Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-25 / 25. szám

ÚJ szú 5 1982. VI. 25. fokozott ütemű fejlődés Beszámoló a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából A Szovjetunió tovább fokozza a technikai rekonstrukció ütemét. Ez a bonyolult és nem zökkenőmentes folyamat az irányítás átszervezésével jár együtt valamennyi szinten és első- sorban-az üzemekben, ahol a munká­sok és a szakemberek millióinak kell megismerniük és elsajátítaniuk az új technikát, hozzászokniuk az új mun­kakörülményekhez . 1981-ben a szovjet gazdaság mér­sékelt ütemben fejlődött, s ez az át­szervezés elkerülhetetlen adója volt. Ez természetesen nem egyszerre fo­lyik mind a négyszáz ágazatban és alágazatban, hanem elsősorban azokban, amelyek a gazdaság jövőjét meghatározzák. Éppen ezek számára alkottak körülbelül négyezer új gép-,' berendezés-, felszerelés- és műszer- típust. A vezető ágazatok üzemeiben mintegy tizenegyezer gépesített futó­szalagot és automatizált gépsort sze­reltek fel. Kibővítették a plazma- és lézertechnika üzemi felhasználását. A hasznosított újítások gazdag listá­ján egyedülálló automatizált komple­xumok, automatikus gépsorok, a technológiai folyamatok irányítására szolgáló, automatizált rendszerek szerepelnek, amelyekhez hasonlóak sehol a világon nincsenek. Legalább három irányban érnek el jelentékeny eredményeket. Először: a munkáskezek tömeges felszabadí­tása folyik, ez pedig nagy munkaerő­hiányban szenvedő gazdaságunk számára gazdag ajándék. A múlt év­ben a termelékenység fokozása ré­vén 2,5 millió ember munkáját takarí­tották meg. Másodszor: bár egyelőre még lassan, de csökken a nyers­anyag-, anyag-, tüzelőanyag-, ener­gia-felhasználás stb. Amellett, hogy Szibéria feltárásával és az ország keleti körzeteinek iparosításával kap­csolatban növekednek a költségek, a mindezzel való takarékoskodás nemcsak célszerű, hanem rendkívül szükséges is. A múlt évi eredmények tanúsága szerint, a gazdaságosság­ról példát mutatnak az ország európai részének, az Líráinak, Ukrajnának és egyes más köztársaságoknak az ipar­ágai. Végül, a rekonstrukció még egy fontos eredménye: javul az ipari ter­mékek minősége. A múlt évben meg­növekedett, a legmagasabb minőségi kategóriához tartozó termékek há­nyada. Az új technika és technológia ter­mészetesen mindinkább jótékonyan befolyásolja majd az ütemet, a minő­séget és sok más dolgot egyaránt. Ennek azonban mint az SZKP XXVI. kongresszusán - amely a nyolcvanas évekre meghatározta az ország gaz­dasági és társadalmi fejlődésének fő irányait -, hangsúlyozták, megvannak a maga veszélyei is. A kongresszus emlékeztetett arra, hogy a modern társadalom nem csupán a technikából él, bármennyire tökéletes legyen is az. - • A technika bizonyos társadalmi vi­szonyok között (az iparilag fejlett nyu­gati országok tapasztalata ezt mutat­ta) a munkást a gép függelékének helyzetébe alacsonyítja le, és innen ered elidegenedése, a munka tekinté­lyénél« csökkenése, a tömeges mun­kanélküliség és a társadalmi konflik­tusok elkerülhetetlen kiéleződése. A szocializmus más pozíciók alapján közelíti meg az évszázad e problémá­jának megoldását: első az ember, a maga érdekeivel, munka- és szelle­mi igényeivel együtt, azután követke­zik a gép - amely az ember és a társadalom javát szolgálja. Ha érté­keljük mindazt, ami erről a problémá­ról a párt XXVI. kongresszusán el­hangzott, akkor ez a következtetés kínálkozik: a Szovjetunióban, a szo­cialista építés viszonyai között, a tu­dományos-technikai forradalomnak és az üzemi demokrácia kiszélesíté­sének a haladás két, egymást kölcsö­nösen kiegészítő és befolyásoló irányzatává kell válnia. Az ilyen haladás nyilvánvaló és igen fontos mutatójának tartják a Szovjetunióban a magasfokúan ak­tiv munkások egyre növekedő szá­mát: jelenleg minden negyedik mun­kás bizonyos mértékben részt vesz a termelés irányításában. Ez a szak- szervezeteknek, valamint más társa­dalmi szervezeteknek különösen nagy érdeme. A szakszervezetek majdnem vala­mennyi üzemben állandóan működő termelési tanácsokat hoztak létre. Ezeknek tagjait a munkáskollektíva választja, s ők ajánlásokat és javasla­tokat dolgoznak ki termelési kérdé­sekről. Jelenleg ennek keretében több mint ötmillió ember dolgozik a legkülönfélébb problémák megoldá­sán, amelyeket a rekonstrukció és az a törekvés idéz elő, hogy emeljék a termelés hatékonyságát. A múlt év­ben több mint másfél millió értékes javaslatot ajánlottak az üzemek vezetőségének - és ezeket vagy már megvalósították, vagy még ezután valósítják meg. Az üzemekben népi ellenőrzési őr­helyek és csoportok működnek. Tag­jait munkásgyűléseken választják, s ezek beszámolnak a kollektívának. A népi ellenőrök olyan, igen lelkes dolgozók, akiknek fejlett kötelesség­tudatuk van és nagy felelősséget éreznek a kollektívával szemben. A népi ellenőrzés, amelynek kereté­ben jelenleg mintegy tízmillió dolgozó tevékenykedik, jó néhány hiányosság feltárásához nyújtott segítséget, vala­mint ahhoz, hogy megakadályozzák a pazarlást az anyagi eszközök és az anyagok, a tüzelőanyag és a villamos energia felhasználása terén. Nem minden adminisztratív dolgozónak tetszik a népiellenörök kitartó állhata­tossága, de éppen az ilyen gazdasági vezetők számára a népi ellenőrzés megállapításai: komoly figyelmeztető jelzés. A rekonstrukció új ösztönzést adott a munkások és a szakemberek alkotó munkájának a feltalálói és ésszerűsí­tési tevékenység terén. Ez a mozga­lom szintén a szakszervezetek véd­nöksége alatt áll. A múlt évben négy­millió ésszerűsítő javaslatot és talál­mányt alkalmaztak a gyakorlatban. Ezeknek szerzői megfelelő anyagi dí­jazást és erkölcsi ösztönzést kaptak A munka körülményei és jellege változnak, ez pedig azzal a következ­ménnyel jár, hogy átértékelődnek az évek során a munkások körében ki­alakult értékek. A munkabér már nem mindig határozta meg a dolgozó vá­lasztását. Leggyakrabban az olyan munkát részesíti erényben, amely al­kotó hozzáállást, nem pedig gépies végrehajtást igényel, még ha az utób­bi munkát jól fizetik is. Innen ered az, hogy a munkásokat rendkívül vonzza az új szakmák elsajátítása, és érdek­lődést tanúsítanak a gazdasági isme­retek iránt. A múlt évben 42 millió dolgozó gyarapította szakmai kép­zettségét a különböző egyetemi és főiskolai karokon, tanfolyamokon és gyári iskolákban. A szociológiai köz­vélemény-kutatások tanúsága sze­rint, ezek az emberek termelési és gazdasági ismereteik gyarapítását nemcsak a szakmai fejlődés fokának, hanem feltételének is tekintik, hogy hozzáértőbben vehessenek részt az időközben magasabb műszaki szín­vonalra emelkedett üzem ügyeiben. Ebben mindenképpen azt a törek­vést kell látni, hogy lépést tudjanak tartani a technika megújulásának üte­mével, ámely az új ötéves terv idő­szakában másfélszer gyorsabb lesz. FJODOR BREUSZ leghőbb reménysége: a béke A szovjet nép Erről tanúskodik a szovjet állam­polgároktól a központi szovjet újságok szerkesztőségébe érkező levelek ki­apadhatatlan áradata. E levelek írói- a legkülönbözőbb életkorú, különfé­le társadalmi csoportokból való em­berek. A legtöbb levél azoktól érkezik, akik annak idején a saját bőrükön tapasztalták a második világháború szörnyűségeit ,,A háború, mint a fába csapó vil­lám, valamennyiünket megperzselt füzével. Mint volt katona, jól tüdőm, milyen mérhetetlen árat kellett fizet­nünk a győzelemért. A szó teljes ér­telmében megszenvedtünk érte. Nem lehet megengedni, hogy újra megis­métlődjék az elképzelhetetlen nélkü­lözés és szenvedés, pusztítás és halál." Ezek a sorok K. Tyimotejenko hadi­rokkant leveléből valók, amelyet Do- nyeck ukrán városból küldött az Iz­vesztyija szerkesztőségéhez Tartal­ma hasonló sok ezer más levél tartal­mához. Például ezt írja a Pravdának, az SZKP Központi Bizottsága sajtóor­gánumának küldött levelében A. Scserbak ügyvéd, a belorussziai Zso- gyino városból: „Mi szovjet emberek birkóztunk meg a második világháború legna­gyobb terhével. Éppen ezért a béke- a mi leghöbb reménységünk." Nagyon sok levél érkezik nőktől. Ezekből mélységes aggodalom csen­dül ki az emberiség sorsa miatt, ame­lyet az a veszély fenyeget, hogy el­pusztulhat egy globális atomháború következtében, a saját gyermekeinek és a mások gyermekeinek sorsa mi­att, bármilyen országban éljenek is. „Mindegyik anyának - közli gondo­latait A. Koplinszkaja Taskentből,Üz­begisztán fővárosából - meg kell ten­nie mindent, ami tőle telik, hogy föl­dünkön ne legyenek boldogtalan gyermekek, özvegyen maradt nők Nagyon szeretném hinni, hogy a béke és a jó erői győznek, s nem engedik meg egy harmadik világháború kitö­rését." „Hozzám különösen közel áll a szovjet államnak az a törekvése, hogy a vitás kérdéseket csakis tár­gyalások útján kell megoldani - be­csületes, egyenjogú tárgyalásokon, mindenféle előzetes feltétel nélkül, - írja M. Holbobajeva falusi tanárnő Tádzsikisztánból, egy másik közép­ázsiai szovjetköztársaságból - A je­lenlegi nemzetközi helyzetben annyi­ra szükséges az óvatosság és a meg­fontoltság! Hiszen ettől nemcsak a mi jövőnk függ, hanem a gyermekeink jövője is, azoké akik ma lépték át először a^iskola küszöbét “ R. Ivanova a kelet-szibériai Krasz- nojarszkból megállapítja: „A mi or­szágunk állandóan jóakaratot tanúsít, mindenkor hajlandó arra, hogy állha­tatosan, az erőfeszítéseket nem saj­nálva, keresse az enyhülés megőrzé­séhez és megszilárdításához vezető utakat - enélkül nem lehet elérni a va­lódi békét sem a jelenlegi, sem a jövő nemzedék számára." Egyes szovjet állampolgárok konk­rét javaslatokat terjesztenek elő. amelyeknek megvalósítása, nézetük szerint, elősegíti a béke megőrzését és megszilárdítását. Kirov város egyik lakója például azt javasoljar szervez­zenek világméretű művészeti vándor- kiállítást ,,A világ népei a békeharc­ban" címmel Véleménye szerint egy ilyen, festészeti, szobrászati, grafikai, fotóművészeti alkotásokból álló kiállí­tás, országról országra „vándorolva", lehetővé tenné a különböző nemzeti­ségű emberek számára, hogy jobban felismerjék az egység szükségessé­gét a háború veszélye ellen vívott harcban M Nurumbaj kolhozparaszt Ka­zahsztánból (a Szovjetunió délkeleti részén levő szövetségi köztársaság­ból) a maga részéről közli, hogy ötna­pi keresetét átutalta a Szovjet Béke­alapnak. Elhatározásának megindoko­lására ezt Írja! . Használják tel a pén­zemet a béke javára." Jellemző, hogy sok levél elemzi és értékeli a Szovjeutniónak és az Egye­sült Államoknak a nemzetközi ügyek­re vonatkozó szemléletében mutatko­zó elC’i különbségeket. „Az elfogulat­lan emberek számára nyilvánvaló az ellentét az Egyesült Államok vezetői­nek hisztériás nyilatkozatai és a Szovjetunió nyugodt álláspontja kö­zött - írja többek között I. Peskin Ufából (a Baskir Autonóm Köztársa­ság fővárosából). - A harciasságra mi nem válaszolunk harciassággal. A mi legfőbb célunk a gondoskodás a bé­kéről. ..“ VIKTOR UNNYIKjAPN) fejlemény Érdemes felidézni az ENSZ 1978. évi rendkívüli leszerelési ülésszakának kiáltványából a következő megállapítást: „Az emberiség választás előtt áll, meg kell állítanunk a fegyverkezési versenyt: leszerelés - vagy megsemmisülés". E sürgető szavak, sajnos, ma még időszerűbbek, mint négy esztendeje voltak. Ezért a mostani második rendkívüli ülésszakon külön napi­rendi pontként szerepel a világ közvéleményének moz­gósítása a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés elő­mozdítására. A közvélemény mozgósítása nemcsak napirendi pont, hanem olyan politikai tényező, amely rányomja bélyegét a július 9-ig tartó ülésszak munkájára. Ámeri- kai, európai és ázsiai békeszervezetek sora képviselte­ti magát a tanácskozáson, s az első hét végére nagy erejű, nemzetközi tömegtüntetésre tett felhívást. Bár az amerikai hatóságok több száz olyan személytől tagad­ták meg a vízumot, akik jelen kívántak lenni a közgyűlé­sen és a béketüntetésen, június 12-én az Egyesült Államok történetében példátlan méretű tömeg tüntetett New Yorkban az amerikai fegyverkezési politika, az atomháború veszélye ellen, a leszerelésért és a nukle­áris fegyverek befagyasztásáért. De nemcsak New Yorkban, a második rendkívüli leszerelési ülésszak alkalmából hallatták és hallatják egyre erősebben szavukat a békére vágyó emberek százezrei, az elmúlt hetekben nagyszabású béketünte­tések színhelye volt több nyugat-európai és egyesült államokbeli nagyváros. A békét követelők tömegei vonultak Antwerpen, Koppenhága, Madrid, Brüsszel, London, Róma, Bonn és más városok utcáin. • A világ számos országából több mint egymillió ember vett részt a június 12-i béketüntetésen New Yorkban. Képünkön japán tüntetők láthatók (CSTK - felv.) „Vegyük kezünkbe a béke ügyét" - ezzel a jelszóval vonultak június első vasárnapján a londoniak és a brit fővárosba más angol tájakról érkezettek tízezrei a Hyde Park felé, ahol több mint 200 ezren, az angol történelem talán legnagyobb tüntetésén álltak ki az emberiség e legfontosabb ügye, a béke mellett. A brit társadalom, a politikai élet jóformán valamennyi árnya­lata képviseltette magát ezen a hatalmas békede­monstráción, amelyen egyúttal a brit békeharcosok bejelentették, hogy polgári engedetlenségi mozgalmat indítanak a brit kormánynak az amerikai fegyverkezési terveket támogató politikája ellen. Tiltakozó jelszavak hangzottak el Reagan amerikai elnök nagy-britanniai látogatása ellen is, akit a brit béketüntetők a nemzetkö­zi fegyverkezési verseny egyik fő felelősének tartanak. Antwerpenben tízezren vonultak fel tiltakozva a fegyverkezési verseny és az új rakétatelepítési tervek ellen. A békemenet után a fiatalok bemutatták, hogy milyen következményekkel járhat egy esetleges nukle­áris támadás Antwerpen ellen. A felvonulók elítélték az egyre erősödő fegyverkezési hajszát, amely akado- lyozza a „harmadik világ" fejlődését, a szegénység és az éhezés elleni harcot. Koppenhágában 15 ezren gyűltek össze a szakszervezetek és a békemozgalmak felhívására. A menetben ott voltak a szomszédos Svédországból és Norvégiából érkezett tüntetők is. A megmozdulás résztvevői az atomfegyvermentes Észak-Európáért tüntettek. Spanyolország fővárosából, Madridból - közvetlen az után, hogy a brüsszeli NATO-központban felvonták a spanyol lobogót a szervezet székháza előtt - mintegy 10 ezer ember vonult a 15 kilométerre, Teorejon de Ardoz nevű helységben található amerikai légi támasz­pont elé. A tüntetők tiltakoztak Spanyolországnak a NATO-ba történő belépése, nukleáris rakéták nyu­gat-európai telepítése, valamint a spanyolországi ame­rikai támaszpontok ellen. Béketüntetésre került sor Barcelonában is. A kaliforniai Pasadenában 70 ezer fiatai gyűlt össze, hogy követelje a mielőbbi atomleszerelést, s Kanada nagyvárosaiban is több ezren emelték fel szavukat a nukleáris fegyverek befagyasztása mellett Elítélték a kanadai kormányt, amiért hétmilliárd dollárral duz­zasztotta az ország éves katonai költségvetését. A fenti néhány példa is arról tanúskodik, hogy a béke védelmében, a fegyverkezési hajszával szemben min­den korábbinál szélesebb mozgalom alakul ki, új erő­teljes lendületet vettek különösen a nukleáris fegyver­kezés elleni megmozdulások a NATO-országokban, köztük az Egyesült Államokban is. Ez az utóbbi időszak egyik ígéretes fejleménye feszültségekkel ter­hes világunkban. P. J.

Next

/
Thumbnails
Contents