és jó tulajdonságait. Bár gyenge pontja csu­pán egy volt: hiú volt ő is, mint minden művész. És ez nem is olyan nagy hiba.- A Liszt-filmről már a forgatás idején olyan hírek terjengtek, hogy ez lesz a Ma­gyar Televízió eddigi legköltségesebb s egy­ben leglátványosabb vállalkozása.- Bizonyára azért, mert a nagy zeneszer­ző életútját végigjárva forgattunk Csehszlo­vákiában, a Szovjetunióban, az NDK-ban, Nyugat-Németországban, Franciaországban és Olaszországban. És bárhol dolgoztunk is, mindenütt akadt néhány külföldi kolléga, aki elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy én játszom Lisztet. Ez is megsokszorozta ben­nem azt az érzést, hogy bebizonyítsam, méltó vagyok a szerepre. Fél éven keresztül hordtam a vállamon a felelősség terhét, mindennapos munkámmá vált a felkészülés, a szövegtanulás és a zongorázás.- Az utóbbi, gondolom, nagyobb gondot jelentett.- Jól emlékszem, elsőként a Rákóczi indulót kellett eljátszanom. Rettegtem tőle. Olyan volt, mint megállni és elindulni egy lóval a kamera előtt, de úgy, hogy a ló engedelmeskedjen. És egyszercsak min­denki megdöbbent a zongorajátékom halla­tán. Aki előbb még kételkedett bennem, a vállam veregette, mások meg azt mondták, ha zongoráznék, biztosan nagyon jól játsza­nék. Vagyis megváltoztak az emberek és megnőtt az önbizalmam.- A forgatás hangulatáról is ilyen szép emlékei vannak?- Igen, mert Szinetár Miklós úgy válogatta össze a stábot, hogy mindenki a lehető legmagasabb szinten képviselje a munkát. A jelenetek nagy részét külföldön vettük fel; három hónapig jártuk Európa országait, mécsem került sor nézeteltérésre, s mond­hatom, a legjobb barátságban fejeztük be a forgatást. SZABÓ G. LÁSZLÓ A televízióban hosszú időn keresztül filmgyári eszközökkel rögzítették a műso­rokat: egy kamera segítségével kerültek filmszalagra a közvetítendő adások. Ezért is illették az egész estét betöltő drámai alkotásokat a tévéfilm névvel, ahol a megnevezés egyben a felvételi módszerek jelölésére is szolgált. A tévézés egyik legfontosabb mérföld­kövét kétségtelenül a mágneses képrög­zítés megjelenése jelentette, ami új felvé­teltechnika elterjedését hozta magával. A stúdiókban megjelentek az elektroni­kus kamerák, amelyekből általában né­gyet használnak egyszerre, ami gyökere­sen megváltoztatta a tévés stáb munka­stílusát: míg addig a világítást kegyetlen „kamerairányba“ állították be, a színé­szek szintén egy kamerának játszottak, ennek megfelelően a felvételt minden egyes jelenet (kép) elkészülte után le kellett állítani, a világítást átrendezni, a kamerát új helyre költöztetni, a műsor aztán a vágószobában állt össze vetíthe­tő egésszé, majd utószinkron segítségé­vel játszották fel rá a hangot, most a több­kamerás elektronikus felvételnél a világí­tás „többkamera irányú", a színészek az épp üzemben levő kamerának játszanak, azalatt az operatőrök a többi kamerát a forgatókönyv által meghatározott, a kö­vetkező képnek megfelelő állásba hoz­zák, így a felvétel sokkal folyamatosabb. Ennek megfelelően megszületett az új elnevezés is, tévéjátéknak titulálva az elektronikus kamerákkal képmagnóra fel­vett müveket. Mivel az elektronikus tech­nika lehetővé teszi, hogy a képpel egy- idöben játsszák fel, valamint a vágás is felvétel közben történik az egyes kame­rák közötti kapcsolás útján, a tévéjáték forgatási ideje lényegesen rövidebb, elő­állítási költsége kisebb a filménél. Ezzel szemben a filmstábéhoz viszonyítva két- háromszor nagyobb stábbal kell a rende­zőnek elképzeléseit megvalósítania. Míg egykamerás felvételnél az egész stáb hallótávolságon belül tartózkodik, így a munka összehangolása, megszervezé­se aránylag egyszerű (leszámítva termé­szetesen a monumentális történelmi jel­legű filmeket), addig a tévéfelvételnél négy-öt helyiségben elosztva találhatjuk a felvevő stáb tagjait. Ennek megfelelően minden egyes munkahelyen szükség van egy-egy vezetőre, „szobafőnökre“ aki az érintett munkahely munkájáért felel. A stúdióban felvett hang és kép a ren­dezői részlegbe kerülve áll össze műsor­rá különféle vágások, montírozások és A jó felvétel őre trükkeverések nyomán. Az így kompleti- zált műsor speciális kábeleken keresztül jut a képmagnórészlegbe, ahol azt mág­neses szalagon rögzítik. A 'képmagnó­részleg