Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-25 / 25. szám
ÚJ szú 5 1982. VI. 25. fokozott ütemű fejlődés Beszámoló a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából A Szovjetunió tovább fokozza a technikai rekonstrukció ütemét. Ez a bonyolult és nem zökkenőmentes folyamat az irányítás átszervezésével jár együtt valamennyi szinten és első- sorban-az üzemekben, ahol a munkások és a szakemberek millióinak kell megismerniük és elsajátítaniuk az új technikát, hozzászokniuk az új munkakörülményekhez . 1981-ben a szovjet gazdaság mérsékelt ütemben fejlődött, s ez az átszervezés elkerülhetetlen adója volt. Ez természetesen nem egyszerre folyik mind a négyszáz ágazatban és alágazatban, hanem elsősorban azokban, amelyek a gazdaság jövőjét meghatározzák. Éppen ezek számára alkottak körülbelül négyezer új gép-,' berendezés-, felszerelés- és műszer- típust. A vezető ágazatok üzemeiben mintegy tizenegyezer gépesített futószalagot és automatizált gépsort szereltek fel. Kibővítették a plazma- és lézertechnika üzemi felhasználását. A hasznosított újítások gazdag listáján egyedülálló automatizált komplexumok, automatikus gépsorok, a technológiai folyamatok irányítására szolgáló, automatizált rendszerek szerepelnek, amelyekhez hasonlóak sehol a világon nincsenek. Legalább három irányban érnek el jelentékeny eredményeket. Először: a munkáskezek tömeges felszabadítása folyik, ez pedig nagy munkaerőhiányban szenvedő gazdaságunk számára gazdag ajándék. A múlt évben a termelékenység fokozása révén 2,5 millió ember munkáját takarították meg. Másodszor: bár egyelőre még lassan, de csökken a nyersanyag-, anyag-, tüzelőanyag-, energia-felhasználás stb. Amellett, hogy Szibéria feltárásával és az ország keleti körzeteinek iparosításával kapcsolatban növekednek a költségek, a mindezzel való takarékoskodás nemcsak célszerű, hanem rendkívül szükséges is. A múlt évi eredmények tanúsága szerint, a gazdaságosságról példát mutatnak az ország európai részének, az Líráinak, Ukrajnának és egyes más köztársaságoknak az iparágai. Végül, a rekonstrukció még egy fontos eredménye: javul az ipari termékek minősége. A múlt évben megnövekedett, a legmagasabb minőségi kategóriához tartozó termékek hányada. Az új technika és technológia természetesen mindinkább jótékonyan befolyásolja majd az ütemet, a minőséget és sok más dolgot egyaránt. Ennek azonban mint az SZKP XXVI. kongresszusán - amely a nyolcvanas évekre meghatározta az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányait -, hangsúlyozták, megvannak a maga veszélyei is. A kongresszus emlékeztetett arra, hogy a modern társadalom nem csupán a technikából él, bármennyire tökéletes legyen is az. - • A technika bizonyos társadalmi viszonyok között (az iparilag fejlett nyugati országok tapasztalata ezt mutatta) a munkást a gép függelékének helyzetébe alacsonyítja le, és innen ered elidegenedése, a munka tekintélyénél« csökkenése, a tömeges munkanélküliség és a társadalmi konfliktusok elkerülhetetlen kiéleződése. A szocializmus más pozíciók alapján közelíti meg az évszázad e problémájának megoldását: első az ember, a maga érdekeivel, munka- és szellemi igényeivel együtt, azután következik a gép - amely az ember és a társadalom javát szolgálja. Ha értékeljük mindazt, ami erről a problémáról a párt XXVI. kongresszusán elhangzott, akkor ez a következtetés kínálkozik: a Szovjetunióban, a szocialista építés viszonyai között, a tudományos-technikai forradalomnak és az üzemi demokrácia kiszélesítésének a haladás két, egymást kölcsönösen kiegészítő és befolyásoló irányzatává kell válnia. Az ilyen haladás nyilvánvaló és igen fontos mutatójának tartják a Szovjetunióban a magasfokúan aktiv munkások egyre növekedő számát: jelenleg minden negyedik munkás bizonyos mértékben részt vesz a termelés irányításában. Ez a szak- szervezeteknek, valamint más társadalmi szervezeteknek különösen nagy érdeme. A szakszervezetek majdnem valamennyi üzemben állandóan működő termelési tanácsokat hoztak létre. Ezeknek tagjait a munkáskollektíva választja, s ők ajánlásokat és javaslatokat dolgoznak ki termelési kérdésekről. Jelenleg ennek keretében több mint ötmillió ember dolgozik a legkülönfélébb problémák megoldásán, amelyeket a rekonstrukció és az a törekvés idéz elő, hogy emeljék a termelés hatékonyságát. A múlt évben több mint másfél millió értékes javaslatot ajánlottak az üzemek vezetőségének - és ezeket vagy már megvalósították, vagy még ezután valósítják meg. Az üzemekben népi ellenőrzési őrhelyek és csoportok működnek. Tagjait munkásgyűléseken választják, s ezek beszámolnak a kollektívának. A népi ellenőrök olyan, igen lelkes dolgozók, akiknek fejlett kötelességtudatuk van és nagy felelősséget éreznek a kollektívával szemben. A népi ellenőrzés, amelynek keretében jelenleg mintegy tízmillió dolgozó tevékenykedik, jó néhány hiányosság feltárásához nyújtott segítséget, valamint ahhoz, hogy megakadályozzák a pazarlást az anyagi eszközök és az anyagok, a tüzelőanyag és a villamos energia felhasználása terén. Nem minden adminisztratív dolgozónak tetszik a népiellenörök kitartó állhatatossága, de éppen az ilyen gazdasági vezetők számára a népi ellenőrzés megállapításai: komoly figyelmeztető jelzés. A rekonstrukció új ösztönzést adott a munkások és a szakemberek alkotó munkájának a feltalálói és ésszerűsítési tevékenység terén. Ez a mozgalom szintén a szakszervezetek védnöksége alatt áll. A múlt évben négymillió ésszerűsítő javaslatot és találmányt alkalmaztak a gyakorlatban. Ezeknek szerzői megfelelő anyagi díjazást és erkölcsi ösztönzést kaptak A munka körülményei és jellege változnak, ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy átértékelődnek az évek során a munkások körében kialakult értékek. A munkabér már nem mindig határozta meg a dolgozó választását. Leggyakrabban az olyan munkát részesíti erényben, amely alkotó hozzáállást, nem pedig gépies végrehajtást igényel, még ha az utóbbi munkát jól fizetik is. Innen ered az, hogy a munkásokat rendkívül vonzza az új szakmák elsajátítása, és érdeklődést tanúsítanak a gazdasági ismeretek iránt. A múlt évben 42 millió dolgozó gyarapította szakmai képzettségét a különböző egyetemi és főiskolai karokon, tanfolyamokon és gyári iskolákban. A szociológiai közvélemény-kutatások tanúsága szerint, ezek az emberek termelési és gazdasági ismereteik gyarapítását nemcsak a szakmai fejlődés fokának, hanem feltételének is tekintik, hogy hozzáértőbben vehessenek részt az időközben magasabb műszaki színvonalra emelkedett üzem ügyeiben. Ebben mindenképpen azt a törekvést kell látni, hogy lépést tudjanak tartani a technika megújulásának ütemével, ámely az új ötéves terv időszakában másfélszer gyorsabb lesz. FJODOR BREUSZ leghőbb reménysége: a béke A szovjet nép Erről tanúskodik a szovjet állampolgároktól a központi szovjet újságok szerkesztőségébe érkező levelek kiapadhatatlan áradata. E levelek írói- a legkülönbözőbb életkorú, különféle társadalmi csoportokból való emberek. A legtöbb levél azoktól érkezik, akik annak idején a saját bőrükön tapasztalták a második világháború szörnyűségeit ,,A háború, mint a fába csapó villám, valamennyiünket megperzselt füzével. Mint volt katona, jól tüdőm, milyen mérhetetlen árat kellett fizetnünk a győzelemért. A szó teljes értelmében megszenvedtünk érte. Nem lehet megengedni, hogy újra megismétlődjék az elképzelhetetlen nélkülözés és szenvedés, pusztítás és halál." Ezek a sorok K. Tyimotejenko hadirokkant leveléből valók, amelyet Do- nyeck ukrán városból küldött az Izvesztyija szerkesztőségéhez Tartalma hasonló sok ezer más levél tartalmához. Például ezt írja a Pravdának, az SZKP Központi Bizottsága sajtóorgánumának küldött levelében A. Scserbak ügyvéd, a belorussziai Zso- gyino városból: „Mi szovjet emberek birkóztunk meg a második világháború legnagyobb terhével. Éppen ezért a béke- a mi leghöbb reménységünk." Nagyon sok levél érkezik nőktől. Ezekből mélységes aggodalom csendül ki az emberiség sorsa miatt, amelyet az a veszély fenyeget, hogy elpusztulhat egy globális atomháború következtében, a saját gyermekeinek és a mások gyermekeinek sorsa miatt, bármilyen országban éljenek is. „Mindegyik anyának - közli gondolatait A. Koplinszkaja Taskentből,Üzbegisztán fővárosából - meg kell tennie mindent, ami tőle telik, hogy földünkön ne legyenek boldogtalan gyermekek, özvegyen maradt nők Nagyon szeretném hinni, hogy a béke és a jó erői győznek, s nem engedik meg egy harmadik világháború kitörését." „Hozzám különösen közel áll a szovjet államnak az a törekvése, hogy a vitás kérdéseket csakis tárgyalások útján kell megoldani - becsületes, egyenjogú tárgyalásokon, mindenféle előzetes feltétel nélkül, - írja M. Holbobajeva falusi tanárnő Tádzsikisztánból, egy másik középázsiai szovjetköztársaságból - A jelenlegi nemzetközi helyzetben annyira szükséges az óvatosság és a megfontoltság! Hiszen ettől nemcsak a mi jövőnk függ, hanem a gyermekeink jövője is, azoké akik ma lépték át először a^iskola küszöbét “ R. Ivanova a kelet-szibériai Krasz- nojarszkból megállapítja: „A mi országunk állandóan jóakaratot tanúsít, mindenkor hajlandó arra, hogy állhatatosan, az erőfeszítéseket nem sajnálva, keresse az enyhülés megőrzéséhez és megszilárdításához vezető utakat - enélkül nem lehet elérni a valódi békét sem a jelenlegi, sem a jövő nemzedék számára." Egyes szovjet állampolgárok konkrét javaslatokat terjesztenek elő. amelyeknek megvalósítása, nézetük szerint, elősegíti a béke megőrzését és megszilárdítását. Kirov város egyik lakója például azt javasoljar szervezzenek világméretű művészeti vándor- kiállítást ,,A világ népei a békeharcban" címmel Véleménye szerint egy ilyen, festészeti, szobrászati, grafikai, fotóművészeti alkotásokból álló kiállítás, országról országra „vándorolva", lehetővé tenné a különböző nemzetiségű emberek számára, hogy jobban felismerjék az egység szükségességét a háború veszélye ellen vívott harcban M Nurumbaj kolhozparaszt Kazahsztánból (a Szovjetunió délkeleti részén levő szövetségi köztársaságból) a maga részéről közli, hogy ötnapi keresetét átutalta a Szovjet Békealapnak. Elhatározásának megindokolására ezt Írja! . Használják tel a pénzemet a béke javára." Jellemző, hogy sok levél elemzi és értékeli a Szovjeutniónak és az Egyesült Államoknak a nemzetközi ügyekre vonatkozó szemléletében mutatkozó elC’i különbségeket. „Az elfogulatlan emberek számára nyilvánvaló az ellentét az Egyesült Államok vezetőinek hisztériás nyilatkozatai és a Szovjetunió nyugodt álláspontja között - írja többek között I. Peskin Ufából (a Baskir Autonóm Köztársaság fővárosából). - A harciasságra mi nem válaszolunk harciassággal. A mi legfőbb célunk a gondoskodás a békéről. ..“ VIKTOR UNNYIKjAPN) fejlemény Érdemes felidézni az ENSZ 1978. évi rendkívüli leszerelési ülésszakának kiáltványából a következő megállapítást: „Az emberiség választás előtt áll, meg kell állítanunk a fegyverkezési versenyt: leszerelés - vagy megsemmisülés". E sürgető szavak, sajnos, ma még időszerűbbek, mint négy esztendeje voltak. Ezért a mostani második rendkívüli ülésszakon külön napirendi pontként szerepel a világ közvéleményének mozgósítása a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés előmozdítására. A közvélemény mozgósítása nemcsak napirendi pont, hanem olyan politikai tényező, amely rányomja bélyegét a július 9-ig tartó ülésszak munkájára. Ámeri- kai, európai és ázsiai békeszervezetek sora képviselteti magát a tanácskozáson, s az első hét végére nagy erejű, nemzetközi tömegtüntetésre tett felhívást. Bár az amerikai hatóságok több száz olyan személytől tagadták meg a vízumot, akik jelen kívántak lenni a közgyűlésen és a béketüntetésen, június 12-én az Egyesült Államok történetében példátlan méretű tömeg tüntetett New Yorkban az amerikai fegyverkezési politika, az atomháború veszélye ellen, a leszerelésért és a nukleáris fegyverek befagyasztásáért. De nemcsak New Yorkban, a második rendkívüli leszerelési ülésszak alkalmából hallatták és hallatják egyre erősebben szavukat a békére vágyó emberek százezrei, az elmúlt hetekben nagyszabású béketüntetések színhelye volt több nyugat-európai és egyesült államokbeli nagyváros. A békét követelők tömegei vonultak Antwerpen, Koppenhága, Madrid, Brüsszel, London, Róma, Bonn és más városok utcáin. • A világ számos országából több mint egymillió ember vett részt a június 12-i béketüntetésen New Yorkban. Képünkön japán tüntetők láthatók (CSTK - felv.) „Vegyük kezünkbe a béke ügyét" - ezzel a jelszóval vonultak június első vasárnapján a londoniak és a brit fővárosba más angol tájakról érkezettek tízezrei a Hyde Park felé, ahol több mint 200 ezren, az angol történelem talán legnagyobb tüntetésén álltak ki az emberiség e legfontosabb ügye, a béke mellett. A brit társadalom, a politikai élet jóformán valamennyi árnyalata képviseltette magát ezen a hatalmas békedemonstráción, amelyen egyúttal a brit békeharcosok bejelentették, hogy polgári engedetlenségi mozgalmat indítanak a brit kormánynak az amerikai fegyverkezési terveket támogató politikája ellen. Tiltakozó jelszavak hangzottak el Reagan amerikai elnök nagy-britanniai látogatása ellen is, akit a brit béketüntetők a nemzetközi fegyverkezési verseny egyik fő felelősének tartanak. Antwerpenben tízezren vonultak fel tiltakozva a fegyverkezési verseny és az új rakétatelepítési tervek ellen. A békemenet után a fiatalok bemutatták, hogy milyen következményekkel járhat egy esetleges nukleáris támadás Antwerpen ellen. A felvonulók elítélték az egyre erősödő fegyverkezési hajszát, amely akado- lyozza a „harmadik világ" fejlődését, a szegénység és az éhezés elleni harcot. Koppenhágában 15 ezren gyűltek össze a szakszervezetek és a békemozgalmak felhívására. A menetben ott voltak a szomszédos Svédországból és Norvégiából érkezett tüntetők is. A megmozdulás résztvevői az atomfegyvermentes Észak-Európáért tüntettek. Spanyolország fővárosából, Madridból - közvetlen az után, hogy a brüsszeli NATO-központban felvonták a spanyol lobogót a szervezet székháza előtt - mintegy 10 ezer ember vonult a 15 kilométerre, Teorejon de Ardoz nevű helységben található amerikai légi támaszpont elé. A tüntetők tiltakoztak Spanyolországnak a NATO-ba történő belépése, nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése, valamint a spanyolországi amerikai támaszpontok ellen. Béketüntetésre került sor Barcelonában is. A kaliforniai Pasadenában 70 ezer fiatai gyűlt össze, hogy követelje a mielőbbi atomleszerelést, s Kanada nagyvárosaiban is több ezren emelték fel szavukat a nukleáris fegyverek befagyasztása mellett Elítélték a kanadai kormányt, amiért hétmilliárd dollárral duzzasztotta az ország éves katonai költségvetését. A fenti néhány példa is arról tanúskodik, hogy a béke védelmében, a fegyverkezési hajszával szemben minden korábbinál szélesebb mozgalom alakul ki, új erőteljes lendületet vettek különösen a nukleáris fegyverkezés elleni megmozdulások a NATO-országokban, köztük az Egyesült Államokban is. Ez az utóbbi időszak egyik ígéretes fejleménye feszültségekkel terhes világunkban. P. J.