technikusainak, manipulátorai­nak főnöke a rögzítésvezető (felvételve- zetö), aki a rendezővel hangosbeszélön tartva a kapcsolatot szervezi meg a felvé­telt. A mai legmodernebb képmagnók indí­tásuk pillanatától kezdve feljátszásra al­kalmasak, állóképek fel- és lejátszása sem okoz gondot, azonban napjaink té­véstúdióiban jórészt még ritka vendég­nek számítanak. Tévéfelvételek készíté­séhez legtöbbször a régi jó VR 2000-et használják, amely kvalitásaira jellemző hogy csaknem két évtizeddel ezelőtti konstrukció. Rendkívül jó képminőségét azóta sem sikerült túlszárnyalni - az új gépek elsősorban kisebb súlyukkal, egy­szerűbb mechanikájukkal és nagyfokú intelligenciájukkal tűnnek ki -, azonban van egy számottevő fogyatékossága: csupán tíz másodperc üzemelés után alkalmas felvételre, a felvétel lejátszásá­ra, ill. vágására (szinkronizálási időtar­tam). Ennek megfelelően ha két egymást követő jelenetet egymás mellé akarunk feljátszani, ez csak megfelelő „vissza­számlálás" után lehetséges, vagyis eny- nyivel vissza kell állítani a szalagot, elin­dítani a gépet, a rendezővel és a színé­szekkel tudatni a vágás idejét, tehát az újabb felvétel kezdetét, ami szintén a fel- vételvezetö hatáskörébe tartozik. Az egész stáb munkájának eredménye a kész „müsorkonzerv", így a felvételve­zető legfőbb tevékenysége nem a munka megszervezése és a rendezővel való kapcsolattartás, hanem a feljátszott mű sor műszaki minősége feletti őrködés. Több heti munka és milliós értékek me­hetnek veszendőbe, ha a műsor műszaki színvonala nem üti meg a megkövetelt értéket, esetleg valamilyen rejtett hiba csak közvetlenül adásba kerülés elő' derül ki. A stúdióban felvett jelenetek utóvágá­sa (esetleg montírozás) után kerülhetnek képernyőre, amikor a feleslegesen hosz- szúra nyúlt jeleneteket lerövidítik, egyes részeket kihagynak stb. E fontos és ké­nyes munkában a rendező, a vágó és természetesen a rögzítésvezető vesz részt. Tevékenysége ezúttal is elsősor­ban műszaki jellegű, azonban azzal, hogy biztosítja a műsor kifogástalan mű­szaki színvonalát, nagy szerepet játszik a művészi mondanivaló hatásos tolmá­csolásában. így bár közvetlenül nem foly­tat alkotó tevékenységet, de munkájának rendkívüli jelentősége okán teljesen megérdemelten szerepel neve a tévéjá­tékok és a többi elektronikus technikával készült műsor feliratain. „ OZOGÁNY ERNŐ Irodalmunk a képernyőn Az idén mind a Csehszlovák, mind a Magyar Televízió képernyőjén már több olyan műsor szerepelt, mely a csehszlovákiai magyar nemzetiség kulturális-művészeti életéből adott ízelítőt, mutatott meg értékeket. Sze­mélyesen is, müveikkel is szerepeltek töobek között íróink, költőink. Leg­utóbb a Csehszlovák Televízió egyik irodalmi adásában. Koncsol László kritikussal, mül or­dító val, költővel, valamint Vojtech Kondrót szlovák költővel, költésze­tünk legaktívabb szlovák tolmácsoló- jával beszélgetett a szerkesztő né­hány percben. Szó volt a csehszlová­kiai magyar irodalom helyzetéről, iro­dalmunk és a szlovák irodalom kap­csolatáról, ezen belül a műfordítások­ról. A beszélgetés elején Tőzsér Ár­pád-versek hangzottak el Vojtech Kondrót fordításában, televíziós fel­vételekkel illusztrálva. Örülünk annak, hogy a korábbi évekhez képest mindkét Televízió gyakrabban szentel mái figyelmet kulturális-művészeti életünknek; a legmodernebb és legtöbb emberhez szóló tömegkommunikációs eszköz által ismertetve és népszerűsítve ér­tékeinket, segítve egyúttal a kölcsö­nös megismerés és közeledés ügyét. Reméljük, hogy a folyamat nem sza­kad meg, sőt, a lehetőségek kihasz­nálásával elmélyültebbé és gazda­gabbá válik.-bor A történelmi nevet viselő Jane Sey­mour (képünkön) Golden Globe-díjat kapott az Édentöl keletre c. regény tévéfilmváltozatában nyújtott alakítá­sáért. Jane Seymour valószínű^ több nézőnek is ismerős. Játszott az Ó, az a csodálatos háború című film­ben, majd Az Onedin család tévéfilm­sorozatban szegény James életét ke­serítette meg, Emma Callon, a kemény üzletasszony szerepében. Megemlít­jük még az Élni és halni hagyni című kalandfilmet, amelyben Roger Moore- ral játszott, a Négy toll, a Valahol az időben és a Las Vegas-i emberek című produkciókat ÚJ szú 14 í 1982. VI. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents